Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

1987. június 6. HéPÜJSÁG 11 Tenni, ahogy lehet Kos Károly Képeskönyve nem történt nagyobb baja, mint hogy méltatlan munkakörbe helyezték, igen kis túzlással mondhatni, hogy disznóólát terveztettek vele szak­mánybán. S mit csinált? Megpróbál­ta a legtisztességesebben végrehaj­tani a büntetésfeladatot, mindazok javára, akiknek az adott gazdasági épületiek dolguk lehet. Hogy há­rom évtizeddel korábban az utolsó Habsburg király koronzásának de­korációját tervezte, a tehetséges kü­lönc gróf, Bánffy Miklós keze alatt? Jóízű emlékezést írt az esetről, s nem bánta, hogy így múlik el a világi di­csőség (s a múlás különben is csak átmeneti lett). Sokat meditálnak ma arról, mi hasznosabb, a lelkes Kossuth- vagy a borúlátóan szervező Széchenyi-tí- pusú magyar; számomra a sors megszabta feladatokat vállaló Kós Károly a példakép. Aki mindig az an­gol nyelvi fordulat alapján cseleke­dett: do your best, tedd, amit te a leg­jobban megtehetsz. A Sas Péter által szerkesztett és a filozófus Tordai Zádor szövegeivel kommentált képeskönyv egy meg nem írt, de fölöttébb szükséges nagy monográfia illusztrációs anyagát foglalja magába. Kezdve a szülővárostól, Temes­vártól, a műegyetemi felvételi bizony­laton át - melyen még sch-val írta nevét - a korai rajzokig, tervekig, me­lyeken fel-feltűnik egy horgas orrú székely „harisnyás” legény önport- réjellegű alakja, s az erdélyi építé­szetre oly jellemző magyarvalkói templom képe. Ezt szerepelteti a kö­tet A Ház című építészeti folyóirat címlapjaként, amely nem egészen pontos megjelölés. A Ház egyes pél­dányainak címlapját Kozma Lajos tervezte, a maga némileg hasonló stílusában szintén a magyarvalkói templom képével. A Kós-féle, sokkal levegősebb, nagyvonalúbb, monu­mentálisabb rajz a megmaradt pél­dányokból a kiadó által kötetbe fog­lalt évfolyam szennycímlapjául ké­szült. Megjegyzem, ebből a régi ki­adói ötletből talán érdemes is tanul­H-CELEHCEI-TEHPLOM ZO-UERESPRTBKI-HRZ Z7-KniDTnSlEEV-HRT »-TBRaWKÖl-Hfiil Kós Károly linómetszetei az Erdély kövei című kötetből Majdnem száz évet élt. Majdnem száz év alatt mennyi baj érhet egy félig-meddig német erede­tű erdélyi magyart, aki székely ezer­mesterként vállalta magára a mű­vész, az építész, az író, a politikus fel­adatát? Élete egyik főművét, a két ke­zével teremtett, bámulatos egységű Varjuvárat feldúlták a világháború­ban; a források szemérmesen hall­gatnak róla, hogy kik és miért. Igaz, rendbe hozták, amolyan nyaraló lett a kis nyomdát rejtő kőház, ahol a szinte középkori módon formált könyvek születtek, a modern tömeg­áru csúfságától megriadó angol Morris és Ruskin szellemi útmutatá­sát követve. De az idős mester, bár nyolcvankét éves koráig maga ka­szálta kolozsvári kertjében a füvet, már nem szívesen ment el a Varjú­várba. Van ebben a nagy szeretettel ösz- szeállított albumban egy kép: a Me­zőgazdasági építészet című könyv címlapja. Akkor készült a tankönyv­féle, amikor épp félreállították, a 40- es évek végén. Pedig 1945 után épp­úgy elfogadta a történelmi változáso­kat, mint 1920 után. Baloldaliakkal mindig barátkozott, de sose volt párt­tag. Talán ennek is köszönhető, hogy Kós Károly portréja Fényes Adolf emlékezete A sztánai házról készített linómetszete n j2E IVÓN Als­Színpadképek a Budai Nagy Antal előadásához ni... Csak hát manapság nemigen van olyan egységesen komponált és tartalmas folyóirat, mint A Ház volt a maga korában. De micsoda kor volt ez az építé­szettörténész szemszögéből! 1910 körül mennyi minden épült, milyen gondosan, gyorsan és jó minőség­ben, néha még az 1945 utáni elha­nyagolást is kibírva! Nem csoda, hogy később a közép- osztály „boldog békeidőknek” ne­vezte ezt a kort, s ezért idézőjelben szoktuk használni, vagy legalább há­rom ironikus pontot tesznek utána, mint Merényi László kiváló köteténél a Magyar História sorozatban - de ne felejtsük el, hogy Móricz „boldog embere” is ebben a korban volt bol­dog, minden szenvedése ellenére... Kós életművének döntő szakasza is ehhez az időhöz kötődik: ekkor épült fel a sztánai Varjúvár, az Állatkert egyes részei, a Városmajor utcai is­kola, a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum, a zebegényi templom és a főváros egyik legharmonikusabb épülete, az óbudai református pap­iak... Az 1920 utáni könyvművészeti életmű bizony egyben amolyan pót- cselekvés is volt - tanulmány Erdély köveiről, Erdély köveinek egymásra rakása helyett. Azt hiszem, semmi sem jellemzőbb Kós Károlyra, mint amit Benkő Sa­munak mesélt: olcsó, papíron érték­telen földet vásárolt, s aztán két ke­zével kiszedve a köveket, feljavította a talajt. Ilyen ember volt. Hogy aztán filozó­fiája, a transzilvánizmus mennyire volt életidegen, más kérdés; az bizo­nyos, hogy a román király és a magyar kormányzó uralma helyett valamilyen demokratikus köztársa­ságról álmodott. Helytállása a nehéz időkben példa az utókor számára. Életművét jól il­lusztrálja - a szó szoros értelmében - Sas Péter Képeskönyve. SZÉKELY ANDRÁS A magyar festészet iskolateremtő alak­ja, Fényes Adolf százhúsz éve, 1867 áp­rilisában született Kecskeméten. Tanul­mányait Budapesten, Weimarban és Pá­rizsban folytatta. 1903-tól nyaranta a szolnoki művésztelepen dolgozott. Ekkor festette híres Szegényemberek élete cik­lusát. Fényes Adolf nem lett forradalmár, csupán a mély együttérzésig jutott el mezítlábas napszámosainak ábrázolá­sában. Bár Fényes Adolf értelmiségi csa­lád gyeremek volt, akit jogi pályára szán­tak, őt csak a festészet és a szegény, el­hagyott emberek sorsa érdekelte. így és ezért lett Székely Bertalan tanítványa a budapesti Mintarajziskolában 1884-87 között. 1904-ben festette a Babfejtőket, mely több népi életképnél, a falusi élet olyan gyűjtése, feldolgozása, mint ami­lyen tett volt akkortájt Bartók és Kodály ismerkedése a népdalokkal. Következe­tesen maradt a szegények, a falusi em­berek festője, s ez a szemlélet remekmű­vet eredményezett. 1906-ban készítette a Testvérek című alkotását. Magabiztos a szerkesztés, a két figurát tál és köcsög formája ellenpontotta, a századforduló magyar falujának jellegzetes tárgyai. Re­meklés az 1907-ből keltezett Ringató anya, József Attila mama-verseinek előz­ménye. A magyar piktúra egyik felejthe­tetlen és utolérhetetlen csendélete 1910- ből a Mákoskalács. Nemcsak bravúros anyagfestés jellemzi, hanem minden szegények tiszta ünnepi asztala iránti szeretet. A későbbieknek előkelő inte- rieurokat is festett. A Nyugtalan idő mesé- tája 1929-ből is sokkal inkább romanti­ka, menekülés a kor barbárságától, a fa­sizmustól. Fényes Adolf, aki Gorkij, Mó­ricz Zsigmond, Ady társa és József Attila előzménye volt fesztészetünkben, a negyvenes évek elején nem jutott el Ba­bits Mihály Jónás prófétájának költői kiáltásáig. Öreg, magányos volt már ek­kor, aki 1945-ben búcsúzott az élettől, az új kor hajnalán, melyért becsülettel dol­gozott. LOSONCI MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom