Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-24 / 173. szám

2 wtPUJSAG 1987. július 24. Afganisztán - a háború közelről Afgán határőrök ellenőrzik a gépkocsit: a csomagtartóban ezúttal békés rako­mány van Mai kommentárunk Nullamegoldás, duplázva E hét elején a tekintélyes amerikai napilap, a The New York Times azzal gyanúsí­totta meg a Szovjetuniót, hogy szántszándékkal késleltei a két nagyhatalom genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásait. Nevezetesen a ma leginkább fókuszban lévő ügyben, a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásának kérdésében. A lap azt állította, hogy Moszkva azért húzza-halasztja a genfi megállapodást, mert nem ér­deke külpolitikai sikerhez segíteni Reagant. A szovjet követség természetesen cáfolta az állítást, de az igazán hiteles cáfolat szerda este érkezett Moszkvából. A szovjet pártfőtitkár új javaslatokat tett a közepes hatótávolságú atomfegyverek megsemmisítésére. Mégpedig olyan komoly enged­ményt jelentett be, amely mindenki számára meggyőző erejű lehet a szovjet lesze­relési szándékok komolyságáról. Mihail Gorbacsov felajánlotta, hogy országa Ázsiában sem tart meg közepes hatótávolságú rakétát, tehát lemond arról a 100 nukleáris robbanófejről is, amely létéről korábban már megállapodtak az amerikai vezetéssel. Pedig a Szovjetuniónak szüksége lenne ezekre a fegyverekre, hogy legalább némileg ellensúlyozza az előretolt amerikai atomerőket, amelyek Dél-Ko­reából, a Fülöp-szigetekről avagy a Diego Garcia-i szigettámaszpontról képesek elérni szovjet területeket. Most mégis lemond a száz robbanótöltetről Moszkva, s cserébe nem kéri Washingtontól azt, hogy legalább annyi amerikai fegyvert vonja­nak vissza, hanem csupán azt, hogy ne növeljék a ma Ázsiából a Szovjetunióra irányított atomfegyverek számát. Nem vitás, hogy kivételes fontosságú javaslattal élt a szovjet főtitkár, aki még jó néhány bizalomerősítő, békességnövelő ötletet fogalmazott meg abban a nyilatko­zatában, amelyet egy indonéz lapnak adott. Ez az újabb szovjet gesztus jól beleillik. abba a következetes offenzívába, amelyet Moszkva folytat a történelem első valódi fegyverzetcsökkentő szerződésének megkötéséért. A főtitkár ezzel alighanem végleg elfojtotta az olyasfajta vádakat is, hogy Géni­ben a Szovjetunió akadékoskodna. Ez a tényező pedig bizonyára segíti a genfi si­kert, hiszen a Reagan kormány lépéskényszerbe kerül: ha elhúzódnak a genfi tár­gyalások, azok szabotálásának bélyegét okkal-joggal csakis Amerikára sütheti rá a világközvélemény. AVAR KÁROLY Banktámogatás az öntözéshez Külföldi sajtótudósitók ritkán nyernek betekintést, közelről szemlélve a részle­teket is, az afganisztáni hadüzenet nélkü­li háborúba. Atéma hosszú ideig tabunak számított a szovjet sajtóban is. Most a „glasznoszty” terén élenjáró hetilap, az Ogonyok enged betekintést egyik vezető riportere, Artyom Borovik tollából: dezer- tőrök, véres népítéletek, szénné égett szovjet helikopterpilóták tarkítják beszá­molóját. A riport Kunduzban kezdődik. Borovik a helyi állambiztonsági parancsnokság vezetőjétől érdeklődött az afgán katonák politikai és erkölcsi tartásáról. S megtud­ta: a falvakból toborzott újoncok közül korántsem mindegyik tudja megmonda­ni, miért is harcol. Sűrűn előfordulnak szökések. Ennek sok oka van persze. Egyik a pénzkérdés: a carandoj (a rend- fenntartó milícia) katonája ötödét ha kap­ja annak az összegnek, amelyet Ahmat- sah bandájában egy „felkelőnek” fizet­nek. Gyakran előfordul, hogy a katonák eladják a kézifegyverüket. Egy pisztoly ára az itteni feketepiacon 80 ezer afgani. Egy kiló húsé 250. Egy évig is eltarthatja tehát valaki a családját egy pisztoly árá­ból. A fegyver eladását persze nagyon szigorúan büntetik, de a csábítás nagy. Borovik visszatérő kérdése: mi lesz, ha kivonulnak a szovjet csapatok? Az afgán helyi parancsnok elmondta, hogy az itte­ni bandák ma mind azt állítják: a „suravik” (szovjetek) ellen harcolnak. így tudnak pénzt szerezni támogatóiktól. Ha elmen­nek a szovjetek, de a különböző csopor­tosulások közötti harc továbbra is lángba borítja az országot, nehéz lesz a terrort „szent háborúnak” álcázni. Sok afgán úgy véli, a „suraviknak” nem szabad el­menniük addig, amíg a bandák egymás­sal nem tudnak megállapodni, véget nem ér a feudális klánok közötti harc. ír a tudósító foglyok kihallgatásáról is. Az afgán ezredes egy iszlám papot, ulla- hot vallat. Az egyházi ember ártatlannak vallja magát, kezeihez nem tapad vér, de „ítéleteivel” emberek tucatjait küldte a ki­végzőosztagok elé, enyhébb esetben fü­lük levágására ítélte őket. Az ilyenek a fogságban megesküsznek, hogy szeretik a „hitetleneket” Lenint ábrázoló jelvényt vagy vörös csillagot is feltűznek, sőt, vodkát és sertéshúst is készek fogyasz­tani. A mullah - mint kiderül - halálra ítél­te a kirgiz Abdullát és négy fiát, mert át akartak állni a népi hatalom oldalára. Hajnalban a kivégzőosztag a legkisebb fiú vállát találta csak el, ő éjjel kimászott apja és fivérei holtteste alól, reggelre elérte a várost. A vádnak így van tanúja. Gulbiddin, az ellenforradalom egyik vezetője kunduzi. Muhammad Jaszin, a tartományi pártbizottság titkára valami­kor együtt járt vele iskolába. Jaszirra „he­tek" - az ellenforradalom legfőbb vezetői - korruptságát ecseteli: Gulbuddin régi­ségboltot nyitott Londonban az ellopott holmikból. És fanatizmusát: ha csador nélkül látott egy nőt az utcán, sósavat öntött az arcába, „hogy örökre viselnie kelljen a lepelt”. A párttitkár őszintén ismerteti a helyze­tet: a nemzeti megbékélési politika első három hónapjában száznál több fegyve­res állt át a kormányerők oldalára. De a harcok nem szűntek meg, sőt, erősödtek. A tartomány 433 falujából 290 van a népi erők kezén, 143-ban tarthatták meg a helyi választásokat. Hanabad járásban kétszáz volt „felkelő” kész hadifogoly­zászlóaljat alakítani. A „hetek” és Pakisz­tán viszont továbbra is akadályozzák a menekültek visszatérését. Gulbiddin azt híreszteli, hogy Nadzsib koncentrációs táborba zárja a visszatérőket. Az országban csak repülővel, még in­kább helikopterrel lehet közlekedni. Szinte „légitaxiként” használta a tudósító is ezeket. Kis kitérőre minden pilóta haj­landó. A helikopterek szállítják a deszan- tosokat, hozzák ki a sebesülteket, járják meg a sziklás helyeket. Néha három méternyire van mindössze a sziklafal mindkét oldalon a rotoroktól, s a pilóta tudja: a legkisebb kő is ízzé-porrá zúz­hatja lapátját. Az itteni pilóták szinte min­den műrepülőelemet megcsináltak már helikopterrel, még a halálhurkot is, bár ezt legfeljebb légibemutatókon adják elő. Afganisztánban azonban háború folyik. Itt régen 6 ezer méteren repültek: ez a fel­ső határ az MI-8-asok számára. A célke­reső Stinger rakéták megjelenésével 5 méterre kényszerültek a földtől, 250 kilo­méteres óránkénti sebességgel suhan­va. Gyakran így is robbanás az út vége, a pilóta elszenesedett holtteste kerül csak elő. „A bevetésekről nem mindenki tér vissza.” A golyószórót, a Stinger vagy Red Eye rakétát leggyakrabban az afganisztáni mákból nyerik - kábítószer és teve köz- beiktatásával. A teve fontos: a határ előtt lenyeli a nejlonzacskókat, negyven perc múlva, túl a határon azután felkérődzi. A „kájfnak” (élvezet) nevezett ópiumgolyót párszáz afganiért az országban is minde­nütt kínálják. A kábítószer árából is sok hadfelszerelés kerül be, amelyből a ri­porternek is szép készlete gyűlt össze. A hátizsákon US. Army felirat. A keki színű műszőrmés dzsekit „pakisztánkának” hívják, a név a gyártót jelöli. „Afganisztán­ban így folyik a háború...” LENGYEL LÁSZLÓ (Moszkva) A Magyar Hitelbank Rt. Igazgató Taná­csának határozata alapján az aszályká­rok megelőzése érdekében pénzügyi tá­mogatást nyújtanak a termőföldek öntö­zéséhez a banknál számiátvezető állami gazdaságoknak és szövetkezeteknek. A soknemzetiségű, sokféle vallású In­dia egységének jelképeként mától egy másik forrongó kisebbség tagja India ál­lamfője: a szikh Zail Szingh helyére a ta­mil Ramszvami Venkataramant iktatják be a köztársaság elnökének tisztségébe. Bár Indiában az államfő szerepe az al­kotmány szerint korántsem annyira poli­tikaformáló, mint a miniszterelnöké, idén nyáron az elnökválasztás mégis a hatal­mas ország belpolitikai életének közép­pontjába került. Eszerint az MHB a július 22. és szep­tember 15. közötti időszakban átvállalja a mezőgazdasági üzemek által fizetendő öntözési vizdíjak 50 százalékát. A bank kezdeményezése a mezőgaz­dasági nagyüzemek 40 százalékát érinti. Az eddigi államfő, India első szikh el­nöke, Zail Szingh ugyanis heves össze­tűzésbe került az országot ténylegesn irányító Radzsiv Gandhi miniszterel­nökkel és pártjával, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) párttal. így hát Gandhi alig várta, hogy Zail Szingh ötéves elnöki megbizátása július 24-én lejárjon és beiktassák az új államfőt, akit nem közvetlenül választottak meg, hanem személyét egy 4695 tagú elektort testület jelölte ki. Ma iktatják be tisztségébe India új köztársasági elnökét Szekszárd gyümölcs- és zöldségellátása Zászlócserék az Öbölben Az irániaknak Perzsa-, az araboknak Arab-öböl. Az olajkereskedők szerte a vi­lágon már csak „Öbölként” emlegetik, hisz még egy ilyen öböl nincsen. Partjai mentén található a világ ma ismert olaj­készletének kétharmada. És ott folyik im­már hetedik éve Irak és Irán öldöklő háborúja. Ebben a háborúban mindig központi szerepet játszott az olaj. A nemzetközi piacok - a világszerte növekvő túlterme­lés közepette - addig azonban nemigen reagáltak, amíg Irak és Irán csak egymás olajlétesítményeit pusztította. Akkor már inkább, amikor az iraki légierő, 1984-től Irán olajszállításait igyekezett akadályoz­ni, s harmadik országok tartályhajóit is célba vette. Ám most, hogy az OPEC újabban az árak emelésére törekszik, emelkedett a tét azzal, hogy tavaly szep­tember óta az iráni haditengerészet is célba vette az Irakot támogató öbölmenti sejkségek, főkébb Kuvait olajszállítását. Az Öböl így növekvő tét a nagyhatalmi politikában is, de nemcsak az olaj miatt. Stratégiai jelentőségét földrajzi helyzete adja, az, hogy Európa és Ázsia között fekszik. Felismerték ezt a britek is, amikor az indiai gyamatbirodalmukhoz vezető utak biztosítására uralmuk alá hajtották az öbölmenti sejkségeket. S felismerte a központi fekvés fontosságát az Egyesült Államok is, amikor más módszerekkel - katonai egyezményekkel, fegyverszál­lításokkal, bahreini és ománi támasz­pontszerződésekkel - fokozatosan át­vette Nagy-Britanniától a térség „csend­őrének” szerepét az utóbbi évtizedek­ben. A washingtoni diplomácia „az olaj­útvonalak biztonsága” címszóval, a nyu­gati gazdaságok nyitottságával és se­bezhetőségével indokolja ezt. A néhány hónapja növekvő veszély új ötletet adott a kuvaiti kormánynak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult, kérve, hogy a BT állandó tagjai zászlójuk átengedésével óvják a kuvaiti olajszállí­tást. A Szovjetunió azonnal válaszolt: há­rom tartályhajót adott bérbe az öbölbeli sejkségnek, szovjet zászló alatt, remélve, hogy a zászló tekintélye eleve megfonto­lásra készteti az esetleges támadót. Csakhogy az előre kihelyezett tengeri aknák nem nézték, milyen zászló leng a hajón: áprilisban aknára futott a „Csuj- kov marsall” nevű szovjet tartályhajó és megsérült. Máig sem tudni, ki helyezte el az aknát. A Szovjetunió aknakereső hajókat kül­dött ezután az Öbölbe, de ezekkel együtt is csak öt szovjet hadihajó tartózkodik je­lenleg a térségben. A szovjet kormány egyidejűleg fokozta diplomáciai tevé­kenységét az öbölmenti béke és nyuga­lom megteremtése érdekében. Az amerikai kormány csak azután tett érdemi lépést, hogy nem sokkal a Csuj- kov marsall hajó megsérülése után, egy májusi napon egy iraki pilóta tévedésből rakétát lőtt a Stark amerikai fregattra az Öbölben és ott 37 tengerész életét vesz­tette. Washingtonban elővették az elfek­tetett kuvaiti kérelmet, s vállalták, hogy 11 kuvaiti olajszállító hajót amerikai zászló alá helyeznek, erős védelem mellett. Az első két tartályhajó szerdán indult útnak, felfelé hajózva az Öbölben. S a védelem: mára kilenc önálló hadihajó, egy repülő­géphordozó, 85 harci géppel és nyolcta­gú flottacsoportositás, valamint kilenc Awacs felderítő repülőgép működik az Öbölben és környékén. Ezt az erősítést továbbra is az olajutak védelmével, és - új érvként - a „szovjet befolyás” vissza­szorításával indokolják Washingtonban. Keményen visszautasítanak minden nyi­latkozatot, amely a térségben növekvő feszültség miatt Moszkva aggodalmát hangoztatja, és elutasítanak minden szovjet javaslatot, amely tárgyalást és nemzetközi megállapodást ajánl a térség békéjének és a tengeri közlekedés sza­badságának helyreállítására, megóvásá­ra. A világsajtó előzőleg még arról írt, hogy a párhuzamos szovjet-amerikai „zászlófelvonás” az Öbölben új esélyt adhat a helyzet rendezésére. A nemzet­közi közvélemény úgy érezhette, hogy az Öböl békéjéhez, a hajózás szabadságá­hoz fűződő általános érdek kerekedhet felül, és a „zászlók” öbölbeli találkozása új fejezet kezdete lehet. Reagan elnököz írott válaszlevelében Gorbacsov is ezt ajánlotta. Reményt adott erre az is, hogy a Biztonsági Tanácsban - ugyancsak szovjet és amerikai részvétellel - hóna­pok óta tárgyalások folytak egy határozat kidolgozására, amely az iraki-iráni há­borúnak igyekszik véget vetni. E határo­zat a napokban meg is született, bár még további igen sok tárgyalásra lesz szük­ség, hogy érvényt is szerezzenek neki. Irán ugyanis azonnal elutasította. így az amerikai zászló felvonását kísé­rő harci zaj egyelőre megkérdőjelezi e reményeket. Kiderült: Washingtonban erőfitogtatásra, egyoldalú előnyszerzés­re akarják kihasználni a kuvaiti kérés te­remtette esélyt. Az amerikai hadihajók és tengerészgyalogosok talán elriasztják az iráni gyorsnaszádokat, de az öbölbeli válsággóc felszámolásának lehetőségét a jelek szerint egyelőre inkább távolítják. MÉSZÁROS GYÖRGY A Tolna Megyei Zöldért Vállalat szerdán a Szekszárdi Városi Tanács V. B. ülésén tájékoztatót adott a me­gyeközpont áruellátásában vállalt szerepéről. A téma kiemelését a valameny- nyiünket foglalkoztató gyümölcs- és zöldségárak mellett az ellátás szín­vonala és körülményei is indokolják. Mint Kláb Józsefnek, a Zöldért igaz­gatójának a tájékoztatójából is kide­rült, a korszerűsítésre váró pavilo­nok, az áruválaszték és az árszínvo­nal még korántsem tükrözi azt a hát­teret, amit Tolna mezőgazdaságá­nak, a helyi adottságoknak jelente­nie kellene. Ezért is fogalmazta meg a határo­zat feladatként az áruellátás javítá­sát. Ezután a város és környéke alap­fokú oktatási intézményeiben - első­sorban az iskolákban - folyó testne­velő, egészségmegőrző munkáról hangzott el tájékoztató. Az új kezde­ményezések - például a Szekszár- don, Tolnán és Bátaszéken beveze­tett edzésközpontok - tapasztalatai az új módszerek, a tudatos munka eredményességét bizonyítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom