Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-21 / 170. szám

1987. július 21. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK V FIATALOK ___________________________________a- előadásokat. Történelemből több mint kétszáz tesztet oldottunk meg, aki tudja, mondja alapon. Délutánonként a diákta­nárok vezetésével szemináriumokon vet­tünk részt. Itt kívánságunk szerint egy- egy témát megbeszéltünk és tesztmegol­dásokat gyakoroltunk. Történelemből vetélkedtünk is. Az utolsó nap próbafel­vételeit írtunk mindkét tárgyból, eredmé­nyét szeptemberre értékelik és küldik meg.- No, és a kikapcsolódás?- Miután kétszemélyes, légkondicio­nált, íróasztalokkal, polcokkal, szobate­lefonnal felszerelt szobákban laktunk, szintenként színes televízióval, jól érez­tük magunkat a kollégiumban is. Vacsora után a diáktanárok városnéző programo­kat szerveztek, így módunk volt Buda­pest egy-két nevezetességével is megis­merkedni. Honvágyam ugyan nem volt, de azért mindennap hazatelefonáltam szüleimnek.- Milyen útravalót kaptál a táborban?- Ráébresztett arra, hogy még mit nem tudok és mennyi mindent kell még meg­tanulnom a sikeres felvételihez. Szá­momra új és csodás volt az oktatás mód­szere és azt is megmutatta, hogyan kell tanulni. Bepillanthattunk a főiskola életé­be. A következő tanévben is részt veszek a feladatmegoldásokban és szeretnék ott lenni a tavasszal Tatán megrendezés­re kerülő táborban, majd pedig sikeres felvételi vizsgát tenni.- Miért akarsz rendőrtiszt lenni?- Pontosan nem is tudom megmonda­ni. Nem szeretném az íróasztal mellett tölteni napjaimat. A rendőri munkában változatosságot remélek. Ezen a főisko­lán meg olyan ismereteket szerezhetek, amit majd a később is hasznosíthatok. Ez persze még odébb van, de addig is szembenézek a nehézségekkel. SZABÓ GYŐZŐ Farkas Erika - a tolnai Földvári Mihály Gimnázium és Szakközépiskola IV. éves tanulója, szekszárdi lakos - volt Tolna megyéből egyedüli résztvevője július 5-11 -e között az Államigazgatási Főis­kola budapesti felvételi előkészítő tábo­rának.- Még második évben kérdőívet töltöt­tünk ki az iskolában arról, hogy ki, hol szeretne továbbtanulni - mondja Erika. Osztályfőnököm tanácsára én az Állam- igazgatási Főiskolát jelöltem meg, mert rendőrtiszt szeretnék lenni, és érettségi után közvetlenül nem lehet a rendőrtiszti fősikolára menni. A kérdőívet iskolai ja­vaslattal a főiskolára továbbították. A har­madik évtől minden hónapban magyar irodalmi és történelmi teszteket küldött címemre az iskola, a megoldást minden alkalommal határidőre megküldtem a főiskolának, ahol azt rendszeresen érté­kelték. Az intézmény hívására kerültem az önkéntes és ingyenes előkészítőre.- Mi volt a programja?- Délelőttönként az általunk választott témakörökben hallgattunk - részben a főiskola, részben középiskolai tanároktól Kalocsai és finn fiatal lány a sárközi lakodalomban Farkas Erika Diákcentrum - centrum nélkül A szekszárdi huszonévesek nem olyan feledékenyek, hogy ne emlékezzenek a Babits Mihály művelődési központban hosszú évekkel ezelőtt megnyitott tisza­virág-életű diákpresszóra. Annak idején ez a presszó halvány reménysugárt je­lentett az itt élő fiatalok számára, hogy a Garay táncos olcsó és kommersz hétvégi discókinálatán túl a szabadidő kulturált eltöltésének lehetőségei gyarapodni fognak. Egy fecske nem csinál nyarat, azért mégiscsak több a semminél. Azt a bizo­nyos, ma már csak hajdanvolt presszót hívatlan, úgymond kétes egzisztenciájú vendégek is látogatták. Egyszerűbb és kényelmesebb volt megszüntetni, a diák­ság ügyét felvállaló esetleges változtatás helyett. Szerény becslés szerint is kétezer kö­zépiskolás diák tanul a városban, de a ti­zenöt-huszonöt éves korosztály száma a dolgozókkal, bejárókkal, a tanítóképző főiskolásokkal együtt ennek többszörö­se. A nyár ugyan a vízpartra, Szekszár- don az egyetlen, már régóta szűkösnek bizonyuló strandra menekít majd min­denkit, akinek erre lehetősége van, de a téli időszakban is csupán egyetlen intéz­mény próbálta megkísérelni a lehetet­lent: a megyei Fókusz, anélkül, hogy ez feladata lenne, elébe menta külöbözőfó­rumokon elhangzó ígérgetéseknek. Ta­valy ősszel diákcentrum létrehozásával igyekezett programot nyújtani az érdek­lődő, közösséget kereső fiatalok töredé­kének. Csak a töredékének - nem a szándé­ka, hanem lehatárolt lehetőségei miatt. A megyei KISZ-bizottság és az elsők között a Bezerédj István Kereskedelmi Szakkö­zépiskola diákjainak áldozatkész szerve­ző munkáját dicséri, hogy tavaly novem­berben önálló programmal jelentkező diákcentrum a szűkös lehetőségein belül is életképesnek bizonyult. Munkájuk ér­tékéből semmit nem von le - sőt csak a javukra írható -, hogy a Béla téri klub fog­lalkozásai, programjai számára csak alig több mint félszáz fiatalt tud fogadni - helyszűke miatt. Ez a helyszűke termé­szetesen csak papírforma szerinti befo­gadóképességet jelent, hiszen a megyei könyvtár videotékájából választott fil­mekre, a Spirál együttes játékára, a pécsi Quadro break-tánccsoport produkciójá­ra, a Salgótarjáni Művelődési Központ kultúrosai által vezetett önismereti játék­ra, a helyi Együtt színpad fellépéseire en­nél jóval többen voltak kíváncsiak egy- egy alkalommal, és a zenés táncesteken másfélszázan is összezsúfolódtak a Fó­kusz klubjában. Nem kell matematikai ér­zék a belátáshoz; a kívülrekedtek, a vá­rosban élő fiatalok számára ez a minden elismerést megérdemlő erőfeszítés így is csak egy csepp a tengerben. Az idén nyáron mintha gyűrűzni kez­dene az állóvíz, a sirámok nélkül megva­lósuló törekvések körül. Igaz, egyelőre még korántsem zökkenőmentesen. A Babits Mihály művelődési központ június 25-én nagyszabású diákcentrum-talál­kozónak adott helyet. Az alkohol- és do­hányzásmentes találkozó sok fiatalt moz­gósított, és az volt a fő célja, hogy össze- gyűjtse-összefogja a szétszórtan felbuk­kanó kezdeményezéseket, első lépés­ként pedig fórumot teremtsen a diák­centrum nyári programjának kidolgozá­sára. Az elképzelés szerint a középisko­lákat, a város néhány üzemét, a tanító­képző főiskolát képviselő fiatalok még két alkalommal adtak volna randevút egymásnak, hogy egy hosszabb távú koncepció is formát ölthessen. A műve­lődési központ azonban egyelőre - szeptemberig - elállt attól, hogy további találkozóknak is helyet biztosítson. A szünidei program a városi úttörőház­ban talált patrónusra, ahol tegnap dél­után a foglalkozások is megkezdődhet­tek. A program szerint augusztus 28-ig minden hétfőn 17-től 19 óráig jogi és or­vosi tanácsadás várja a fiatalokat, kedd a rock-klub, szerda az amatőr zenészek, táncosok bemutatkozásának napja. Csütörtökön tartják a jobb híján „köz­hasznúnak” titulálható foglalkozásokat a gasztronómiai tapasztalatcserén át a ti­nikozmetikáig, mig pénteken videofilme­ket vetítenek. Mindez még nem jelent végleges meg­oldást, az úttörőház csak kölcsönadta helyiségeit szombat és vasárnap kivéte­lével mindennap 16-tól 19 óráig, és a kérdésben a közművelődési központ sem lehet közömbös, hiszen ez nem egy­szerűen „elvárás” a fiatalok részéről, ha­nem a közművelődésben illetékes intéz­mények szorosan vett feladata is. B. R. Hatszáz pályázó - 350 alkotás Kecskeméten I ■ .■■ .II ■ ' ■! II ri ■ I >■ KISZ-ösztöndíjas rajztanár Szekszárdról Kecskeméten, a július 3-án megnyitott XIII. Országos Amatőr Képző-és Iparmű­vészeti Kiállításon néhányan eredmé­nyesen szerepeltek megyénkből is. így többek között Dunkel Lehelné, lengyeli szövő-iparművész, Borsod Barna Zsolt, a Paksi Atomerőmű Vállalat fiatal fejlesztő- mérnöke és Mógor László, aki Szekszár- don rajzot tanít. A két fiatalember alkotó­munkája elismeréseként KlSZ-ösztöndíj- ban részesült. A Veszprém megyéből, a Pápa melletti Magyargencsről elszármazó Mógor László a Pécsi Tanárképző Főiskola föld­rajz-rajz szakának elvégzése után elő­ször Tolnán tanított, majd 1983-tól Szek- szárdon az V. számú általános iskolában.- Kolléganőm, Kocsis Jolán, a városi amatőr képzőművészek akkori vezetője említette a pályázatot, ő biztatott, hogy próbálkozzak én is. Korábban nem volt kapcsolatom az amatőr mozgalommal. Számomra nagyon sokat jelentett a ne­ves szakemberekből álló zsűri - többek közt Mezei Ottó művészettörténész, Kő Pál szobrász, a szekszárdi tanítóképző főiskolán tanító Baky Péter - véleménye, Bálványos Hubának az a köntörfalazás nélküli kritikája, amit grafikáimról adott. Mógor László grafikája És a gratulációja. Zavarban voltam, érez­ve a körülöttem állók pillantását... El­mondta, akiben ennyi feszültség van, az kínlódja-szenvedje meg, hogy a felsorolt szakmai „lyukak”, hiányosságok eltűnje­nek. Először is munkám szakmai részét szeretném nagyon jól megtanulni, hogy szabadon rajzolhassam azt, amit akarok, amit érzek.- A sikerben milyen szerepe van an­nak, hogy tanár?- Ezeket a rajzokat inkább annak kö­szönhetem, aki mindezt felszabadította bennem, akit szeretek. Azt hiszem, hogy ez egy csodálatos dolog. Ami a jövőt illeti, most még sok minden bizonytalan bennem, de amikor rajzolok, az nagyszerű érzést és megnyugvást hoz. Amellett nagyon szeretek rajzot taní­tani és a szakmai előrelépés ebből a szempontból sem haszontalan, de ma­gához a munkához az iskolai feladataim­nak nincs köze.- Fejlődéséhez nem hiányzik a mű­helymunka?- Elvált vagyok, albérletben lakom. Amikor Szekszárdra kerültem, a felesé­gemen és a szülein kívül nem ismertem itt senkit. Pécs után Szekszárdot ma is be- zártnak érzem, kevés szórakozási, kap­csolatteremtési lehetőséggel. Van ugyan egy terem a Babits Mihály művelődési központban, ahol alkalmanként alakrajz­ra is lehetőség nyílik, de csak otthon tu­dok igazán dolgozni. Talán apámtól örö­költem valami manuális készséget, aki lakatosként ezermester volt, de még in­kább nagyapámtól, aki állítlag egyetlen tölgyfatömbből faragott ki egy egész ala­kos szobrot... B. R. Centenárium Varsóban Mérföldkő az eszperantó történetében Ludwig Zamenhof, az eszperantó megalkotója kereken 100 évvel ezelőtt, 1887 júliusában adta ki híres művét, mely az Unua libre, az Első könyv nevet viselte. Ezzel megszületett egy olyan nyelv, amely azóta is emberek millióinak teszi lehetővé egymás jobb megismerését, az egymáshoz való közeledést. A centenáriumot természetesen Za­menhof hazájában, Lengyelországban ünnepük meg, s a várhatóan minden ed­diginél jelentősebb és látványosabb ren­dezvényre népes, mintegy 500 fős ma­gyar delegáció utazik. A küldöttek között megyénk eszperantistáinak 12 képvise­lője is helyet kapott. A Tolna Megyei Levéltár fiatal munka­társa, Várady Zoltán már évek óta elköte­lezett híve a remény nyel vénék, s magától értetődően jelentkezett az útra.- Bár Zamenhof eredetileg Bialystok- ban látta meg a napvilágot és ott is nőtt fel, a július 25-től augusztus 1-ig tartó nemzetközi tanácskozásnak Varsó ad otthont, ahol szemorvosként tevékeny­kedett - mondta Várady Zoltán. - Az előzetes program szerint azonban egy kirándulás erejéig lehetőség nyílik meg­látogatni szülővárosát is. A lengyelek, oroszok, németek, zsidók által lakott tele­pülés, annak nyelvi sokszínűsége adta az indíttatást Zamenhofnak.- Miért különösen fontos a magyar és természetesen a Tolna megyei résztve­vőknek ez a mostani konferencia?- Eddig pénzügyi nehézségek miatt az ilyen rendezvények többségén nem le­hettünk jelen. Legutóbb például Kínában tartotta kongresszusát az Eszperantó Vi­lágszövetség. Erről az útról eleve le kel­lett mondanunk. Varsó viszonylag közel van, s bár anyagilag igy is komoly meg­terhelést jelent számunkra ez az egy hét, a centenáriumról egyszerűen nem hiá­nyozhatunk. Meggyőződésem, hogy tör­ténelmi esemény szemtanúi leszünk.- Ahol rengeteg hasznosítható tapasz­talatot is szerezhetnek.- Ez így igaz. Rendkívül fontosnak tar­tom azt, hogy számos gyakorlati bemuta­tó is szerepel a tervben. Eredetibem ta­nulmányozhatjuk a legkorszerűbb okta­tási formákat, s ebből később a Tolna megyeiek is profitálhatnak valamilyen formában. Tovább fejlődhet a még na­gyon az elején tartó kapcsolatrendsze­rünk. Egy finnországi csoporttal sikerült eddig kontaktust teremtenünk, de ezen a konferencián, ahol a világ szinte minden országából érkeznek eszperantisták, va­lószínűleg másokkal is sikerül érintke­zésbe lépni.- Minden bizonnyal e nagyszabású esemény révén növekszik a nyelv rangja, tekintélye is.- A varsói centenárium mindenképpen óriási propaganda az eszperantónak. Stílszerűen szólva mi is reménykedünk, hogy ennek következtében változik a közvéleményben a rólunk kialakult kép is. Nem egy maroknyi megszállottat lát­nak bennünk, hanem olyan embereket, akik egy leendő világnyelv által kívánják elősegíteni egymás jobb megértését. SZ.Á. Egy fiatal lány rendőrtiszt szeretne lenni Fesztiválbarátság

Next

/
Oldalképek
Tartalom