Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-02 / 154. szám
4 Képújság 1987. július 2. Egészségünkért Tervezzen, legyen jövőképe! Dr. Lengyel Évától, a SOTE Gerontológiai Intézetének igazgatóhelyettesétől kérdeztük meg: hogyan tudjuk megőrizni aktivitásunkat, mitől függ, hogy nyugdíjas életünk kiegyensúlyozott, boldog legyen? Kérdésünkre válaszolva dr. Lengyel Éva elmondotta, hogy a legtöbb ember attól az ismeretlentől fél, amely eltér eddigi életétől. Ködös előtte a jövő, a nyugdíjazást egyenlőnek tartja az öregséggel. Vannak, akiket az anyagi hátrányok aggasztanak, másokat a presztízs- veszteség, mert „csak” nyugdíjasok, és már a családban se övék a vezető szerep, hisz erre az időre felnőnek a gyerekeik. Többszörösen hátrányos helyzetbe kerülnek. Intézetükben az önként vizsgálatra jelentkezők közül több száz személyt kérdeztek meg arról, hogyan élték át nyugállományba vonulásuk első időszakát. A kérdezettek 25 százaléka bevallotta, hogy kifejezettén szenvedett, többen éveken át sem heverték ki azt a traumát, amit e nagy váltás okozott. De egy idő után azért megtalálták egyensúlyi helyzetüket. A másik 25 százalékuk örült, hogy végre élhet kedvtelésének, hobbijának, míg 50 százalékuk különösebb lelki megrázkódtatás nélkül tudomásul vette, közömbösen fogadta a változást. Többnyire nők voltak azok, akik várták, hogy megszabaduljanak az aránytalan tehertől: a két-három műszaktól, s nekik még nyugdíjasként is ott maradt a háztartás, az unokákkal való törődés. Valójában a nyitott, érdeklődő típusú embereknek a legkönnyebb - mondotta dr. Lengyel Éva -, azoknak, akiknek többféle elfoglaltságuk is van: végre kertészkedhetnek, hozzáfoghatnak évtizedek óta gyűjtött könyvtáruk olvasásához, utazgathatnak itthon és külföldön, tehetik mindazt, amire korábban idejükből nem, vagy csak nagyon szűkén futotta. Ebben a korban is kell tervezgetni, a nyugdíjas ne csak a múltjába nézzen, alakítsa ki jövőképét, legyenek céljai, vágyai a hosszú szabadság időszakára! Legyenek már csak azért is, mert ezért a hosszú szabadságért életük, erejük, tehetségük javát adták. Ismeretes, hogy a magas életkor örökletes tényezőktől is függ. Mindenesetre abban, hogy valaki sokáig megőrzi fiatalosságát, meghatározó a helyes életmód; a rendszeres fizikai és szellemi tréning, amely mindhárom életszakaszban, gyermek-, felnőtt- és öregkorban egyaránt elengedhetetlen. A legfontosabb az egészség, s ehhez - úgy gondolom - a jelenleginél több segítséget kellene nyújtani a nyugdíj előtt állóknak.- Romain Gary az öregségről szólva mondta, hogy az idő ránk aggatja maskaráját, de mögötte ugyanazok maradunk. Csak a külvilág, a környezet látja külsőnket másnak. Azt hiszem, szemlélet kérdése is, hogy egy társadalom hogyan fogadja el öregjeit.- Igen, sajnos, nálunk sokan feleslegesnek, nyűgnek tartják az öregeket, egyarcú tömegnek tekintik a nyugdíjasokat. Ezen a szocialista humánummal nem egyező szemléleten sürgősen változtatni kell, mert az idős ember közérzete nemcsak egészségi állapotától függ, hanem anyagi helyzetétől, továbbá a család és a társadalom megbecsülésétől is, mindattól tehát, amit jogosan várnak el az őket követő generációktól. Családias légkörben Öt éve alakult meg Szekszárdon a Tolna Megyei Tanács Kórház és Rendelőintézet nyugdíjasklubja. Az intézménynek 400 nyugdíjasa van, a klubtagok száma negyven körül mozog. Egy-egy foglalkozáson, előadáson persze többen is részt vesznek, mert a viszonylag kis létszámú „törzsgárda” programjai családias lég- körűek. A klubélet egyik mozgatója, szervezője dr. Kovács Katalin nyugdíjas szemész főorvos.- Korábban nemigen tudtam részt vállalni a közösségi munkákból. A szakrendelés és a család minden időmet, erőmet lekötötte. Nem tudtam végezni társadalmi megbízásokat - mondja a főorvosasszony.- Kik vesznek részt a klub életében?- A tagság kilencven százaléka nő és kilencven százaléka középkáder. Egyébként bárkinek lehetősége van klubunkba belépni, hiszen nyugdíjazáskor minden dolgozónk megkapja programtervünket. Közös megállapodás, hogy tagdíjunk nincs, mert sok a kisnyugdíjasunk. Ennek megfelelően alakítjuk programjainkat is.- Mit kapnak a klubban a nyugdíjasok?- Elsősorban a közösséget. Érezhetik, hogy nem szakadt meg teljesen a kapcsolat az egykori munkahellyel, kollégákkal. Örömmel fogadták azt a kezdeményezésünket, hogy nyugdíjasigazolványt és parkolójegyet állítottunk ki részükre. Azelőtt nem egyszer előfordult, hogy nem engedte be a portás őket oda, ahol fél életüket töltötték.- Mi jellemzi a programjaikat?- Általában a hónap első hétfőjén tartunk összejövetelt a kórház klubjában. Ettől csak múzeumlátogatás esetén térünk el. A legkülönbözőbb témakörökben szervezünk előadásokat. Az egészségügyi témák mellett vetített képes úti élménybeszámolók is szerepelnek a programban. Most éppen egy történelmi előadássorozatra készülünk. Állandó rendezvényeink a téli mikulásünnep a kórház óvodásainak részvételével és a februári farsang. Pénzügyi helyzetünk mmiatt inkább rövidebb kirándulásokat teszünk, igaz eljutottunk azért már Veszprémbe, Tapolcára is. Útközben vetődött fel, hogy még a megyénket sem ismerjük alaposan, ezért döntöttünk úgy, hogy ennek pótlása lesz a következő cél. Szekszárdon és környékén jártuk végig a műemlékeket, látnivalókat Papp Tihamér vetítése, előadása után és bizony be kell vallani, sok újat fedeztünk fel lakóhelyünkön és környékén... T. Zs. Novemberben lesz négy esztendeje, hogy iskolánk megünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Szétrepültek a tanári meghívók, megjeleni az újsághír az öregdiákoknak. Két meghívót nem kellett elküldeni, mert oda, ahol e két kedves munkatársam nyugszik, nem kézbesít levelet a posta. Magdi néni! Marika néni! Vagy ahogy a gyerekek szólítottak benneteket: Aranyom és Mami! Igen, titokban úgy neveztek titeket a gyerekek, ahogyan Ti szólítottátok Őket. Miért? Mert nagyon szerettétek a tanítványaitokat, ezért viszontszeretetre is számíthattatok. Ezen a találkozón, atnikora tablók fotózására felkért fiatal tanár az arcmásotokat kiemelve fotózta ki a tablóból - ilyen elszólásokat lehetett hallani az öregdiákok soraiból: - Nézzétek - Ott van H. Marika néni! De szerettem, milyen kár, hogy olyan fiatalon elment. Kár bizony! Csak 45 éves volt. És Magdi néni! Aranyom! Amikor meglátták az egyik fotót, amely a testnevelőszobában készült árván maradt székedről - és elmaradhatatlan kötött kabátodról, felkiáltottak, „ő egy igaz ember volt" és csak 56 éves. Egy őszülő halántékú öregdiák pedig ezt mondta: - Úgy szeretett bennünket, mintha a sajátjai lettünk volna, pedig neki nem is volt gyermeke. Emlékeztek? Magdi néni még állami gondozottakat is fogadott, akit iskoláztatni, felnevelni szeretett volna. Magdi! Marika! Aranyom és Mami! A hivatalos találkozó elmúlt, de veletek azóta is találkozom az utcán jártomban-keltemben. Igen-igen. Ott jöttök szembe velem valamelyik tanítványotokban. Jómagam is lelkemben őrizlek benneteket és nagyon büszke vagyok, hogy az emberi próbáló munkában társatok lehettem. KUBANER GYULÁNÉ ny. tanító Föl Egerbe! Nyugdíjasok II. országos találkozója A műemlékekben, történelmi nevezetességekben gazdag Eger, idén augusztus 1 -jén másodszor ad otthont a nyugdíjasok országos találkozójának, melynek a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa és a Népszava Barátság Klub a szervezője. A találkozó célja, hogy évente egyszer - vidám népünnepély keretében - találkozzanak, beszélgessenek, barátkozzanak egymással az ország más és más vidékein élő nyugdíjasok és ez a nap is figyelmeztessen az idősebb nemzedék fokozott megbecsülésére. Nem lenne igazán országos a találkozó, ha ezen nem lennének ott a Tolna megyeiek is. Érdemes fölkerekedni, mert sok érdekesség, látványosság és szórakozás várja Egerben a vendégeket. A Dobó tér környékén megrendezik a kézműves mesterek országos kiállítását és vásárát. Itt bemutathatja, árusíthatja alkotásait mindenki, aki úgy érzi, hogy a keze munkájával létrehozott termék - bármi legyen az - igény tarthat a közönség érdeklődésére és értékmérő figyelmére. Kiállíthatják és árusíhatják termékeiket a népművészek, fafaragók, fazekasok, vaskovácsok, fémöntők, bőrdíszművesek, szövők, hímzők, fonók, kötők és horgolók; amatőr festők, szobrászok, grafikusok, fotósok, művészi igénnyel alkotó kisiparosok és népi iparművészek. Helyfoglalás miatt a városi tanácsnál (Eger, Dobó tér 1 -3.) lehet jelentkezni. A megyei művelődési központban Hobbibörzén találkozhatnak a gyűjtő szenvedélyeknek hódolók: érme-, bélyeg-, könyv-, címke-, levelezőlap- és egyéb gyűjtők csereberére is módot adó randevúja ugyanúgy sikert ígér, mint a nyugdíjas alkotók kiállítása és vására. A Szépasszony-völgyében - a jó borok és tájjellegű ételek mellett - egész napos kultúrműsor szórakoztatja a vendégeket. A szabadtéri színpadon a közönség ismert kedvencei lépnek fel, olyan nyugdíjas művészek (színészek, énekesek), akikre nemcsak az idősebbek figyelnek szívesen. A második országos találkozón az amatőr előadók, zenészek, táncosok, dalnokok, versmondók, bűvészek, artisták, bohócok, akrobaták és egyéb „ki mit tudók" is pódiumra lépnek. Fellépésre a Népszava Barátság Klub szervezőirodájában (Budapest VII. Rákóczi u. 54.1964.) lehet jelentkezni. Az egész napos népünnepély eseménysora utcabállal zárul, ki-ki táncolhat kedve és temperamentuma szerint. Az országos nyugdíjas találkozó jó alkalmat kínál a Tolna megyei intézmények, vállalatok, gazdaságok szakszervezeti bizottságainak, hogy augusztus 1- jén élményekben gazdag kirándulást szervezzenek Egerbe a nyugdíjasaiknak. Ami pedig a jövőt illeti, jó ha nyugdíjas klubjaink országjáró terveik elkészítésekor gondolnak arra, hogy a sok szép hagyományt őrző egriek az országos nyugdíjas találkozó évenkénti megrendezésével egy újabb, szép hagyományt teremtenek és nemcsak a városuknak. Idősek klubja Döbröközön Két évvel ezelőtt nyitották meg Döbröközön az idősek klubját, ami tizenöt, egyedül élő idős embernek nyújt nappali ellátást és szórakozást. Igen szoros a kapcsolatuk az általános iskolásokkal, akik évente több alkalommal adnak műsort. De van patronáló kollektívájuk is: a dombóvári MÁV Osztószertár Főnökség egyik szocialista brigádja. A patronálók legutóbb a húsvéti ünnepek idején keresték fel őket. A község tiszteletdíjas szociális gondozója tizenegy olyan idős emberről gondoskodik naponta, akik otthonaikban egyedül töltik napjaikat. A klub tagjai mindig találnak elfoglaltságot maguknak. Van aki kézimunkázik, s vannak akik szalvétát hajtogatnak. A nyolc férfi önként vállalt feladata az udvar rendezése, és a veteményeskert ápolása. De szívesen hallgatják napközben a rádiót vagy nézik a tévé adásait Gyakoriak az unaloműző kártyacsaták is. A reggel 8 órától délután 4 óráig nyitva tartó klub látogatói elismerően szóltak Fehér Jánosné vezető, és Tapaszti Gyu- láné szociális gondozónő munkájáról. MAGYARSZÉKI ENDRE ÍGY ÉLEK Örömmel olvasom havonta a nyugdíjasokkal foglalkozó rovatot, ezért is ragadtam tollat, hogy magamról írjak pár sort. Hatvanhét éves vagyok, a szakmám hentes és mészáros, illetve állatorvos szaksegéd. Pontosabban inszeminátor. Hat éve, 1981 márciusában mentem nyugdíjba, a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinátból. Munkaviszonyom nem szűnt meg, alkalomszerűen visszajárok helyettesíteni. Állatorvos szaksegédképzőt 1951-52-ben végeztem, az iskolából kikerülve a Szekszárdi Sertéstenyésztő Vállalatnál helyezkedtem el, Szedres központtal. Az átszervezések után dolgoztam a Dunamenti Sertéstenyésztő, a Kanacsi gazdaságban, majd a Paksi Állami Gazdaságban. A Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinátba 1974-ben kerültem és három alkalommal kaptam Kiváló Dolgozó kitüntetést. Szóval tettem, teszem a dolgomat ma is. Egyik napom itt a gazdaságban, másik napom a szőlőmben telik. Évente 8-10.hízót nevelünk. Nem unatkozom, és azt vallom, hogy nem szabad leállni, alkotni, ténykedni kell. Kinek-kinek egészsége, ereje szerint. És jó dolog társakra találni. Tagja vagyok a Hazafias Népfront égisze alatt működő, az áfész támogatását élvező dunaföldvári kertbarátklubnak, ami termelvényeivel a kiállításokon eddig sok rangos helyezést ért el. Van tehát haszna annak is, hogy téli estéken tanfolyamok gyarapítják ismereteinket. Minden nyugdíjas társamnak jó egészséget kívánok az érdeklődésének megfelelő elfoglaltság mellé, hogy nyugdíjas éveiket hasznossá, kellemessé tegyék. FELHÖSSY LÁSZLÓ Dunaföldvár Az úgy volt, hogy... Pincehelyet, a mi falunkat uradalmi földek szorították harapófogóba. Pénzt keresni csak ott lehetett, mert másból napszám nem volt. Apám is eljárt a bikádi szőlőbe, mivel ott az uraság többet fizetett, és a szőlőmunkásoknak naponta fél liter bort is adott. Igaz, napkelettől-napnyugtáig dolgoztattak. Iskolaszünet volt, amikor a szomszédból Panni néni megállt a házunk előtt anyámat szólítani:- Juli néném! Vihetnének ezek a gyermekek az apjuknak ebédet. A főtt étel bizonyára jól jönne nekik. Anyám és én is kaptunk az ajánlaton. „Akár holnap vihetjük már az ételt!” Még aznap beszéltem iskolatársaimmal, össze is állt az ebédvivő csapat. Másnap már 11 órakor indultunk, mert 4 kilométert kellett gyalogolni. Nagy élményt jelentett az első megbízatás. Büszkén mondtuk a kérdezőknek, hogy ebédet viszünk apánknak. Az ebédvivő csapat rózsás kötött tutyit viselt, ebben köny- nyebb volt a gyaloglás, meg így ünnepélyesebb is volt. Útközben sok mindenről csevegtünk: iskoláról, tanulásról, a lányokról is szó esett, arról ki-kinek adott piros almát, jelezvén, hogy kedveli őt. Fogyott a gyalogút. Az Újhegy alatt beszédünktől hol egy fácán, hol valami más madár röppent fel a bokrok közül.- Oda nézzetek! - az egyik terebélyes bokron vadgalambok rakták a fészküket apró, száraz gallyakból. Ebédes kosarainkat az út közepén húzódó gyepes sávra raktuk, amíg a madarakkal voltunk elfoglalva. Aztán sietős kapkodás, hogy el ne késsünk. Ekkor az egyik fiú elcsalinkázta az ebédes kosaramat. A leves kidőlt, csak a sűrűjéből maradt valami. Bablevest vittem, meg túrós tésztát. Dermedve álltunk, míg nem Bodor Jani feltalálta magát:- Mindenki tegye a kosarát Imre kosara mellé! Leszedni a ruhát! - mondta. Aztán mindegyik leveses pohárból 4-5 kanál levest leszedett, hozzárakta az én bablevesemhez, amíg az edény meg nem tellett. Ahogy a Szentegyház-hegy tetejére értünk, Fábján István bácsi, a vincellér éppen megcsendítette a levesnótát. Volt öröm, amikor apáink letelepedtek a présház előtti rönkökre ebédelni. Apám is a térde közé szorította az edényt, s olyan jóízűen evett, hogy a homlokát kiverte a veríték. Mellette ültem szorongva. Amikor megállt a levessel, s megtörölte gyöngyöző homlokát csendesen ennyit mondott:- Istenit az anyádnak, már kitanul a főzésből? Van ebben a levesben bab is, lencse is, csipetke is, tészta is, de még krumpli is!- Nem volt jó, apám? - kérdeztem félénken.- Jó volt az, fiam, csak olyan volt, mint valami madárlátta leves. Gondoltam magamban, az is volt, mert még a rigó is kifütyült bennünket, amikor a tartalmát összeraktuk.- Maradt egy kicsike, edd meg fiam, ne lotyogtasd visszafelé!- A túrós tésztánál tartott, amikor térdem közé szorítottam a virágos porcelánt és mint akinek nagyon ízlik - kikanalaztam a madárlátta levest, amilyet azóta sem ettem. Lejegyezte: VASZARI IMRE a pincehelyi nyugdíjasklub tagja Találkozások „Nagyüzem” a kártyaasztal körül
