Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-10 / 135. szám
1987. június 10. KÉPÚJSÁG 5 MELLÉKÜZEMÁG: a mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek termelését kiegészítő, illetve ahhoz kapcsolódó üzemág. A melléküzemágak a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozásával, olyan anyagok, termékek gyártásával foglalkoznak, amelyek előállítása nagyüzemi körülmények között nem gazdaságos vagy nem is lehetséges. Különböző szolgáltatások teljesítésével fontos szerepet tölthetnek be a mezőgazdasági üzemek, különösen a hátrányos helyzetű mezőgazdasági termelőszövetkezetek életében. A népgazdaságilag fontos szükségletek kielégítéséhez kapcsolódva a melléküzemágak segítik a munkaerő-gazdálkodást, a helyi adottságok gazdaságosabb kihasználását. (Gazdaságpolitikai kisszótár) Válságok után A mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléktevékenységének megítélése sokat változott az elmúlt húsz évben. Volt részük csendes helytelenítésben és erőteljes elnyomásban, esetleg valamelyest támogatást is élvezhettek. Mára a központi, a megyei szervek - ha orientálják is a téeszeket - általában a szövetkezetek belső ügyének tekintik, hogy folytatnak-e melléktevékenységet és azt is, hogy milyent. A több válság megélése nyilván nem múlott el nyomtalanul, és közrejátszott abban, hogy a szövetkezetek ipari, kereskedelmi, szolgáltató stb. tevékenysége nem azon a helyen áll, ami jelentősége alapján megilletné. Nézzük példaként csak az ipari tevékenységet! A melléküzemágaknak jelentős szerepük lehet a foglalkoztatásban, a falvak népességmegtartó képességét erősíthetik. Meg kell azonban mondani, hogy ma már csak a foglalkoztatás fönntartása érdekében nem vállalja egy téesz sem a veszteséges tevékenység folytatását, csak akkor, ha az egyúttal nyereségnövelő tényező is. A téesz melléküzemágak hasznos ipari hátteret jelenthetnek a vállalatoknak és ipari szövetkezeteknek a létszámhiány okozta gondok és exponálási nehézségeik megoldásában is. Jelentős a szerepük a hiánycikkek előállításában, illetve az importkiváltásban. Különösen ez utóbbiról kevés szó esik. Bár az importhelyettesítés fontosságáról nagyon sokat beszélünk, a téeszek ilyen irányú tevékenysége alig kap támogatást, gyakran úgy tűnik, senkinek nem érdeke, hogy az import kiváltása valóban megvalósuljon. Valószínűleg ezzel függ össze az is, hogy a kapacitásokat nem használják ki. Az ipari tevékenység folytatásához szükséges technika gyakran elavult, a vállalatok olyan berendezéseket helyeznek ki, amitől szabadulni szeretnének. A mezőgazdasági téeszek ipari tevékenysége igen sokrétű, több-százféle munkát végeznek, melynek során vállalatokkal, ipari szövetkezetekkel kerülnek kapcsolatba. Ha kapcsolatba kerülnek egyáltalán. Kevés ugyanis a szövetkezetek információja potenciális partnereikről, a beszerzési és értékesítési lehetőségekről. Mivel állami támogatás növelésére a jövőben nem lehet számítani, az arra alkalmas szervezetek - például a Magyar Kereskedelmi Kamara - támogatásával, a kooperáló partnerek kölcsönös előnyökön alapuló együttműködése lenne továbbra is kívánatos, ami - ha megfelelően működik - népgazdasági érdek is. Ez az üzlet „nem jött be” Kábel - rétes - dió „Most még szakad a rétestészta” - írtuk a Tolna Megyei Népújság 1982. február 10.-i számában, néhány nappal azután, hogy Alsónánán beindult a várdombi Új Tavasz Tsz melléküzeme, ahol réteslapot készítettek. Korábban ebben a gazdasági épületben kábelekkel foglalkoztak, mivel azonban ez az üzlet, ahogy mondani szokás, nem jött be, profilt váltottak, és réteslapot nyújtottak. Csakhogy a réteslap sem jött be, illetőleg nem úgy jöttek ki, ahogy szerették volna: bezárták az üzemet. Mégpedig azért, mert a rétesüzem veszteséges volt - évente mintegy 400 ezer forintba került a bátaszéki téesznek, - a várdombiak ugyanis időközben egyesültek a bátaszéki Búzakalász Téesszel. A kézzel nyújtott rétestészta többe került, mint a gépi, ezt azonban nem tudták az árban érvényesíteni. Tavaly aztán be is zárták a. boltot. Az itt dolgozók azonban nem maradnak munka nélkül; a bátaszéki téesz 100 hektáron szőlőt telepít, ott pedig van munka bőven. Amikor a téli hónapokban nem lehet metszeni, az asszonyok diót törnek majd a kábel- illetőleg a rétesüzem épületében. Van mit föltörni: a szövetkezet 80 hektáron termeszti az ízletes süteménytölteléket. Válás tizenöt év után? Csomóoldásra vár a gerjeni cérnázó Másfél évtizeddel ezelőtt nagy reményeket fűzött a gerjeni termelőszövetkezet, az egykori baromfiólba telepítettTex- tima orsózó és cérnázó gépekhez. A Pamutfonóipari Vállalat Lőrinci Fonógyárával kötött házasság jól indult és éveken át felhőtlen volt. Ám az utóbbi időben a gerjeniek szerint mostohagyerekké váltak, akadozik az anyagellátás, hovatovább megkérdőjelezhető a melléküzem- ág eredményessége. Ezért a termelőszövetkezet vezetői a válás gondolatával foglalkoznak. Annak idején a gerjeni cérnázó a lőrinci fonógyár egyetlen vidéki üzeme volt, ám az egyre erőteljesebben jelentkező anyagyári munkerőhiány miatt azóta három üzemet hoztak létre Szabolcsban, így csökkent a gerjeniek iránti figyelem, s a korábbi élő kapcsolat szinte formálissá vált. Az üzem, az elmúlt év végéig három műszakban termelt, az erőteljes létszám- csökkenés miatt - tavaly közel harmincán mondtak búcsút a cérnázónak - ez év elejétől kénytelenek voltak visszaállni a két műszakra. Az üzemnek jelenleg 54 munkása van, s elgondolkoztató, hogy eb egy főre eső éves átlagbér mindössze 48 ezer forint. Az egy munkásra jutó tiszta nyereség pedig alig éri el a 13 ezer forintot. Elgondolkoztató adat az imént említett, amely sok mindent takar. így például azt, hogy az anyagyár évek óta nem rendezi a díjtételeket, a ráfordítások viszont állandóan emelkednek: többek között jelentősen nőtt az anyagköltség, a villanyáram ára, a közterhek. Genye Benő, a termelőszövetkezet elnöke kesernyésen jegyezte meg, hogy hovatovább szélmalomharcot vívnak a lőrinciekkel, s jogos kéréseik nem találnak megoidásra.Nem egyszer fölvetették a visszaosztás dolgát, hiszen a gerjeni üzem jelentősen hozzájárul az anyagyár eredményességéhez, ahol több mint 50 ezer forint az egy főre jutó nyereség. A cérnázóra végsősoron a teljes kiszolgáltatottság a jellemző. Ebben az évben állandósult a fonalhiány, ezért több ízben kénytelenek voltak ha- zaküldeni a dolgozókat Ennek ellenére az első negyedévben túlteljesítették a tervfeladatokat. Helyzetük mégsem megnyugtató. A vezetőségben mindinkább megérlelődik a gondolat, hogy elválnak a lőrinci fonógyártól és más, korrekt partnert keresnek a jövő esztendőtől. Végsősoron az asszonyoknak továbbra is munkát kívánnak biztosítani, rendelkezésre áll egy tízezer négyzetméter alapterületű csarnok, a hozzá tartozó szociális létesítményekkel. A céljuk az, hogy a dolgozóknak tisztességes keresetet biztosítsanak és a továbbiakban jelentősen növeljék a nyereséget Mindez azért is indokolt, mert az anyagyárral szemben 1,2 millió forintos követelésük van. A vállalat ugyanis két hónapja nem utalta át a gerjeni üzemnek a termelés után járó forintokat. Hiánycikk? Rajta, gyártsuk! Élelmiszer-ágazatához sütő- és cukrászüzem tartozik, boltot is üzemeltet. Műanyagrészlegében fröccsöntött és extrudált termékek, fóliák, a fafeldolgozóban kerltéselemek, virágládák, kerti asztalok készülnek. Mindezek csak ízelítőül szolgálnak, hiszen fölsorolni is nehéz lenne mindazt, amivel a decsi Egyetértés Termelőszövetkezet az alaptevékenységen kívül foglalkozik, még akkor is, ha a közvetlenül kivitelezés előtt álló, a már „félkész” vagy még csak ötlet szintjén lévő termékeket, illetve tevékenységeket meg sem említenénk.- Miért kell a jó földeken jól gazdálkodó termelőszövetkezetnek a vetésen- aratáson kívül ennyi mindennel foglalkozni? - kérdeztem Nagy János elnöktől.- Kezdetben elsősorban a község érdekeit tartottuk szem előtt, mert így több munkalehetőséget tudtunk biztosítani, élelmiszer-ágazatunk pedig hozzájárult a jobb alapellátáshoz. Nagyon lényeges az is, hogy az alaptevékenységben a költségeket már nem tudjuk számottevően csökkenteni, azaz a melléktevékenységeknek fontos nyereségnövelő szerepe is van.- A gyakran alacsony bérek miatt a keresetszínvonalra is kedvezően hatottak a melléktevékenységek - legalábbis a szövetkezetek szempontjából. A mai és főleg a várható szabályozás azonban nem kedvez a létszám növelésének. Hogyan befolyásolja ez az Önök terveit?- Az elmúlt időszakban 100-110 főt vettünk föl a szövetkezetbe évente. Most gyakorlatilag nem nő a tagjaink száma, hiszen a szabályozás valóban nem kedvez a nagy létszámnak. Bár tevékenységünket tovább kívánjuk bővíteni, azt a jelenlegi létszámmal kell megvalósítanunk. Legalább egy emberünk azonban még nagyon hiányzik. Ha ugyanis búzát, húst akarunk eladni, azért szinte mozdulnunk sem kell, helybe jönnek érte. Jól működik a boltunk is, a kenyeret is el tudjuk adni gond nélkül, amíg finomat sütünk. Más termékek esetében azonban - elsősorban ahhoz, amit nem rendelésre állítunk elő, hanem a mi ötletünk alapján született - feltétlen szükségünk lenne egy jó üzletkötőre. Nagy János csak példaként említi, hogy raktáron áll több ezer egyik termékükből: a műanyag vízzáró dugóból. A kereskedelem a forgalmazott hasonló rendeltetésű, fémből készült tárgyat importból szerzi be, és a téeszénél jóval borsosabb áron értékesíti. Túlzott raktárkészletre hivatkozva nem veszi át tőlük a műanyag füzetborítót sem az annak forgalmazására rendelt vállalat- talán mondani sem kell, hogy a túlzott raktárkészlet drágább importdarabokból áll. Mind ez idáig nem tudták viszont az igényeket kielégíteni keritéselemekből, mert a kapacitásbővítéshez szükséges gépet nem tudták beszerezni. Ez utóbbi gondjuk megoldódni látszik- egy maszek „gépgyártó” segítségével. A vevők - valamennyiünk - érdekében remélem, hogy a legyártott, vagy a még csak elképzelt, de hamarosan megvalósuló termékek - hiánycikkek vagy csak importból beszerezhető áruk - a leendő üzletkötő segítségével eljutnak majd hozzánk. Az oldalt írták: d. varga marta, Máté Réka, rostás ilona és SALAMON GYULA. Díszműüzem - Kölesden A kölesdi Egyetértés Termelőszövetkezetnek 1981 novembere óta van egy díszműves melléküzemága. Ez az üzem tizenhét éve működik, eleinte az Óra- és Ékszer Kereskedelmi Vállalat üzemeként, majd hat éve az üzemeltetést átvette a téesz.- A berendezés, a gépek máig is az Óra- és Ékszer Kereskedelmi Vállalat tulajdonában vannak, ők biztosítják számunkra a munkát is - kezdi a beszélgetést Spissák János üzemvezető.- Hány dolgozót foglalkoztatnak a dlszmúüzemben?- A két nyolcórás műszak mellett kismamáink részére van egy állandó délelőttös műszakunk is. Üzemünkben huszonheten dolgoznak, átlagkeresetük 3000-3200 forint.- Milyen profilú munkákat végeznek?- Az Óra- és Ékszer Kereskedelmi Vállalat, az Automatika Művek Műszergyára (MMG), valamint a gyönki Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalat (Kipszer) bérmunkáit végezzük itt el. Feladataink közé tartozik jelvényfestés, úttörőszíjakra a csatok elkészítése, szobai termosztát alkatrészeinek az előállítása, kiskanalak készítése, tollak vésése a PEVDI-nek, s egyéb alkatrészek gyártása.Természete- sen exportra is kerülnek termékeinkből, a legtöbb az NDK-ba, ezenkívül Ausztriába.- Mekkora a téesz jövedelme az üzemág munkájából?- Igyekszünk, hogy minél több legyen. Az idei évben áprilisig 702 ezer forint volt a terv, ezt túlteljesítettük 936 ezer forintra. Csatok készülnek az úttörők derékszíjához Már csak a cégtábla jelzi a helyét A szépreményü rétesüzem 1982-ben
