Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-29 / 177. szám
1987. július 29. 6 NÉPÚJSÁG Egyedi Zoltán (Tamási) győzelme a Bükk Kupán Péntektől vasárnapig 14 egyesület 100 versenyzője küzdött Borsod mere-, dek emelkedőin, lejtőin a Centrum Bükk Kupa országúti kerékpárversenyen. A borsodiak versenyén természetesen ott voltak a szekszárdi és a tamási szakosztály kerékpárosai is. Az ifjúságiak 240 km-es versenyén Újvári Balázs második, Kasza Zoltán a hatodik lett. A csapatversenyben másodikak lettek a szekszárdiak. A felnőttek 360 km-es viadalán Egyedi Zoltán az első szakaszon, a 38 km-es időfutamon imponáló fölénnyel győzött. A második etapon - a Bükk meredek útjain - esős időben nehéz dolguk volt a versenyzőknek. Hollóstetőnél 14-en elhúztak a mezőnytől, a tamásiak kitűnősége Egyedi géphiba miatt hátrányba került, de még fel tudott zárkózni az élbolyhoz. Az élen hajtott még a szekszárdi Hefner és Schneider. Az élcsoport a célig 12 perces előnyre tett szert a többiekkel szemben, ezzel gyakorlatilag el is dőlt a verseny. A harmadik szakaszon, a 40 km-es kritériumversenyen Liska Pál (Szekszárdi győzött. A befejező etapon 142 km várt a versenyzőkre. Az eddig is nagyszerűen szereplő Egyedi jól taktikázott, az élen hajtó versenyzőkre figyelt. A hajrában a szekszárdi Liska szoros küzdelemben a második helyen végzett. A háromnapos küzdelemsorozaton nagyszerű Tolna megyei siker született: a tamásiak kitűnősége, Egyedi ismét igazolta, hogy sérülése ellenére vele komolyan kell számolni a jövőben, összetett egyéni győzelme nagy sikernek könyvelhető el. A Szekszárdi Spartacus versenyzői közül Hefner a kilencedik, Schneider a tizenegyedik lett. Csapatban a jobb erőnléttel rendelkező Szekszárd II. gárdája (Schneider, Dohóczki, Jávor) a harmadik, míg a Szekszárd I. együttese az ötödik helyen végzett. Evans világcsúcsot javított Clovisban, az Egyesült Államok úszóbajnokságán a 15 esztendős amerikai Janet Evans 8:22,44 perccel a 800 méteres női gyorsúszásban új világrekordot ért el. A régi csúcsot az ausztrál Tracey Wickham tartotta 1978-tól. Kézilabda 12 óra - 134 kilométer Gólkirály: Kerekes Imre Keszthelyen ismét megrendezték a hagyományos Georgikon Kupa nemzetközi kézilabdatornát. A férfiak népes mezőnyében - a svájci, NSZK-beli és természetesen hazai csapatok mellett - a Hő- gyészi HSC is bemutatkozott, méghozzá sikeres szerepléssel. A tizenöt benevezett együttes vetélkedésében a HSC a hatodik helyen végzett, megelőzve számos NB ll-es és NB l/B-s gárdát. A torna gólkirályi címét remek teljesítménnyel a hőgyészi Kerekes Imre szerezte meg, aki 30 találatot ért el. Súlyemelés Bertus győzött a Tisza Kupán A szeptemberben sorra kerülő ostra- vai világbajnokságra készülő magyar súlyemelő-válogatott tagjai megszakítva a tatai edzőtáborozást dobogóra léptek Leninvárosban a Tisza Kupán. A szekszárdiak felnőtt világbajnokságra készülő jelöltje, Bertus Gábor az összetettben 310 kg-os teljesítménnyel győzött súlycsoportjában. A verseny érdekessége volt, hogy riválisa, Messzi István egy súlycsoporttal feljebb indult és ott - megmenekülve a fogyasztási gondoktól - remekül helytállt. Úgy tűnik, hogy a váltósúlyban Bertus az egyetlen számottevő ember de az elkövetkezendő hetekben még további javulásra van szüksége ahhoz, hogy elérje, majd túlszárnyalja egyéni legjobbját. Nemes ezúttal „nem fizetett rá” Zákányi József és Nemes Miklós a Délmagyarország 12 két szekszárdi résztvevője Szegeden első alkalommal rendezték meg a Délmagyarország 12 elnevezésű futóversenyt. A résztvevőknek 12 óra állt rendelkezésre ahhoz, hogy ez idő alatt a lehető legtöbb kilométert tegyék meg. A 41 induló között volt a Szekszárdi Nyomda két dolgozója is. Zákányi József a 32. helyen végzett, mig Nemes Miklós, aki egy rö.vid élménybeszámolóra is vállalkozott, a hatodik helyet szerezte meg.- Nemzetközi mezőny állt rajthoz, a magyarokon kívül csehszlovák futók is beneveztek - kezdte Nemes Miklós. - A hazaiak közül a legnagyobb név Kiskirály Ernő volt, aki a tavalyi Spartatlonon, az Athén és Spárta közötti 250 kilométeren a második helyezést érte el. Most nem lehetett megelőzni, megszerezte az aranyérmet.- Milyen volt a pálya?- A szegedi Móra park adott otthont a sporteseménynek, kisebb részben kavicson, de inkább betonon és aszfalton kellett futni. Pontban déli 12 órakor indítottak bennünket, s úgy este fél hétig tartott ki a jó idő. Ezt követően azonban megeredt az eső, s körülbelül 11 óráig egyfolytában áztunk.- Elégedett a hatodik helyezéssel?- Azt tudtam, hogy nálam sokkal jobbak is beneveztek. Mindenképpen 130-140 kilométer között akartam futni 12 óra alatt, s ezt a célt el is értem, hiszen az összesítésben 134 kilométert teljesítettem-A Délmagyarország 12 pénzdíjas verseny volt...- Az első helyezett 15 ezer forintot kapott, jómagam 4 ezret. Eddig mindig én fizettem, hogy rajthoz állhassak a különböző megméretéseken. Végre egy verseny, ami nem deficites számomra! De azt hiszem, ez az összeg is hamar elfogy - ez évben még sok helyen ismét pályára lépek. A spanyol férfiak 65 százaléka labdarúgó-rajongó A nagykorú spanyolok 45 százaléka tartja magát valamelyik labdarúgó-csapat szurkolójának - tájékoztatta a De- moscopia nevű közvélemény-kutató intézet az El Pais című madridi napilap olvasóit. A férfiak 65 százaléka, míg a nők 26 százaléka labdarúgó-rajongó Spanyol- országban. A 60 esztendősnél idősebbek 54 százaléka szurkoló, míg a 26 és 45 év közöttiek mindössze 40 százaléka választott magának kedvenc klubcsapatot. A spanyol labdarúgók játéka tetszetősebb korábban - vagy a nyugdíjasok jobban ráérnek? A spanyolok 52 százaléka felelt igennel arra a kérdésre, hogy látott-e már stadion lelátójáról első vagy második ligás mérkőzést. Ez az arány alig valamivel magasabb a szurkolók arányánál. Hétről hétre viszont csak a lakosság 6 százaléka bíztatja kedvenceit a pályán: a spanyol férfiak 8, a nők 4 százaléka jár rendszeresen meccsekre. A megkérdezettek 64 százaléka tudta, hogy az idei bajnokságot a Real Madrid nyerte. Az ezerszínű ezredes © Elöljáró beszéd: Hazánk Végh-telen Mezey(i)n Ke- mény-en szenvedünk. Góltala- nok a napok, a perzselő nap bundátlanított bennünket. A szerző úgy gondolja, hogy ezekután nincs más lehetősége, mint Végh-re beleszóljon a nagy magyar társadalmi vitába, Kemény-en, hogy Mezey(i)nk fölött kitisztuljon az égbolt. Azt azért kijelenti, ha valaki ennek ellenére beperelné, akkor Végh- ül kórházba vonul, ha pedig elleneikkel jelentkezik bárki, azt Kemény-en bepereli. Tovább nem mérgesedhetett a vita, mert odaértek a cég kapujához. Gránithegyi a portással tárgyalt. Zorba addig be-benézett az udvarra. Látta, hogy igencsak egy kóceráj leendő munkatársa lesz. Az udvar elhagyatott, gépalkatrészek, vascsövek és betonacélok rozsdásodtak a derékig érő gazban. A portás önérzetesen elkérte a személyi igazolványukat.- Nekem nincs flepnim - mondta Zorba. Majd utánam küldik a szabadulólevéllel együtt - a portás értetlenül nézett a balszélsőre. Gránithegyit majd szétvetette a düh.- Maradj magadnak - sziszegte oda a csatárnak.- Mire ez a pánik, hadiüzem?- kérdezte Zorba a portást.- Maradj veszteg! - szólt oda Gránithegyi. - A főportás úr, majd feltelefonál az igazgató elvtársnak és akkor mehetünk.- Oké, főnök! - szólt Zorba, és egy kavicsot kezdett el rugdosni az úton. Belefeledkezett a játékba. Kavicsbombákat küldött a vaskapura. Minden egyes becsapódás után a portás összerezzent. Pár perc múlva kinézett az ablakon, pontosan Zorba szemébe. A csatár erre abbahagyta a kavicsok gyötrését. Visszasétált lomhán, mint egy bánatos párduc, Gránithegyi mellé. A portás szólította őket:- Az igazgató elvtárs várja magukat. Gránithegyi egy pillanatra vigyázzba merevedett. Zorba indult először, de az intéző keze megállította.- Viselkedni és mindig csak viselkedni!- Oké, mesterem. Volt gyerekszobám.- Én együtt szolgáltam vele a testületben, és mégis megadom neki a tiszteletet! - okosította tovább a balszélsőt az intéző.- Menjünk már, mert kihűl a repikonyak - noszogatta Zorba hóri- horgas társát.- Erről szó sem lehet. Az öreg nem engedélyezi, hogy a csapat tagjai igyanak.- Szüzességet nem kell fogadni!? - kérdezte mérgesen Zozi. Gránithegyi már csak legyinteni tudott a csatár szövegére. Gyors léptekkel megindult az irodaház felé. Társa, a bemutatkozó látogatásra hivatalos focista pedig gurult utána. A titkárnő már várta őket.- Bejelentem az igazgató elvtársnak, hogy megérkeztek - mondta a kéttagú küldöttségnek.- Ki ez a Limlomlaura? - kérdezte Zorba az egyre idegesebb intézőt.- Pszt! - tette az a szájára a kezét.- Tessék parancsolni, befáradni! - mondta a titkárnő. Gránith,egyi egy lépéssel benttermett az irodában. Zorba lassan, komótosan csordogált be. Az ajtót betette maga után, s megállt a szőnyeg szélén. A cég igazgatója felállt félirodányi asztala mellől. Zorba meghökkent. „Ilyen nagy állatot még nem láttam” - gon- * dolta. Az igazgató még az intézőnél is magasabb jelenség. Vállas, kisportolt alakja tekintélyt parancsol. Káderöltönyben - sötétkék és acélkék ingben - volt. Először Gránithegyivel fogott kezet, majd elindult a csatár felé. Az kihúzta magát, de így is a melléig ért. A szőnyeg közepén találkoztak. A kezét az igazgató nyújtotta először. Zorba csak ezután lendítette jobbját. Gránithegyi diszkréten félreállt, de így is tudta jelezni, hogy elégedett a fiúval. „Az első benyomás a lényeg”, okosította délelőtt.- Tiszteltetem, főnök! - mondta Zorba.- Üdvözöllek, fiam - köszönt vissza az igazgató, majd bal kezével meglapogatta a balszélső lapockáját. A felszabaduló jobbjával pedig a fotel felé kormányozta.- Hát akkor meghoztuk a munkaerőt - kedélyeskedett Gránithegyi- A jó munkaerőre mindig szükség van - válaszolta a fotelben terpeszkedő Keresztesy Ernő, a Vízőrajavító Tanácsi Vállalat igazgatója. „Micsoda?" - gondolta Zorba, „Ezek burcsáztatni akarnak?” Szólni nem mert, ült némán a földig süppedő, bársonyhuzatú fotelban. „Várjuk ki a végit” - gondolta. Nyugodtan elmélkedhetett, mert a két ember úgy beszélgetett róla, mintha ő ott sem lett volna. Pár perc múlva megjelent a titkárnő. Tálcán, két kávét, két kupica konyakot és egy gyümölcslevet hozott. A két férfi között lépett az asztalhoz, szemben a balszélsővel. Lehajolt és az asztalra tette a tálcát, pár pillanatig mozdulatlanul maradt, érezte, hogy Zorba szeme a kitüremkedő mellein van. Felnézett, elhúzta a száját, nem gúnyosan, mert közben összecsippentette a szemét. Zorba arca felvidult, bólintott a lánynak. Mintha azt mondaná: „Oké, műszak után!” Kalandozásaiban'az igazgató atyáskodó hangja akasztotta meg.- Na, fiú! Hogy érzed magad városunkban? - kérdezte, válaszra nem várt, hanem kiselőadást tartott a városról, a megyéről, a csapatról. - Minden valamire való megyeszékhelynek kell csapat - mondta.- Csapat az kell - bólogatott Zorba.- Na hát! - zárta le a dolgot Keresztesy. - Nálam fogsz dolgozni. Az én vállalatom a legjobb a környéken, ezért is tudok csapatot összehozni. A beosztásod: nehézgépkezelő. A fizetésed: 4800 forint. Győztes meccs után egy hétig nem kell jönnöd dolgozni. Ha gólt rúgsz, akkor azon a héten is otthon maradhatsz. Minden gólért kapsz tőlem négyszáz forintot - úgy sorolta, mintha csak magával beszélne. Zorba mást nem tehetett, minden szó után bólintott egyet. Amikor az igazgató befejezte, pár pillanatra csendben maradtak. Gránithegyi intett a balszélsőnek. „Amikor intek a fejemmel, akkor megköszönöd”, mondta délelőtt.- Köszönöm, főnök! - mondta Zorba. - A burcsával ne törődjön, mert annyi gólt rúgok, hogy az első hónap után már a nyugdijat is le- perkázhatja. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy itt maguknál hány részletben pengetik le a lóvét? - mondta Zorba, egy pillanatra sem tűnt fel neki, hogy Gránithegyi arca olyan lett, mint a cékla. De, amikor Keresztesy felpattant és kirohant már érezte, baj van.- Állatja a világnak! - kiáltott rá Gránithegyi.- Csak azt kérdeztem meg, hogy mikor lesz a fizetés - már hiába mondta, Gránithegyi halotthalvány lett, megszólalni sem tudott. Az igazgató egy perc múlva tért vissza.- Itt a folyosón megkérdeztem mindenkit, de senki sem érti, hogy mit mondtál - ordította Keresztesy. - Hát nem tudsz te tisztességesen beszélni? - hadarta.- Csak azt szerettem volna megtudni, hogy másodikén vagy tizenegyedikén jöhetek a fizetésért - mondta választékosán Zorba, de a választ már nem várhatta meg, mert Gránithegyi kitessékelte az ajtón. (folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF
