Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
1987. június 20. NÉPÚJSÁG 11 Breuer Marcell emlékezete 80 éve, 1902-ben született Pécsett a modem építészet irányjelző mestereinek egyike. A fasizálódó Magyarországon 1934-35 között hiába tett kísérletet arra, hogy hazájában megélhetést találjon. A kor vezető művészeti iskolájában, mai építészeti szemléletünket is meghatározó Bauhausban, W. Gropiusnál végezte építészeti tanulmányait, majd annak Dessauba telepítése után maga is tanára lett. A nagyipari sorozatgyártás akkor úttörő gondolatával kísérletezett az iskola asztalosműhelyében az „Új tárgyiasság”, a funkcionalizmus forradalmi szellemében. Később érdeklődése ugyan az építészet felé fordult, de 1925-ben tervezte első csőszékét, melyet a legújabb ipar- művészeti törekvések újrá megint divatba hoztak. 1926-ban ő tervezte a dessaui Bauhaus tanári házainak híres belső berendezését a funkcionalizmus, a geometrikus leegyszerűsítés jegyében. Bútorainak alapformái máig meghatározzák a típusbútorok kialakítását. 1928-ban készült fejlettebb technikájú újabb csőszéke, amelyre fából készült ülőkét és láttám lát alkalmazott, tartós világsiker ett. 1932-ben tervezte első háromszintes családi házát Viesbadenben, amellyel a modern építészet képét megváltoztató nunkássága megindult. 1934-ben Németország fasizálódása niatt elhagyta Berlint, Budapesten akart etelepedni, de építészeti gyakorlat folyatására nem kapott engedélyt. Ezért ;ényszerült hazáját elhagyni. Először Kisiakásos emeletház makettja (1924). Pályázatra készült, kivitelezésre nem került Angliába ment, majd Amerikába költözött. A volt Bauhaus néhány tanárával együtt ott lelt menedékre. 1937-ben a Harvard egyetem tanára lett. 1938-ban készült első kivitelezett épülete, a Haggerty ház, nyerskő homlokzati kombinációival. Egy ideig Gropiussal társult, majd önálló lett. 1942-44-es években foglalkozott sorháztípustervekkel, előregyártott elemekkel, Dél-Boston számára. 1945-ben készült Tomkins háza még európai hatású. A Harvard egyetem épületeit Gropiussal együtt 1945-50-ig készítette, 1947-ben Argentínába és Columbiába hívták tanácsadónak Buenos Aires és Bogota egyetemeinek építészeti fakultása újjászervezéséhez. Pályája gyorsan ívelt felfelé. 1952-ben nyerte el a párizsi UNESCO székház tervezési megbízását Pierluigi Nervivel és Bernhard Zehrfussal együtt. Tervük, a hétemeletes, Y alaprajzba helyezett irodaház, mellett a két különálló tanácsteremmel és lakóépülettel, a homlokzaton messze kiülő vasbetonlemezzel, kiugró rudakon napellenző üveglappal iskolát csinált. Fontosabb munkái a világ minden táján láthatók. Párizsi irodájában készült a Le Gaude-i kutatóközpont hatalmas komplexuma, a hágai USA-követ- ség, a rotterdami Byjenkorf áruház hatalmas, zárt, korka alakú tömbje, homlokzatán hatszögű travertinlapokból összeállított burkolattal, lőrésszerűén apróablak- nyilásokkal. Svájcban egy luxusvillát emelt, Cara- casban városközpontot épített két mozival, irodaházzal, Venezuelában egy 22 emeletes üdülő-lakóépületet, Kanadában gyárépületet, New York-ban egy kollégiumot, az egyetem tanépületét és könyvtárát, a princetoni egyetemen tanári lakásokat, Baltimoreban egy irodaházat. Saját műveit bemutató könyvében így irt felfogásáról: „mélyen érlelődő változások jelentkeznek ma az építészetben. Ez nem jelent semmi újat, mert változás volt és van, ez része minden kor építészetének... Én hiszek a haladásban. Mi hajiunk arra, hogy a múltat romantikusnak dicsőítsük, közben szeretjük elfelejteni, hogy korábban is minden készítmény eljárásához sorozatgyártás, egyhangú ritmus tartozott, de sokkal keményebb munkakörülmények között”. A stílusról így elmélkedik: „A stílus az építészetben többnyire egész pontos formaelemekhez kötött, melyek függetlenül az egyes építészek felfogásától felismerhetők lakóépületeken, üzletházon, templomon, vagy gyárépületen a hasonló alkalmazási módon”. Igen jellemző, ahogy az építészetet hosszas elmélkedés után meghatározta: „Szobor, funkcionális tartalommal”. Több évtizedes, korszakalkotó munkásságát könyvek egész sora méltatja. B. I. Bélyeg képek világ minden tájáról kétezer mű érke- tt arra a felhívásra, amelyet Galántai /örgy tett közzé, amikor szóba került, >gy Mail Art kiállítást rendez a Szépmű- szeti Múzeum. A kétezerből aztán most iromszáz kép látható szeptember 25- Bélyegképek címmel. Persze ne gondoljunk bélyegrajzokra, lyegtervekre; a Szépművészeti Mú- um grafikai termeiben, ahol az utóbbi ekben több évszázad grafikai művé- etét vonultatták fel, ezúttal e műfaj légibb törekvéseit, láthatjuk. A Mailért a stán küldhető műveket, művészetet jeiorgens Otto Nielsen: Ellenőrzött légkör lent. Ezen tulajdonképpen mindenféle kisebb méretű alkotás, elsősorban sokszorosított grafika értendő. Természetes, hogy a nevében is a postát viselő műfaj képviselői felhasználják a bélyeg formáját, perforációját, kicsinységét, stb. műveikben. Élnek a bélyeg-adta lehetőséggel. Az egyik rajz - bélyeg nagyobb formájú bélyegbe foglalva, s a bélyeget ábrázoló rajz, mint egy klasszikus táblakép, festőállványra van helyezve. A másik rajz bélyeget helyettesít egy borítékon. A harmadikon csak a fogazott mező emlékeztet a bélyegre. Vannak, akik a bélyegforma alaki jellemzőit használják fel, mások a formát bélyegeseik. Mint például azok, akik a képen átfutó perforációt nem veszik figyelembe. Vannak tájat, aktot, portrét vagy az ÁBC betűit felsorakoztató bélyegek, és egy perforálással felszabdalt egydolláros is. Bélyeg-xeroxok, továbbrajzolt, átfestett, kilyukasztott, lebélyegzett, elvágott és újra összeragasztott bélyegek - a variálásnak számtalan példája. A Mail Art körökben születő bélyegek jelentős része nem is igyekszik olyan műves és filigránul kidolgozott grafikai hatásra, mint a hagyományos bélyegek, vagy a művészbélyegek - írja a katalógus előszavában Perneczky Géza műtörténész, aki bevallja, maga is készített bélyegképet, amelyek közül a kiállításon láthatunk néhányat. E kiállítás képei — mint a Mail Art - egyfajta kommunikáció gyakorlásának az eszközei. Művelői hisznek abban, hogy ;. DDO.P. A. JrP. SI A.9. . .YY 5 « * & Higgins: Doo-Da Postaművek üzenetük célhoz ér - a művészbélyeg, a bélyegkép kifejezés ezért is megtévesztő, félrevezető. Hiszen művelői sokszor nem tartják magukat akadémikus értelemben művésznek. Céljuk a bélyegforma gyakorlati, kommunikatív felhasználása - olcsón, gyorsan, könnyen előállítható, elküldhető, gyűjthető üzenetként. S kicsoda Galántai György, a gyűjtő? Festő, szobrász, grafikus, aki maga is e művészeti mozgásterületen véli megtalálni kifejezési formáját. Akiben - mint Mail Art-beli társaiban - határtalan újdonságvágy él, aki az egész világ kultúráját birtokolni akarja, ha másképp nem: bélyegen. KÁDÁR MÁRTA Olasz majolikák Kecskeméten Alakos díszítésű kerámiatál Faenzából Az olasz kerámia világhíre egy kis ro- magnai város, Faenza nevéhez fűződik oly mértékben, hogy a magas színvonalú, fehér ónmázas, magas tűzben kiégetett, kézi festésű kerámia elnevezése is a városról kapta nevét (fajansz). Ez a művészi kerámia a reneszánsz, a humanizmus európai elterjedésével nagymértékben hozzájárult az élet minőségének megszépítéséhez, a lakás- és étkezési kultúra finomításához. Kezdetben ugyan, a későgótika idején csak az előkelők engedhették meg maguknak e finom díszedények megvételét, de már a XVI. század végétől éppen a faenzai majolikások tehetsége és nagy híre folytán először Itáliában, majd Hollandiában, Franciaországban, később másutt is elterjedt a majolikakészités tudománya. Az első, ma már pénzben ki sem fejezhető értékű majolikakészlet éppen Mátyás király számára készült, a budai ásatások néhány tányér töredékét is felszínre hozták, melyeket a saját és felesége címere díszített. Ugyancsak Mátyás király budai palotája számára készítettek fényűző majolikapadlót a faenzai Bettini- műhely itt dolgozó fazekasai a király és a Beatrix királynő emblémáival. Ők voltak megalapítói a budai királyi műhelynek is. A Kecskeméti Galériában most bemutatott, felbecsülhetetlen értékű tárgyak csak ízelítői annak a hatalmas munkásságnak, melyet a város majolikásai 600 éves működésük során kifejtettek. A magas tűzberrégetett művészi kerámia ismerete Közel-Keletről, onnét Spanyolországból származott át olasz földre, először Toscanában kezdték utánozni a valenciai edényeket. Faenza kitűnő agyagja és fazekasainak ügyessége azonban már a XV. századtól kezdve vezetőszerepet biztosított a városnak az új művészetben. Az itt készült edények kitűnő minősége, szép, fényes máza és művészi festése igazolta ezt a nagy hirt. A XVI. századtól kezdve Itália sok városában működtek majolikakészítők, akik a reneszánsz formakincsét variálták tudásuk és képességük szerint. A XV. század első felében a faenzai edények díszítménye még a valenciai példákból eredően a tölgyfalevéldísz, leginkább sötétkékkel fehér alapon, a század utolsó harmadában gotizáló levelek, akantuszlevélsor, pávaszem mely a város kényurának, Manfredinek hódolatára utal kedvese, Cassandra Pavona iránt. Később a kedvelt alakos ábrázolás először a Mátyáskészleten jelentkezett. A XVI. században azonban már nagy divattá lett a grotesz- kes díszítés, a nagy festők, elsősorban Raffael munkássága révén, aki a vatikáni stanzák díszítéseivel évszázadokon át ható ornamentumkincset teremtett. A XVI. század első felében az olasz majoli- kamühelyek motívumkincse közös volt, bár mindenütt.voltak helyi jellegzetességek. A XVI. század első negyedében terjedt el a tányérok egész felületét betöltő figurális jelenetes díszítmény, mely főleg mitológiai és bibliai ábrázolásokból állt. Ezek a dísztányérok magasfokú képző- művészeti jártasságot követeltek a fazekasoktól, a perspektíva, az anatómia törvényeinek ismeretét is. Nem csoda ha a majolikások műveiket általában jelezték is és egyes mesterek, mint például a gubbioi Giorgio Andreoli műveikért annyi aranyat kértek, amennyit súlyuk nyomott. Ezek a műhelyek és bennük a leghíresebb mesterek egész Európa előkelői számára dolgoztak, természetesen elsősorban az olasz városok fejedelmeinek, a Gonzagáknak, a Medicieknek, az Estéknek stb. Ezt a jelenetes stílust, melynek Faenzában voltak hires készítői a Piro és a Manara műhely fazekasai a XVI. század második harmadában felváltotta az étkezést szolgáló, korabeli ezüst edények formakincsét utánzó, vastag, fényes, fehér mázas, kevés díszítésű majolikák az edények öblében színes címer szélén kevés virágos girlanddal. Bár a faenzai majolikaműhelyek száma igen nagy volt, a legszebbek Vergiliotto Cala- melli és Don Pino műhelyében készültek. A XVII. században a majolikakészités Európa-szerte lehanyatlott, a gazdagabb színezésű, arannyal díszített alacsony tűzben kiégetett fajansz hatására. A fran- juja manufaktúrák gyomén Olaszországéban is kiafákultakazújtipusú ihanufaktu- rák, amelyek már nem egyedi kerámiákat gyártottak, hanem sorozatokat. Faenzában a Ferniani grófok manufaktúrája működött 1693-tól kezdve. Jellegzetes díszítményeit pl. a chinoiserieket bemutatja a kiállítás. A gyár később a fajanszdivat lehanyatlása után angolmodorú keménycserepet is készített, majd a XIX. század második felében a historizmus jellegzetes darabjait, majd visszatértek a gyár eredeti termékeinek újragyártásához (Achile Farina). A XX. század elején Getano Ballardini a városka nagy hagyományát felújította, kerámiai szakiskolát szervezett, valamint a ma már világhírű kerámiamúzeumot, mely nemcsak az olasz majolikát gyűjti. Már az első világháború idején megindították az időszakos nemzetközi kerámiakiállítások szervezését és egy szakfolyóirat kiadását. A II. világháború után a kétévenként megrendezésre kerülő nemzetközi kiállítások a világ kerámikusainak legfontosabb seregszemléjévé váltak, igen értékes szakmai díjakkal és elismerésekkel. A kiálMfcs a mai faenzai művészek anyagából is bemutat néhányat a már klasszikussá vált Carlo Zauli egy szép vázáját, valamint a legújabb mázak, köztük a lüszteres mázak feléledését is a neoszecesszió és a nálunk még tért kevéssé hódított húszas évek „Art Deco”-jának modern változtatót is. BRESTYÁNSZKY ILONA Az UNESCO székház Párizsban
