Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

1987. július 1. NÉPÚJSÁG 5 Körtánc az exportért helyzete, a nem megfeleő alapanyag-el­látás miatt. A kapott műbőr eléggé silány minőségű, ilyen alapanyagból igen ne­héz kiváló minőségű és a nyugati norma­tíváknak megfelelő terméket produkálni. Mindehhez hadd fűzzem hozzá, hogy gépeink döntő hányadát egy évtizede hajtjuk és állandóan a fejünk felett lebeg az alkatrészhiány réme. KOLLER FERENC: - Az említettekről ju­tott eszembe, hogy a külföldi gépszállítók által hazánkban működtetett konszigná­ciós raktárak jól szolgálták az alkatrész- ellátást. Két hónapja viszont csak a tröszt devizakeretének a terhére adhatnak al­katrészt, vagy építhetik be azt a rend­szerbe. Jelenleg nálunk félterheléssel üzemel a sajtdaraboló vonal, mert a mér­leget nem tudjuk megjavíttatni. Vélemé­nyem szerint jó volna visszaállítani a ko­rábbi rendszert! TMN: - Kérem, váltsunk témát! Önök szerint az érvényben lévő érdekeltségi rendszer kellőképpen ösztönöz-e, a min­den piacon értékesíthető termékek előállítására? KOLLER FERENC: - Ha visszakérhet­ném a szót, akkor folytatnám az előb­biekkel összefüggésben! Először is az importgépet ki kell fizetni. Ez eleve elkö­telez bennünket a tőkés piacok irányába. Másodszor nem hagyható figyelmen kí­vül, hogy az exportár tulajdonképpen nem ösztönöz a kivitelre, ugyanakkor kö­telezettségeink vannak. Hadd említsek egy példát! A trappista sajt tonnánkénti exportára 95300 forint. Belföldi ára mindössze 1180 forinttal alacsonyabb. Az edami sajtnál 80 forinttal haladja meg az exportár a hazait. Következésképp ilyen minimális bevételi különbség ese­tében nem beszélhetünk exportérdekelt­ségről! Kényszerből szállítunk a külföldi piacokra. SCHILLER JÁNOS: - Szerintem mo­netáris eszközökkel kell irányítani a gaz­daságot. És ehhez az is hozzátartozik, hogy legyen jövedelmező a tőkés export. Tavaly például 24 százalékkal növeltük a nyugati kivitelt. Azt mondtuk a külkeres­kedelmi vállalat képviselőjének: hozd magaddal a külföldi partnert a gyárunk­ba és mi megkérdezzük tőle hogyan fű­szerezzünk, milyen üvegbe töltsünk, ho­gyan címkézzünk. Lépésünk megnyerte a vevők tetszését, ami végül is az ered­ményességben is megmutatkozott. Há­rom évvel ezelőtt 10 százalék veszteség volt a tőkés exporton, tavaly már megkö­zelítőleg 13 százalék nyereség. Általában viszont meg kell hogy jegyezzem a kö­vetkezőt! Tapasztalataim szerint a külke­reskedelmi vállalatok nem érdekeltek kellőképpen a magasabb exportár eléré­sében. JÁNOS JEROMOS: - Vállalatunk 180-200 ezer tonna gabona exportjával számol ebben az esztendőben. Ezen túl­menően mintegy egymillió dollár értékű A Paksi Konzervgyár tavaly 24 százalékkal növelte a tőkés exportot A magyar gazdaság egyensúlyi hely­zete javításának egyik sarkalatos pontja a konvertibilis export növelése, az import mérséklése. Az említett célok teljesítése nagy erőfeszítéseket követel vállala­tainktól. Ezzel együttvéve az exportpalet­ta színei az első félévben sajnálatos módon nem élénkültek. Ezért is tartotta időszerűnek a Tolna Megyei Népújság szerkesztősége, hogy az első hat hónap tapasztalatait kerekasztal-beszélgeté- sen vitassa meg a különböző Tolna Me­gyei vállalatok vezetőivel. A szerkesztőségben rendezett konzul­táció résztvevői voltak: Bodó Gyula, a PA- TEX Tolnai Gyárának igazgatója, Dán Mi­hály, a Magyar Nemzeti Bank Tolna Me­gyei Igazgatóságának igazgatóhelyette­se, Füzék Árpád, az MNB megyei igazga­tója, Halasi Dezső, a Palota Bőrdíszmű Vállalat szekszárdi gyáregységének ve­zetője, János Jeromos, a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója, Koller Ferenc, a Tolna Megyei Tejipari Vállalat igazgatóhelyettese, Pá- kozdi Jenő, a Vegyépszer Tamási Gyárá­nak vállalkozási részlegvezetője, vala­mint Schiller János, a Paksi Konzerv­gyár igazgatója. Szerkesztőségünket Hazafi József főszerkesztő-helyettes és Salamon Gyula, a gazdaságpolitikai ro­vat munkatársa képviselte. TMN: - Az exportképes termelés fel­lendítése és bővítése érdekében a Kül­kereskedelmi Minisztérium Tárcaközi Bi­zottsága pályázatot hirdetett. Önök sze­rint beváltotta-e, a hozzáfűzött reménye­ket az említett rendszer? BODÓ GYULA: - Nagyvállalatunk élt a .pályázat adta lehetőségekkel. így jutot­tunk 100 millió forint értékű kedvezmé­nyes beruházási hitelhez. Ennek ered­ményeként növelhettük az exporttermelő kapacitásunkat, amely bennünket is érintett. Akár a fonó-, szövő-, vagy a kiké- szítöfázist tekintjük. A beruházás megva­lósulását megelőzően 240 millió forint volt a kivitelből származó árbevétel. Ez az összeg a fejlesztés befejezése óta, az el­múlt évet tekintve a tőkés relációban 320 millió forintra emelkedett. Mindezt beru­házás nélkül nem valósíthattuk volna meg. S itt hadd fűzzem hozzá: a piaci ver­senyképesség egyik meghatározó felté­tele a korszerű géppark. Egyébként a tol­nai gyár jelentősen kiveszi a részét a konvertibilis exportból, hiszen a termelé­sünk 60 százalékát teszi ki a tőkés kivitel. HALASI DEZSŐ: - A vállalat 54 milliós fejlesztéssel négyszeresére növeli az ex­portot. Az említett összegből mintegy 30 millió a beruházás, a különbözetet gépek lízingelésére fordítottuk. A szekszárdi üzemben két éve működnek a bérgépek. Azt viszont sajnálatosnak tartjuk, hogy nem beszélhetünk egységről; furcsa nagyvállalati taktikának érezzük a zala­egerszegi és a sárvári üzemmel együtt, hogy nem ismerjük a mérleget. SCHILLER JÁNOS: - Szerintem a pá­lyázati rendszer nem segíti elő kellőkép­pen az export dinamikus fejlődését, mivel a pályázatok elbírálásánál egyedi alku­pozícióról van szó, ezért vannak tehát fenntartásaim! A konvertibilis piac és struktúra hosszú távon kell, hogy irányt adjon számunkra, mivel saját bőrünket visszük a vásárra. Úgy gondolom, hogy a pályázat rövidtávú érdekeltséget szolgál. Azt tartom helyesnek, ha a szabályozó- rendszer a tőkés exportot tekintve az ak­tív árfolyampolitika irányába tereli a vál­lalatokat. Mindez természetesen azt is je­lenti, hogy az a cég exportáljon, amely­nek megéri a reális árviszonyok mellett! Ami a konzervipart illeti, nem tekinthe­tünk el a külföldi folyamatoktól, legyen az akár technikai irány, akár pedig a piac változása. A Paksi Konzervgyár termé­keinek 80 százalékát a külpiacokon érté­kesíti. Az utóbbi három évben 50 száza­lékkal sikerült növelnünk a konvertibilis exportot. Mi is élünk a lízingelés adta le­hetőséggel, amely nem kis szerepet ját­szott az exporthányad emelkedésében. KOLLER FERENC: - Mi még 1985-ben készítettük el a pályázatot, de az elbírálás lassúsága miatt végül is közvetlenül a Külkereskedelmi Minisztériumhoz for­dultunk, mivel nagy lehetőséget láttunk a savó humán célú felhasználásában. Az azóta beszerelt ultrafiltráló berendezés már működik. De szükségesnek tartom megjegyezni, hogy egy év alatt kell visz- szafizetni a 720 ezer dolláros gép árát ez év októberéig. Ebből is érzékelhető, hogy igen kemények a feltételek. A pályázat révén viszont a tejipar olyan korszerű technikához jutott, amely hosszú távon meghatározó számunkra. PÁKOZDI JENŐ: A Vegyépszer fő pro­filja a szerkezet- és vegyipari gépgyár­tás. Ebből fakadóan sajátos helyzetben vagyunk. Az exportorientáció két éve nálunk is erőteljesebbé vált, a viszonylag stabil piacokon kívül a kisebb megren­delőket is keressük. Hajlandók vagyunk bármilyen általunk előállítható termék gyártására, ha az hosszú távon erősítheti a pozíciónkat. TMN: - A banki szakemberek mikép­pen látják az exportfejlesztő hitelek iránti igények alakulását? DÁN MIHÁLY: - Azt kell, hogy mond­jam, az elmúlt évhez képest mérséklődött a hiteligény. Meggyőződésem, hogy a kormányzat hajlandó lenne újabb külföl­di hitelek felvételére, ha a vállalati beru­házások garantálnák az export növeke­dését, ám úgy látom, hogy a gazdálkodó egységek fejlesztési lehetőségei jelenleg meglehetősen behatároltak. TMN: - Közismert, hogy a kivitel teljesí­tését nehezíti a devizahiány, holott ter­mékeinkben nem elhanyagolható há­nyad az importanyag. KOLLER FERENC: - Hogyan teljesítsük exportkötelezettségeinket, ha a háttér­ipari, jelen esetben a papíripar nem kap­ja meg a kellő devizát a polyamid beho­zatalára. Ez azt jelenti, hogy 500 tonna sajtot olcsóbban kell eladnunk, mert a tő­kés vevő szállítja a piros színű csoma­golóanyagot. SCHILLER JÁNOS: - Az egyik pillanat­ról a másikra hozott korlátozó intézkedé­sek igen nehéz helyzetbe hozza a vállala­tokat. Mert köztudott: ha exportfejlesztést végzünk, akkor annak importvonzata is van. BODÓ GYULA: - Bennünket is igen erőteljesen érintettek a korlátozások. A devizahiány miatt a legtöbb gondot az al­katrész behozatalának elmaradása je­lentette. Ez év májusában a gépparkunk mintegy egyharmada állt emiatt kénysze­rűségből. A hazai beszerezési kísérle­teink ez idáig kevés sikerrel jártak. FÜZÉK ÁRPÁD: - Sokan csodálkoznak azon, hogy a bank nem ad elég devizát. De gondoljuk csak meg, hogy jó ideje tű zoltómunkát végzünk a kellő gazda­ságpolitikai koncepció hiánya miatt. Saj­nálatos módon kampányokban gondol­kodunk még ma is. Az eredmény közis­mert: a nyújtott és beruházott hitelek nem hozták meg a kellő eredményt. HALASI DEZSŐ: - Mindez elfogadható, amit Ön említett, de nem hagyható figyel­men kívül a feldolgozóipar hátrányos A Palota Bőrdíszmű szekszárdi varrodája lesz a kivitel kis kiszerelésű napraforgó­ból, borsóból, madáreleségből. Tolna megye jelentős szerepet játszik az ex­portban, az országos kivitel 10 százaléka tőlünk származik. Ezzel együttvéve mi is, mint ahogy a gabonaipar, az utóbbi idő­ben nehéz helyzetbe került a nyomott vi­lágpiaci árak miatt. Elegendő úgy gondo­lom ha csak arra utalok, miszerint a vilá­gon évről évre növekszik a felhalmozott gabona mennyisége, amely ma megha­ladja a 150 millió tonnát. Az üzemek, a növekvő termelési költségek miatt is az árak emelését követelik amelyre nincs lehetőség. A. termelést sem lehet csök­kenteni, a gabona a magyar mezőgazda­ság adottságai miatt nem váltható ki más növényre. Mindezek a gondok igen erő­sen érintenek bennünket is, ma már szubvencióval és dotációval él az ipar­águnk. Az érvényben lévő minőségi felár nem ösztönöz kellőképpen a beltartalmi jegyek javítására, inkább a mennyiség irányába orientál. A vegyépszeres kollé­ga már felvetette, hogy a kisebb pia­cok is érdeklik őket. Mi is így vagyunk ez­zel. Magasabb feldolgozottságé termé­kekkel kívánunk megjelenni a piacon, az ötven-százezer dollárt is meg kell be­csülnünk. Ez irányban tettünk is lépése­ket, számtalan mintát küldtünk több irányba, de sajnos, azt tapasztaltuk, hogy a külkereskedelmi céget, az Agrimpex- et különösebben nem érdeklik a kisebb tételű ajánlatok. S ha már nálam van a szó, azt hiszem mások nevében is mond­hatom: a jövő évi szabályozók sötét ló számunkra. Mi azt kérjük, hogy ne az év végén ismerjük meg azokat, mert az kap­kodáshoz vezethet. A mezőgazdasági üzemeknek már most meg kell tervezni a jövő esztendőt, ebből kell kiindulni. SCHILLER JÁNOS: - Én is azt mon­dom, hogy a szabálypzókkal kapcsola­tos információkat olyan időpontban kell nyilvánosságra hozni, hogy időben felké­szülhessünk 1988-ra. A magam részéről ezzel együttvéve optimista vagyok. Bí­zom abban, hogy a szabályozók elősegí­tik a gazdasági egységekben a tartalé­kok további feltárását. Arra ösztönöznek majd, hogy kiskapuk helyett a gazdasági vezetők a hatékonyságra, a termelé­kenységre és a jövedelmezőségre fordít­hatják majd elsősorban a figyelmüket. DÁN MIHÁLY: - Szabad legyen vissza­térnem a külpiacokhoz és a minőség kérdéséhez! Ma is érzékelhető még az a szemlélet némely cégnél, hogy belföldre jő az alacsonyabb minőségű termék is. Ez így nincs rendjén. A másik dolog, amit megjegyeznék: az export szinten tartásá­nak feltétele a piaci kényszer, ugyanak­kor az is tapasztalható, hogy a piacgaz­dálkodás elemei felemás módon érvé­nyesülnek. Két évtized alatt alig jutottunk előre. JÁNOS JEROMOS: - A lépésváltás igen sürgető, de nincs előttünk példa, nincs modell. A magyar gazdaság jelen helyzetének ez nagy gondja. SCHILLER JÁNOS: - Mindenki sürgeti, hogy erősödjön a piacgazdaság. De mi­lyen piacot akarok? Szabályozottat? Ami a minőségi követelményeket illeti, én másképp látom a dolgot, mint ahogy Dán Mihály fölvetette. A hazai vevő sem vásá­rolja meg a gyenge minőségű árut. Mint ahogy az utóbbi időben minden vállalat érzi, hogy igen megszigorodtak a szocia­lista partnerek elvárásai is velünk szem­ben. Csak példaként említem, hogy a szovjet importőr óhaja teljesen meg­egyezik a tőkés piaci minőségi jegyékkel. TMN: - Köszönjük, hogy elfogadták a meghívásunkat, köszönjük a beszélge­fib of SALAMON GYULA Sajtkészítés a Tolna Megyei Tejipari Vállalatnál Vállalati óhaj az érdekeltség javítása Szerkesztőségi beszélgetés a kivitelről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom