Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

1987. július 11. ^tíÉPCUSÁG 7 Imitált üzemirányítás technológia nélkül(?) Helsinkiben tesztelik a paksi szimulátort Egy év múlva itthon tréningezhetnek az operátorok A 4-es blokkvezénylő. Ugyanilyen berendezések kerülnek majd a szimulátor­központba is. Az amerikai egyesült államokbeli Har­risburg helységnév az átlagmillióknak tu­lajdonképpen semmit sem mond. A kör­nyéken élők viszont ma is emlékeznek 1979-re, mikoris az ottani atomerőmű­ben üzemzavarból eredő végzetes bal­eset történt. Az atomerőművek üzembiz­tonsága összehasonlíthatatlanul na­gyobb, mint a hagyományos centráléké, egy esetleges rendkívüli esemény vi­szont beláthatatlan következményeket vonhat maga után, mint ahogy ez tavaly áprilisban Csernobilban bekövetkezett. Az automatizált szupertechnika és csúcstechnológia, mint bizonyossá vált, nem nélkülözheti a kezelőszemélyzet, az operátorok idegkimerítő figyelmét, nem viseli el a lankadást nem tűri a vezénylők tudásának kopását. Az atomenergetikai szakemberek figyelmét tulajdonképpen a harrisburgi üzemzavar keltette föl azok­ra az emberi tényezőkre, amelyek rossz döntéshez vagy beavatkozáshoz vezet­hetnek. Végsősoron Harrisburg adta meg a végső lökést arra, hogy a világ atomerőművei egymás után alakították ki azokat a szimulátorközpontokat, ame­lyek számitógépes program segítségével üzemi viszonyokat imitálnak a reaktorin- ditástól a leállásig, beleértve az esetle­ges nukleáris katasztrófa megakadályo­zását is. Az említett szimulátorközpontok viszont nem csupán a már megszerzett ismeretek felfrissítését szolgálják, ha­nem többek között igen fontos szerepet töltenek be az atomerőművek kezelő személyzetének képzésében is. Eddig csak külföldön Egy korábbi találkozásunkkor Jamrich István, a Paksi Atomerőmű Vállalat okta­tási és nemzetközi kapcsolatok osztályá­nak csoportvezető mérnöke a követke­zőket mondotta a blokkszemélyzet kép­zésével kapcsolatban:- Az első blokk átadását megelőzően csak külföldön sajátíthatták el munkatár­saink az üzemeléssel kapcsolatos tudni­valókat, így Novovoronyezsben, Cseh­szlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaságban. A képzés legalább negyvenmillió forintba került a PAV-nak. Már akkor elhatároztuk, hogy mielőbb meg kell valósítanunk a saját szimulátor­központot, többek között azért is, mert a paksi blokkok irányítástechnikai, gépé­szeti megoldásai eltérnek a környező or­szágok hasonló erőműveitől. A képzési rendszer kidolgozásakor felhasználtuk a francia, angol, amerikai és nyugatnémet tapasztalatokat, amelyeket tulajdonkép­pen a mi viszonyainkra adaptáltunk. Az elmúlt két esztendő alatt több mint két­száz munkatársunk végezte el az ugyan­csak igen szigorúan magas szintű tanfo­lyamokat. Csak példaként említem: a blokkoperátornak megközelítőleg har­minc vizsgán kell megfelelni ahhoz, hogy a vezénylőben teljesíthessen szolgálatot!. A kívülállónak ez valahol embertelennek tűnik, de nálunk érthető módon ez a kö­vetelmény, mint ahogy a hozzánk kerülő mérnöknek legalább másfél-két eszten­deig tanulnia kell. Mindezen Pákái László, a szimulátor­központ vezetője is átesett, aki 1976 óta PAV-os és törzsszámát tekintve az első tíz közé sorolható, mint alapító. Az üzem­vitel, a vezénylési munka, az operátori teendők jó ismerője. Útja a napokban építészetileg átadott szimulátorközpont­ba vezetette. A kétszintes épületegyüttes a PAV oktatási központja. A földszinti elő­csarnokban, az erőmű primér és szekun­der köri makettjei fogadják a látogatót. A leendő szimulátorközpont nyaktaggal kapcsolódik a főépülethez: a vezénylő- és a számítóközpont termei egyelőre üresek, de a szerelvényezés készen vár­ja, hogy a jövő év nyarára ismét vissza­szállítsák Helsinkiből a blokkvezénylőt és a KFKI által kifejlesztett TPA 11 -440- es számítógépet. Finn együttműködéssel- A finnországi Loviisában a mieinkhez hasonló blokkok működnek. Ezekre ké­szítették el északi partnereink a hetvenes évek végén a saját szimulátorközpontju­kat. Végsösoron ezért esett rájuk a vá­lasztás - említi Pákái László, majd eképp folytatja. A szimulátort tulajdonképpen a Központi Fizikai Kutató Intézet szállítja a PAV-nak, amely a Transelektro révén vá­sárolta meg a know-how-t. A Vertesz szakemberei még az elmúlt évben a szá­mítógéphez illesztették a Szovjetuniótól vásárolt vezénylőt, amely végsősoron ugyanolyan, mint a 3. és 4. blokkban mű­ködő berendezés. Ezt követően 11 ka­mion szállította Helsinkibe a szétszerelt vezénylőt, ahol addigra elkészült egy ugyanolyan épület, mint a paksi szimulá­torközpont. A programokat, a softvereket a finn szakemberek irányításával készítik Finnországban, a KFKI és a PAV mérnö­kei, a KFKI által kifejlesztett és ugyan­csak Helsinkiben lévő TPA-11 -440-es számítógép segítségével. Ilyen nagy­komputer működik egyébként a 3. és 4. blokknál Pakson. A finnekkel kötött szerződést követően az együttműködő felek fázisokra bontot­ták az elvégzendő feladatokat. Első lé­pésként a PAV megadta az erőmű műkö­désével kapcsolatos adatokat, majd há­rom hónap múltán a finn partner elkészí­tette a szimulátor műszaki tervét. Ezt kö­vetően kezdődhetett el a modellek és programok készítése, amely ez év elején fejeződött be. Ezzel párhuzamosan Magyarországon folyt a hardver gyártás, amit folyamato­san szállítottak Helsinkibe. Pákái László legutóbb két héttel ezelőtt járt Finnor­szágban, s meggyőződhetett arról, hogy minden berendezés működőképes. Most a modell és a programok illesztése kö­vetkezik, mondhatnánk úgy is, hogy a há­zi próbák időszaka. A napokban ismét paksi szakemberek utaztak Helsinkibe, hogy nyolc hónapon át teszteljék a szi­mulátort, kijavítsák az esetlegesen felme­rülő hibákat. A várhatóan két hónapot igénybe vevő átvételi eljárást követően a berendezéseket szétszerelik az időköz­ben lezajló üzemi próbákat követően, majd a hazaszállítás után a jövő év nya­rán a paksi próbaüzem befejeztével megkezdődhet az operátorok képzése. Ezzel lehetővé válik, hogy a továbbiak­ban nem az NDK-ban kell elsajátítani a vezénylőszemélyzetnek a szükséges tudnivalókat. A szimulátorközpontban mintegy har­mincán dolgoznak majd. A képzést irá­nyító hat ügyeletes mérnök nagy üzemi gyakorlattal rendelkezik, hiszen koráb­ban a blokkokon dolgoztak mint vezény­lők. Az elképzelések közé tartozik, hogy a gyakorlat felfrissítése érdekében időn­ként a szimulátormérnökök - mint koráb­ban - szolgálatot teljesítenek a blokkve- zénylökben. A team egy része fejlesztési feladatokat kap, pontosabban, ha az erő­műben bármilyen műszaki vagy egyéb technológiai változtatás következik be, azt átvezetik a szimulátorra. A képzés és minősítés nélkülözhetetlen bázisa A Pakson létrehozandó szimulátorköz­pont olyan létesítmény, amely révén ugyanazok a folyamatok játszódnak le a rendszerben a nagy teljesítményű szá­mítógép segítségével, mint a technoló­gián. így hallatlan nagy szerepet tölt majd be az alapoktatásban, a továbbképzés­ben, a minősítéseknél. Az elképzelések szerint minden mű­szak vezénylőszemélyzete évente leg­alább két hetet tölt majd el a szimulátor­központban tudásának felfrissítése ér­dekében. Az operátori teendők ellátása a laikus számára egyáltalán nem tűnik bo­nyolult feladatnak, holott adott esetben másodpercek alatt kell hibátlan döntést hoznia. Már most biztosnak látszik, hogy a központ egy műszakban negyven héten át dolgozni fog, ami azt jelenti, hogy ki­használtsága már így is szinte egész év­ben biztosított. Úgy tervezik, hogy dél­előtt a már kiképzett vezénylőszemélyzet fog tréningezni a szimulátoron, délután pedig az operátorjelöltek ülnek a vezény­lőpult elé. A paksi szimulátorközpont belépésé­vel lehetővé válik, hogy a továbbiakban ne kelljen külföldön elsajátítani a tudni­valókat, továbbá várható, hogy a szocia­lista országok operátorképzésében Paks is segítséget nyújt. SALAMON GYULA GOTTVALD KÁROLY felvétele Az elődök még kövön őröltek Negyven munkásév a malomban Egyenletesen zúgnak a bonyhádi ma­lom gépei. Cipőim alatt mintha mozogna a padló. Bizsereg a talpam. Ahogy a szi­ták járják oda-vissza a szédítő táncukat, magam is szédülök. A padlás felől érke­zik a molnár, Keller Ferenc. Szemüvegé­re leheletszerű finom lisztpor rakódott, és az egykor kék svájcisapkáról is csak az emlékezet tudatja a szint. Lisztes a mol­nár, de milyen is legyen éppen őrléskor, ha nem fehér? Nézni sem nézi hová lép, a kapcsoló­gomb felé is úgy nyúl, mintha az mágnes­ként vonzaná kezét. Nem csoda, hisz negyven esztendeje jár ide három mű­szakban. Az élete ez a malom, a múltja, a kenyere, amit lisztkészitéssel keresett meg. Rányom a gombra, berregve szólal meg a csengő. A társnak jelez, jobban fi­gyelj, mert én most elmegyek egy időre - érezni a rövid, határozott csengetésből. Domokos Sándornak a malom vezető­jének irodájában telepszünk le a hirtelen beállt csendbe, s míg sok zsákot meg­mozgatott kezével, kávét keverget a mol­nár, s emlékezik, mereng a múltján, nem is zavarom.- Apám után kerültem én is a malom­ba. Itt kapott a kitelepítést követő időben munkát. Mi maradtunk, mert megbújtunk a pajtában. Aztán Cikón, a nagybátyám­nál éltünk. Apám után jöttem ide 1948 májusában. Az még a régi, majdhogynem ősi malom volt, még kövön őröltek az elődök. Zsákoltam, vagont raktam, aztán az ősi módszert csak tanultam. De sze­reztem én nyolc osztály is, meg 1954 augusztusában szakmunkás-bizonyít­ványt. Huszonhét éves fejjel, hiszen hu­szonhétben születtem. Maga elé mered, pillanatokra megáll az ujja is a levegőben... - Egy mecsekná- dasdi jóbarátom apja, aki izig-vérig mol­nár volt, mindig bíztatott bennünket, menjünk molnárnak. Jó mesterség, biz­tos kenyér, mert enni mindig kell. Igazat beszélt, mi meg szót is fogadtunk. Pár év után könnyebb munkára osztottak be. Voltam én itt már minden, megjártam a szamárlétrát, ismerem a malom minden zegét-zugát. A koptatós az aki a búzát előkészíti őrlésre. A tisztítás fontos műve­let, a sziták állandó ellenőrzése kötele­ző... Felnéz. Kíváncsi arra, vajon érdekel-e a szakma. Megnyugodva folytatja.- A hengerőr vezeti az őrlést. Mára mindent gépesítettek, könnyű munka lett Keller Ferenc negyven évig dolgo­zott a bonyhádi malomban a régihez mérve. Műszakvezetö hengerőr vagyok, aki .felel mindenért. Még három hétig. Aztán jön a nyugdíj. Elérem a hat- vánat, július 19-én. Hiába a malom kop­tat, a három műszak is csak törette az embert, de szerettem ám éjszaka járni. Az az igazi világ, amikor nem csavargat, húzogat a főmolnár. Amikor meghagyja a műszakvezetőnek, úgy csinálja, ahogy akarja. Jó búza, az az első, meg a nedve­sítés, hiszen több héja van a búzának, a belső héjak is, tudja...- Belelendül, magyaráz, hévvel muto­gat is hozzá. Szakmaszerető, nyugodt ember, mutatják szavai. Keller Ferenc keze alól sok zsák liszt kikerült. Príma, jó áru, amiből lehetett sütni. Ö aztán el­mondhatja, hogy akárhogy is, de etette ezt a várost. Műszakonként 170 mázsa „megcsi­nált” liszt hozta a boldogulást, a lányok neveltetését, érettségijükhöz a segítsé­get. A nagyobbik leány, Ágnes 1953-ban született, Magdi pedig 1957-ben.- A jó búzát is el lehet rontani - tér visz- sza a szakma csínja-bínja Keller Ferenc szavaiban. - Azt tartják, az a jó molnár, aki gyenge búzából is jó kalácsnakvalót csinál. Igen, igen a lányokat is említse meg, mert vannak az embernek nagy dá­tumok az életében. A két lány születése, no és az új házba költözés, 1967-ben. Amit a két kezem között áteresztettem, mennyi? - kérdez vissza. - Rengeteg. Negyven év alatt rengeteg. Pár vagon Öntözés A mezőgazdasági üzemek működésé­nek van egy kellemetlen velejárója, a hígtrágya. Azért keletkezik, mert az állat- tenyésztési telepek tisztán tartásához sok vizet használnak fel. Ahelyett, hogy az istállókból istállótrágya kerülne ki, amelyet közvetlenül fel lehet használni talajerő-visszapótlásra, bűzös lé gyűlik fel, amellyel nemigen tudtak mit kezdeni az állattartó gazdaságok. Ráadásul, ez a hígtrágya szennyezi a környezetet, s ezért például a Balaton vízgyűjtő terüle­tén lévő állattenyésztési telepeket meg is kellett szüntetni, mert a belőlük kikerülő hígtrágya veszélyeztette a tó minőségét. Mindezt most alapjaiban változtatja meg egy találmány, amely a MTESZ anyagtakarékossági és -hasznosítási pályázatán díjat nyert. Dr. Kapocsi Ist­vánnak, a Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi Mezőgazdasági Kuta­tóintézete tudományos osztályvezetőjé­nek szemet szúrt, hogy a hígtrágyában veszendőbe megy egy csomó hasznos tápanyag, és maga a víz, miközben tala­jaink táperőben szegényednek, s nagy gondot okoz az aszály. Ezért kipróbálta elképzelését, amely mindkét bajra orvos­ság, s kikísérletezte, hogyan öntözhetők a hígtrágyával olyan mezőgazdasági kul­túrák, amelyek közvetlenül nem kerülnek emberi fogyasztásra. Amikor találmányát az illetékes hivatal­ban elolvasták, nem is nagyon hittek benne, olyan egyszerűnek tűnt. A hely­színre, a karcagi kísérleti parcellákra ki- menve, látták az eredményeket, s elfo­gadták az eljárást, amelyről alkotója azt mondja, lehet, hogy van nála jobb is, de olcsóbb és egyszerűbb nincs. Az eljárás abból áll, hogy a szakosított állattartó telepeken keletkező hígtrágyát, amely a növények számára felhasznál­ható értékes tápanyagokat és vizet tartal­maz, a növények gyökérzónájához juttat­ják. így öntözik is, trágyázzák is a silóku­koricát, cirokot vagy a legeltetésre szol­gáló gyepet. A hígtrágyát a tárolóból az e célra szol­gáló szivattyúkkal csövekbe nyomják, s így vezetik az öntözendő földre. Ezt a te­rületet elő kell készíteni. Az úgynevezett vakonddrénezővel felszerelt altalajlazitó- val meglazítják a talajt, 40-60 centi méter mélyen. így a talajban járatok képződ­nek. Ezekre merőlegesen egymástól 20-40 méter távolságban barázdákat húznak, s a barázdákba engedik a csö­vekben érkező hígtrágyát. A tároló és az öntözendő terület közötti távolság 3-3,5 kilométer lehet. A barázdába addig eresztik a hígtrá­gyát, amíg két barázda között nem jele­nik meg a tápdús lé. Ezt próbafúrással le­het megállapítani. Ezek után betemetik a barázdákat. megtellett, annyi bizonyos... Kérdem, ki a jó molnár.- Akinek benne van a fülében minden, az a jó molnár. Hallom, ha nem megy a búza, azt is, ha nem úgy megy, ahogy a sora. Nem olyan a csörgés. Belémivó- dott, érzem magamon. Príma, jó kis pneumatikus malom ez a bonyhádi. Jár­tak itt svédek, olaszok, meg még tuni- sziak is, de ha jól tudom, marokkóiak is. Igaz, ezt lehet is mutogatni.- Egy tevékeny élet pihenő éveiben mi lesz a soros öröm - kérdezgetem, mert tudom Keller Ferencnek a munka volt a mindene.- Majd nevelgetem a virágaimat, sütök, főzök, vigyázok az'unokákra. Sok asz- szonynak nincs olyan virágos udvara, mint nekem. Hiába, én szeretem. Két éve nagyon jó nyereség volt. Tavaly is, 19 ezer, olyan nyolc körüli az átlagkerese­tem, ennyi utáni nyugdíjból egyedül én megleszek. A vöm bárányt készít a bú­csúztatásra, amire a malomból is hivata­losak, az egykori társak. Nem csoda, mindenütt azt mondták, szerették a „Keller papát”.- Majd be-benézek mint nyugdíjas is - mondja a molnár. Fejébe húzza a svájcisipkát és megy, befejezi a munkát, hogy kilegyen ponto­san az a negyven év. SZABÓ SÁNDOR Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom