Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-06 / 157. szám
2 ríÉPÜJSÁG 1987. július 6. Feszültség a Perzsa-öbölben I. János Károly életrajza Szovjet kormánynyilatkozat Határozott intézkedéseket kell tenni a Perzsa-öbölben kialakult helyzet javítására, s ezért a szovjet kormány javasolja: az összes, néma térséghez tartozó állam valamennyi hadihajóját záros határidőn belül ki kell vonni az öböl vizeiről, Iránnak és Iraknak pedig tartózkodnia kell minden olyan cselekedettől, amely veszélyeztetné a nemzetközi hajózást - hangzik a Szovjetunió kormányának pénteken Moszkvában közzétett nyilatkozata. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy az utóbbi időben veszélyesen megnövekedett a feszültség a Perzsa-öbölben. Jelentősen megnőtt az odairányitott hadihajók száma, köztük e fontos térségtől több ezer kilométerre fekvő államok haditengerészeti egységeinek száma. A helyzet kiéleződéséhez hozzájárul az elhúzódó iráni-iraki háború. Az események alakulása olyan veszélyes fordulóponthoz érkezett, amelyen túl a helyi konfliktus nemzetközi válsághelyzetbe torkolhat. Megengedhetetlenek azok az álintézkedések, amelyek állítólag „a tengerhajózás biztonságát”, illetve a „térség stabilitásának biztosítását” szolgálják. Az Egyesült Államok éppen ilyen lépéseket tesz - hangsúlyozza a nyilatkozat. Ami a Perzsa-öbölben tartózkodó néhány szovjet hadihajót illeti - amelyekre Washington hivatkozik jelenlétük kényszerű intézkedés. Ezek a hadihajók kíséretet biztosítanak a szovjet kereskedelmi hajóknak és semmi közük nincs a térség feszültségének fokozódásához. Ráadásul - mint az ismeretes - a szovjet hajókat a parti államok kérésére és azok tudtával vezényelték az öbölbe. A Szovjetunió ismételten megerősíti elvi álláspontját, hogy az iráni-iraki háborút mielőbb be kell szüntetni, a vitás kérdéseket tárgyalóasztálnál kell rendezni. A szovjet vezetés megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében tett politikai erőfeszítéseknek. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az igazságos rendezésben jelentős szerepet játszhat a világ- szervezet főtitkára. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának más tagjaival együtt a Szovjetunió az azonnali tűzszünet, a harci cselekmények beszüntetése, a csapatoknak a nemzetközileg elismert határok mögé történő haladéktalan visszavonása mellett foglal állást. Ziaul Hakk tíz éven át megszegett ígérete Vasárnap volt tíz éve, hogy a több mint 100 millió lakosú Pakisztánban Mohammad Ziaul Hakk tábornok magához ragadta a hatalmat, és azóta is szilárdan tartja. Nem lebecsülendő teljesítmény ez ahhoz képest, hogy 1977. július 5-én - miután öthónapos belső zűrzavar után elkergette a választási szabálytalanságokkal vádolt Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnököt - kijelentette, hogy nincsenek politikai ambíciói, három hónapon belül új demokratikus választásokat ígért, és azt is, hogy utána ő és a hadsereg is felhagy a politizálással. Nem ez történt: 1979-ben a tüntetések és a nemzetközi tiltakozás ellenére hozzájárult Ali Bhutto halálos ítéletének végrehajtásához. A rendkívüli állapotot csak 1985-ben oldotta fel, de addigra már népszavazáson erősítette meg magát az elnöki székben 1990-ig és elindította az országot az „isz- lamizálás" útján. Kormányzata szerint a pakisztániak 60 százaléka támogatta az elnök programját, ám a félig illegalitásban működő ellenzék szerint legföljebb a jogosultak 10 százaléka vett részt a szavazáson. 1985-ben Ziaul Hakk hatalma egy részét polgári személyekből álló kormánynak engedte át és választásokat is rendezett, de a politikai pártok tevékenységét nem engedélyezte. Az ellenzék fő erői, köztük Bhutto pártja, a Pakisztáni Néppárt - amelyet most az otthon hol letartóztatott, hol szabadon engedett, de javarészt önkéntes száműzetésben élő Benazir Bhutto, a néhai miniszterelnök leánya vezet -, bojkottálták a választást. Helyi megfigyelők nem tartják valószínűnek, hogy a 62 éves Ziaul Hakk 1990-ben- amikor „megbízatása” hivatalosan lejár- önként és békésen visszaállítaná a polgári demokráciát és átadná a hatalmat, amint ígérte; miért éppen ezt az ígéretét váltaná valóra? Annál is jogosabb ez a gyanú, mert Ziaul Hakk hatalmát eddig - a saját szempontjából - szerencse kísérte. Az utóbbi évek nagyszerű termése segített enyhíteni az elégedetlenséget a hagyományosan szegény országban. Az afganisztáni helyzet pedig mértéktelenül megnövelte az Egyesült Államok számára Pakisztán fontosságát; addig csak bizonytalanul mozgatható gyalog volt Washington szemében, a Szovjetunióval jó viszonyt ápoló Indiával szemben, az amerikai külpolitika sakktábláján. Ziaul Hakk nem hagyta kihunyni az Indiával fennálló régi keletű ellentéteket sem, de fontosabb, hogy országába 3 millió afganisztáni menekültet fogadott be és támaszpontokat adott az afganisztáni ellenforradalmároknak. Ezzel biztosította a nyugati segélyszervezetek és az amerikai kormány rokonszenvét, amely évi sokmilliárd dollárnyi gazdasági és katonai juttatásban fejeződik ki. Ma Pakisztán politikája az afganisztáni rendezés fő akadálya, az Egyesült Államok szolgálatában. Ez a Ziaul Hakk uralkodásával közel egyidős stratégiai szerep eddig kifizetődött az elnök hatalmának. Ziaul Hakk iszlamizálási programja kivívta országa mohamedán papságának tetszését, de ismét fontosabb a külföldi hatás: az öbölmenti olajkirályságok helyeslése, amely ugyancsak jelentős segélyekben válik évről évre kézzelfoghatóvá. A diktátor ahhoz is ért, hogy időről időre tápot adjon a róla szóló legendaköltészetnek. Kiszállt például hivatali gépkocsijából egyszer, hogy azzal sürgősen kórházba szállítsák egy baleset sebesültjét; az elnöki palota kapujában várja fiatalkori és ma is szegény barátainak látogatását, akikről a hatalom éveiben sem feledkezett meg; kerékpárra is ült már, így reklámozta a gazdasági mértéktartás programját; ilyen és hasonló jelenetekkel próbálja növelni népszerűségét az elmaradott országban. A demokrácia visszaállításáért küzdő, kilenc pártot tömörítő mozgalom ismét tüntetéseket, tiltakozó gyűléseket szervezett Ziaul Hakk hatalomátvétele tizedik évfordulóján. Azt azonban az ellenzék köreiben is elismerik: gyors változásra aligha lehet számítani Pakisztánban. Pillantás a hétre Válogatás külpolitikai eseményekből A nemzetközi fejlemények figyelmes és rendszeres szemlélőinek talán nem is kell meghallgatni a meteorológiai előrejelzéseket, hiszen a diplomáciai események viszonylagos ritkulásából is pontosan érezhetik: lassan valóban belépünk a nyári vakáció csúcsidejébe, amikor - persze csak átmenetileg - csökken a világpolitika „gépezetének" tempója is. A mostani hétre azonban még fontos események jutnak: választást és csúcstalálkozót egyaránt jelez a hírügynökségek előzetes programösszeállítása. Hétfő: Richard von Weizsäcker nyugatnémet szövetségi elnök hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. A moszkvai csúcson nyilvánvalóan nem csupán a kétoldalú kapcsolatok - mellesleg ugyancsak kiemelkedő fontosságú - témaköre szerepel majd a tárgyalások napirendjén, hanem a keletnyugati fegyverzetcsökkentés ügye is; a genfi előrehaladást jelenleg többek közt épp az NSZK-ban állomásozó Pershing-1a rakéták körüli vita nehezíti. Kedd: Rendkívüli figyelem előzi meg Oliver North alezredes első nyilvános meghallgatását. Az iráni-kontra botrány egyik főszereplője azután volt csak hajlandó a kongresszusi vizsgálóbizottság elé állni, miután részleges büntetlenséget ígértek neki. Szerda: Hoszein Mohammed Ersad bangladesi államfő hivatalos látogatásra a Koreai NDK-ba utazik. A phenjani tárgyalásokon valószínűleg hangsúlyosan szóba kerül a Koreai-félsziget déli részén kialakult helyzet, illetve az ázsiai térség több más válságkérdése. Csütörtök: Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének ülésszaka. A fontos nemzetközi szervezet hetedik ülésszakának ezúttal a svájci konferenciaváros, Genf ad otthont. Péntek: Javier Pérez de Cuellar Jugoszláviába érkezik. Az ENSZ főtitkára részt vesz azon a megemlékezésen, amelyet a világszervezet az „Ötmilliárdodik ember napja” címmel hirdetett meg, s amelyre Zágrábban kerül sor. Az ENSZ demográfiai szakértői szerint ugyanis bolygónk lakossága most lépi túl az ötmilliárdos szimbolikus határt. Szombat: Rendkívüli parlamenti választásokat rendeznek Ausztráliában. A tét: továbbra is Bob Hawke munkáspártja marad-e kormányon, vagy sikerül az ellenzék előretörési kísérlete az ötödik földrészen. Vasárnap: Hisszen Habré csádi elnök Franciaországba látogat. A hivatalos viziten várhatóan a krízis sújtotta közép-afrikai ország helyzete szerepel majd a megbeszélések középpontjában. I. János Károly 1938-ban született Rómában, Juan de Borbón y Battenberg és Maria de las Mercedes de Borbón y Orleans első gyermekeként. Nagyapja, XIII. Alfonz, a polgárháborút megelőzően az utolsó spanyol király volt. János Károly gyermekkorát Olaszországban és Portugáliában töltötte; általános iskoláit Svájcban végezte. Tízéves korában visszatért hazájába, s Madridban, illetve a Baszk-földi San Se- bastianban folytatta középiskolai tanulmányait. 1955-től 1957-ig a Zaragozai Katonai Akadémián, 1957 és 1959 között a Tengerészeti, majd a Repülőtiszti Akadémián folytatott katonai tanulmányokat, s mindhárom fegyvernemben tiszti rangot kapott. Ezután két esztendeig a Madridi Egyetemen történelmet, irodalmat, filozófiát, jogot és gazdaságpolitikát tanult. 1964 és 1968 között a mezőgazdasági, a kereskedelmi, az ipari, a közmunkaügyi, illetve a pénzügy- és a belügyminisztériumban, valamint több más intézményben ismerkedett az állami adminisztráció munkájával. A minisztériumok tevékenységének megismerésével egy időben az ország különböző tartományaiban a helyszínen tanulmányozta a központi irányítás mechanizmusát. A parlament 1969-ben az államfő utódjának proklamálta János Károlyt, aki egyúttal megkapta a „Spanyolország hercege” címet. Új minőségében gyakran utazott külföldre hivatalos megbízatással, illetve magánjelleggel, s számos rangú politikai vezetővel találkozott. 1975-ben Spanyolország királyává proklamálták I. János Károlyt; egyúttal a spanyol fegyveres erők legfőbb parancsnoka lett. Az uralkodó trónra lépése óta kiemelkedő szerepet játszott a spanyol polgári demokratikus átalakulás folyamatában. Államfőként a világ számos országában tett hivatalos látogatást; a szocialista országok közül a Szovjetuniót, Kínát, Jugoszláviát és Romániát kereste fel. János Károly 1962-ben 1962-ben kötött házasságot Athénban Zsófia hercegnővel, Pál akkori görög király lányával. Házasságukból három gyermek született. PANORÁMA BUDAPEST - Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke levélben üdvözölte Sadli Bendzsedidet, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét, a Nemzeti Felszabadítási Front főtitkárát Algéria függetlensége kivívásának 25. évfordulója alkalmából. *- Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Központi Bizottságának meghívására szombaton rövid pihenésre hazánkba érkezett. BELGRÁD - Jugoszláviában szombaton országszerte ünnepségeken emlékeztek meg július 4-ről, a harcosok napjáról. A Jugoszláv Kommunista Párt 1941-ben ezen a napon szólította fel Jugoszlávia népeit a fasiszta megszállók elleni felkelésre. Az idén a központi ünnepséget a macedóniai Mavrovóban tartották meg. A nagygyűlésen amelyen megjelentek minden köztársaság és tartomány képviselői, több mint 30 ezren vettek részt. SZÖUL - Öttől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek szombaton Szöulban öt rendőrtisztet egy diák halálra kínzásáért. A nyilvános bírósági tárgyaláson megjelent közönség dühödt közbekiáltásokkal jelezte, hogy enyhének tartja a büntetéseket. A heves felháborodás miatt a bírák nem tudták zavartalanul kihirdetni az ítéletet, kénytelenk voltak elhagyni a tárgyalótermet. A bíróság épülete előtt dulakodás alakult ki; három asszonyt csaknem agyontapostak. Bajok Lady Di-vel? „Az évszázad esküvőjének" nevezték hat évvel ezelőtt Károly angol trónörökös, Wales-i herceg és Lady Diana Spencer frigyét. A pompázatos esküvőt a tv jóvoltából az egész világ láthatta, a sajtó hónapokon keresztül a legapróbb részletekig mindent megírt a királyi párról, a giccsművészek ontották az alkalomra készült „emléktárgyakat”. Mostanában azonban mintha alábbhagyott volna a rajongás a leendő királyné iránt, mi több: egyes „színes” lapok tudni vélik, hogy komoly bajok vannak Lady Di- vel. Már az elmúlt években is jó néhány alkalommal cikkezett róla a sajtó, hogy a „jó neveltetést” kapott hercegnő nem tud viselkedni. Az még hagyján, hogy a Buckingham-palotában walkman-nel a fején száguldozik, és előfordul, hogy még uralkodó anyósát felökleli; még az is megbocsájtható, hogy a hercegi díszpáholyban „csápol” különféle rockkoncerteken - bolondul például Phil Collins-szért - mivel férjúra jótékony- sági alapítványát többek között a pop- műfaj jelesei támogatják. Azt már azonban túlzásnak tartják, hogy lovasversenyeken titokban az előkelő nézők alsó felét bökdösi esernyőjével, vagy pedig - kijátszva a királyi testőrök éberségét - éjszakai kocsikázásokra indul London belvárosában, a nem a közbiztonságáról nevezetes Piccadilly Circus- re. Az elmúlt hetekben aztán betelt a pohár: a wales-i hercegnőt lefényképezték egy Philip Dunne nevű, 28 éves ifjú bankárral, egymáshoz félreértésre okot adó közelségben. Több se kellett a Sun és a News of The World című pletykalapoknak: címoldalon hozták a sztorit, és a lapok pillanatok alatt hiánycikké váltak Londonban.* A „bennfentesek” tudni vélték, hogy Diana únja a komoly, zárkózott, nála 12 évvel idősebb Károlyt, mások szerint pedig a leendő királyné „rossz szelleme” nem más, mint sógornője, a csupa élet, vörös Sarah Ferguson, András herceg hitvese. (Az első közös „bulit” éppen András herceg legénybúcsúján csinálták, amikor rendőrnőknek öltözve próbálták meg szétzavarni a férfitársaságot...). A Buckingham-palota természetesen most sem alacsonyodon le a pletykákhoz, de állítólag Lady Di szigorú feddésben részesült II. Erzsébet részéről, és Philip Dunne-t kihúzták az összes királyi party vendéglistájáról. Néhány tekintélyes lap azóta igyekszik javítani a hercegnő hírnevét, a kötelességtudó feleség és anya képét kínálják a királyi pletykákat imádó olvasónak. A Sunday Times ezzel szemben a „kőkori” brit udvart bírálja, és áldja a „felvilágosult" kontinensbeli uralkodó házakat. Még megérhetjük, hogy Lady Di-ből - mint monacói Stephanie-ből - fotómodell és rockénekesnő lesz... Ziaul Hakk elnök legfőbb támaszai, katonái körében
