Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

1987. június 20. KÉPÚJSÁG 5 Lét­feltétel Megdöbbenve hallgattam a hí­reket. Egy francia férfit több hó­nappal a halála után találtak meg a lakásán. Egy darázsfészket kellett eltávilitani az ablakából, ezért feszítették fel a szomszé­dok az ajtaját. Nem azért, mert hosszú ideje nem látták már, vagy gyanús volt a csukott ablak, a mozdulatlanság, esetleg vala­kinek eszébe jutott, hogy meglá­togassa, elbeszélgessen vele. Vajon ki lehetett ez az ember, aki senkinek nem hiányzott, akihez soha nem csöngettek be, nem érkeztek hozzá megválaszolat­lan levelek? Milyen magányosan tölthette utolsó perceit, óráit... éveit. Vagy mágis voltak bará­tai, ismerősei, sőt mi több, roko­nai, csak éppen valami módon megfeledkeztek róla, nem volt idejük törődni az öreggel? Egyáltalán öreg volt, vagy a tisz­tes középkorosztálybeli, esetleg a húszas-harmincas éveiben já­ró hirtelen infarktusnak áldoza­tul esett embertársunk? Megindul az emberi képzelet, mert mint mondani szoktáka hu­mánumnak ellentmondó, hát- borzongató dolgokat valami mó­don igyekszünk távoltartani ma­gunktól, megpróbálunk elméle­tet gyártani keletkezésére, meg­létére, racionális magyarázatot keresni. Közben pedig tudat alatt összehasonlítjuk saját sorsunk­kal, életvitelünkkel, hogy annál biztosabban sóhajthassunk fel, hasonló dolgok velünk soha nem történhetnének meg. Ma­gától értetődően hajlamosak va­gyunk arra, hogy az általánosí­tást, a tágabb értelmet is szemé­lyünktől elvonatkoztatva, kellő távolságtartással keressük. Pe­dig apróbb jeleket saját környe­zetünkben is találhatunk. Bizto­san nem vezetnek ezek a nem szívesen idézett tragédiához, sőt az is lehet - ami már szomorúbb -, hogy többnyire észre sem vesszük. Többen élnek közöttünk ma­gányosan, meglehet, hogy nem a szó eredeti értelmében, mint gondolnánk. Családdal, ismerő­sökkel együtt valami módon ke­resik ők a helyüket, az azonos gondolkodású, mentalitású em­bereket, igaz előfordul az is, hogy semmiféle hiányérzetük sincsen. Persze, nem kézzelfog­ható módon jelentkezik ez a fajta magány, sokkal inkább az idős korú, a megözvegyült, esetleg a beteges embereknél. Igaz, elő­fordul, hogy természete, beállí­tottsága miatt ifjúkorban vagy éppen később, munkahelyi el­foglaltsága miatt marad egyedül valaki, de a legnehezebb mégis a helyzetükön változtatni kép­telen magatehetetlen idősek sorsa. A hetedik emeletre kapasz­kodtam fel nemrégiben, a biz­tonsági lánc leoldása után bizal- matlanul engedett be az idős asszony. Rövid ideje élt eltartási szerződésben, a fiatal szomszéd leány gondoskodott róla. Friss, levegőt csak az ablakból szív­hatott, mozgástere nem volt na­gyobb a lakásnál. Örült tehát, hogy olyan embert talált, aki gondját viseli, akihez szólhat, aki mellett embernek érezheti ma­gát. Sokan választják ezt a for­mát, de legalább annyian van­nak azok a „hétvégi” nagyma­mák, akik azt a néhány órát vár­ják naponta, esetleg heteken át, amikor a gyerekek, unokák ér­keznek. A mindennapokban az életerőt számukra a segítőkész, emberileg is nyitott szomszédok, a lakóközösség, a környezet te­remti meg. És ez azt hiszem vala­mennyiünk számára létfeltétel.- takács ­Vi I la nyszerelők kánikulában Amit a rádió bemond reggel, hogy 35 fok, az árnyékban értendő természe­tesen. Napon ennél jóval több van. A villanyoszlop tetején eltöltött három óra az még melegebb helyzet. Közben pedig dolgozni kell és figyelni arra, ne­hogy félre lépjen az ember, mert az itt fent veszélyes. Tizenharmadikán, úgy­mond szabad szombaton a Dédász villamoshálózat-szerelő brigádja oszlop­trafót és 20 KV-os leágazást készített a bátaapáti vízmű részére. Az Endrődi László vezette kilenctagú brigád dolgozott ezen a napon reggeltől a késő dél­utánig. A brigádtagok: Bognár Lajos, Lökös József, Andi János, Győré Jó­zsef, Madarász István, Kovács Árpád, Révai Zoltán és Mihó István, a darusau­tó vezetője, őket segítette munkájukban a két bátaszéki szerelő: Hermész Antal és Takács Gábor. Fotó: Bakó Jenő Endrődi Laci bácsi brigádvezetö A munkaterület egy kukoricatábla Az oszloptrafó bekötése Nehéz és veszélyes Erik a cseresznye Mindjárt áll az oszlop A brigád lelke: Bognár Lajos balról Fiatalok a brigádtagok Majd három óra a magasban Rengeteg kötés a feladat

Next

/
Oldalképek
Tartalom