Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

2 NÉPÚJSÁG 1987. július 18. ' ' ..................’ ' " - " — ' 11 ' 1 E zt hozta a hét a külpolitikában Az események címszavakban: Hétfő: Csőn tu Hvan dél-koreai elnök a tüntetések hatására átalakította kormányát - A közel-keleti békekonferencia esé­lyeiről tárgyaltak a közös piaci tagállamok külügyminiszterei - Megkezdte hivatalos tárgyalásait Pekingben a nyugatnémet kancellár - Az olasz köztársasági elnök a kereszténydemok­rata Giovanni Goriát bízta meg kormányalakítással. Kedd: Budapesten magyar-csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek - Szovjet szóvivő nyilatkozata küldött­ségük izraeli helyzetfelmérő körútjáról - II. Hasszán marokkói király hivatalos látogatásra Londonba érkezett - Magyar fel­szólalás a bécsi utótalálkozón a nemzeti kisebbségek ügyé­ről. Szerda: Washingtonban közölték, hogy július 22-én a ter­veknek megfelelően amerikai zászlókat vonnak fel a kuvaiti tartályhajókra - Berlinben bejelentették, hogy Erich Hone- cker szeptember 7. és 11. között hivatalos látogatást tesz az NSZK-ban - A szír külügyminisztert fogadta Fahd szaúd-ará- biai király, aki az Arab Liga főtitkárával is tárgyalt - Papandreu görög kormányfő Szófiában tett látogatást. Csütörtök: Teheráni fenyegetés: az iráni hadsereg megto­rolja, ha az USA bekapcsolódik az öbölmenti háborúba - John Poindexter, volt nemzetbiztonsági tanácsadó kongresz- szusi meghallgatása során azt állítja, hogy Reagan elnök tu­dott a „túszokért fegyvereket” akcióról - Kohl kancellárTibet- ben folytatta kínai látogatását - Mock osztrák alkancellár és külügyminiszter Prágában tárgyalt a kétoldalú kapcsola­tok bővítéséről. Péntek: Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke baráti munkalátogatásra Moszkvába utazott - Thatcher asszony, brit kormányfő Washingtonban tesz villámlátogatást - Foko­zódott a feszültség Párizs és Teherán viszonyában, miután Irán ultimátumot intézett a francia kormányhoz - A „gaucho” lesz Argentína és Brazília közös pénze, Sarney brazil elnök Buenos Aires-i látogatása során Alfonsin argentin államfővel fontos megállapodásokat írt alá. A hét 2 kérdése: 1. Valóban megtorpant volna a szovjet-amerikai tárgyalá­sok üteme? Kétségtelen, hogy az utóbbi napokban többet lehetett hal­lani egy szovjet-amerikai megegyezés akadályairól, mint a tárgyalások előrehaladásáról. Ebben bizonyos taktikai meg­fontolások éppúgy közrejátszhattak, mint ahogyan tényleges gátló tényezők is felbukkanhattak. Figyelemre méltó, hogy az egyik szovjet külügyi szóvivő Moszkvában nem kevesebb, mint négy, az előrehaladást akadályozó elemet említett az amerikai magatartásban. Az Egyesült Államok küldöttsége olyan formulákat terjeszt elő, amelyek egyoldalú előnyöket biztosítanak számára, s először csak a Szovjetuniótól vár egyoldalú leszerelési lépéseket; ez az első tényező. A második, hogy az Európa nyugati felén te­lepített Pershing-2-es rakétákat kivonás helyett Pershing Argentin-brazil elnöki csúcstalálkozót tartottak Buenos Ai­resben. Sarney brazil (balra) és Alfonsin argentin államfő üdvözli egymást. (Telefotó) 1 /B jelű rakétákká akarják átalakítani, a szárazföldi telepítésű robotrepülögépeket pedig a hadihajókra akarják szerelni. A harmadik: nem hajlandók tárgyalni azoknak a külföldön lévő amerikai támaszpontoknak az ellenőrzéséről, amelyeken kö­zepes hatótávolságú rakéták vannak. Végül a negyedik aka­dály: nem akarják leszerelni azt a 72 amerikai nukleáris tölte­tet, amely a nyugatnémet hadsereg tulajdonában lévő Per­shing 1/A rakétákhoz tartozik. Ugyanekkor Washingtonban ismételten olyan kijelentések hangzottak el, hogy a Szovjetunió Genfben fékezi az előreha­ladást, visszalép a korábban már egyeztetett állásponttól. A tárgyalások üteme ezért lassult le, állították amerikai hivata­los személyiségek. Minderre Moszkvában azt mondják, hogy a mostani tárgyalási forduló három hónapja alatt a szovjet küldöttség hét megállapodás-tervezetet terjesztett elő. Moszkvai vélemény szerint ezekben a javaslatokban figye­lembe vették az amerikai megfontolásokat. Új hangsúlyt kapott most az a szovjet igény, hogy a Dél-Ko- reában, Japánban, a Fülöp-szigeteken állomásoztatott ame­rikai hadműveleti-harcászati rakéták, valamint a közepes ha­tótávolságú rakéták leszereléséről is tárgyalni kellene. Euró­pát illetően pedig Moszkvában leszögezték, hogy felelősség terheli azokat a nyugat-európai államokat, amelyek területén amerikai közepes hatótávolságú rakétákat telepítettek: nekik is ellenőrizniük kell majd felszámolásukat, és nekik kell bizto­sítani az ellenőrzés lehetőségét. A rakéták eltávolításának és tényleges leszerelésük ellen­őrzésének kérdéscsoportja valóban bonyolult. A szakkérdé­seken túl azonban a politikai akarat a döntő. Végső soron nem a genfi tárgyalóasztalnál mondják ki az utolsó szót, ha­nem egy csúcstalálkozón. Annak előkészítéséhez pedig nyil­ván szükség van külügyminiszteri találkozóra, vagy akár két Sevardnadze-Shultz tanácskozásra is. Ha valaki most megtorpanásról beszélhetne is, a folyamat továbblendítését a külügyminiszterektől lehet várni. S az igazi kérdés a csúcs- találkozó létrejöttére vonatkozik. 2. Lesz-e folytatása a teheráni „nyilatkozat-háborúnak”? Az öbölmenti háború fegyverropogását mostanában el­nyomják a harcias nyilatkozatok hangjai. Hol Washington he­lyezi kilátásba, hogy nem hátrál meg, és minden eszközzel, ha kell fegyveresen is, megvédi a hajóforgalmat az Öbölben, s természetesen mindenekelőtt azokat a kuvaiti olajszállító hajókat, amelyekre július 22-én amerikai zászlót vonnak fel, s amelyek kormánykerekéhez amerikai tengerészek állanak; hol pedig Teherán folyamodik a figyelmeztetés félelmetes formáihoz. A napokban például Rafszandzsani, az iráni parla­ment elnöke arról beszélt, hogy az iráni hadsereg „el fog sül­lyeszteni amerikai hajókat, el fog foglalni amerikai támasz­pontokat, és fogságba fog ejteni amerikai polgárokat”, ha az USA bekapcsolódik az öbölmenti háborúba... Lehet-e hinni az ilyen fenyegetésnek? Nyilván ezt a kérdést elemzik, vizsgálják Washingtonban is, ahol a Reagan-kor- mányzat elszántságával szemben a kongresszus józanabb álláspontra helyezkedik. A honatyák el akarják kerülni, hogy az USA haditengerészete és légiereje valóban belebonyolód­jon valamilyen veszedelmes kalandba. Közben Teherán több frontot is nyit a Nyugattal szemben. A „követségek csatája” tovább dúl Franciaországgal, miközben még nincs vége a brit-iráni diplomáciai konfliktusnak sem. Az irániak ultimátumban szólították fel a francia hatóságokat, hogy vessenek véget a párizsi iráni nagykövetség blokádjá­nak, és szolgáltassanak elégtételt annak az iráni diplomatá­nak, akit - teheráni állítás szerint - Genfben francia csend­őrök és vámosok tettleg bántalmaztak. Úgy látszik, nem feje­ződött be brit és iráni diplomaták kölcsönös kiutasítása sem. Híre járja, hogy az iráni kormány pénzügyi ellenlépésekre szánta el magát, s például már nem ad megbízást londoni bankoknak; üzleti ügyeit Rómában, Genfben bonyolítja le, diplomatáit pedig fokozatosan áttelepíti Dublinba, az ír fővá­rosba... Mindez, persze, csak néhány gombostűszúrás, ahhoz ké­pest, hogy a fegyveres akciókkal fenyegetőzés még háborús veszélyt is rejthet magában. Remélhetőleg azonban az Öböl partjain és vizein a harcias nyilatkozatokat nem követik harci cselekmények... PÁLFY JÓZSEF PANORÁMA BUDAPEST - Az olasz agrárbank el­nöke, Giovanni Auletta Armenise július 12-től 17-ig látogatást tett Magyarorszá­gon Szabó Istvánnak, a TÖT elnökének meghívására. Fogadta az agrárbank el­nökét Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. SZEGED - Pénteken megkezdődött a szegedi szabadtéri játékok idei évadja. A nyitóelőadás Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac című drámája volt, mint a Madách Színház műsorán lévő darab szabadtéri változata. Ugyancsak pénte­ken kezdődött meg a SZOT és a szak- szervezetek Csongrád megyei tanácsa rendezésében a tizenegyedik nemzetkö­zi szakszervezeti néptáncfesztivál. A megnyitó a Tisza-parton volt, ahol tíz or­szág mintegy 700 néptáncosa vonult fel és rövid műsorral adott ízelítőt hazája folklórjából. PÁRIZS - A francia külügyminiszté­rium pénteken közleményben jelentette be a diplomáciai kapcsolatok megszakí­tását Iránnal. Franciaország teheráni ügyvivője révén máris kezdeményezte a diplomáciai és kiszolgáló személyzet gyors, kölcsönös hazaszállítását. Egye­lőre azonban Teheránban zárlat alatt van a francia nagykövetség és csak Pierre Lafrance ügyvivő távozhat az épületből. Válaszul a francia hatóságok ugyanígy lezárták a párizsi iráni nagykövetséget. A francia külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy a szakítás mit sem változtat Vahid Gordzsinak, az iráni nagykövetség tolmácsának helyzetén. A francia ható­ságok továbbra is követelik, hogy Gord- zsi álljon a vizsgálóbíró elé, aki a tavaly szeptemberi párizsi merényletek ügyé­ben akarja kihallgatni. Ha a nagykövet­ség többi diplomatája és személyzete tá­vozhat is Franciaországból, Gordzsinak ezt nyilván nem engedik meg. Szabó István Komárom megyében Szabó István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának elnöke pénte­ken Komárom megyébe látogatott. Prog­ramja a megyei pártbizottságon kezdő­dött, ahol Antalóczy Albert első titkár és Varga Gyula megyei tanácselnök fogad­ta. A megye életéről, lakosságának mun­kájáról adott tájékoztató meghallgatása után részt vett a megyei párt-végrehajtó­bizottság ülésén. Az ülés után Szabó István vendéglátói társaságában felkereste a tatabányai Delta Ipari Szövetkezetét. A délutáni órákban pedig a Komáromi Mezőgazda- sági Kombinát munkájával ismerkedett. Szabó István Komárom megyei prog­ramja a búzatáblákon fejeződött be, ahol elbeszélgetett a kombinát aratóival. Grósz Károly Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) sát, egyensúlyának helyreállítását, a gazdasági szerkezet átalakítását a mű­szaki-tudományos haladásra támasz­kodva. Az SZKP KB főtitkára sikereket kívánt a magyar kommunistáknak a jelenlegi ne­hézségek leküzdésében, a magyar nép­gazdaság stabil fejlődésének biztosítá­sában. Mihail Gorbacsov és Grósz Károly megerősítette, hogy az MSZMP és az SZKP, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió változatlanul síkraszáll a ma­gyar-szovjet barátság erősítéséért. Rá­mutattak, hogy a két ország együttműkö­désében még sok tartalék van, amelyek hatékony felhasználása elősegítheti a magyar és szovjet népgazdaság fejlődé­se számos fontos feladatának gyorsabb megoldását. E tartalékok mozgósításá­hoz megbízható alapot jelentenek az 1986. novemberi legfelső szintű ma­gyar-szovjet találkozón született megál­lapodások. A találkozó szívélyes, elvtársi légkörben zajlott. Grósz Károly, az MSZMP PB tagja, a kormány elnöke Mihail Gorbacsowal, az SZKP KB főtitkárával folytatott tanácsko­zása után pénteken látogatást tett a Ma­gyar Népköztársaság moszkvai nagykö­vetségén. A Minisztertanács elnöke a moszkvai magyar kolónia képviselőivel megtartott találkozó keretében tájékoztatást adott időszerű belpolitikai kérdésekről. Fél év a külkereskedelemben Vállalati erőfeszítések a konvertibilis kivitel fokozására A Külkereskedelmi Minisztérium elő­zetes adataiból kitűnik, hogy az év első felében a konvertibilis kivitel körülbelül 2 milliárd dollárt tett ki, míg a behozatal értéke meghaladta a 2,2 milliárdot. Ösz- szességében az export 8, az import pe­dig 6 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év hasonló időszakában. A forgalom egyenlegében tehát csak némi javulás mutatkozik. A külkereskedelmi egyensúly javításá­ra, a konvertibilis export fokozására tett erőfeszítések népgazdasági szinten még nem hozták meg a kellő eredményt, bár jó néhány vállalat kezdeti sikereket köny­velhet el. Például a Szerszámgépipari Művek megkezdte a sorozatban gyártott gépek mellett a jóval igényesebb, egyedi, nagy értékű berendezések előállítását és exportját, mert a piacon nagy igény mutatkozik az ilyen szerszámgépekre. A Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat NSZK-beli vállalatának, a Bermának köz­vetítésével a közelmúltban sikerült elad­niuk a Krupp Müveknek egy öttengelyes, rendkívül korszerű CNC megmunkáló központot, s a sikeres szállítás után most újabb hasonló megrendelésekre számít­hatnak. Egy másik egyedi nagyberende­zést, a lézeres megmunkáló központot egy dán cég vette meg a SZIM-től. Bár a nagyvállalat az első félévben kedvező exporteredményeket ért el, éves rende­lésállománya még nem teljes, 85-90 százalékos. 1987. évi exporttervük meg­valósításához törekedniük kell a folya­matban lévő üzleti tárgyalások gyorsítá­sára, szállítási ajánlataik mielőbbi reali­zálására. Ehhez azonban az is kell, hogy ütemessé váljon az importból és belföld­ről származó alapanyagok és alkatré­szek szállítása, mert most sok esetben akadozik az ellátás, főleg speciális alap­anyagokból és öntvényekből. A hazai szerszámgépipar egyik fontos háttérüzeme a Magyar Gördülőcsapágy Müvek. A debreceni nagyvállalatnál igye­keznek a termékszerkezet-váltást folya­matossá tenni, igazodva a feldolgozó ipar igényéhez. Nemrég kifejlesztették a korszerű szerszámgépekben nélkülöz­hetetlen görgős papucsokat, rövidesen megkezdik a görgős hajtóművek gyártá­sát is. Ez utóbbiakból hét alaptípus 60 fé­le változatát gyártják majd. Alkalmazkod­va a szerszámgépgyárak változó igé­nyeihez, felkészültek kis szériás, egyedi igények kielégítésére is. Más iparágakhoz tartozó vállalatok is erőfeszítéseket tesznek az igényesebb megrendelőkhöz való alkalmazkodásra, ennek érdekében ismert külföldi cégek­kel alakítanak ki kooperációkat. A Videoton Elektronikai Vállalat pél­dául a francia Thomson cégtől vásárolt eljárás alapján új típusú színes televíziók jövő év második felében kezdődő soro­zatgyártására készül fel. Már az első év­ben 30-50 ezer, részben teletextadások vételére is alkalmas televíziót állítanak elő, de kialakítják a műholdas adások vé­telére alkalmas, valamint az óriás kép­csöves Jumbó típusokat is. Arra számíta­nak, hogy a korszerű televíziók verseny- képesek lesznek a nyugat-európai pia­cokon. A sorozatgyártásba más hazai vállalatok is bekapcsolódnak majd alkat­részek készítésével, köztük a Remix, a Mechanikai Művek és a Mikroelektroni­kai Vállalat. Ugyancsak külföldi partnerekkel ho­zott létre eredményes, jól jövedelmező együttműködést a Váci Kötöttárugyár. Az üzem új kikészítő, kötő-, festő- és varrógépein márkás sport- és szabad­idő-ruhákat gyárt nagy szériában. Egye­bek között az Adidas megrendelésére exportál, termékei eljutnak az angol Bramfit, a svájci Lehco és az NSZK-beli C and A áruházi lánchoz is. Ezekből a ter­mékekből az idén 30 százalékkal gyárta­nak többet, mint tavaly. A vállalati erőfeszítések ellenére az év második felében mind az exportban, mind az importban több bizonytalanság is mutatkozik, így például a gépipari kivi­teli terv teljesítését egyebek között egyes fejlődő országok piacainak fizetésképte­lensége veszélyezteti. A mezőgazdaság­ban a tervezett gabonaexport megvalósí­tása a szezon kitolódása miatt technikai­lag kétséges. Nehézségek tapasztalha­tók az élelmiszeripari kivitel bővítésében is, a húskészítmények exportárai ugyan­is csökkennek. A megváltozott piaci kö­rülményekhez igyekszik rugalmasan al­kalmazkodni az év elején önállóvá vált Gyulai Húskombinát, amely ezúttal nem az export mennyiségi növelését tűzte ki célul, hanem a jobban feldolgozott, érté­kesebb és gazdaságosan előállítható termékek gyártását bővíti. Míg termékei közül a közelmúltban a hasított, bőrös félsertés nyereséges exportcikk volt, mára veszteségessé vált. A kombinát úgy válaszolt a piac kihívására, hogy je­lentősen növelte a darabolt, nemes hús­részek termelését. Olasz, francia és NSZK-beli cégektől máris 3 ezer tonna sonka szállítására kaptak megrendelést, és rövidesen megjelennek késztermé­keikkel az amerikai piacon is. Gondot je­lent, hogy a vállalatok zöménél a nemzet­közi viszonylatban is magas fajlagos im­portfelhasználás nem mérséklődik. Az import csökkentését célozza a Tau­rus nyíregyházi gumigyára azzal, hogy a közelmúltban olyan nagy teljesítményű mezőgazdasági gumiabroncsok soro­zatgyártását kezdte el, amelyeket eddig a hazai mezőgazdasági üzemek csak fran­cia importból tudtak beszerezni. A gyár­tás bővülésével exportra is jut majd a gu­mikból. A sikerhez hozzájárult, hogy a vállalatnál egy-egy termék fejlesztésére- gyártására, vagy nagyöbb exportvállal­kozásra pályázati úton, meghatározott időre nevezik ki a gyártóegység irányító­ját. Ez a kezdeményezés bevált, hiszen a vezető, de az ott dolgozók is anyagilag érdekeltek abban, hogy a termék jó mi­nőségben, határidőre készüljön el, s ne álljon hónapokig a raktárakban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom