Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
1987. június 6. NÉPÚJSÁG 5 A jó munkahely: érték Szőke, vékonydongájú fiatalember stoppolt az úton. Talán tizennyolcnak ha néztem, farmernadrágot és fehér inget viselt. Udvarias volt és halk szavú. Meglepett, hogy már volt katona, sőt, négy esztendeig nős ember is. Mert mint mondta, elvált. Szomorúan, éppen csak elbeszélve közölte a tényt. Kislányáról kedvesen, szégyenlősen és érezhető fájdalommal szólt. Egy kilométert mehettünk és már kitárta előttem az életét, hamar vallott a sorsáról. A gyorsan, hirtelen bölccsé vált embert éreztem meg benne. Akad olyan ember, aki egy pillanat alatt lesz teljesen ősz, hallottunk már ilyenről. Ő szőke maradt. A megyeszékhelyen járt, munkát keresett. Aznap több címet is megnézett, de valahogy vagy korán ment még, vagy már éppen elkésett. Négy-öt helyről is lemaradt. Pedig nincsenek „csodát váró” elképzelései, a földön már megtanult járni. A város közelében kívánna elhelyezkedni. Érthető. Amúgy is keveset látja gyermekét, ha meg messze vállal (vagy inkább kap) munkát, akkor aztán nézheti a láthatást... Fele idő az utazgatással megy el. No, meg ennek azért anyagi vonzatai is vannak. A lakáskérdés is úgy tűnik, végre megoldódott. Most ezt mind adja föl? Pedig a mohácsi munkahely, amit ajánlottak, nagyszerű. Menne is, de érzi, nem mehet. Nem engedi az élete, amit részben maga is alakított. Érzi, tudja ezt. Listát vesz elő zsebéből, rajta címek, ajánlatok, lehetőségek. Egy új élet kezdetének reményei. Sokat kipipált már, ami - ahogy mondani szokás - nem jött be. Pedig itt egykori katonatársa a műszaki vezető, ott még személykocsit ajánlanak, de csak nyár végére. Amott meg már belépett valaki. A régi munkahely jó volt, de a válás arra kényszeritette, hogy feladja. Feladta. Nagyon kellene egy helyette. Egy jó munkahely, mert az érték. Ö mondta. A jó munkahely érték! És itt engedjük kiszállni őt, a stoppos, halk szavú fiatalembert. Nagy igazságot ismertetett meg vele az élet, és úgy tűnik, ő már ezzel élni is akar. Szelektál. Ez azért nem, ez meg azért nem... bízzunk benne megtalálja azt a munkahelyet, amit keres. Akinek valóban jó munkahelye van, az tudja-e vajon, mit jelent a jó munkahely? Megbecsüli-e a jó munkahelyet? Sokan nem gondolkodtak még talán sohasem ezen a kérdésen, de a mai gazdasági élet által diktált, kissé szűkebbre szabott lehetőségek között is érdemes megtenni ezt. Lassan közelít a félév, a negyedév mérlegét megvonva elmondható, hogy az ipari termelés országosan nőtt, de szerencsére elmondhatjuk azt is, hogy megyénkben is dinamikusan bővült a termelés. Ebben a bővülésben benne van az a sok jó munkahely is, ahol dolgozni, ahol alkotni lehet, amelyet sokan természetesnek vesznek. Sokan teVietik is szerencsénkre. Akiknek viszont csak a munkahelye az értékes, és nem a munkája, azokban előbb-utóbb útilaput köt majd a talpára a kollektíva. Számos jó munkahelyet ismerünk, lehetne sorolni a példákat, mégis talán fontosabb az a tény, hogy sok olyan vállalatnál, üzemnél, cégnél is nőtt a termelés, ahol korábban termelési és értékesítési problémák mutatkoztak, és tettek béklyót a nyereségességre. Mert ezeken a helyeken tudják, érzik az emberek, hogy milyen nagy érték a munkahely. Kedvező tendenciát sokfelé lehet tapasztalni. Elindult egy pozitív folyamat, és ennek értékteremtő jellege a munka megbecsülésében, megbecsültetésé- ben is kifejezésre jut. Egyre inkább teret hódít a teljesítmények szerinti bérezés, melyben mindenki önmaga is alakítja munkahelyének - és persze benne önmagának - az értékét is. A gyárak, üzemek, vállalatok igyekeznek a termelőkapacitásukat teljes mértékben kihasználni, a fejlesztésre fordítható erőket gyártmányfejlesztésre és korszerűsítésre fordítani. Sok helyütt ma rangot jelent dolgozni. Ide rang bekerülni is. Az ilyen munkahelyeken vallják, hogy a portástól az igazgatóig, érték minden állás, minden munkahely. Amit érdemes megtartani. Ha kell, továbbképzéssel, ha kell, jobb munkával, ha kell, jobb munka- szervezéssel, vagy átcsoportosítással. A lényeg: a végeredmény... SZABÓ SÁNDOR Rendhagyó történelemóra Az áprilisban Bonyhádon megnyílt Völgységi Múzeum amellett, hogy értéke helytörténeti, néprajzi, vallási emlékek látogatókat vonzó gyűjteménye, egyben az iskolai irodalom-, történelemtanítás remek kiegészítője is. Járnak ide általános iskolások, s rendszeresen „hozza” tanítványait dr. Kotta László, a Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola ma már nyugdíjasként oktató, történelem szakos pedagógusa is. Ahogyan ő fogalmazott: „...hírverés, kedvcsinálás most a cél, legalább any- nyi, hogy a gyerekek megismerjék a múzeumot, a Völgység múltját idéző megannyi tárgyat, dokumentumot, s legközelebb talán elcsalogassák a szüleiket is.” GOTTVALD KÁROLY képriportja A harmadikos lányok érdeklődve nézték végig a múzeumot Székely vetett ágy A Perczel-család emlékeit őrző reformterem Kolta tanár úr április óta a város díszpolgára Század eleji hangulat Sváb szoba „Jöjjetek vissza máskor is!”
