Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-23 / 172. szám
1987. július 23. Képújság 3 Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat Város szálloda nélkül Nem gurul a labda Adidas nélkül... Nehéz helyzetbe került a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat. A sok-sok éve kialakított kapcsolat a világhírű sportszergyártó céggel, az Adidas- szal felbomlóban. A tavalyi szerződéskötéskor még felhőtlennek látszott ez a kapcsolat, de a labdapiacon telítettség jelentkezett, így az Adidas cég már 1987 első félévében is a korábban megrendelt mennyiség 70 százalékát kérte. A második féléves rendeléstől pedig elállt. Ez az egyetlen elmaradt üzlet a simontornyai vállalatnál 40-50 millió forintos tőkés exportot hiúsított meg. Megkérdeztük Perger Imrét, a vállalat igazgatóját, hogy miképpen tudják áthidalni ezt a kiesést.- Sajnos, az évi 250 ezres labdakapacitásunkat le kellett építeni 70 ezerre. Ez belső foglalkoztatási gondokat jelent és természetesen óriási bevételkiesést. Pótolni szeretnénk ezt és az év eleje óta 10 külkereskedelmi vállalatot kerestünk meg termékeinkkel, de nem sok eredménnyel. Jelenleg folyamatban van bérmunka-konstrukció egy olasz céggel, ehhez azonban hat varrógépet kellene lízing formájában bérelni. Sajnos, hosszú az átfutási idő és lehetséges, hogy ez az üzlet is csak részben enyhíti gondjainkat. Egyébként is csak 10-20 millió forint bevételt jelentene az olasz üzlet, a fennmaradó kiesést más utón kell pótolnunk.- Mi lesz a labdavarrókkal?- Sajnos, a létszámot is át kellett csoportosítani, sok ember került át vállalaton belül más munkakörbe, de a többség a munkahely-változtatás mellett döntött. Szerencsére a szomszédos üzemekben el tudnak helyezkedni, és így nem lesz foglalkoztatási gond a nagyközségben az Adidas-üzlet meghiúsulása miatt.- A vállalat képes lesz-e elviselni ezt a kiesést?- Muszáj lesz. Az első félévünk jól sikerült, nyolcmillió forint eredményünk lett, de az éves szinten tervezett 32 milliós nyereség lecsökken várhatóan 20 millióra, ami nem tudja megalapozni az 1988- as évet. Természetesen még van lehetőségünk, hiszen ezután indul a bundaszezon, erőteljesebb kereskedelmi munkával és jó üzletpolitikával tudunk javítani a helyzeten. hj. Kerékpárok Csepelről Újra divatba jött a biciklizés. A megnövekedett hazai kerékpárigény legnagyobb részét a Csepel Művek Kerékpárgyára elégíti ki, ahol évente 250 ezer darab kétkerekűt, 27 féle típusban 40 féle változatban készítenek. Szerződéses brigádvállalkozás a gabonaiparban A munkaverseny új formáit alkalmazzák a gabonaiparban. A Gabona Tröszt húsz vállalata a korábbiaknál nagyobb önállóságot kapott, ehhez alkalmazkodva az egyes üzemek, kisebb munkahelyi közösségek kezdeményezőbbekké váltak, termelő tevékenységükre mindinkább a vállalkozás elemei a jellemzőek. Az iparágban dolgozó 985 szocialista brigád nagyobbik része a teljesítményhez kötődő, úgynevezett szerződéses vállalások alapján tevékenykedik. A gabonaátvételi helyeken, malmokban, laboratóriumokban, takarmánykeverőkben és más üzemekben a vállalatok vezetői előzetesen ismertetik a termelési célokat a brigádokkal, amelyek ezek birtokában vállalkoznak, és egyúttal megegyeznek az anyagi elismerés mértékében is. A vállalások, felajánlások teljesítését vállalatonként egy- egy bizottság minősíti, s felügyel arra is, hogy a brigádok a teljesítményük után járó pénzhez valóban hozzá is jussanak. A Gabona Tröszt vállalatainál az idén 663 brigád kötött vállalkozói szerződést, törekedve a termékek minőségének javítására, az anyag-és energiatakarékosságra, újítások bevezetésére, és például a kenyérgabona-átvétel gyors lebonyolítására. Sikeres munkájuk - az év eleji felajánlások szerint - mintegy 70 millió forint gazdasági eredményt hozhat, s ha sikerül a teljesítés, úgy a vállalatok 4,5 millió forintot fizetnek ki a brigádtagoknak. Az év első felében máris jelentős eredmények születtek: a tervezett energiafelhasználást azzal javították, hogy a malmokban és a takarmánykeverő üzemekben csökkentették a csúcsideji áramfogyasztást. A brigádok tagjai részt vesznek az üzemzavarok gyors elhárításában is, és egyre több helyen kezdeményezik az energiafelhasználás csökkentését segítő kondenzátorok felszerelését. A karbantartó brigádok tucatnyi kiselejtezett gépet újítottak fel a szerződések alapján. A szállító és szolgáltató brigádok ugyancsak újszerű formában teljesítik vállalásaikat. Ennek köszönhető, hogy például tavaly - miközben 8 százalékkal nőtt a vasúton szállított gabonaipari termékek mennyisége - 10 százalékkal csökkent a kifizetett kocsiálláspénz. Felébred-e az alvó oroszlán? Egy régi és egy mai kép a szállodáról Az udvar... és a lépcsőház Hadiállapot az egykori táncteremben Erdős nevű tulajdonosa volt az Arany Oroszlán szállodának. Sok külföldről hazatérő egykori bonyhádi most is így emlegeti. • Nem műemlék az épület, de városképi jelentősége nagy. Lebontani semmiképp sem szabad. Sajnos már nem olyannak látják, mint amilyen eredetileg volt, mert eltűnt a homlokzatról a tympanon, meg a vendéglő egykori nevét szimbolizáló oroszlán szobor is. Ma a vele szemben működő maszek söröző viseli a patinás elnevezést, s a tulajdonostól tudjuk, hogy Bonyhádon van az életnagyságú Zsol- nay-porcelán oroszlán, darabokban. Ha sikerül, restaurálás után a sörözőben helyezik majd el. A költségvetési üzem egyik irodájának falán meg is nézhetjük a korabeli fotót, s Hübner József egy 1895- ben keltezett számlát is előkerít. Az iratot „14 tiszt úr és egy főhadnagy beszállásolásáról” állította ki Spitzer Mórné, az akkori tulajdonos'felesége. A Városépítő Tervező Vállalat 1952- ben készült műemléki és városképi vizsgálata így ír a szállodáról: ...kora eklektik us homlokzattal... az emeleti ablakok mellvéd falain még romantikus ízlésű vakolatdíszek... Az épület ...jól illeszkedik a tér kisvárosias hangulatába. Lehetőleg fenntartandó.” Ez utóbbi szó valószínűleg elkerülte az utóbbi évtizedekben az üzemeltetők figyelmét, mert a látvány, ami a szállodába lépve fogad bennünket, siralmas. Az épület udvar felőli része mintha sose látott volna vakolatot, belül a tizenhét lakatlan szobában néhány szebb napokat is megélt toalett-tükör, szekrény, pár megfakult kép. Vevőre várnak. Eladó az egykori táncteremben ösz- szezsúfolt tömérdek szék, kályhacső, presszógép meg asztal is. Jobbról egy kibelezett zongora ácsorog. Összeszorult szívvel fordulunk ki az ajtón. Mindez hogyan fajulhatott idáig? Társadalmi összefogással? Mityók Ferenc, a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója a következőképpen tájékoztat bennünket terveikről.- A Béke Szálló az utóbbi időben már nem felelt meg az osztályba sorolás feltételeinek, ezért kellett bezárni. Nem volt kihasználva addig sem, ezért közel egymillió forint veszteséget jelentett évente a vállalatnak. A felújításhoz a jelenlegi fagerendás tetőszerkezet és a födém cseréje kellene, mert így valószínűleg nem bírná el a vizesblokkot. Az pedig nyolc személyenként előírás, még fogadó esetén is. A rekonstrukció annyiba kerülne, mint egy új szálloda építése. A bonyhádi tanácsot megkértük tavaly ősszel, hogy a műszaki osztályuk vizsgálja meg az épületet, hogy így elbirná-e az átalakítást. Eddig még nem kaptunk választ. Egyébként egyedül nem tudjuk fedezni a munkák költségeit, nincs rá pénze a vállalatnak. Társadalmi összefogás kellene. A tanáccsal, meg a helyi vállalatokkal közösen talán meg tudnánk teremteni a szükséges anyagi bázist. Legalább tízmillió forint kellene.- Ha jelentkezne egy elég pénzzel rendelkező magánszemély...?- Egy nyugatnémet állampolgár már meg akarta venni, de miután megnézte, elállt az üzlettől. Hát itt tartunk. Néhány héten belül újra összeülünk Bonyhád vezetőivel, s ha reális igény van a szállodára, megkeressük a megoldást... Addig is álljanak itt Vereckeiné Rajkai Piroskának, a Tolna Tourist kereskedelmi osztályvezetőjének szavai:- Mivel Szekszárdon is elég szűkös a szálláslehetőség, az itteni programok résztvevőit is el tudnánk helyezni a bonyhádi szállodában, ha lenne. A hivatali turizmus is számos vendéget hoz, a cipőgyárba, zománcgyárba érkező külföldi szakemberek, meósok, üzletkötők most mind fizetővendég-szobákban laknak. Pedig tőlük tudjuk, hogy egy részük szívesebben menne szállodába... CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Bonyhádnak község korában két szállodája volt. Az egyik a mostani posta épületében, a másik a mai Szabadság téri sarokházban. Az utóbbi - a felszabadulás óta Béke néven - egészen tavaly év elejéig fogadta a vendégeket, akkor azonban, a benne uralkodó áldatlan állapotok miatt, bezárta az üzemeltető, a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat. A hozzá tartozó étterem, talponálló és bisztró külön-külön üzemel. Tíz éve nem költöttek rá Ezer Mihály, a városi tanács elnöke nem túl bizakodó.- Bár kevés nálunk az idegenforgalmi látványosság kellene a szálloda - mondja. Az egyéni turistákat el tudjuk helyezni magánházaknál, - 70-80 fizetővendégszoba van Bonyhádon - az iskolai csoportokat meg a váraljai úttörőtáborban, ha éppen üres, de ez nem kielégítő megoldás. Júniusban például bőripari szakemberek tanácskozása volt a városban. Minden program itt zajlott le, a szállások meg Szekszárdon voltak. Ma este jön egy bolgár népi együttes, a fellépés meg a vacsora után buszozhatnak be a megyeszékhelyre - aludni. Bármilyen rendezvényről van szó, vagy egynaposra szervezzük, vagy Szekszárdon kell szállást foglalni a résztvevőknek. Ha működne a szálló, eleve többen ts jönnének hozzánk.- Miért kellett bezárni a Békét?- Hadiállapotok uralkodtak a szállodában. Lavórban kellett melegíteni a mosdáshoz a vizet, szeneskályha volt a fűtőtest, aki egyszer ott járt, legközelebb nem ment be. Legalább tíz éve nem végeztek semmiféle karbantartást. Tavaly novemberben tárgyaltunk a vendéglátóipari vállalat vezetésével az épület hasznosításáról. Többféle ötletük volt, de a szálloda felújítása nem szerepelt köztük. A tanácsnak nincs sem anyagi, sem egyéb lehetősége a gondok megoldására. Pedig egy ilyen nagyságú városban feltétlenül kellene szálloda. Elárvult, lakatlan szobák Mielőtt tovább kutatnánk a jövő útjait, pillantsunk vissza a múltba, s lássuk milyen a jelen. A tanács műszaki osztályán Müller József segít ebben. A múlt század végén
