Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-03 / 155. szám
2 NÉPÚJSÁG 1987. július 3. Dél-Korea szakít a „hagyományokkal?” Demokratizálódás - békés úton Mai kommentárunk Gandhi Moszkvában Még három éve sem áll az indiai kormány élén Radzsiv Gandhi, de ez a csütörtökön megkezdődött moszkvai vizit már a harmadik látogatása a szovjet fővárosban. Tárgyalásai Mihail Gorbacsowal azért is külön érdekesek, mert emlékezetes, hogy a világ két vezető politikusa nagyjából egy időben vette át országának vezetését. Nem vitás, hogy ez a tény, amelyben persze a véletlennek is van komoly szerepe, egy kicsit azért jelzi a szovjet-indiai kapcsolatok különleges fontosságát. A világ két nagyhatalma közül az egyik a Szovjetunió és Ázsia, valamint az el nem kötelezettek egyik legfontosabb országa, India immár négy évtizede töretlenül ápolja a kétoldalú kapcsolatokat, amelyek szinte a kezdetektől olyan jók, hogy az amerikai külpolitikai vezetésben mindig is irigységet - és nyugtalanságot is - keltettek. Pedig Radzsiv Gandhitól éppen azt várták sokfelé, hogy közeledni fog Amerikához és általában a Nyugathoz, mégpedig a szovjet kapcsolat rovására. Nem így történt. Mert ugyan kétségkívül mind politikai, mind gazdasági téren javította országa viszonyát a vezető tőkés államokkal, ez egyáltalán nem hozta magával a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok ellanyhulását. A józan politikai egyensúlytartás jelzése volt két éve, hogy Radzsiv Gandhi egyetlen hónapon belül Washingtonba és Moszkvába is ellátogatott, de hogy melyik irány az elsődleges még mindig Delhiben, azt megmutatta a szovjet párt vezetőjének tavalyi utazása Indiába. S ebben semmi különleges nincs. Hiszen India számára óriási és nélkülözhetetlen gazdasági-kereskedelmi partner a Szovjetunió, amely az elmúlt évtizedekben például száznál is több nagy indiai beruházásban vett részt. A politikában pedig Delhiben értékelik az olyan megnyugtató és reményt keltő törekvéseket, mint amilyet Gorbacsov fejtett ki az ázsiai biztonságról. Ezzel szemben India miniszterelnöke és kormánya jól látja, hogy Washington mit sem akar változtatni külpolitikájának azon részein, amelyek sértik az indiai érdekeket. Ilyenek a pakisztáni fegyverszállítások, vagy az Indiai-óceánon tartott nagy amerikai tengeri haderő, stb. Érthető hát, hogy a világ ma úgy értékeli a moszkvai Gandhi-látogatást, hogy India azzal a nagyhatalommal erősíti tovább kapcsolatait, amely a legközelebb áll hozzá, s inkább figyelembe veszi Delhi érdekeit. Nem vitás, hogy a Moszkvában most kezdődő indiai hét és a csúcsszintű tárgyalások segítik majd a szovjet-indiai viszony elmélyítését és szélesítését, politikai és gazdasági tekintetben egyaránt. AVAR KÁROLY Dr. Tóth Károly református püspök a Tolna Megyei Tanács elnökénél Csőn Tu Hvan dél-koreai elnök mégis meghajolt a demokratikus reformok követelése előtt. Az ország népe pedig csodálkozik: az erőszak és a vérbe fojtott lázongások, tüntetések hosszú évei után „egy csapásra” megnyílik az út a polgári demokrácia helyreállításához? Dél-Korea, amelyet létrejötte óta diktátorok hajtottak uralmuk alá, lerázhatja-e csakugyan az államcsínyek, a zavargások és az önkényuralom súlyos örökségét? Hiszen az ország nem ismeri a békés hatalomváltást, és a demokrácia esélye mindeddig csalóka ábrándnak bizonyult. Dél-Korea eddig kétszer, 1960-ban éa 1979-ben került közel a demokrácia helyreállításához, mindkét alkalommal egy önkényuralmi rendszer összeomlásakor. A reménynek és lelkesedésnek azonban az „erős emberek” vetettek véget - legutóbb Csőn Tu Hvan és katonatársa, mostani „elnökjelöltje” Roh Te Vu, aki a kvangzsui lázadást verte le véresen 1980 elején. Csőn meghátrálása ezért meglepetést keltett. Sokan nem értik, miért nem folyamodott még keményebb elnyomó intézkedésekhez, miért nem mozgósította most is a hadsereget? Az egyik kínálkozó válasz az, hogy az ellenzék tüntetéseit most széles körű népi támogatás kísérte. A megfigyelők megemlítik az 1988-as nyári olimpiai játékokat is, amelyek a nemzetközi érdeklődés központjába állítják az országot. A háttérben kifejtett amerikai nyomás ugyancsak hozzájárulhatott a fordulathoz. Az Egyesült Államok a szoros gazdasági kapcsolatokon kívül 40 ezer katonát állomásoztat a távol-keleti szövetségesének területén, s hosszú távú érdekei szempontjából természetesen értékesebb egy amerikabarát polgári demokrácia az önkényuralmi rezsimnél. A hadsereg beavatkozásának elmaradása megfigyelők szerint nemcsak az ismételt washingtoni figyelmeztetéseknek tudható be. A tisztikar fiatalabb, liberálisabb tagjainak többsége azt vallja, hogy a hadsereg „északra figyeljen” - és aki egyenruhát visel, maradjon ki a politikából. Ezek a válaszok mind megmagyaráznak valamit. Egy kérdés azonban nyitva marad. A szöuli „erős emberek” eddig mindig sikeresen kiaknázhatták a gazdaság bámulatos fejlődését és a nyomában járó emelkedő jólétet: a „közép- osztály” nem kockáztatná a stabilitást a demokrácia kedvéért, bármennyire is igenli az utóbbit - ez volt a hatalom eddigi receptje. Ám a „gazdasági csodát” megteremtő lakosságtól nem vonhatják meg a végtelenségig a politikai jogokat” - mondják most a helyzet ismerői. A fordulatot kikényszerítő erők valóban magában a gazdasági-társadalmi átalakulásban keresendők. Dél-Koreának már túl bonyolult gazdasága és korszerű szerkezetű társadalma van ahhoz, hogy zökkenőmentesen működhessen tovább az önkényuralom kalodájában. Dél-Korea 1965-ben még háború tépázta országrész volt, zömében paraszti népességgel, ahol az egy fűre jutó nemzeti össztermék mindössze 120 dollárt tett ki, annyit, mint Kambodzsában vagy Kongóban, a mai Zairében. Az 1960-as évek elejétől az 1980-as évek közepéig azonban az ipari termelés volumene megötvenszereződött, az export pedig megszázszorozódott, a nemzeti össztermék évente átlag 9,1 százalékkal nőtt. 1985-ben a dél-koreaiak kétharmada élt városokban, ez az arány duplája a húsz évvel korábbinak. Az egy főre jutó nemzeti össztermék elérte a 2200 dollárt, amely egy szinten van Argentínáéval és Lengyelországéval, és megelőzi Portugáliáét. Az írástudók aránya (98 százalék) ma magasabb, mint az Egyesült Államokban (90 százalék), a felsőoktatásban részesülőké (24 százalék) pedig meghaladja a britekét (20 százalék). Az ellenzék követelése olyan szükség- szerűség, amely elől kitérnf sokáig nem lehet, mert a jelenlegi rendszer ellentmond az ország gazdasági-társadalmi fejlettségnek és a világgazdaságban elfoglalt helyének. Ez a folyamat vezetett oda, hogy a hagyományos diáktüntetéseket most már egyáltalán nem hagyományos módon a városi hivatalnokok, alkalmazottak, sőt egyházi személyek is támogatták az elmúlt hetekben, s az autósok is dudakoncerttel tiltakoztak a rendőrrohamok miatt. Az átmenetet az is megkönnyítheti, hogy a Kim de Dzsung és politikai ikertestvére, Kim Jung Szám vezette ellenzék európai fogalmakkal mérve mérsékelt, sőt konzervatív erőnek számít. A rezsim erőlködése, hogy a hadsereg ellenségeinek és kommunistáknak fesse le őket, ellentmond mindannak, amit az ellenzék fő áramlata valaha is kijelentett. Az ellénzéki vezetők ismételten kinyilvánították, hogy szükségesnek tartják az amerikai katonai jelenlétet és elkötelezett hívei az amerikai stílusú kapitalista berendezkedésnek. Igaz, a vaskalapos antikommunista ideológiát is elvetik, és helyette a két Korea közötti feszültség csökkentését, hosz- szabb távon a félsziget békés egyesítését javasolják. Egy bizonyos: Csőn Tu Hvan meghátrálásának hírére a szöuli tőzsdén robbanásszerűen emelkedtek a részvényárak, még soha nem volt egyetlen nap alatt ekkora emelkedés. Ez mindennél egyértelműbben jelzi, mire szavaz a dél-koreai gazdaság. TÓTH LÁSZLÓ Tegnap a délelőtti órákban Császár József megyei tanácselnök hivatalában fogadta dr. Tóth Károly református püspököt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét. A találkozó során a tárgyaló feleket érintő politikai kérdésekről cseréltek véleményt. A találkozón jelen volt Varga István, a Tolna Megyei Tanács V. B. egyházügyi titkára és Deme Bertalan a Tolnai Református Egyházmegye esperese. többen. Magyarországot általában kevésbé ismerik, ezért szeretnénk felkelteni az érdeklődésüket. Erre jó alapot adnak a történelmi kapcsolatok. A középkorban erős kapocs volt a katolikus vallás és a latin nyelv. A mohácsi csatában elesett II. Lajos magyar király emlékére Spanyol- országban is gyászszertartást rendeztek, mivel felesége, fvjária spanyol volt. Tavaly Buda visszavételének 300. évfordulóján, spanyol „harcosok” látogattak Budapestre, korhű öltözékben, fegyverrel a kézben, sőt egy könnyű ágyút is hoztak magukkal, ök a Club Numantia tagjai, akik évről évre a spanyol hadi dicsőség nyomdokain járják a világot. Megkoszorúzták azt az emléktáblát, amely a várért folytatott harcban elesett spanyol önkéntesek emlékét őrzi. Dr. Nagy László csak úgy sorolja érdekesebbnél érdekesebb közös dolgainkat. Például azt, hogy a XVIII. század végéig Kecskeméten minden évben rendeztek bikaviadalt, bár ez különbözött az „eredetitől”, mivel itt a város legerősebb henteslegénye a szarvánál fogva kény- szeritette földre a bikát, de nem ölte meg. Aztán 1904-ben Budapesten az IBUSZ szervezésében tartottak bikaviadalt. A bikánál maradva: a spanyoloknak is van bikavér nevű boruk. Magyarország sok városában találhatók között történelmi emlékek. Például Sopronban, Esztergomban, Egerben, Debrecenben, Tatán, Történelmi kapcsolataink Messze van-e Hispánia? Spanyolország. Sok minden eszünkbe jut, ha ezt a szót halljuk. Elsősorban persze a jól ismert, híres dolgok, no meg egy kis romantika a flamencóról vagy a bikaviadalokról. Ennek az országnak szülötte volt Cervantes, aki a Don Quijo- te-val halhatatlanná tette nevét. De itt élt és alkotott Goya, Picasso és Salvador Dali. A Real Madrid futballcsapata, a több mint 3000 kilométeres tengerpart, a híres vörösborok, s még lehetne sorolni, hiszen mindez Spanyolországhoz tartozik. A számok ennél jóval szárazabb adatokat közölnek. Területe 505 ezer négyzetkilométer, lakosainak száma 38 millió. Fővárosa Madrid több mint 2000 kilométerre van Budapesttől, vagyis tőlünk az egyik legmesszebbre lévő európai ország. De tényleg „messze van-e Hispánia?” - A térképen igen, de valójában nem - mondja dr. Nagy László, az IBUSZ madridi irodájának igazgatója, aki egyben a magyar idegenforgalmi hivatalt is képviseli Spanyolországban.- Az itteni „turistapiac” teljesen nyitott, nagy a konkurencia. Az ország lakosaiból évente 14 millióan utaznak külföldre. Hagyományosan a szomszédokat, Franciaországot és Portugáliát keresik fel a legMadridi utcarészlet Az Aréna Madridban, a bikaviadalok színhelye Székesfehérváron és Budapesten. S hogy miért tartja ennyire fontosnak Madridban egy idegenforgalmi szakember a hagyományok ápolását, sőt az emlékek felélesztését? Erre dr. Nagy László a következőket mondja:- A Franco-rendszer 40 éve alatt, 1936-76 között semmilyen kapcsolat nem volt országaink között. Ezalatt felnőtt egy generáció, amely emiatt keveset tud rólunk. Ezért igyekszünk érdekes és közös történelmi emlékeket is beépíteni propagandánkba. Ha sikerült felkelteni az érdeklődésüket Magyarország iránt, akkor számíthatunk a turisták számának növekedésére is. S hogy ez a módszer sikeres, azt bizonyítják a következő adatok. Évente 16-17 ezren érkeznek hazánkba Spanyolországból, ami utazási szokásaikat ismerve, nem kevés. Általában európai körutazás keretében töltenek 3-4 napot Budapesten. A jövő feladata, hogy Magyarország önálló úticélként is „eladható” legyen. A hatékonyabb reklámozáshoz tartozik, hogy évente 5-6 kiállítást rendeznek hazánkról. Többször tartanak árubemutatókat, gasztronómiai napokat is. Az IBUSZ madridi kirendeltsége együttműködik 36 utazási irodával, s mintegy 90 olyan programot kínálnak, amely Magyarországot érinti. Jó lehetőségnek ígérkezik a kongresszusi turizmus, a gyógy-idegenforgalom, a nagyszabású kulturális és sportesemények. Az üzleti sikerhez azonban olyan „egyszerű” dolgok is hozzátartoznak, mint a spanyol életformához történő jobb alkalmazkodás. Tehát ne akarjunk nyolc órakor reggelit felszolgálni, s ne ültessük őket este 6-kor a vacsorához. Ez nagyon fontos, mivel az átlag spanyol szívesen utazik oda, amit ismerőse, rokona ajánlott. Legjobb ajánlólevél persze a királyi pár közelgő budapesti látogatása, amely sok egyéb haszna mellett, újabb lendületet adhat a két ország közötti idegenforgalomnak is. SZŐTS ISTVÁN PANORÁMA BUDAPEST - Befejezte Budapesten háromnapos tanácskozását július 2-án a Zsidó Kulturális Emlékalapítvány Végrehajtó Bizottsága. Philip Klutznick elnököt fogadta Péter János, az Országggyűlés alelnöke, Kovács László külügyminiszter-helyettes és Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. WASHINGTON - Oliver North alezredes, az iráni-kontra botrány egyik kulcsfigurája szerdai zártkörű meghallgatásán először tett tanúvallomást a kongresszusi vizsgálóbizottságok tagjai előtt. A Nemzetbiztonsági Tanács politikai-katonai osztályának elbocsátott helyettes vezetője hét hónapon át alkotmányos jogaira hivatkozva hallgatásba burkolód- zott. Az eskü alatt tett tanúvallomás előtt North nem hivatalos formában válaszolt a bizottsági tagok Ronald Reagan szerepét firtató kérdéseire. Elsősorban arra kértek választ, hogy tudott-e az elnök az iráni fegyvereladásokból befolyt összegek átadásáról a nicaraguai kontráknak. North keddre kitűzött következő meghallgatása nyilvános lesz. FORT GRAGG - A hattagú személyzetből négyen életüket vesztették és meghalt egy a földön tartózkodó katona is, amikor egy légi bemutatón lezuhant és kigyulladt az amerikai légierő Hercules C-130 típusú teherszállító repülőgépe. Ülést tartott a szekszárdi tanács Tegnap délután ülést tartott Szekszárd Város Tanácsa. Három igen érdekes és közérdekű témában tekintette át a helyzetet a testület. Az egyik napirend a diákétkeztetésről, a másik a pinceprogramról, a harmadik pedig a lakásépítési és - vásárlási támogatások odaítélésének tapasztalatairól szólt.
