Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-11 / 136. szám
1987. június 11. NÉPÚJSÁG 5 A hivatal közönyös Társadalmi munka, ami nem kell a városnak A történet hat évvel ezelőtt kezdődött a szekszárdi Béri Balogh Ádám u. 23-25. szám alatt. A lakóközösség úgy döntött, hogy társadalmi munkában elvégzi a házuk melletti közterület rendbe rakását. Nem is gondolták, hogy mennyire bonyolult ügybe kezdtek.- Hogyan is kezdődött a dolog? - fordulunk kérdésünkkel Bartal Pálhoz, a lakók szószólójához.- Hat éve elvállaltuk, hogy a házunk körüli területet társadalmi munkában rendbe tesszük. Ezt véghez is vittük. A Városgazdálkodási Vállalattól kértünk most legutóbb újra szerszámokat, amelyeket azonnal ki is szállítottak. Később az összegyűjtött hulladék elszállítására igényeltünk egy konténert, amit egy hét alatt sem hoztak ki. Mikor újra szóltunk, kijelentették, hogy a kért konténert már kivitték, csak nem tudják, hogy hova.- Aztán újra parkosítani szerettek volna...- Igen. Kértünk fákat és egyéb növényeket. Ezeket mind saját költségünkön kellett a házhoz szállítanunk. Ráadásul személygépkocsival nem is lehetett ezt megoldani, csak bérelt teherautóval, hiszen a fák gyökerei földdel együtt voltak becsomagolva. Egyébként a fák megszerzéséért el kellett menni a GAMESZ-hoz, a városgazdálkodási vállalathoz, valamint a Kommunális Szolgáltató Vállalathoz is, engedélyért, aláírásokért. Két éve újra segítséget ígért a városi tanács, de ezt azóta sem kaptuk meg.- Úgy tudom, nemcsak tereprendezésre vállalkoztak.- Valóban, építettünk évekkel ezelőtt a ház mellé gyermekeinknek egy 40x20 méteres játszóteret. Mivel a környéken ez az egyetlen „dühöngő”, így minden apróság ideszokott a szomszéd házakból is, ennek következtében természetesen hamarabb megrongálódtak, elhasználódtak az eszközök.- Pedig már hat éve kialakítottunk egy klubszobát is - folytatja Bartal Pál a beszélgetést ami jelenleg két helyiségből áll, az egyikben színes tévé is van. Gyakran találkoznak itt a lakótársak, megbeszélik problémáikat, teendőiket. A nem értékelt társadalmi munkánk is állandó téma itt. Nem értjük, hogy miért nem fogadják örömmel ezt a felajánlásunkat, hiszen ezzel a város képét szépítenénk, saját erőnkből. Ez közös érdekünk. Úgy látszik, a hivatal, a tanács nem így gondolja... má-ré Fogyasztókúra A sertéseket az utóbbi időkig hizókú- rára fogták. Most már fogyasztókúrára is. A gazda sajnálja az éhező disznót, de mi mást tehet, ha egyszer a túlsúlyért büntetik. Sertéstenyésztők panaszkodtak nemrég a Falurádió munkatársának, hogy hiába jelentik be időben a sertések kész- rehizlalását, az állatforgalmi felvásárlója késve érkezik. És akkor sem viszik el az összes készre jelentett sertést. A visszamaradt sertéseket tovább etetni nem érdemes, mert a felszedett súly nem előnyt, hanem hátrányt jelent, ugyanis egy bizonyos súly elére után kevesebbet fizetnek kilónként. Ez érthető, hisz a piac szigorú, megköveteli az ejőírt hús- és zsírarányt. Ha pedig ráhizlalni nem érdemes, akkor - a parasztember mindig találékony volt - fogyókúrára fogják a cocákat. Csak vizet adnak nekik. Szigorúan vigyáznak arra, hogy túl ne lépjék a megkívánt súlyt. Hogy a zsír-hús arány szempontjából milyen eredménynyel járt a sovánVító kúra, majd csak vágáskor derül ki. Ekkor megtudják, hogy a vállalat hogyan csapta be a termelőt, a termelő a vállalatot és netán mindkettő a vásárlót. (Sz) Megyénk munkavédelmi helyzete 1986-ban Mennyire tudunk vigyázni önmagunkra? Mennyire tud vigyázni a vállalat, a termelőszövetkezet a dolgozóira? Mennyiben adottak arra a feltételek? A számszerűsített, önmagukban rideg tények mögött emberi sorsok húzódnak, s a tapasztalat szerint a termelés tárgyi és személyi feltételeiről, a munkaszervezés színvonaláról is vallanak. Tolnában az úgynevezett foglalkozási balesetek száma csökkent ugyan az utóbbi években, gyakoriságát tekintve azonban igy is az országos átlag fölött van. Az 1982-es esztendőtől datálható kedvező tendencia 1983-ban 1.5 százalékos csökkenést mutat, tavaly már 8.5 százalékos volt a mérséklődés az előző évihez képest. Ez azt jelenti, hogy mig 1985- ben 3273 baleset történt a megyében - ebből 2700a munkahelyen - addig a múlt évben már csak 2928-at (illetve 2429-et) regisztrált a statisztikai felmérés. Minden egyes odaveszett emberélet pótolhatatlan veszteség. Néhány éve 18-23 közt mozgott a halálesetek száma, addig 1985-ben és tavaly is 13-an vesztették életüket. Ez utóbbiakhoz hozzá kell tennünk, hogy többségük - 1986-ban például 7 haláleset - nem munkahelyen, hanem oda- és hazautazáskor következett be. Különösen a mezőgazdaságban dolgozók helyzete elgondolkodtató megyénkben. Országosan átlagban - a mezőgazdaságot, az ipart és egyéb szektorokat is beleértve -1000 emberből 21-en válnak hosszabb-rövideb időre munkaképtelenné, a megyében 23-24- en, ezen belül a mezőgazdaságban 26-an. Nem egy helyütt eléri az 50-et, néhány termelőszövetkezetben a 100-at is! Az állattartó telepek tartoznak a legveszélyesebb üzemek közé. Az itt betöltött munkakörökben igen sok idős ember dolgozik, akik nem a legkorszerűbb körülmények között végzik munkájukat. Az alapvető okok közt a „személyi feltételekben” lévő hiányosságokat, a felkészületlenséget, a technológiai lazaságot, a figyelmetlenséget és természetesen a munkaszervezés hibáit tartják számon. A felsoroltakat a termelés mindennapi gyakorlata nem tudja ekképpen csoportosítani, hiszen a munkaszervezés-műszaki szinvonal-technológiai fegyelem elvileg zárt kört alkot. A balesetek 60 százaléka a dolgozók munkahelyen történő „közlekedéséből" ered. A szó szoros értelmében vett botlások, lődörgések, verekedéssé fajuló játékok csak ott fordulnak elő, ahol mondjuk húsz emberből csak tíznek tudnak munkát biztosítani, ahol nincs kéznél az anyag, s a dolgozó önmagát szolgálja ki és ahol a munkaidőbe a fusizás is belefér. A statisztikák szerint sokkal kisebb hányadban fordulnak elő az alkohol hatásának tulajdonítható balesetek, mint ahogyan azt hinnénk. A vizsgálatok szerint az esetek mindössze csak 8 ezrelékében játszott szerepet. Egyelőre csak a folyamat kedvező, az összkép még nem. Tavaly a Tolna Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság a 41 875 baleset miatt kiesett munkanapra 8 millió 758 ezer forintot fizetett. A táppénzes napok száma 3,9 százalékkal, a térítés összege 0,8 százalékkal kevesebb, mint 1985-ben. Végezetül: 1986-ban napi átlagban 4881-en voltak táppénzen a megyében, 4 százalékuk munkahelyi baleset miatt. B. R.------------------------------------------------------------------------------------1 A Babits Mihály művelődési központ előtt térzenét adott a hatzenbühli fúvószenekar Werner Gimmel összejön, az már egy kórus... Minden bizonnyal pénteken este sor kerül muzsikálásra és éneklésre is, mégpedig Tolnán, a kollégiumban - ott szálltak meg, s igen kellemesen érezték magukat -, ahol a szekszárdi barátok társaságában tartják a búcsúösszejövetelt. Majd augusztus végén ismét találkoznak, mégpedig Hatzen- bühlben.- hm - ka „Híd a népek között...” A hatzenbühli fúvószenekar és a Big Band barátsága Még reggel kilenc óra sincs, amikor a ragyogóan tiszta, NSZK rendszámú autóbusz megáll Szekszárdon, a Béla téren. Az arra járók tekintetét magára vonzza, de a kiszállók is. Fehér ing, piros lajbi, fekete térdnadrág, fehér zokni... Idősebbek és fiatalok, nők és férfiak alkotják a csoportot. A szép téren megállnak, elismerően tekintenek körül.- Magyarország olyan, mint a paradicsom - mondja határozottan Alban Phirrmann, a hatzenbühli zenei egyesület fúvószenekarának karnagya. - Már néhány napja itt vagyunk, de csak szépet láttunk. Csodálatos a táj, az épületek. Ami nagyon tetszik, hogy a régi, műemlék épületeket vigyázzák, óvják... Na és az emberek! Az külön fejezet. Barátságosak, közvetlenek. Ez nagyon jólesik nekünk.- Barátságosság... barátság... - mosolyog Leopold Wünstl, a járási újság tudósítója, s mintegy folytatja Alban Phirrmann gondolatait:- A szekszárdiakkal a mi együttesünket a zene hozta össze, az fonta a barátságot. Minden népnek a zenéje, népzenéje egyben a barátság, az összetartozás jele is, más népekhez pedig hidat jelent. S ezek a hidak nagyon, nagyon fontosak. Werner Gimmel a csoport vezetője, a zenei egyesület társadalmi vezetőségének elnöke a megismerkedés perceit idézi:- A Szekszárdi Big Band tavaly kint szerepelt az NSZK-ban. Meghallottuk a játékukat, s máris tudtuk, hogy a mi fesztiválunkra nekik is jönniök kell. Szóval meghívtuk az együttest, s örülünk, hogy igent mondtak.- Milyen alkalomból rendezik a fesztivált?- A mi zenekarunk 1927-ben alakult, tehát hatvan esztendeje. Szeretnénk nagyon szépen megünnepelni. Persze, ez nem csupán a magunk, hanem az zene ünnepe is lenne. Vendégeink elmondták, hogy Hatzenbühl- nek 2500 lakosa van. Közülük háromszázan pártoló tagjai a zenekarnak. Az egyesületnek egyik vendéglátóegységben van a székhelye, s ugyanott a nagyteremben gyakorolnak. Mint arról már irtunk is, kitűnően muzsikál az igen felkészült harminctagú csapat, akik tulajdonképpen amatőrök, akik között vannak kereskedők, géplakatosok, esztergályosok, kőművesek, autószerelők és diákok. Hogy autóval kapcsolatos foglalkozásúak jelentik a többséget, érthető, hiszen a közeli városban, Wörth- ben egy hatalmas teherautókat szerelő csarnok van, s többen a zenekar tagjai közül oda járnak dolgozni. A zenakar tagjainak átlag életkora mindösz- sze 23 esztendő, de jegyezzük meg, hogy az ő járásukban - persze másutt is - igen nagy a zene tisztelete. A járásban szinte minden községnek van zenekara, s tegyük azt is hozzá, hogy a mi mostani vendégeink a zene szerete- tében és művelésében élen járnak a tartományban: már évek óta „veretlenek”. De nemcsak muzsikálnak, hanem igen szépen énekelnek is. Többen hallhattuk is őket ezekben a napokban. Erre a válasz:- Ha három német A vendéglátás helyzetéről Körúton Bátaszéken és társközségeiben Az „utolsó mohikántól” az infrasütőig Harmadosztályú hely, ahol ügyelnek a külcsínre is Bátaszék nagyközség és társközségei vendéglátásának helyzetét vb tárgyalta. Ez kritikát is tartalmazott. A nagyközségi közös tanács kezdeményezésére négytagú társadalmi bizottság „járta be” az érintett vendéglátó egységeket azzal a céllal, hogy megvizsgálja mi a helyzet. A bizottság tagjai között tanácsi ügyintéző, tanácsi bizottsági tag és tanácstag és természetesen az áfész képviselője is szerepelt. A jelentés megállapításainak vizsgálatán kívül arra is kíváncsiak voltak a bizottság tagjai, mennyiben és hogyan felelnek meg az érintett egységek a korszerű vendéglátás feltételeinek. Mennyi közülük az olyan hely, ahová az ember szívesen betér, és bátran mer vendéget is invitálni magával Negyedosztály A körzetben egyetlen ilyen egység akad, a bátaszéki nyolcas számú italbolt. A sötét, füstös, rossz levegőjű helyiség dugig tömve ezen a kedd délelőttön. Alapterülete nem túl nagy, utóbb megtudjuk, ez.a legkisebb a vizsgált egységek közül. Ez az izig-vérig kocsma - a szó rosszabb értelmében - „utolsó mohikánnak” számít, hamarosan bezárják. Már készül az új, megnézzük hát a jövendő „utódat” is. A látvány megnyugtató, az új üzlet tágas, világos helyiségnek ígérkezik. Mind esztétikai, mind egészségügyi szempontok alapján jobb, mint a „nyolcas”. Bár az italbolt népes közönségét úgy hiszem, ez érdekli legkevésbé... Harmadosztály Az áfész 23. számú pörbölyi italboltja 1983 óta üzemel szerződéses formában. A jelenlegi üzletvezető azelőtt az áfész alkalmazottjaként látta el ugyanezt a tisztet. Harmadosztályú helyiség, jelentős forgalommal. Az előírások szerint a harmadosztály kritériumai a következők: rendezett porták, megfelelő megvilágítás, értékesítő és kegészítő helyiségek. Működő, előírásos gépek. Megfelelő minőség ételben is italban. A kiszolgáláshoz munkaruha. Ez utóbbi kitétel hallatán az üzletvezető sietve felkapja fehér köpenyét. A legfontosabb pont - a helyiség jellegéből adódóan - az italkiszolgálás, a hűtőhelyiségek, az áruválaszték. Jelen esetben ez utóbbiak kielégítőek. Szendvicset vagy pogácsát azonban nem látni a pulton. A helyiség rendezett és tiszta, ám nélkülözni azt a pluszt, amitől egy terem hangulatossá válik. A pörbölyi egységről az a bejelentés érkezett, hogy hadilábon áll a szabadnapok betartásával. Hivatalosan ma is zárva kellene lennie. Az üzletvezető a fizetésnappal indokol, és tudomásul veszi a figyelmeztetést. Mint kiderül, a cserére lehetőség van legálisan is, mindössze any- nyi a feltétele, hogy az erre kijelölt szervek - a tanács és az áfész - erről időben tudomást szerezzenek. A várdombi hatos számú italbolt is harmadosztályú, és szintén 1983. óta szerződéses. Kellemes, hangulatos hely, látható, hogy gondot fordítottak a külsőre is. Külön presszó része van, fagylaltgéppel, hűtőpulttal, amit hét végére süteménnyel töltenek fel. Az ivó részben rend és tisztaság, műanyag védő alatt szendvicsek. A szoba közepén jókora asztali foci. Ritka manapság, hogy valaki olyan géppel szórakoztatja a vendégeit, amely nem nyeli a pénzt. Másodosztály Lássunk mindjárt a másodosztály kritériumai közül. Díszítőelemek, jó állapotú felszerelés, rozsdamentes evőeszközök, a bejáratnál kifüggesztve az étel- és ital- árlap és választék a vendégek tájékoztatására. A bátaszéki egyes számú kisvendéglő szemlátomást megfelel ezeknek az előírásoknak. Az asztalok már szépen, tisztán megterítve az előfizetéses vendégek számára. Végigjárjuk a kisvendéglő helyiségeit, megfelelő állapotú minden. A két szerződéses üzletvezető egyike kalauzol minket. Mint elmondja, az előfizetéses étkeztetésen kívül rendszeres vendégek a szovjet turisták is. A reggelin kívül vacsoracsomagot is állítanak össze számukra. Általában 250-300 személyre főznek, körülbelül negyvenféle ételt. A mostani páros 1985 decembere óta vezeti a vendéglőt. Korábban is szerződéses formában működött, de igen veszteségesen. Nagy hiányt, kifizetetlen számlákat „örökölt” az áfész, amikor felbontotta a szerződést. A jelenlegi vezetők a korábbival megegyező feltételek mellett vették ki az üzletet, és jelenleg a legpontosabb fizetők közé tartoznak. A körút végállomása a Pannónia söröző. Nemrégen még Szász sörözőnek hívták, de új szerződést kötöttek, mert a német sör beszerzése nehézkessé vált, és minőségi kifogások is felmerültek. Az egység szintén 1983. óta szerződéses. Először a cukrászdába megyünk be. Függönnyel elválasztott dohányzó és nemdohányzó rész, fagylalt, friss cukrászsütemény. Lent a söröző, a hangulatos nyersszínű faboxokkal. Mindkét helyiség tiszta és kellemes. Mint az üzlet egyik vezetője elmondja, konyha nincs, a főzőfülkében ultrahangos sütő és melegszendvicssütő áll rendelkezésükre. Kizárólag gastrofolétele- ket készítenek itt, pizzát, melegszendvicset, hamburgert, lecsós virslit. Mindez idei újítás, eddig csak körözöttes kiflit kaphatott be, aki megéhezett. A körút végétért. Bátaszék és környéke vendéglátó egységei ilyen képet mutattak a bejárás napján, kedden délelőtt fél tíz és délután egy óra között. WENTER MARIANN Fotó: CZAKÓ SÁNDOR
