Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

2 ríÉPÜJSÁG 1987. július 6. Feszültség a Perzsa-öbölben I. János Károly életrajza Szovjet kormánynyilatkozat Határozott intézkedéseket kell tenni a Perzsa-öbölben kialakult helyzet javítá­sára, s ezért a szovjet kormány javasolja: az összes, néma térséghez tartozó állam valamennyi hadihajóját záros határidőn belül ki kell vonni az öböl vizeiről, Iránnak és Iraknak pedig tartózkodnia kell min­den olyan cselekedettől, amely veszé­lyeztetné a nemzetközi hajózást - hang­zik a Szovjetunió kormányának pénteken Moszkvában közzétett nyilatkozata. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy az utóbbi időben veszélyesen megnöveke­dett a feszültség a Perzsa-öbölben. Je­lentősen megnőtt az odairányitott hadi­hajók száma, köztük e fontos térségtől több ezer kilométerre fekvő államok ha­ditengerészeti egységeinek száma. A helyzet kiéleződéséhez hozzájárul az el­húzódó iráni-iraki háború. Az esemé­nyek alakulása olyan veszélyes forduló­ponthoz érkezett, amelyen túl a helyi konfliktus nemzetközi válsághelyzetbe torkolhat. Megengedhetetlenek azok az álintéz­kedések, amelyek állítólag „a tengerha­józás biztonságát”, illetve a „térség stabi­litásának biztosítását” szolgálják. Az Egyesült Államok éppen ilyen lépéseket tesz - hangsúlyozza a nyilatkozat. Ami a Perzsa-öbölben tartózkodó néhány szovjet hadihajót illeti - amelyekre Wa­shington hivatkozik jelenlétük kény­szerű intézkedés. Ezek a hadihajók kísé­retet biztosítanak a szovjet kereskedelmi hajóknak és semmi közük nincs a térség feszültségének fokozódásához. Ráadá­sul - mint az ismeretes - a szovjet hajó­kat a parti államok kérésére és azok tud­tával vezényelték az öbölbe. A Szovjetunió ismételten megerősíti el­vi álláspontját, hogy az iráni-iraki hábo­rút mielőbb be kell szüntetni, a vitás kér­déseket tárgyalóasztálnál kell rendezni. A szovjet vezetés megkülönböztetett je­lentőséget tulajdonít az Egyesült Nemze­tek Szervezetének keretében tett politi­kai erőfeszítéseknek. A nyilatkozat hang­súlyozza, hogy az igazságos rendezés­ben jelentős szerepet játszhat a világ- szervezet főtitkára. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának más tagjaival együtt a Szov­jetunió az azonnali tűzszünet, a harci cselekmények beszüntetése, a csapa­toknak a nemzetközileg elismert határok mögé történő haladéktalan visszavonása mellett foglal állást. Ziaul Hakk tíz éven át megszegett ígérete Vasárnap volt tíz éve, hogy a több mint 100 millió lakosú Pakisztánban Moham­mad Ziaul Hakk tábornok magához ra­gadta a hatalmat, és azóta is szilárdan tartja. Nem lebecsülendő teljesítmény ez ahhoz képest, hogy 1977. július 5-én - miután öthónapos belső zűrzavar után elkergette a választási szabálytalansá­gokkal vádolt Zulfikar Ali Bhutto minisz­terelnököt - kijelentette, hogy nincsenek politikai ambíciói, három hónapon belül új demokratikus választásokat ígért, és azt is, hogy utána ő és a hadsereg is fel­hagy a politizálással. Nem ez történt: 1979-ben a tüntetések és a nemzetközi tiltakozás ellenére hozzájárult Ali Bhutto halálos ítéletének végrehajtásához. A rendkívüli állapotot csak 1985-ben ol­dotta fel, de addigra már népszavazáson erősítette meg magát az elnöki székben 1990-ig és elindította az országot az „isz- lamizálás" útján. Kormányzata szerint a pakisztániak 60 százaléka támogatta az elnök programját, ám a félig illegalitás­ban működő ellenzék szerint legföljebb a jogosultak 10 százaléka vett részt a sza­vazáson. 1985-ben Ziaul Hakk hatalma egy ré­szét polgári személyekből álló kormány­nak engedte át és választásokat is ren­dezett, de a politikai pártok tevékenysé­gét nem engedélyezte. Az ellenzék fő erői, köztük Bhutto pártja, a Pakisztáni Néppárt - amelyet most az otthon hol le­tartóztatott, hol szabadon engedett, de javarészt önkéntes száműzetésben élő Benazir Bhutto, a néhai miniszterelnök leánya vezet -, bojkottálták a választást. Helyi megfigyelők nem tartják valószínű­nek, hogy a 62 éves Ziaul Hakk 1990-ben- amikor „megbízatása” hivatalosan lejár- önként és békésen visszaállítaná a pol­gári demokráciát és átadná a hatalmat, amint ígérte; miért éppen ezt az ígéretét váltaná valóra? Annál is jogosabb ez a gyanú, mert Ziaul Hakk hatalmát eddig - a saját szempontjából - szerencse kísérte. Az utóbbi évek nagyszerű termése segített enyhíteni az elégedetlenséget a hagyo­mányosan szegény országban. Az afga­nisztáni helyzet pedig mértéktelenül megnövelte az Egyesült Államok számá­ra Pakisztán fontosságát; addig csak bi­zonytalanul mozgatható gyalog volt Washington szemében, a Szovjetunióval jó viszonyt ápoló Indiával szemben, az amerikai külpolitika sakktábláján. Ziaul Hakk nem hagyta kihunyni az Indiával fennálló régi keletű ellentéteket sem, de fontosabb, hogy országába 3 millió afga­nisztáni menekültet fogadott be és tá­maszpontokat adott az afganisztáni el­lenforradalmároknak. Ezzel biztosította a nyugati segélyszervezetek és az ameri­kai kormány rokonszenvét, amely évi sokmilliárd dollárnyi gazdasági és kato­nai juttatásban fejeződik ki. Ma Pakisztán politikája az afganisztáni rendezés fő akadálya, az Egyesült Álla­mok szolgálatában. Ez a Ziaul Hakk ural­kodásával közel egyidős stratégiai sze­rep eddig kifizetődött az elnök hatalmá­nak. Ziaul Hakk iszlamizálási programja ki­vívta országa mohamedán papságának tetszését, de ismét fontosabb a külföldi hatás: az öbölmenti olajkirályságok he­lyeslése, amely ugyancsak jelentős se­gélyekben válik évről évre kézzelfogha­tóvá. A diktátor ahhoz is ért, hogy időről idő­re tápot adjon a róla szóló legendakölté­szetnek. Kiszállt például hivatali gépko­csijából egyszer, hogy azzal sürgősen kórházba szállítsák egy baleset sebe­sültjét; az elnöki palota kapujában várja fiatalkori és ma is szegény barátainak lá­togatását, akikről a hatalom éveiben sem feledkezett meg; kerékpárra is ült már, így reklámozta a gazdasági mértéktartás programját; ilyen és hasonló jelenetekkel próbálja növelni népszerűségét az elma­radott országban. A demokrácia visszaállításáért küzdő, kilenc pártot tömörítő mozgalom ismét tüntetéseket, tiltakozó gyűléseket szer­vezett Ziaul Hakk hatalomátvétele tizedik évfordulóján. Azt azonban az ellenzék köreiben is elismerik: gyors változásra aligha lehet számítani Pakisztánban. Pillantás a hétre Válogatás külpolitikai eseményekből A nemzetközi fejlemények figyelmes és rendszeres szem­lélőinek talán nem is kell meghallgatni a meteorológiai előre­jelzéseket, hiszen a diplomáciai események viszonylagos rit­kulásából is pontosan érezhetik: lassan valóban belépünk a nyári vakáció csúcsidejébe, amikor - persze csak átmeneti­leg - csökken a világpolitika „gépezetének" tempója is. A mostani hétre azonban még fontos események jutnak: vá­lasztást és csúcstalálkozót egyaránt jelez a hírügynökségek előzetes programösszeállítása. Hétfő: Richard von Weizsäcker nyugatnémet szövetségi elnök hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. A moszkvai csúcson nyilvánvalóan nem csupán a kétoldalú kapcsolatok - mellesleg ugyancsak kiemelkedő fontosságú - témaköre szerepel majd a tárgyalások napirendjén, hanem a kelet­nyugati fegyverzetcsökkentés ügye is; a genfi előrehaladást jelenleg többek közt épp az NSZK-ban állomásozó Per­shing-1a rakéták körüli vita nehezíti. Kedd: Rendkívüli figyelem előzi meg Oliver North alezredes első nyilvános meghallgatását. Az iráni-kontra botrány egyik főszereplője azután volt csak hajlandó a kongresszusi vizs­gálóbizottság elé állni, miután részleges büntetlenséget ígér­tek neki. Szerda: Hoszein Mohammed Ersad bangladesi államfő hi­vatalos látogatásra a Koreai NDK-ba utazik. A phenjani tár­gyalásokon valószínűleg hangsúlyosan szóba kerül a Ko­reai-félsziget déli részén kialakult helyzet, illetve az ázsiai tér­ség több más válságkérdése. Csütörtök: Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezle­tének ülésszaka. A fontos nemzetközi szervezet hetedik ülésszakának ezúttal a svájci konferenciaváros, Genf ad ott­hont. Péntek: Javier Pérez de Cuellar Jugoszláviába érkezik. Az ENSZ főtitkára részt vesz azon a megemlékezésen, amelyet a világszervezet az „Ötmilliárdodik ember napja” címmel hir­detett meg, s amelyre Zágrábban kerül sor. Az ENSZ demog­ráfiai szakértői szerint ugyanis bolygónk lakossága most lépi túl az ötmilliárdos szimbolikus határt. Szombat: Rendkívüli parlamenti választásokat rendeznek Ausztráliában. A tét: továbbra is Bob Hawke munkáspártja marad-e kormányon, vagy sikerül az ellenzék előretörési kí­sérlete az ötödik földrészen. Vasárnap: Hisszen Habré csádi elnök Franciaországba lá­togat. A hivatalos viziten várhatóan a krízis sújtotta közép-afri­kai ország helyzete szerepel majd a megbeszélések közép­pontjában. I. János Károly 1938-ban született Ró­mában, Juan de Borbón y Battenberg és Maria de las Mercedes de Borbón y Or­leans első gyermekeként. Nagyapja, XIII. Alfonz, a polgárháborút megelőzően az utolsó spanyol király volt. János Károly gyermekkorát Olaszor­szágban és Portugáliában töltötte; általá­nos iskoláit Svájcban végezte. Tízéves korában visszatért hazájába, s Madridban, illetve a Baszk-földi San Se- bastianban folytatta középiskolai tanul­mányait. 1955-től 1957-ig a Zaragozai Katonai Akadémián, 1957 és 1959 között a Ten­gerészeti, majd a Repülőtiszti Akadémián folytatott katonai tanulmányokat, s mind­három fegyvernemben tiszti rangot ka­pott. Ezután két esztendeig a Madridi Egyetemen történelmet, irodalmat, filo­zófiát, jogot és gazdaságpolitikát tanult. 1964 és 1968 között a mezőgazdasá­gi, a kereskedelmi, az ipari, a közmun­kaügyi, illetve a pénzügy- és a belügymi­nisztériumban, valamint több más intéz­ményben ismerkedett az állami admi­nisztráció munkájával. A minisztériumok tevékenységének megismerésével egy időben az ország különböző tartományaiban a helyszínen tanulmányozta a központi irányítás me­chanizmusát. A parlament 1969-ben az államfő utódjának proklamálta János Károlyt, aki egyúttal megkapta a „Spanyolország hercege” címet. Új minőségében gyak­ran utazott külföldre hivatalos megbíza­tással, illetve magánjelleggel, s számos rangú politikai vezetővel találkozott. 1975-ben Spanyolország királyává proklamálták I. János Károlyt; egyúttal a spanyol fegyveres erők legfőbb pa­rancsnoka lett. Az uralkodó trónra lépése óta kiemel­kedő szerepet játszott a spanyol polgári demokratikus átalakulás folyamatában. Államfőként a világ számos orszá­gában tett hivatalos látogatást; a szocia­lista országok közül a Szovjetuniót, Kínát, Jugoszláviát és Romániát kereste fel. János Károly 1962-ben 1962-ben kö­tött házasságot Athénban Zsófia herceg­nővel, Pál akkori görög király lányával. Házasságukból három gyermek szüle­tett. PANORÁMA BUDAPEST - Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke levélben üdvözölte Sadli Bendzsedidet, az Algériai Demok­ratikus és Népi Köztársaság elnökét, a Nemzeti Felszabadítási Front főtitkárát Algéria függetlensége kivívásának 25. évfordulója alkalmából. *- Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, az MSZMP Központi Bizottsá­gának meghívására szombaton rövid pi­henésre hazánkba érkezett. BELGRÁD - Jugoszláviában szom­baton országszerte ünnepségeken em­lékeztek meg július 4-ről, a harcosok napjáról. A Jugoszláv Kommunista Párt 1941-ben ezen a napon szólította fel Ju­goszlávia népeit a fasiszta megszállók el­leni felkelésre. Az idén a központi ünnep­séget a macedóniai Mavrovóban tartot­ták meg. A nagygyűlésen amelyen meg­jelentek minden köztársaság és tarto­mány képviselői, több mint 30 ezren vet­tek részt. SZÖUL - Öttől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek szombaton Szöulban öt rendőrtisztet egy diák halál­ra kínzásáért. A nyilvános bírósági tár­gyaláson megjelent közönség dühödt közbekiáltásokkal jelezte, hogy enyhé­nek tartja a büntetéseket. A heves felhá­borodás miatt a bírák nem tudták zavar­talanul kihirdetni az ítéletet, kénytelenk voltak elhagyni a tárgyalótermet. A bíró­ság épülete előtt dulakodás alakult ki; három asszonyt csaknem agyontapos­tak. Bajok Lady Di-vel? „Az évszázad esküvőjének" nevezték hat évvel ezelőtt Károly angol trónörö­kös, Wales-i herceg és Lady Diana Spencer frigyét. A pompázatos esküvőt a tv jóvoltából az egész világ láthatta, a sajtó hónapokon keresztül a legapróbb részletekig mindent megírt a királyi pár­ról, a giccsművészek ontották az alka­lomra készült „emléktárgyakat”. Mosta­nában azonban mintha alábbhagyott volna a rajongás a leendő királyné iránt, mi több: egyes „színes” lapok tudni vé­lik, hogy komoly bajok vannak Lady Di- vel. Már az elmúlt években is jó néhány alkalommal cikkezett róla a sajtó, hogy a „jó neveltetést” kapott hercegnő nem tud viselkedni. Az még hagyján, hogy a Buckingham-palotában walkman-nel a fején száguldozik, és előfordul, hogy még uralkodó anyósát felökleli; még az is megbocsájtható, hogy a hercegi díszpáholyban „csápol” különféle rock­koncerteken - bolondul például Phil Collins-szért - mivel férjúra jótékony- sági alapítványát többek között a pop- műfaj jelesei támogatják. Azt már azon­ban túlzásnak tartják, hogy lovasverse­nyeken titokban az előkelő nézők alsó felét bökdösi esernyőjével, vagy pedig - kijátszva a királyi testőrök ébersé­gét - éjszakai kocsikázásokra indul London belvárosában, a nem a közbiz­tonságáról nevezetes Piccadilly Circus- re. Az elmúlt hetekben aztán betelt a pohár: a wales-i hercegnőt lefényké­pezték egy Philip Dunne nevű, 28 éves ifjú bankárral, egymáshoz félreértésre okot adó közelségben. Több se kellett a Sun és a News of The World című plety­kalapoknak: címoldalon hozták a szto­rit, és a lapok pillanatok alatt hiánycikké váltak Londonban.* A „bennfentesek” tudni vélték, hogy Diana únja a komoly, zárkózott, nála 12 évvel idősebb Károlyt, mások szerint pedig a leendő királyné „rossz szelle­me” nem más, mint sógornője, a csupa élet, vörös Sarah Ferguson, András herceg hitvese. (Az első közös „bulit” éppen András herceg legénybúcsúján csinálták, amikor rendőrnőknek öltözve próbálták meg szétzavarni a férfitársa­ságot...). A Buckingham-palota természete­sen most sem alacsonyodon le a plety­kákhoz, de állítólag Lady Di szigorú fed­désben részesült II. Erzsébet részéről, és Philip Dunne-t kihúzták az összes ki­rályi party vendéglistájáról. Néhány te­kintélyes lap azóta igyekszik javítani a hercegnő hírnevét, a kötelességtudó feleség és anya képét kínálják a királyi pletykákat imádó olvasónak. A Sunday Times ezzel szemben a „kőkori” brit ud­vart bírálja, és áldja a „felvilágosult" kontinensbeli uralkodó házakat. Még megérhetjük, hogy Lady Di-ből - mint monacói Stephanie-ből - fotómodell és rockénekesnő lesz... Ziaul Hakk elnök legfőbb támaszai, katonái körében

Next

/
Oldalképek
Tartalom