Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

I _ 2 NÉPÚJSÁG 1987. június 24. Dél-Korea Olimpia vagy polgárháború? Egymás után kötik a külföldi televíziók a szer­ződéseket az 1988-as szöuli olimpia közvetíté­séről. A múlt héten az ABU, az ázsiai és a csen­des-óceáni televíziók szövetsége 1,5 millió dol­lárért szerezte meg az adás jogát a szöuli szer­vezőktől. Másfélszer any- nyit fizetnek, mint az 1984-es Los Angeles-i olimpia közvetítéséért. Előzőleg a közép- és a dél-amerikai körzeti tele­víziós szövetség írt alá szerződést Szöulban, ők 2,92 millió dollárt fizet­nek. (Az előző olimpiára 2,1 milliót költöttek.) A dél-koreai szervezők kö­zölték, hogy az eddig megkötött szerződések értéke már 392,3 millió dollárra rúg. Eb­ben benne van az a 20, illetve 15 millió dollár is, amelyet a Coca Cola, illetve az Eastman Kodak cég fizet a jogért, hogy a sportesemény hivatalos szponzora le­hessen. A dél-koreai építőipar, amely az utóbbi évtizedekben úgyszólván rohammal be­vette a nemzetközi beruházási piacot, most odahaza is kitesz magáért. Az álla­mi költségvetésből és a magántőke esz­közeiből 3 milliárd dollárt fordítanak 32 versenyszínhely felépítésére - a 100 ezer férőhelyes központi stadion már megnyit Szöulban. A föld alatti vasúthá­lózatot megkétszerezik, a hírközlő háló­zatot négyszeresére duzzasztják, a fővá­rosi szállodai szobák számát háromszo­rosára növelik. A dél-koreai katonai kormányzót az or­szág nemzetközi tekintélyének növelését várja az olimpiától. De az évtizedeken át elnyomott, rendőrsortüzekkel tizedelt, halottainak ezreit gyászoló politikai el­lenzék is arra számít, hogy az olimpiái ké­szülődést, a kormányzat törekvését a szalonképesebb színben való feltűnésre, felhasználhatja ügye előmozdítására. Mióta Csőn Tu Hvan, a legutóbbi, 1980- as puccsal hatalomra került katonai dik­tátor meghirdette, hogy jövőre békésen átengedi a hatalmat hét évvel ezelőtti ha­talomra segítőjének és egykori tábor­noktársának, RoTe Vu-nak, megsokszo­rozódtak a diáktüntetések a dél-koreai fővárosban. Új jelenség, hogy diákmegmozdu­lásokhoz sok helyütt a hivatalok, vállalati székházak korábban csak a gazdasági növekedés számadataival elfoglalt hi­vatalnokai is csatlakoztak. Véletlenül keveredette-e bele a középosztály a diáktüntetésekbe - mint a kormánynyi­latkozatok állítják, arra hivatkozva, hogy ebédidőben mindig sokan vannak az ut­cán -, vagy új fejezet nyílik a dél-koreai belső küzdelemben: ez most a kérdés, amelyet a dél-koreai kormányzatot tá­mogató Egyesült Államok kormányhiva­talain és az újságszerkesztőségeken kí­vül szerte a világon most leginkább a sportszakemberek feszegetnek. Olimpia vagy polgárháború lesz-e Dél-Koreá- ban? Aki csak a gazdasági fejlődés adatait szemléli, aligha hiheti, hogy az olimpiára lenne szükség Dél-Korea tekintélyének növeléséhez. Az 1950-53-as koreai háborúban le­rombolt országrész az utóbbi húsz évben a világ legszegényebb és leggazdagabb országai közötti távolság felét tette meg. 1960-ban az egy főre jutó nemzeti jöve­delem annyi volt, mint Szudánban, vagy Ghánában, most több mint Törökország­ban és közel annyi, mint Portugáliában, vagy Jugoszláviában, s ha az eddigi nö­vekedési ütem folytatódik, egy nemzedé­ken belül eléri a japán színvonalat. Az utóbbi két évtized világviszonylatban élenjáróan magas export által ösztönzött gazdasági növekedése az 1985-ös ki­sebb megtorpanás után - akkor „csak” 5,4 százalékos volt a gazdasági növeke­dés - most ismét rohamléptű, idén az el­ső negyedévben 15,6 százalékos volt. Az export 27 százalékkal, az ipari ter­melés 24 százalékkal bővült. Tavaly a gazdaság egésze 12,5 százalékkal, a ki­vitel 26,3 százalékkal, az ipari termelés 17 százalékkal nőtt. Dél-Korea tavaly -- történetében először - jelentős fizetési mérlegtöbbletet is elért, így most már mil- liárdokkal csökkenti 40 milliárd dollár fe­letti külföldi adósságát. A dél-koreai ipar egymás után hívta versenyre a japán és az amerikai cége­ket. Dél-Korea ma világelső a külföldi beruházási építési tevékenységben és a hajóexportban, acélipara, autóipara és főleg elektronikai ipara pedig gyorsan felzárkózik. Ezt nem csak a hagyományos fegye­lemmel és az alacsony bérekkel, hanem a gazdasági egyenlőség erőltetésével, a szegénység, a rosszultápláltság felszá­molásával, az árak, az egészségügy és az oktatás bőkezű állami támogatásával érték el. 1960 óta évente átlagosan nyolc hónappal emelkedett Dél-Koreában a születéskor várható átlagos élettartam. Az írástudatlanságot felszámolták, a középiskolákban évente 4 millióan, a főiskolákon és egyetemeken évente több mint 900 ezren tanulnak a 40 milliós or­szágban. Ezek az adatok teszik igazán érthető­vé, miért tűri a lakosság mind nehezeb­ben a véreskezű diktatúra politikai gyep­lőjét. A gazdasági fejlődésnek és a politi­kai demokratizálódásnak együtt kell jár­nia: ez az alapvető követelés. Az ellenzék nem érti, hogy évtizedes vezetői, a sok­szor bebörtönzött, nemegyszer halálra ítélt Kim De Dzsung és Kim Jong Szám, akik támogatják az amerikai támaszpon­tok és az amerikai stílusú tőkés rend megtartását, miért nem részesülhetnek a hatalomból. MÉSZÁROS GYÖRGY Mai kommentárunk Garda gondjai Kormányválság robbant ki keddre virradóan Peruban. A mintegy húszmillió lako­sú, hatalmas területű dél-amerikai ország elnöke, Alan Garda két évvel ezelőtti beiktatása óta most találja magát szemben első ízben kabinetválsággal. A spanyol alkirályok egykori városából, Limából tudósító hírügynökségek véleménye meg­oszlik arról, hogy mi húzódik meg a válság hátterében. Luis Alva Castro miniszterel­nök és gazdasági miniszter mondott le hétfő este, a kabinet többi tagja formálisan ugyancsak benyújtotta lemondását, hogy szabad kezet adjon az elnöknek a kor­mány átalakítására. A rendkívül népszerű, faital Alan Garda és kormányfője közti nézeteltérésekről már hosszabb ideje dkkeztekalimai lapok. Mégsem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy taktikai döntésről van szó. A kormányon lévő szociáldemokrata színezetű Ap- ra Párt máraz 1990-ben esedékes elnökválasztásra gondol: olyan időszakban kí­vánja tehermentesíteni az államfői jelölés érdekében Alva Castrót, amikor a kor­mányzás „mézeshetei" tovatűnnek, s Peru mind súlyosabb gazdasági és szociális gondokkal küszködik. Alan Garda súlyos örökséget vett át 1985 nyarán az ország élén. A munkanélkü­liség, a hivatalos statisztikák szerint is majd 30 százaléknyi, a hatmillió lélekszámra duzzadt fővárosban, Limában csaknem negyven százalékra teszik azok arányát, akik nem rendelkeznek állandó megélhetéssel. Ebben a közegben tevékenykedik a szélsőséges terrorszervezet, a polpotista eszméket követő Fényes Ösvény. Az el­nök erőfeszítései ellenére sem sikerült visszaszorítani sem a gerillákat, sem a nagy­városi bűnözést. Alan Garda nagyszabású tisztogatást hajtott végre a korrupt rend­őrségben, több mint ezer tisztet bocsátott el. A biztonsági erők azonban azóta is visszavágnak: éppen egy hónapja tartottak háromnapos sztrájkot a fővárosban, s a nyílt zendülést csak a katonaság bevetésével sikerült elfojtani. Az elnök gazdaságpolitikája kezdetben jelentős eredményeket hozott. Béreme­lésekre került sor, miközben az árakat befagyasztották. Növelte Alan Garda nép­szerűségét, hogy hadat üzent a hitelezőknek. Bejelentette, hogy Peru 15 milliárd dollárnyi adósságának törlesztését az ország fizetőképességéhez igazítják, így csupán az exportbevételek 10 százalékát fordítják a kamatok visszafizetésére. Idő­közben a tartalékok így is kimerültek - ez év elejétől a kormány már a béreket is visszafogta. Fokozódik a tömegek elégedetlensége, amit a májusi egy­napos általános sztrájk is jelzett. Elkerülhetetlennek látszik a további nadrágszíj- megszorítás, ami várhatóan az elnök népszerűségének megkopását hozhatja ma­gával. Ezt a pillanatot választotta a lemondásra Alva Castro. A felelősség így egyedül Alan Gardát terheli, s a volt kormányfő abban reménykedhetik, hogy három év múl­va „tiszta lappal” indulhat az elnökválasztáson. Csakhogy Peru gazdasági és szo­ciális gondjai megmaradnak. ORTUTAY L. GYULA Napirenden a Delors-csomag Leo Tindemans belga külügyminiszter, az EGK Miniszteri Tanácsának soros el­nöke a külügyminiszterek egynapos ta­nácskozása után reményét fejezte ki, hogy a jövő héten Brüsszelben tartandó csúcsértekezleten a kormányfők megol­dás találnak majd a közösség középtávú problémáira, és nem fulladnak meddő vi­tába a mezőgazdasági árak kérdésében. A külügyminiszterek a június 29-én kez­dődő kormányfői tanácskozás előkészí­tése céljából üléseztek. Miután alig tör­tént közeledés köztük a leginkább vitatott kérdésekben, (mezőgazdasági árak, költségvetési .hozzájárulások) újabb ülést tűztek ki szombatra és vasárnapra Brüsszelben. Tindemans szerint a leg­fontosabb a közösség költségvetési problémájának rendezése, a hozzájáru­lások emelésével. Ha ez sikerül, a mező- gazdasági reform, a kiadások csökken­tése is könnyebben megoldható. A brüsszeli főbizottság tervezete (a „Delors-csomag") a mezőgazdasági tá­mogatások erőteljes csökkentését java­solja a kormányoknak, valamint azt, hogy a hozzájárulásokat a tagországok nem­zeti össztermékével arányosan, és a je­lenleginél magasabb szinten állapítsák meg. A tervezetet a közösség fő tehervi­selői, az NSZK és Nagy-Britannia ellenzi leginkább. A miniszteri tanács intézkedéseket ha­tározót^ el a közösségben érvényes dömpingellenes szabályok szigorításá­ra. Nők világkongresszusa A családjogi törvény módosítása III. (Folytatás az 1. oldalról.) A nyílt, kötetlen eszmecserét szolgálja az is, hogy a kongresszus végeztével nem lesz szavazás, nem fogadnak el semmiféle dokumentumot vagy zárónyi­latkozatot. A hangsúly a dialógus erősíté­sén van. A realista politikára nemcsak a Szov­jetuniónak van szüksége, hanem a világ minden államának, minden népének - ! hangoztatta többek között Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára kedden a nők világkongresszusának megnyitóján el­mondott üdvözlő beszédében. Mihail Gorbacsov megállapította: a ta­nácskozás moszkvai megtartása a szov­jet állam békepolitikája iránti bizalmat jelzi. Az SZKP KB főtitkára kifejtette: a har­madik évezredhez közeledve az emberi­ségnek bátran és józanul kell értékelnie számos bonyolult problémát, kezdve az energiaforrások kimerülésétől, milliók éhezésén és szegénységén át a gyakor­latilag minden országot érintő ökológiai kérdésekig. Ezek és más problémák így vagy úgy összefüggnek az atomháború veszélyé­nek elhárításával. A nőszervezetek és mozgalmak hatá­rozott, szenvedélyes háborúellenes kez­deményezései és megmozdulásai a tár­sadalmi-politikai légkör elválaszthatatlan sajátosságaivá váltak. A nemzetközi nő­mozgalom érzékelhetően szilárdította a béke, a jóakarat erőit. E mozgalom valódi politikai tényezőt jelent - mondotta a fő­titkár. Amit a nők adnak és adhatnak a társa­dalomnak, az attól is függ, hogy a társa­dalom nyújt-e valódi jogokat, szociális védelmet a nőknek, hogy biztosítja-e szükséges társadalmi közérzetüket. A női emancipáció foka az egész társada­lom egyenjogúságának is fokmérője. A nők helyzete bármely állam demokratiz­musának, az emberi jogok tiszteletben tartásának is mércéje - mondotta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov szólt az átalakítás céljairól és módszereiről, s hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet vezetés számít a nők­nek e folyamatban való tevékeny és kez­deményező részvételére. A XX. század vége fordulópontot jelen­tő időszakká vált az emberiség történel­mében - folytatta a szónok. A Szovjet­unió megítélése szerint a fejlődés érde­kében leszerelésre, bizalomra és együtt­működésre van szükség. Ez az a három kiindulópont, amelyről a jövőbe lehet lép­ni. A Szovjetunió - jelentette ki a szónok - az új politikai gondolkodásmódot követi, s külpolitikájának célja a fegyverkezési hajsza megakadályozása, a nukleáris veszély felszámolása, a nemzetközi lég­kör javítása. Az Egyesült Államok eköz­ben továbbra is a fegyverek erejére épít, a katonai versengés különböző színte­reinek - beelértve a világűrt is - bővítésé­re törekszik. Ezután a szónok a Szovjetunió lesze­relési kezdeményezéseiről és az ezekre adott válaszokról beszélt, majd a jelenle­gi tárgyalásokra utalva azt mondta: mint korábban annyiszor, a NATO most ismét arra törekszik, hogy visszalépjen Moszk­va és Washington politikai szinten létre­jött megállapodásától. Ismét olyan követeléseket hangoztat­nak, amelyek ellentmondanak az egyen­lő biztonság elveinek. Végezetül hangsúlyozta: a nők világ- kongresszusán részt vevő küldöttek szé­les köre és nagy száma azt bizonyítja, hogy az asszonyok komolyan veszik a béke ügyét. Ez egyben megerősíti azt a hitet, hogy a béke nem utópia, s ha a fér­fiak és nők világszerte összefognak és együtt cselekszenek e célért, akkor sike­rül is megőrizni a békét - mondotta az SZKP KB főtitkára, és sikert kívánt a talál­kozó és a nőmozgalom munkájához. A módosított jogszabályok új szerző­déstípust vezetnek be a családjog köré­be. Előírás az, hogy a szerződés érvé­nyességéhez annak közokiratban, vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magá­nokiratba foglalása szükséges. E speciá­lis szerződéskötéseknél jogi képviselő ügyvédi, vagy jogi oktatói munkaközös­ség, továbbá a szakszervezeti vagy szö­vetkezeti jogsegélyszolgálat járhat el. Egyéb jogi képviselő a magánokiratba foglalt szerződést ellenjegyzésével érvé­nyesen nem láthatja el. Házassági vagyonjog A házasság megkötésével a házastár­sak között a házassági életközösség ide­jére házastársi vagyonközösség keletke­zik, vagyis osztatlan közös tulajdona a' házastársaknak mindaz, amit a házassá­gi életközösség alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házatárs különvagyoná­hoz tartozik. A különvagyonnak a haszna ugyancsak a közösvagyonhoz tartozó, ha a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyon­kezelés és -fenntartás költségeit. Továb­bá közös vagyon az a szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életkö­zösség fennállása alatt megillető esedé­kes díj. A vagyonközösség fenállása alatt, to­vábbá házassági életközösség megszű­nésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak egyetértésével lehet a vagyonközösség­hez tartozó tárgyakat elidegeníteni, vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különva­gyonára vonatkozik. Bizonyos jogügye- leteknél a házastárs felelőssége csak ak­kor zárható ki, ha az ügylet megkötése előtt az ügyletkötő harmadik személynél előzőleg kifejezetten tiltakozott. A közös vagyonnal szemben ténylege­sen meg kell különböztetni a házastárs különvagyonát. Ebbe a körbe tartozik a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, a házasság fennállása alatt öröklés jog­címén szerzett, vagy ajándékba kapott vagyontárgy, a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű, vagy a különvagyon érté­kén szerzett vagyontárgy. Mindezek mel­lett viszont az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvi­telt szolgáló, valamint a szokásos mérté­kű berendezési és felszerelési tárgy he­lyébe'lép, 15 évi házassági együttélés után közösvagyonná válik. Mindezen általános rendelkezésektől eltérően a jogszabály lehetővé teszi, hogy a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közöt­ti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartalmára - szerződéssel rendezhetik. A szerződésben a törvény rendelkezésétől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös-, il­letőleg a különvagyonba. Amennyiben ilyen szerződést kötnek, akkor abban az esetben a házastársak a harmadik sze­méllyel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződés­sel érintett vagyontárgy valamelyikük kü­lönvagyonába tartozik. A házastársak lakáshasználatának rendezése A lakáshasználattal összefüggésben is lehetséges, hogy szerződésben a há­zasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása ese­tére rendezhetik a közös lakás további használatát, így megállapodhatnak ab­ban is, hogy az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül el­hagyja. Azonban a házasság felbontása esetén a bíróság csak a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel ren­dezheti a lakás használatát a házastár­sak megállapodásától eltérően. * A felek megegyezése hiányában a bí­róság dönt a lakás használata felől mind­akkor, ha az valamelyik házastárs tulaj­dona, vagy közös tulajdonuk volt, illetve ha a bérleti jog alapján volt használatuk­ban a lakás. Viszont a házastársak kisko­rú gyermekének lakáshasználati jogát - életkörülményének megfelelő - általá­ban a volt közös lakásban kell biztosítani kivéve, ha más állandó lakása van. Abban az esetben, ha a lakás valame­lyik házastárs különvagyona, vagy önállc bérlete, a lakáshasználati jog ezt a há­zastársat illeti meg. A bíróság a másik há zastársat kivételesen és csak abban a; esetben jogosíthatja fel a lakás megosz tott, vagy kizárólagos használatára, ha í lakáshasználatra jogosult gyermek nál. van elhelyezve. A bíróságnak lehetősége van arra hogyha a házastársak közös tulajdona vagy közös bérlete volt a lakás, akkor an nak használatát megoszthatja, ha azt; lakás alapterülete, alaprajzi beosztás; és helyiségeinek száma lehetővé tesz Nem osztható meg a lakás használata ha a házastárs korábbi magatartására fi gyelemmel a közös használat a mási házastárs, vagy a kiskorú gyermek érdé kének súlyos sérelmével jár. Amennyi ben megosztásra lehetőség nincs, akkc az egyik házastársat a lakás kizárólago használatára, illetve bérlakás esetén * \ Tüntető diákok Szöul utcáján (Telefotó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom