Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-30 / 178. szám
6 ríÉPÜJSÁG 1987. július 30. Nem képedt el a futballvilág Kedden este túl sok oka egyik szövetségi kapitánynak sem volt örömtüzek gyújtogatására a lipcsei Központi Stadionban. A17. NDK-Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzést követően - összességében semmitmondó 0-0 - Bernd Stange hangot is adott kritikájának:- A magyaroknak egy órán keresztül nem akadt helyzetük, mi viszont az első félidőben elpuskáztuk lehetőségeinket, és tuóbbiért már okkal lehetek dühös. Verebes József viszont mosolyogva adott értékelést, amelyben újfent kifejtette, hogy a védelem jól vészelte át az első 30 perc olykor futótűzszerű hazai rohamait, és utána lényegesen kiegyenlítettebbé tette a játék képét. A szakvezető kiemelte: júliusban, a bajnoki készülődés heteiben válogatott erőpróbát vívni szakmailag egyáltalán nem megmagyarázható, de ha már így történt, és játszani kellett, akkor főként a fizikai „alapvetést” tartotta fontosnak.- Híres Gábor európai klasszishoz közeli teljesítménnyel szervezte a védelmet, és nagyban segítette a csapatjátékot is - hangzott a szakember egy kitétele, amivel aligha lehet egyetérteni. Az MTK- VM középhátvédjét ugyanis elég gyakran zavarba hozták, és várva várt indításai sem voltak éppen mértani pontossá- gúak.- »Főként a második félidei játékra mondhatom, hogy az tökéletesen kielégített - folytatta Verebes. - Szeptemberben idegenben játszunk a svédekkel, és arra az olimpiai selejtezőre a lipcsei csata második félidejében próbáltam ki együttesünket. Az említett időszakban jól ment a kontrajáték, akadt is két, tökéletesen kidolgozott helyzetünk. Balszerencse, hogy Plotár és Hajszán nem a legjobb megoldást választotta ezeknél. Újabb nemzetközi sikert könyvelhet el az Atomerőmű SE. Az elmúlt héten a bulgáriai Plovdivban rendezték meg a csel- gáncsozók Ifjúsági Barátság Versenyét. A 95 kg-os kategóriában a paksi Krausz Tamás képviselte a magyar színeket. Hangyási László tánítványa élete első nemzetközi viadalán várakozáson felül szerepelt, rangos mezőnyben a bronzérmet szerezte meg. Polgár: Bielben, a nemzetközi sakktorna 12. fordulójában Polgár Zsuzsa sötéttel vereséget szenvedett a nyuganémet Hüb- nertől. A hírügynökségi jelentések szerint öt és fél óráig tartott a játszma. További eredmények: Campora (argenvereség tin)-Chandler (angol) döntetlen, Lobron (nyugatnémet)-Gulko (amerikai) döntetlen, Hort (nyugatnémet)-Romanyisin (szovjet) döntetlen. Az állás: Gulko 7,5, Chandler, Hort, Ro- manyisin 7-7, Campora 6,5, Hübner 5, Polgár, Lobron 4-4 pont. III. IBUSZ Kupa Harmadik alkalommal kerül sor a közel 100 éves utazási iroda támogatásával az IBUSZ Kupa nemzetközi tájfutó versenyre. A tavaly Világ Kupa-futamként jelölt viadalra idén eddig 7 ország több mint félezer sportolója nevezett. A jövő héten pénteken kezdődő háromnapos versengés rajtjánál ott lesz a franciországi világbajnokságra készülő magyar válogatott is. A találkozónak a Bükk kapujánál fekvő Felsőtárkány ad otthont, ahol az augusztus 9-i eredményhirdetéskor a helyezettek idén is pénzdíjazásban részesülnek. A borítékok átvételéhez vezető út azonban nem lesz könnyű. A pályakitűzők rövid, de ugyanakkor nagy szintkülönbségű és technikailag sem könnyű útvonalat jelöltek ki. A nemzetközi szövetség, a jövő évi IBUSZ Kupát ismét a nyolc Világ Kupa-futam közé jelölte. „Hazaküldeni nehéz őket” Szünidős foci a lakótelepen A telefon hosszasan csörgött. A hívó fél udvariasan bemutatkozott, s mint a folytatásban kiderült, egy érdekes témajavaslat miatt hívta a sportrovatot.- Sok nálunk (a szekszárdi Körösi Csorna lakótelepről és környékéről van szó) az általános iskolás kisgyerek. Az utóbbi időben egyre többször látom őket egy fiatalemberrel, aki különböző sportprogramokat szervez számukra délutánonként. Sajnos, azt nem tudom, mi a neve. Később ez is kiderült: a 19 éves Kvanduk Jánosról, a TÁÉV labdarugójáról van szó. A lakótelepek által közrefogott kézilabdapálya gyermekzsivajtól hangos. A dróthálóval bekerített, aszfaltozott terű létén két csapat viaskodik egymással. A résztvevők - mindannyian általános iskolások - elszántan biztatják társaikat, hiszen most a sor- és váltóversenyen dől el, hogy ki a jobb. A küzdőtér közepén fehér mezbe öltözött fiatalember irányítja a játékot.- Labdavezetéssel kifutsz a pálya széléig, majd a labdát visszagurítod a soron következőnek! Figyelem! Felkészülni... rajt! A vezényszóra nekilendülnek az oszlop elején állók, elviharzanak a partvonalig, majd gyors futással érkeznek a sor végére. A bal oldali csapattagjai ez alkalommal szemmel láthatóan ügyesebbek az ellenfélnél. Befejezéskor a kezek szinte egyszerre lendülnek a magasba: - Győztünk! A vesztesek már tudják, hogy ilyenkor mi a teendő: zokszó nélkül hajtják végre a kötelező penzumot, a tíz fekvőtámaszt.- Focizhatunk, János? - kérdezik többen is a foglalkozás vezetőjét. A válasz egy fejbólintás, a börlabda máris középre kerül és megkezdődik a játék.- Hamar elfogadtak, hallgatnak rám - indítja beszélgetésünket Kvanduk János, miközben fél szemmel a focizok felé te- kintget. - Egyenrangú partnerek vagyunk. Majd az ötlet megvalósulásáról mesél. Arról, hogyan sikerült a környező lakótelepek általános iskolásainak egy részét maga köré gyűjteni.- Már egy hónap óta, amennyiben munkaidőm engedi, szinte nap mint nap találkozunk. Emlékszem, az elején csak nyolcán voltunk, azután fokozatosan növekedett a létszám. Mostanra nem ritka az sem, hogy húszán futkároznak egyszerre a pályán. Néha nem itt tartani, hanem hazaküldeni nehéz őket. Ránksötétedik, de még mindig nem unják. Kvanduk János a TÁÉV igazolt labdarúgója, így érthető, hogy az átlagosan kétórás foglalkozások többségén a foci kap főszerepet. Ezt azonban mindig megelőzi egy alapos bemelegítés, lehetőleg játékos formában. Nem egy alkalommal elméleti oktatást is meghallgattak a „nebulók”. De nemcsak ebben merül ki a szabadidő hasznos eltöltése. Többször jártak már a strandon, moziban, a lengyel cikusz vendégszereplését is közösen nézték meg, csakúgy, mint a Duna menti folklórfesztivál programjait.- Terveimről a szülőket is értesítettem - azt hiszem örülnek, hogy lefoglalom a gyerekeket - jegyzi meg mosolyogva. A mérkőzés szünetében a hetedik osztályos Miklós László és az ötödikes Kollár Sándor kér szót.- Nem unatkozunk - így Miklós László. - Először bemelegítünk, gimnasztiká- zunk, mindig van egy kis játék, azután a foci fortélyaival ismerkedünk. Az edzések elég kemények.- De azért ki lehet bírni - vág közbe Kollár Sándor. - Az elejétől kezdve itt vagyok ezeken a foglalkozásokon, jól érzem magam, mindenhova együtt megyünk, és nyaralás után az első utunk ide vezet.- Ha ez nem lenne? - bizonytalanodik el Laci. - Hát, akkor is csinálnék valamit, nem messze innen például lehet asztaliteniszezni... A fegyelemre vonatkozó kérdésre mindketten hevesen bólogatnak: - Ennyi kell - állapítják meg határozottan, és máris szaladnak vissza csapatukhoz.- Augusztus végén bevonulok katonának, egyelőre véget ér „szabadidőprogram-szervezői” pályafutásom - mondja befejezésül Kvanduk János. Hozzáteszi még, hogy a jövőben szívesen megpróbálkozna a pedagógusi, illetve edzői pályafutással. Előgyakorlatnak mindenesetre kiválóan megfeleltek ezek a nyári hónapok, amikor is számos lakótelepi gyereknek biztosított rendszeres, értelmes elfoglaltságot. SZERI ÁRPÁD Az ezerszínű ezredes © Elöljáró beszéd: Hazánk Végh-telen Mezey(i)n Ke- mény-en szenvedünk. Góltala- nok a napok, a perzselő nap bundátlanított bennünket. A szerző úgy gondolja, hogy ezekután nincs más lehetősége, mint Végh-re beleszóljon a nagy magyar társadalmi vitába, Kemény-en, hogy Mezey(i)mk fölött kitisztuljon az égbolt. Azt azért kijelenti, ha valaki ennek ellenére beperelné, akkor Végh- ül kórházba vonul, ha pedig elleneikkel jelentkezik bárki, azt Kemény-en bepereli. Az autogram A második percben már ott táncolt a labda a Törekvés SE kapujában. A közönség felmorajlott, Zorbáék pedig értetlenül néztek egymásra. A balszélső a fejét fogta, szidta a védőket.- Marhák! Hagyjátok, hogy ezek a ballábasok kicselezzenek benneteket. A vita nem mérgesedhetett el: a játékvezető már középkezdéshez sípolt. Dobos, a középcsatár hátragurította a labdát Bakónak, az pedig Zorbához továbbított. A balszélső megiramodott, nagy lendülettel vezette föl a labdát, az alapvonalról lőtt. A labda széles ívben csavarodott a levegőben, a kapus nem tudta kiszámítani az ívét, így a hosszú sarokban akadt meg, beragadva a háló és a hálótartó vas közé. A gólszerző rohant vissza, a többiek félpályánál értékűtől. Leteper- ték. A közönség őrjöngött.- Láttad! - szólt Gránithegyi az edzőnek. - Csont nélkül vágta be. Aknász mester alig ocsúdott még. Az előbb bekapott gól után nem merte hinni, hogy egyenlítettek.- Mester! - szólt ki a kispadra Zorba. - Több nincs. Bezárult a gólzsák - s már rohant is tovább. A következő percekben a balszélső mindig csak az ellenfél tizenhatosáig jutott. Ott könnyedén szerelték. Aknász mester a fejét fogta:- Mit mondott az előbb? - kérdezte Gránithegyit.- Nem rúg több gólt.- Miért - kérdezte Aknász mester.- Honnét tudhatnám - méltatlankodott az intéző. A következő támadásnál Zorba szögletet harcolt ki. A beadás előtt a 11 -es ponton állt meg. A vendégcsapat hátvédje ott toporgott mellette.- Öreg, maradj magadnak - súgta neki Zorba. - Én nem rezegtetem meg többet a hálót. A hátvéd még szorosabban őrizte. Egy fejjel magasabb volt, mint a balszélső. Csicsó, a jobbszélső készülődött a szöglethez. Intett Zor- bának. Az visszajelzett. Csicsó lövése Zorba felé szállt. A balszélső hátranyúlt. A védő felszisszent, Zorba toporgott, mintha el akarna rugaszkodni a földtőla háta mögött a védő pedig kénytelen volt követni. A legkényesebb ponton markolta meg a szélső. A védő, hogy szabaduljon, felemelte a térdét. Zorba gerincét érte. A balszélső ösz- szeesett, fetrengett a földön. A játékvezető tizenegyest ítélt. A védő reklamált:- Megfogta a szerszámom! - mondta.- Ne hazudjon! - szólt rá a sípos ember. Zorba fetrengett a füvön. A játékvezető a kispad felé intett. Gránithegyi, az intéző és Csorba doktor szaladtak be a pályára. Zorba fölé hajoltak. A fiú vonaglott, de közben körbepásztázta a környéket.- Mondja meg a mesternek: addig nincs gól, míg ki nem fizetik a múltkori gól pénzt! - súgta oda Gránithegyinek, s feljajdult mikor az orvos a gerincéhez ért. A játékvezető intett: vigyék el a sérült játékost a pályáról. Az orvos fagyasztót permetezett a szélső hátára. Zorba megcsöndesedett. Ahogy fogyott a játékvezető türelme, ő úgy lett egyre jobban. Alig egy percig tartott csak a gyógyítás. A szélső még egy darabig szédelgett, játszotta a beteget, de már senki sem figyelt rá. Dobos, a középcsatár büntetőrúgáshoz készülődött. A közönség némán várt. Dobos nekifutott és a labda elzúgott a kapufa mellett. A pánik hét elején tört ki. Zorba Gránithegyitől kérte a múlt heti három gól után az 1200 forintot. Az intéző méltatlankodott:- Még nem vetted föl!- Még nem - mondta Zorba. - S addig egyetlen gól sem lesz, míg nem kapom meg - mondta. - A vonat sem megy ingyér! - a mutatóujját és a hüvelykujját összedörzsölte az intéző előtt. A többiek hallották a diskurzust.- Miről van szó? - kérdezte Sippeczky, a kapus.- Semmi - válaszolta az intéző.- Maniról volt szó. Megérzem még a szagát is - mondta Sippeczky.- Mit kamuzik főnököm - mondta Zorba, de addigra már körbefogták őket a csapat tagjai. - Nekem a direktor négyszáz forintot ígért gólonként.- Milyen gólpénzről van itt szó? - kérdezte Dobos, a csapatkapitány.- Ez nem tartozik ide - kiáltotta Gránithegyi.- Minden ránk tartozik - replikázott Dobos. A vitát Aknász mester zárta le. Kizavarta őket a futópályára. A kezében stopperrel állt Aknász mester a pálya szélén. A fiúk futottak, de egy mindig Zorba mellett volt. A balszélső azonban egyetlen szót sem szólt. Edzés végén Gránithegyi tisztázta magát:- Zorbának Keresztesy elvtárs fizet. Ő a bázisszerv. Nekünk ebbe nincs beleszólásunk. És a meccsen sorra puskázták el a helyzeteket a Törekvés SE csatárai. Aknász mester a fejét fogta. A közönség néma csendben várakozott. Gránithegyi, az intéző a főnökséghez furakodott. Keresztesy mellett állt meg, lehajolt az igazgatóhoz.- Kikapunk igazgató elvtárs.- Ki! - méltatlankodott a bázisszerv vezetője.- Ezek nem hajlandók több gólt rúgni, mert Zorba nem kapta meg a múltkori járandóságát. Keresztesy felpattant a helyéről.- Örüljön, hogy luk van a seggin! - ordította az intéző fülébe. - Értettem! Félidőben az egész vezérkar benyomakodott az öltözőbe. A fiúk izzadtan ültek a színe- hagyott fapadokon. Zorba a hátát tapogatta.- Lecserélni őket - kiabált Keresztesy Aknászai. - A Dobost, a Csicsót és a Zorbát, mindegyiket le kell cserélni, majd én megmutatom... (folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF Sorverseny a pályán. Háttérben fehér mezben Kvanduk János.
