Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

1987. június 6. KÉPÚJSÁG 3 A felsőoktatási felvételi rendszer új vonásai Szekszárd: 185 helyre 452-en jelentkeztek Levelező tanítóképzés, második diploma Ha a felsőoktatási felvételi rendszert nézzük, akkor elmondható, hogy túlsá­gosan nagy változások nem történtek, de mint azt dr. Deli Istvántól, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihe­lyezett tagozatának tagozatvezetőjétől megtudtuk, jelentős módosítások azért akadnak. Szélesítik a demokratizmust, ami bizonyos határig a nyilvánosságot biztosítja, hangsúlyt helyeznek az objek­tivitásra. Ezeknek megfelelően történtek a módosítások. Sorsolással a vizsgabizottság elé Jelentkezésnél - azoknál, akik érettsé­gi vizsgájuk évében kívánnak továbbta­nulni - az osztályfőnöknek kell a jellem­zést megírni, ezt a jelentkezővel alá kell íratni. A tanulónak módja van a véleményét is hozzáírni. Részben szigorították a vizsgákat. Itt szervezési szempontra gondolva el­mondható, hogy például a vizsgáztató bi­zottságok nem tudhatják előre, hogy ki­ket vizsgáztatnak, sorsolással kell a je­lentkezőket a vizsgabizottságokhoz beosztani. A jelölt megnézheti az írásbeli dolgozatát, észrevételeket tehet akár ar­ra, akár a felvételiztetésre vonatkozóan. Ezt egy felülvizsgáló bizottságnak azon­nal meg kell vizsgálnia. Az egész vizsga nem nyilvános ugyan, de a jelenkezőkkel azon a napon, amikor vizsgáznak, közöl­ni kell az elért pontszámot. Nincs lényeges változás a követelmé­nyekben. A tanítóképzőbe jelentkezők közül mindenkinek alkalmassági vizsgát kell tenni ének-zenéből, azonban ennek szelektáló funkciója nem lehet. (Az új ér­tékelési módszer kipróbálása céljából vezették be.) E témánál kell elmondani, hogy a követelmények kicsit jobban iga­zodnak a középiskola jellegéhez és kö­vetelményeihez. Például aki óvónői szak- középiskolában végzett, az történelem helyett vizsgázhat pedagógiából, vagy ének-zenéből. Magyarból viszont min­denkinek kötelező felvételiznie. Szekszárdi újdonságok A megyeszékhely felsőfokú intézetébe jelentkező, majd felvett óvónők három­éves képzésben részesülnek, és ennek megfelelően főiskolai oklevelet kapnak az államvizsga letétele után. E tény azt je­lenti, hogy tartalmilag és szervezetileg jobban közelítik egymáshoz a tanító- és óvóképzést. Természetesen megmarad a specialitás is. Folytatva a felsorolást, el­mondható, szeptembertől tanítói szakon is lesz levelező képzés. Tolna megyéből, illetve az intézethez közel eső területekről a jelentkezők Kaposváron felvételiznek, utána Szekszárdon folytatják tanulmá­nyaikat és eredményes vizsgáik letételé­vel itt kapnak diplomát. Ugyancsak az újdonságok számát szaporítja, hogy a német nemzetiségi óvodákban dolgozó óvónői oklevéllel rendelkezők számára nyelvszakos ki­egészítő képzést indítanak. Kétéves programot állítottak össze ehhez a szek­szárdi intézményben és ennek elvégzése után a hallgatók kiegészítő oklevelet kapnak, ami feljogosítja őket arra, hogy német nemzetiségi óvodákban németül foglalkozzanak a gyerekekkel. Tavaly már kipróbálták, van létjogo­sultsága annak, hogy a felsőfokú óvónői oklevéllel rendelkező óvónők két év alatt egy második diplomát, azaz tanítói okle­velet szerezzenek. Némi újdonságot jelent az is, hogy a le­velező tagozatra felvettek közül többnek hozzá kell járulnia a képzési költségek­hez. E tekintetben a megyei tanácsokkal együtt megállapított elvek alapján járnak el. Végül szóljunk az esélyekről is! A szekszárdi tagozat felvételi keretszáma - tanítói és óvónői szakon - 185. Ebből 110 a nappali, 75 a levelezős hallgató. Nappali tagozatra 50 tanítót és 60 óvónőt - ebből 10 német nemzetiségit -, levele­zőre 50 óvónőt és 25 második diplomát akarót vesznek fel. A jelentkezők - szak­ra és képzési formára - összesen 452-en vannak. Tehát több mit kétszeres a túlje­lentkezés. Különösen levelező tagozaton nagy a tolongás, az 50 tanítói helyre 135, az 50 levelező óvónői helyre 162 jelent­kező van. Az írásbeli június 16-án lesz, a szóbelik június 22-én kezdődnek és jú­lius 15-ig lezárulnak. Feltehetőleg július 15-e körül mindenki megkapja az értesí­tést arról, hogy sikeresen próbálkozott-e, vagy sem. - ékes ­Szövetkezeti exportvállalkozások Az ipari szövetkezetek az idén 9-10 százalékkal növelik konvertibilis elszá­molású exportjukat, a tervek szerint 6 milliárd 440 millió forint értékben szállíta­nak tőkés piacokra különféle árucikke­ket. Az OKISZ-ban elmondták, hogy az év első negyedében az ipari szövetkezetek 1 milliárd 506 millió forint értékű árut szállítottak tőkés piacokra, és a már meglévő rendeléseket figyelembe véve arra lehet következtetni, hogy a gazdál­kodó szervek teljesítik vállalásaikat. Az export növelését jól segíti a koráb­ban meghirdetett pályázati rendszer. Ez­zel élve tavaly mintegy 75 ipari szövetke­zet vett fel hitelt, kért állami alapjuttatást, adókedvezményt, bérelt vagy vásárolt gépet, illetőleg igényelt kedvezményes kölcsönt az OKISZ központi fejlesztési alapjából. Az idén eddig további 50 ipari szövet­kezetjelezte, hogy ily módon kívánja kor­szerűsíteni műszaki, technikai színvona­lát, ami alapja a versenyképes áruk előállításának és a konvertibilis piacokon való nagyobb arányú értékesítésnek. A Herukon Hegyalja Ruhaipari Szövetkezet azt vállalta, hogy öt év alatt 258 millió fo­rint többletexportot teljesít. Ehhez 30 mil­lió forintért bérelt olyan modern kon­fekcionáló berendezéseket, amelyekkel gazdaságosabban képes előállítani a kisszériás női és lányka felsőruházati termékeket. A szövetkezet emellett kor­szerűsíti gyártáselőkészítését és befeje­ző részlegét is. A Kecskeméti Alumíniumipari Szövet­kezet, amely öntött kerti bútorokat kínál vevőinek, korábban viszonylag keveset szállított termékeiből tőkés piacokra. Most azonban az exportbővítő pályázat lehetővé tette, hogy növelje öntödei ka­pacitását, átálljon a több műszakos ter­melés, és így már az idén több mint 62 millió forintért szállít fémbútorokat Nyu- gat-Európába. A Zalaszentgróti Faipari Szövetkezet azt vállalta, hogy öt év alatt 370 millió forinttal növeli exportját. A kolóniái típusú bútorokat gyártó szövet­kezet főként az NSZK-ba és Franciaor­szágba szállítja keresett termékeit. Ter­melésének modernizálására felületkeze­lő gépeket vásárolt és korszerű össze­szerelő műhelyt épített. Az export bővítésére több ipari szövet­kezet a külkereskedelmi vállalatok köz­vetítése nélkül közvetlenül vállalkozik. így például a Soform Építőpari Műszaki Fej­lesztő és Kivitelező Kisszövetkezet terve­zési munkákat és építést-szerelést vállal külföldön. HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Lassan megint magunk mögött hagyunk egy hetet, az esz­tendő 23. hetét, melynek kezdete egybeesett a meteorológiai nyár beköszöntésével. Persze, e beköszöntés csak naptárilag érvényes, hiszen az időjárás minderre fittyet hányt. S ez a tény sok területen okoz gondot, jól tudjuk. S azt is, hogy ezekben a napokban is milyen szomorúan bocsátottuk útnak a tanulmányi kirándulásra gyerme­keinket, s hogy összeszorult a szívünk, amikor egy-egy diákcsopor­tot láttunk városainkban ázva-fázva, vagy az autóbuszban dideregve majszolni az Ízletes útravalót. Persze, ez csak nekünk, szülőknek probléma, mert a gyerekeket ugyan nem zavarja különösebben az eső, a szél. Legfeljebb annyiban, hogy az egyik látnivalótól a mási­kig nemigen lehet elsétálni - gyönyörködve a szép épületek­ben, parkokban... Tehát most még kirándulnak az általános iskolások, sőt, sok he­lyen még a jövő hétre is jut belőle jó néhány. Azután befejeződik a ta­nítás, elballagnak a nyolcadikosok, és a maradék „ó” betűt is letörlik a tábláról, ami vakációból, kációból, cióból maradt. S következik a szünidő­Kinek így, kinek úgy... Ezeken a hasábokon nem szólunk az „ígyről” és az „ügy­ről”, hanem csak az „isröl”, vagyis azokról, akik néhány hétig dolgoz­nak, azaz pénzt keresnek. Amikor a héten a Pannónia Sörgyár szek­szárdi üzemében jártunk, arról érdeklődtünk, hogyan készülnek föl a nyárra. Nyilván szóba került az is, vajon miként tudják ott megoldani a nyári szabadságolásokat. Gál István, az üzem vezetője nyomban a diákokat említette, akik „igen jól dolgoznak”. S mi több, ott egészen jól is keresnek. Sőt, az általában egy középiskolából odaszegődött diákok jól is érzik magukat, beilleszkednek. Tehát a nyári munka, a nyári „tanulónapok” haszna úgy is mérhető, hogy a tanulók már el­kezdik a fölkészülést a munkásévekre. Vajon e fölkészülés mennyire vonatkozik a forintok beosztásának megtanulására? Mert jogszabály rendelkezik arról, hogy a diákok órabére 11 forintnál nem lehet kevesebb. S tegyük hozzá, hogy több helyen ez az összeg jó pár forinttal magasabb is. No persze, arról szó nincs, hogy a nyári kereset beosztását a munkahelyen kell megtanul­nia a csemetének. Hiszen ez „magánügy”, persze, nem annyira, hogy a szülők ne szólhassanak bele, illetve ne lenne kötelességük a bele­szólás. Igaz, a legtöbb helyen valamilyen konkrét célra „keres” nyá­ron a gyerek, viszont vannak olyanok is, akik elkólázzák, elnassolják a nehezen keresett forintokat, egyszerűen kifolyik kezükből a pénz, s utána nyilván úgy tűnik, hogy nem is volt értelme a munkának. Tehát abban van nagy-nagy szerepük a feknőtteknek, hogy ez az érzés ne alakuljon ki. Hogy egy ruha, iskolatáska, hanglemezek, néhány könyv a polcon bizony emlékeztesse a fiatalt a nyáron munkával töltött két, három vagy négy hétre. Szép meglepetések és bánat Tehát könyvek az otthonok polcain... Ezekben a napokban ott is „beépültek a foghíjak”, hiszen az ünnepi könyvhéten bizony volt kíná­lat, lehetett válogatni és vásárolni a szép és értékes kiadványok kö­zött. És tettük is sokan így is ünnepelve a könyvet. Meg egy-egy kelle­mes esti beszélgetésen: író-olvasó találkozón. Megyénkben is több helyen rendeztek ilyen összejöveteleket. Most csak kettőről emléke­zünk meg. A lengyeliröl és szakályiról. Lengyelben olyan könyvtár várta a vendégeket, hogy „arra nincs is szó”. Társadalmi összefo­gással és a kisvejkei téesz segítségével hetven négyzetméter alapte­rületű, valóban korszerű könyvtárat alakítottak ki. Olyant, ami méltó volt a mostani találkozóra, a községben élők valóban nagyon Izép köszöntő műsorára, no és természetesen arra, hogy ezután a könyv otthonába még csábítóbb legyen betérni a lengyeli olvasóknak. Szakályban pedig? Talán még rendhagyóbb volt a dolog. Nem ter­veztek ott találkozót, csak egyszerűen meghívták a megyei könyvtár vezetőit és a közeli városét, Tamásiét „egy kis beszélgetésre”. Egy­aránt érte a meglepetés mindegyiküket. Ugyanis nem a régi, szomorú könyvtárba, hanem új címre hívott a meghívó. Tehát megérkeztek az orvosi rendelő melletti - több, mint egy esztendeje üresen álló - szol­gálati lakáshoz. Oda, ahol könyvtárat alakítottak ki rendkívül kevés A szakályi könyvtár (ami bármikor visszaalakítható lakássá) ,Ez a te polcodra kerül... jó?” pénzből (a tanács felújítási keretéből). Tehát új helyre került a 6500 kötetes könyvtár, s „ezzel nemcsak a könyveket, hanem az olvasókat is megtiszteltük” - szögezi le Varga Vendel tanácselnök, s azt is hozzáfűzi, hogy remélik, a mostani száz négyzetméter (a régi 34 volt) alapterületű könyvtár olvasóinak száma is megemelkedik. Meghívást tolmácsoltunk lapunkban olvasóinknak más találko­zókra is. Például azokra, melyek egyik vendége Rolando Certa szicí­liai költö lett volna. Igen. Szomorú, de csak lett volna. Az ünnepi könyvhét nyitása előtt néhány nappal megérkezett Budapestre, s Nógrád megyében találkozott is olvasóival. Tolna megyébe már nem jöhetett. Örökre búcsút mondott valamennyiünknek, akik tiszteltük és tiszteljük, s öt gyermekének is, akik hiába várják öt vissza Mazara del Vallo-ba. Nálunk Baranyi Ferenc mutatta be a költőt és verseit az ol­vasóknak. Verseit, melyek „nem csupán elbűvölik a lelkemet, de tu­dósítanak arról a történelemről is, amely a mai szicíliaiak lel­kében zajlik. Használni akar mindenekelőtt, szolgálni - és nem tün­dökölni távoli sugárral, mely senkit sem melegít". A költö pedig így ír magáról a Mások tekintetére rátalálni című versében: Olyan a költő, mint a többi ember, kicsivel több a szíve s mások tekintetére rátalálni akar csupán, határkövek fölött is. Elnökségi asztal nélkül... A héten Högyészen szintén rendhagyó találkozóra került sor. A Pe­dagógusok Szakszervezetének megyebizottsága mellett működő nyugdíjastagozat és a megyei művelődési osztály baráti beszélge­tésre hívta össze azokat a nyugdíjasokat, akik valamikor megyénk oktatásának, közművelődésének vezetői voltak. Közel százan jöttek el az ország minden részéből - hisz a nyugalomba vonulás után töb­ben elköltöztek megyénkből -, hogy szót váltsanak egymással, s ve­zető utódaikkal. A szervezők olyan apróságnak tűnő, de mégis oly fontos és meg­határozó „figyelmességekkel” is - hogy is mondjam? kedveskedtek? - szebbé tették a találkozást... Illetve részükről egyszerűen ez volt a természetes. Igaz, „hivatalos” tájékoztató is volt, de elnökségi asztal nélkül, vagyis természetes emberi közelségben és minden forgató- könyv nélkül zajlott. Egésznapos volt a rendezvény, de kötött progra­mok nélkül, csak úgy, meghitten. Igaz, a házigazda művelődési ház kedves műsorral is tetőzte a derűs órákat, de ami legfontosabb volt, hogy találkozhattak ezek az emberek, az idősek átadhatták tapaszta­lataikat utódaiknak, s az ország távoli részein élőket a „hazaiakkal” Tolna megye kapcsolja össze. Félcsomagolás... Gyakran mondjuk egy-egy rendezvény kapcsán, hogy bizony „a csomagolása is jó volt”. Heti rendezvényeinkre valóban ez volt a jel­lemző, s ennél talán még jellemzőbb, hogy nemcsak a papír és a sza­lag volt dekoratív, hanem a tartalom is igazi értéket jelentett sokak­nak. Most viszont egy valódi csomagolásról szólnék, amolyan „félcso­magolásról”. Egy kiállítás nyílt meg, melyen külföldi festőművészek alkotásait mutatták be. A megnyitó előtt a vendégek néhány dolgot vásároltak a Skálában, Szekszárdon. Hónuk alatt zsebkendőnyi papírba tekert holmikkal ér­keztek az ünnepségre, pontosan kezdete előtt negyed órával. Mire átértek a túloldalról, a papír szétbomlott, a holmik lígtek-lógtak belő­le. Le sem lehetett tenni egy székre sem őket, mert kiállítási tárgyak­ként vonzották volna az érdeklődők tekintetét. Valaki gyorsan átvitte a „cuccot” a szállásra. Mi pedig, mármint az itthoniak rettenetesen szégyelltük magunkat. Nem azt mondom, hogy a külföldieknek másként csomagolják be az árut, mint nekünk. De amennyiben nylontasakra nem futja minden­kinek, legalább az utaztatásra való tekintettel nekik tegyék egy rek­lámszatyorba. És egyébként is... Számtalanszor bebizonyították azt, hogy csöppet sem ráfizetés a már említett „szatyorka” alkalmazása, sót! No, és gyorsítja a csomagoló munkáját. Persze, ami nem megy, azt ne erőltessük! Nem tudom. En­nek lényegében mennie kellene. Ha másként nem, hát ne spóroljanak a meglehetősen rossz minőségű csörgös papírral. Azt meg már alig merem leírni, hogy a csomagot kössék át madzaggal... S még valami. A vásárló szívesebben jár vissza abba az üzletbe, ahol szép és jó árut kap, de oda is, ahol udvariasak, kedvesek vele, netán a pakkját még be is csomagolják - kulturáltan. V. HORVÁTH MÁRIA Nem változik a mezőgazdasági művelésből kivont terület nagysága A mezőgazdaságilag művelt területek­nek a korábbi időszakban tapasztalható erőteljes csökkenése immár jelentősen mérséklődött. Az elmúlt 4-5 évben átla­gosan mintegy 15 ezer hektárnyi földet adtak át évente más célra a mezőgazda- sági termelők, s tavaly hozzávetőleg szin­tén ilyen nagyságrendű termőterület ke­rült idegen kézbe. (Tíz-tizenöt évvel ez­előtt egy-egy évben 30 ezer hektár is ki­esett évente a termelésből.) A tavalyi döntések alapján 14 079 hek­tár szolgál ezentúl más célokat: utaknak, ipari létesítményeknek, lakóterületeknek ad helyet - ezt állapította meg a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatalának ér­tékelése. Az, hogy mérséklődött a területkiesés a szakemberek szerint annak is köszön­hető, hogy a földvédelmi jogszabályok szigorították a feltételeket. Azoknak, akik mezőgazdaságilag művelt területért fo­lyamodnak valamilyen célra, jelentős té­rítést kell fizetniük, attól függően, hogy milyen minőségű a föld. Az így befolyt összegek a Központi Földvédelmi Alap­ba kerülnek, s ebből támogatják azokat a gazdaságokat, amelyek éppen azon igyekeznek, hogy a régebben kivont te­rületeiket , ismételten hasznosíthassák. Az ilyen rekultivációs program, amely például elhagyott bányaterületek újbóli művelését teszi lehetővé, jelentős kiadá­sokkal jár, és a juttatás részben ezeket a terheket veszi le a termelők válláról. Az elmúlt évben 190 millió forintot vehettek át a gazdaságok a földvédelmi alapból. Ennél nagyobb volt az igény: csaknem 300 üzem folyamodott támogatásért, ezek összesen 210 millió forintot kértek ilyen célra. Az, hogy végül is melyik gazdaság kapta a juttatást, a szakmai bíráló bizott­ság véleményén, illetve a MÉM döntésén múlott.- Pörbölybőljárokbeaz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom