Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
4 ^TrtfepClJSÄG 1987. július 4. Tanuljuk a demokráciát „Feléltetés” vakációban Próbaúton az új oktatási törvény Halk szavú fiatalember kereste meg a szerkesztőséget, úgy egy hónappal ezelőtt. Iz- ményből jött, tanácstalanság látszott rajta. Arról beszélt, hogy az általános iskola igazgatóját, aki már 30 éve a község lakója, köztiszteletnek örvend, „ki akarják túrni” az állásából. Már csak ő izményi a Győrével közös iskola tanári karában, s most tőle is meg akarnak szabadulni. Háborog Izmény, ragaszkodnak a direktorhoz, de nem tudják, mi tévők legyenek. Kiéleződött a két szomszéd község régi ellentéte, a nöbizottság tagjai majdhogy össze nem verekedtek a legutóbbi ülésen. Derült égből villámcsapásként jött a hír, mert tavaly ősszel, amikor az izményi népi együttes jubileumi müsorárókjkfósitottunk, a közös tanács elnökétől éppen azt hallottuk, a viszály már a múlté. Ha az iskolának kerekei lennének... Izményben egy asszonykából (nevét, kérésére tartsuk titokban) kérdés nélkül is előbuggyantak a szavak.- Az igazgatót mindenki szereti! Tizenkilenc éves kora óta itt él, sokat tett a fejlődés érdekében. Állítólag az a vád ellene, hogy túl szigorú, de hát milyen legyen a jó vezető? Inkább az a baj, hogy kilóg a györei tanárok közül. Ez itt a fő probléma! Ellenség a két település. Izményt a közös tanácsnál koszos kis falunak tartják, nem költenek rá. Ha az iskolának kerekei lennének, azt is áttolnák Győrébe. A székelyek lakta, 670 lelket számláló Izményt és a tőle 2-3 kilométernyire fekvő, 850 többségében őslakos magyar és svábok lakta Győrét 1969-ben rendelték közös igazgatás alá, Győré székhellyel. A közös tanács elnöke öt éve az ott élő Csorna József.- Most mondják meg, mit csináljak? Teljesen tehetetlen vagyok, úgy érzem ötévi munkám, amit a két község kibékitéséért, azonos ütemű fejlődésükért tettem, most mind romba dől. Hetek óta nem tudok aludni. Két jelölt pályázott az állásra, mindkettőt ismerem, egyikük ellen sincs semmi kifogásom. Nemes Laci régi, jó pedagógus, a felesége is itt tanit, de most lejárt a mandátuma, az új oktatási törvény értelmében meg kellett hirdetnünk az állását. Takács Jóska szintén jól képzett tanár, igazgatóhelyettes. Azt mondják, a pedagógusok egy része „tüzelte fel", hogy „induljon a választáson”, mert ha nem, többen elmennek az iskolából. A jövő-menő hírek szerint Laci feleségét nem kedvelik. Nemesék iz- ményiek, Jóska pedig györei, emiatt ásták ki a csatabárdot a két falu lakói. Igazából nem erről van szó, nem is szabadna egy iskola belső ügyeiből községpolitikát csinálni. Még sokára lesz a tantestületi értekezlet, de rám már most nyomás nehezedik alulról-felülröl, igyekeznek befolyásolni a véleményemet. Egyébként döntöttem. Az én voksomat az kapja majd, akit a tanárok többsége akar. Hiszen nekik kell az új igazgatóval dolgozniuk. Megmondom őszintén, félek, mert ha az izményi jelölt győz, akkor Győré fordul ellenem, ha a györeiek, akkor Izmény meg a... Már kerestem is magamnak másik állást...- Arról pedig, hogy Izményt mostohagyerekként, gyarmatként kezelnénk, azért el kell mondanom néhány dolgot... Háromszor annyi pénzt fordítottunk rá, a társközségre, mint Győrére. Az óvoda, a villanyhálózat, a ravatalozó, az iskola korszerűsítése, a vizesblokk, a sportpálya az egyesülés óta készült el. Házhelyeket alakítottunk ki, hogy megálljon az elköltözés. Van úttörőszoba, felújítottuk az orvosi rendelőt, györeiek szedték a vasúti talpfákat társadalmi munkában, hogy kitermeljék a kavicsot az izményi utcák javításához. Közös a vízmű, takarékszövetkezeti képviseletet is tervezünk mindkét faluba. A békesség a célunk, s sokan így érzik ezt Izményben is, tudom. Gyakran járok ott, beszélgetek az utcán az emberekkel, nem panaszkodnak, hogy tartományként élnének mellettünk. Négy-öt olyan ember van a faluban, aki ezeket az ellentéteket mesterségesen szítja, azért, hogy ő maga népszerű legyen a többiek szemében. Nem is tudják, mekkora kárt okoznak... Dönt a tantestület Izmény, általános iskola, június 22., délelőtt 10 óra. Kint eső, bent borús tekintetek, bizalmatlan csend. Kis csoportokban a nevelők, a megyei illetve a bonyhádi tanács és a pártbizottság képviselői. Először Takács Józsefet faggatjuk, miért pályázta meg az igazgatói széket.- Eredetileg nem kívántam pályázni, de aztán beszélgettem a tantestület néhány tagjával, akik változásokat szeretnének. Nem mintha az elmúlt öt év nem lett volna jó, de nekem új elképzeléseim vannak, ezeket szeretném megvalósítani. Nincs harag Laci és köztem, a módszerekben nem értünk egyet. Ez iskolai belügy, semmi köze ahhoz, hogy melyikünk hol lakik. Kezdődik az értekezlet, s ettől kezdve legegyszerűbb jegyzőkönyvszerűen rögzíteni az eseményeket. Csorna József elmondja, hogy az igazgató mandátuma lejárt, a tanács meghirdette az állást. Két pályázat érkezett, melyeket a felügyeleti szerv, a Bonyhádi Városi Tanács művelődési osztályának szakvéleménye egyaránt alkalmasnak tart a továbbvitelre. A nevelőtestület által választott háromtagú bizottság ismertette a pályázatokat a testület tagjaival, akik egyetértési és véleményezési jogkörükből adódóan most arról dönthetnek, melyik pályázót tartják alkalmasnak arra, hogy a tanácsülés kinevezze. Nagy Imréné a bizottság elnöke közli, hogy a pályamunkákat mindenki egyedül olvasta el, mert a nevelők között uralkodó légkör csak ezt a módszert tette lehetővé. Nemes László munkaterve már ismert volt, hiszen két éve ez alapján dolgoznak, a másik is közérthető. Kéri, hogy akinek kérdése van a jelöltekhez, tegye fel. Csend. Óvatos!?), dacos(?), tétova(?) hallgatás. Majd Nemes Lászlóné kér szót, hogy elmondja, Takács József két és fél oldalnyi programját kevésnek tartja öt év feladatainak meghatározásához. Megkérdezi az igazgató- helyettest, hogy az előző munkaterv összeállításakor, melyben maga is részt vett, miért nem tárta fel azokat a hibákat, amelyeket most bírál. Netán már akkor készült az igazgatói állásra? Takács József: Nem a tervet kérdőjelezem meg, hanem a végrehajtás módját. Vannak a testületben biztató megmozdulások, azokat szeretném támogatni. Nem készültem, de a pályázati rendszer olyan lehetőség, amellyel az ember megvalósíthatja az elképzeléseit. Ha erre mód van, szeretnék egy kicsit én irányítani. Link Jánosné, az egyik pedagógus: Szerencsétlen helyzet alakult ki az iskolában. Mindenki kellemetlenül érzi magát, mert így elmérgesedett kapcsolat a két vezető között. Nem is mertünk beszélni egyikükkel sem a pályázatról. Más iskolában nem szabad hagyni, hogy így elfajuljanak a dolgok. Tapasztalatok nélkül Rónai József, a bonyhádi tanács művelődési osztályvezetője: - Bonyhádon és környékén ez az első választás, az új törvény életbelépése óta. A nevelők nem tudják, hogyan viselkedjenek ebben a helyzetben. Kérdezhetnek- e a pályázóktól, beszélgethetnek-e velük? Kellett volna egy tájékoztató, ahol a részletekről is szólnak. A már működő igazgatók több' helyen is töprengtek, hogy egyáltalán pályáz- zanak-e. Valakinek biztatni kellett volna őket. Ha testületen belül jelentkezik valaki, gond az, vállalja-e, hogy válaszol kollégiái kérdéseire. A testületeknek nincs a választásban gyakorlatuk, pedig az egyetértési jog komoly jogosítvány és óriási felelősséggel jár. Csiszár Ambrusné, izményi óvónő: - A legtöbb pedagógus azt szeretné, ha az elmúlt két hónap rossz álom lenne. Nemes Lászlóék 30 éve élnek Izményben, ők az egyetlen pedagógus házaspár, ragaszkodik hozzájuk a falu. Ha ők is elmennek, ki marad? Tanácstag vagyok. Hogyan válaszoljak az embereknek, mikor megkérdik, hogy ez a pedagógustársaság félrevezetett bennünket idáig. Most miért alkalmatlan a régi igazgató? Milyen lesz ezután az oktatás? Takács József: Nem az az alapállásom, hogy Nemeséknek el kelljen hagyniuk az iskolát, hisz eddig is együtt dolgoztunk. Nagy Imréné: Az az igazság, hogy most tanuljuk a demokráciát. Elmúltam negyvenéves, de nem tudom, milyen a demokratikus választás. Eredményeink a közös munkának köNemes László szönhetőek, ezért bárki is lesz az igazgató, én itt maradok, és mindent megteszek azért, hogy a gyerekeknek ne kelljen szégyenkezniük, hogy ebbe az iskolába jártak. Csorna József: Mindig jól együtt tudtam működni a testülettel. A legfontosabbnak én is a békés munkát tartom, s azt, hogy a 176 gyerek ne érezze hátrányát a mesterségesen szított ellentétnek. Ezután a városi művelődési osztályvezetője értékelte a két pályázatot. Kihangsúlyozta a működő igazgató szerepét az eredményekben, munkaterve pozitívumait, majd újabb csend következett. Mivel hozzászólás több nem akadt, megkezdődhetett a szavazás. Külön teremben, ugyanazzal a tollal, urnába, titkosan... Miután Nemes László isbedobta a cédulákat - a jelölteknek is van szavazati joguk -, beszélgetésre kértük.- Nem érzem a két község ellentétét, csak azt, hogy az izményiek jobban mellettem állnak. Szétválásról is beszélnek, de én ellene vagyok, mert sokat fejlődött az egyesülés óta a falunk. A helyettesemmel nem rossz a kapcsolatunk, de az baj, hogy nem ültünk le beszélgetni a pályázatról. Hiba volt az is, hogy a testületnek sem szóltam arról, hogy pályázok. Semmi esetre sem megyek el innen még legalább egy-két évig. Ha egyenlő lesz a szavazatok száma? Nem lehet, mert 19-en vagyunk. De ha egál lenne, akkor is veszítettem, mert a tanácsülésen 9-9 az arány, köztük vagyok én is, aki szavazhatnék. Április elsejétől megy a hercehurca, szeptemberre pedig kész kell lennie az új működési szabályzatnak... Néhány perc múlva megszületett az eredmény. Takács Józsefnek 63,2 százalék, Nemes Lászlónak 47,3 százalék jutott az igenlő szavazatokból. Epilógus A hatás leírhatatlan. Öröm, elfojtott tehetetlen düh, csalódás vonásai az arcokon. A tanácselnök további békés, jó munkát kíván, Takács József konfliktusmentes együttműködést, Nemesék maradását kéri. Az egyik jelenlévő elszántan közli, hogy ennek még folytatása lesz. Nemes László hallgat. Tiz perc múlva üres az épület. A délutáni vb-ülésen oktatási témát tárgyaltak, az iskolát már Takács József képviselte... CSER ILDIKÓ Fotó: ÖOTTVALD KÁROLY A SZOT megpróbálja Üdülés - olcsón Hamarosan mégis csak nyár lesz (legalábbis a naptár ezt ígéri), s olyankor nagyon kellemes dolog üdülni. Talán fölöslegesnek látszik ennek leszögezése - pedig még egy évtizeddel ezelőtt is szívós agitációt kellett jó néhány szakszervezeti bizalminak kifejtenie ahhoz, hogy „rásózza” az üdülöbeutalókat a hozzá tartozó dolgozókra. És ma? ...a harmadik ingyen üdül Különösen akkor csap magasra a beutalók iránti érdeklődés hulláma, amikor már közel a szabadságidő és egyre csábítóbb hírek érkeznek a Balatonról. Ki gondol ilyenkor arra, hogy nemcsak a Balaton nyújt üdülési lehetőséget - s méginkább: hogy üdülni más évszakban is lehet. Mégpedig - általában - olcsóbban, s a mai körülmények között ez sem utolsó szempont.- Ilyenkor már nagy szerencse kell ahhoz, hogy beutalót kapjon valaki a szak- szervezetektől - mondja Bányai János, a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóságának főosztályvezető-helyettese. - A beutalókat ugyanis az előző év októberében adjuk át a 19 ágazati szakszervezetnek, tőlük novemberben, de legkésőbb decemberben megkapja a 8000 alapszervezet. Néhol - s jó, hogy egyre több vállalatnál - bevonják az érdekelteket az üdülő- jegyek elosztásába. Ennek egyik (s talán leghatásosabb) módszere, hogy közzéteszik az üzemi lapban: hány beutalót kaptak, milyen időpontokban és hol üdülhetnek a vállalat dolgozói. Viták mindig vannak - s elsősorban a „főszezon” körül. Mert semmi kétség: üdülni kánikulában a legjobb. No meg: akinek iskolás gyermekei vannak, nem is mehet máskor üdülőbe, csak júliusaugusztusban, tanítási szünet idején.- Ezen a nyáron 76 ezer családos beutalót adott ki a SZOT - mondja Bányai János. - 43 500 felnőttel 32 500 gyermek üdülhet. Ez 22 300 családot jelent, közülük minden hatodik három vagy annál több gyerekkel kapja a beutalót, méghozzá úgy, hogy csak a szülök és két gyerek üdüléséért kell fizetni, a harmadik és a további gyerekek ingyen üdülnek. Felnőttek belföldi üdülésének költségeiből 70, a fizető gyerekekéből 80 százalékot vállal át a szakszervezet. Kevés a nyugdíjasbeutaló További segítség a kellemes pihenéshez az, hogy központi határozattal utasították az üdülők gondnokait: a gyermekkel érkező családoknak két szobát adjanak. Akinek még ezen túlmenően kívánságai is vannak, megírhatja a beutalójegy Értesítés szelvényén, amelyet - éppen azért, hogy a kívánságokat a lehetőség szerint kielégíthessék és a szobákat ezek figyelembevételével oszthassák szét - tíz nappal az üdülés megkezdése előtt kell elküldeni az üdülő címére. A gyakorlat - nem is kissé - egyelőre ellentmond ennek. Kevesen küldik el a és jól szelvényt, nem is veszik komolyan ezt az előírást - s megérkezéskor annál többen reklamálják, hogy nem a legmegfelelőbb elhelyezést kapják. (Van olyan szocialista ország, ahol csak a beküldött szelvényeket tartják nyilván, s aki úgy érkezik, hogy nem küldte előre az értesítést - kiteszi magát annak, hogy nem kap szobát.) Nagy segítség a három- és többgyermekes szülők számára az említett rendelkezés. Ám - ismerve a demográfiai helyzetet - egyre kevesebb dolgozót érint, hiszen manapság nagyon ritka a háromgyermekes család. Nekik mindenesetre főszezonban kell beutalót kapniuk, hiszen szinte biztos, hogy legalább az egyik gyerek iskolás. A beutalók elosztása teljes egészében a vállalati szakszervezeti bizottságok feladata, s az üzemi demokrácia növekedését mutatja, hogy a meghirdetés után sok helyet - a tagság észrevételeinek figyelembevételével - változtatnak a kidolgozott terveken. Azt azonban - bár érthető, de a legkevésbé sem dicséretes módon - ritkán kifogásolják, hogy kevés beutaló jut a nyugdíjasoknak. Pedig a szakszervezeti tagság körében is emelkedik a nyugdíjasok aránya, jelenleg mintegy 13-14 százalék, de egyes szakmákban, így a vasutasoknál, nyomdászoknál, bőrösöknél meghaladja a 25 százalékot is. Márpedig aligha lehet méltányosnak nevezni, ha „megfeledkeznek” minden negyedik szakszervezeti tagról, különösen, ha hozzávesszük, hogy ők több évtizedes munkával és szakszervezeti tagdíjfizetéssel szerezték meg a jogot az üdüléshez. Még akkor is, ha a főszezonban talán nem jut hely. Szerencsére egyáltalán nem lehet általánosítani. Vannak vállalatok, amelyek saját üdülőikben tartanak fenn néhány szobát vagy éppen egész, elő- és utó- szezoni turnusokat a nyugdíjasoknak. Viszont azt is szem előtt kell (de legalábbis kellene) tartani, hogy vannak magukat jól bíró nagymamák és nagypapák, akiknek az lenne az igazi üdülés, ha magukkal vihetnék unokáikat. Ez azonban ismét a főszezoni beutalásokat terhelné, hiszen az unokák legtöbbje is - iskolás gyerek. így aztán sokszor a „véletlenen” múlik, hogy sikerül-e a kívánt időre beutalót szerezni. Idézőjelbe azért kívánkozik a „véletlen”, mert - mégsem egészen az. Ugyanis minden évben számos olyan eset adódik, hogy családi vagy más okok miatt lemondják a beutalást. Újabban minden szakszervezetnél működik jegybank, ott nyilvántartják a lemondásokat és a pótigényeket. Elsőbbséget az élvez, aki korábban jelentkezett megüresedő helyért. S hogy minél kevesebb hely maradjon üresen - miközben utólagos jelentkezők mindig akadnak - a Népszavában rendszeresen közük: „Hol van még beutaló?” A beutaló nem drágult Sem tavaly, sem az idén nem emelte a SZOT a beutalók árát, bár az üzemeltetési költségek tetemesen emelkedtek, s közben az állami támogatás - amely a 70-es években még 60 százalék fölött volt - 41 százalékra csökkent. Ebből következik, hogy az üdülőknek, ha fenn akarnak maradni, valamiképpen ki kell gazdálkodniuk azt az összeget, ami a támogatás és a beutaltak által fizetett ősz- szeg fölött - hiányzik a kasszából. Márpedig fennmaradni muszáj, mert az üdülőkre igen nagy és állandó szükség van. Jó néhány vállalat látja hasznát ennek a kigazdálkodási kényszernek: ahol a vállalati üdülőben nincs étkezés, de a közelben van SZOT-üdülő, napi 117 forintért adnak reggelit-ebédet-vacsorát az utóbbiban a vállalati beutaltaknak. Ez évente mintegy 600 ezer embert érint. Ugyancsak pótolja a pénzhiányt az önköltséges beutalók rendszere. Évente 363 ezren kapnak kedvezményes és 23 ezren önköltséges beutalót a szakszervezeti üdülőkbe. Van bevétel a sportszerek kölcsönzéséből és - nem utolsósorban - a rendezvényekből, amelyek helyszíne újabban (és nemcsak a Balaton két partján) gyakran valamelyik SZOT-üdülő. Mindezek tények. Ám az is, hogy olcsón és jól üdülni manapság - ritka szerencse. Amiben, mert így kívánná a szociális igazság, elsősorban a nagycsaládosoknak és a kisnyugdíjasoknak kellene részesülniük. Bármilyen megoldhatatlan problémának látszik, hogy szinte mindenki a főidényben akar üdülni - a szakszervezetek alapállása ebben a kérdésben az, hogy „nem nyaraltatunk, hanem üdültetünk”, azaz: jobban ki kell használni a főszezonon kívüli hónapok üdülési lehetőségeit. De a nagycsaládosokat semmiképpen, s a nyugdíjasokat is csak időnként szabad kihagyni a mindenképpen legkedvezőbb, főidényi üdülésből. Mi több: ennek intézményes biztosítékai is kell - kellene - hogy legyenek. VÁR KON Yl ENDRE Csorna József tanácselnök: „A legfontosabbnak a békés munkát tartom” Takács József
