Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-19 / 143. szám

4 KÉPÚJSÁG 1987. június 19. Egy tiszt a katonaságról Legfőbb kincs a béke A Magyar Néphadsreg hivatásos tisztjei tiszthelyettesei a haza, a néphatalom fegyveres szolgálatát önként vállalják. Pártunk, kormányunk politikáját cselek­vőén képviselik, nevelik, oktatják a katonafiatalokat. Kötelességük ismerni a kor­szerűsödő haditechnikát, tehát műszakilag képzett szakemberek. Az utóbbi évtizedekben mégsem tartozott a divatos „foglalkozási ágak” közé, nem volt népszerű, nem volt ázsiója. „Nagy a kötöttség túlságosan beszabá­lyozott” - mondották. És kemény a fegyelem. Hogy vannak nehéz erőpróbák, megpróbáltatások? Hát persze, de van-e hadsereg fegyelem nélkül? Ott, ahol a fegyver élesre van töltve, ahol a fegyver a munkaeszköz?! Ahol legfőbb kincsün­ket a békét, gyermekeink jövőjét, társadalmi értékeinket kell megvédeni, megőriz­ni, ott ne lenne?! Komoly, felelősségteljes, sokrétű feladat a miénk, de magasztos küldetés. A fiatalok pedig mintha kezdenék megérezni a feladat fontosságát, szerepét, tár­sadalmi rangját. Megmozdultak. Parányival többen közelednek felénk, és a szülők is barátságosabban fogadnak bennünket. Ök is látják, ha gyermekük valamelyik katonai tanintézetbe jelentkezik és felveszik, a hozzáértő szakemberek és peda­gógusok keze alatt sokoldalúan képzett, fegyelmezett emberré formálódik. Az ifjúsági szervezetek, a művelődésügy terén dolgozók, a sajtó képviselői egy­re inkább igazi partnerek a tájékoztató, meggyőző, pályaorientációs munkánk­ban. Különösen a pedagógusok, akik sokat segítenek, hiszen jelentős időt tölte­nek a fiatal korosztállyal. Hova kerüljön a katonapályát választó fiatal? Középfokú tanintézetbe, tiszthelyettesképző iskolába, vagy főiskolára. Vala­mennyire jellemző az ingyenesség (elhelyezés, ruházat, tanszer, taneszköz, sportfelszerelés, étkeztetés, a kulturális- és sportrendezvények látogatása). A technika minden vívmánya rendelkezésre áll az oktató-nevelő munkában. A hall­gatók ingyen jutnak jogosítványhoz. Kedvezményesen utazhatnak. A zsebpénz (tanulmányi pótlék) mértéke a középiskolai tanulmányok l-ll. évében 500 forintig, a III—IV. évben 800 forintig, tiszthelyettesi iskolán 1100 forintig, a katonai főiskolák l-ll. évében 2000 forintig, a III. évben 4000 forintig terjedhet. Középfokú végzettsé­get, szakmát, illetve üzemeltető mérnöki diplomát kapnak. A felsőfokú végzettsé­get bármely egyetemen, főiskolán megszerezhetik, ha tanulmányi eredményük, magatartásuk lehetővé teszi az adott iskolába való bejutást, ennek elvégzését. Ez esetben azonban honvédségi ösztöndíjasként kell továbbtanulniuk. Persze, az sem mellékes, hogy pályakezdőként milyen lehetőségek várják őket. A hivatásos katonai szolgálat nem jelent elkülönülést a társadalmi, gazdasági, po­litikai és kulturális élettől. Ellenkezőleg! A legszorosabb integrációt feltételezi. A néphadseregben a társadalom szinte minden szakmája, hivatás megtalálható. A politikai vezető, a gazdálkodási szakember, a mérnök, a közgazdász, a tanár, a szakoktató, a technikus, a jogász, pilóta és tudományos kutató. Mindez természe­tesen egyenruhában. Kedvezőek az anyagi, tárgyi feltételek is, hiszen a tanintézetekből kikerülő kez­dő fiatalok már 5500,6500 forint között keresnek. Az évi ruházati illetmény 11 000 forint és évente egyhavi illetménynek megfelelő (úgynevezett 13. havi) bért is kifi­zetnek. Betegség esetén teljes a fizetés. A néphadsereg - az adott helyőrség la­káshelyzetétől függően - a nős, családos embereknek rövid időn belül lakást biz­tosit, amelyért nem kell fizetni. Kedvezményes, illetve soron kívüli a gépkocsihoz jutás lehetősége. A pályairányítás és a video Az utóbbi egy-két évben a néphadsereg vezetése gondot fordított arra, hogy a tisztek, tiszthelyettesek életét, munkáját, a tanintézetekben folyó oktatási-nevelé­si, kiképzési, kulturális és sportolási feltételeket és lehetőségeket minél széle­sebb körben, élethűen tudja bemutatni. A Tolna Megyei Hadkiegészítési és Terü­letvédelmi Parancsnokság számára biztosított színes televíziót, videokészüléket, kazettákat és egyéb anyagokat a propagandamunka szélesítése céljából. Ezek alkalmazására lehetőséget, helyiséget kellett keresni. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa, illetve az általa üzemeltetett Munkásotthon és Könytárban sikerült olyan kedvező feltételeket teremteni, amelyek segítik munkánkat. Meghatározott idő­ben, kisebb-nagyobb iskoláktól, vállalatoktól érkező csoportokat tudunk fogadni, tájékoztatni. De előre történő bejelentés után, egyeztetett időpontban, bármikor állunk az érdeklődő fiatalok és idősek, tanulókés szüleik, vagy pedagógusok ren­delkezésére. Együttműködésünket szeretnénk bővíteni a helyi tv szerkesztőségével. MANDLER ERVIN őrnagy pályára irányító főtiszt Életét kockáztatta az önkéntes rendőr A Közbiztonsági Érem arany fokozatát kapta Technikusképzés a Rózsa Ferenc szakközépiskolában A leendő tanműhelyben dolgozik a brigád A megszokott útvonalamat jártam vé­gig az autóbuszommal azon a reggelen. A bonyhádi Pannónia Termelőszövetke­zet tehenészeti telepére, a müszakváltás- hoz szállítottam az embereket. Reggel 8 óra felé járt az idő, amikor Bonyhádon az Árpád és a Majos utca sarkán két fiatal- asszony kétségbeesett integetésére let­tem figyelmes. Megálltam, leszálltam a vezetőülésről.- Fábi, Fábi! - jajveszékelték az asszo­nyok. - Tűz van, tűz van - kiabálták töb­ben. Beszóltam a munkatársaimnak, de jöt­tek ök szó nélkül is. Az udvarról szaladtak egyenest és a füstölgő melléképület felé vették az irányt. A kezükbe akadt vödrök­kel és edényekkel megkezdték az oltást. Mikor beljebb értem az épületbe, akkor arra lettem figyelmes, hogy még egy ajtó nyílik arrébb, onnan jön a tűz. A füstölő felől. Ahogy jobban kinyitottam, láttam, hogy valaki az ajtóban áll. Beszorult, és egy gázpalack lángol mellette. Azonnal ki­hoztam. Aztán egy ronggyal a kezemben visszamentem a palackért, kivittem az udvarra, letettem és a kocsiból elhoztam a poroltót, s eloltottam vele a palackból kiáramló lángokat. A gázt nem zártam el, azért, hogy fel ne robbanjon a felhevült aluminiumtartály. Mire a tűzoltók megér­keztek, eloltottuk a tüzet.- Nem félt attól, hogy felrobban a pa­lack? - kérdezték tőlem a tűzoltók.- Nem, nem is gondoltam rá. Ámbár, ahogy visszaemlékszem, elküldtem min­denkit a közeléből.- A tűzoltóparancsnok javaslatára két pihenőnapot kaptam még aznap dél­utántól. Otthon volt időm elgondolkodni a történteken. Csak most fogom fel, hogy milyen veszélyes lehetett akkor ott a helyzet. A megyei tűzoltó-parancsnokságtól anyagi jutalmat kaptam. Most nemrég pedig a Minisztertanács Közbiztonsági Érmének aranyfokozatát, melyet a Bony­hádi Városi Rendőrkapitányságon Sza­bó László kapitány adott át nekem. Több éve vagyok önkéntes rendőr, s közel öt éve a termelőszövetkezet vagyonvédelmi csoportjának vezetői tisztségét is el­látom. Szívesen végzem társadalmi munkában. Szeretem a rendet, s így ne­velem három gyermekemet is, két fiamat és a lányomat. Szeretek segíteni máso­kon és szívesen teszek a közért. Így gondolkodtam, amikor hosszú éveken keresztül KISZ-tag voltam. És akkor is, amikor alig 25 évesen alapszervezeti párttitkár lettem, vagy akkor is, amikor a stafétabotot átadtam a fiatalabbaknak, de most is, amikor önkéntes rendőrként az izgalmas éjszakái járőrszolgálatot tel­jesítve ellenőrizzük a halastavak környé­két. A munkát és a megbízatást becsülettel, lelkiismerettel lehet végezni. Eddig csak egy dolgot sajnáltam. Azt, hogy azt az ille­tőt, akit azon a kritikus napon a tüzből ki­hoztam, nem tudtam megmenteni. Elmondta: Wild János, a bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezet gépkocsi- vezetője. Lejegyezte: SZEKÉR JÓZSEF (Tudósítónktól) Ez év szeptemberében a huszonegye­dik tanévre csengetnek majd be a szek­szárdi Rózsa Ferenc szakközépiskolába. Az eddigi két évtized alatt számos szak­mában szerezhettek érettségi bizonyít­ványt az itt tanuló diákok. Oktattak me­chanikai és elektroműszerészeket, gé­pészeket, sőt kezdetben szőlész-borász tagozat is volt. Az 1986-87-es tanévben indult be egy új technikusképzés, épületgépész sza­kon. A tanulmányi idő öt év. Minden év­ben egy osztályt iskoláznak be. A képzés technikai feltételei biztosítottak. Új me­netvágó gépek, ív- és lánghegesztő be­rendezések, csőhajlítók várják az ifjú csőszerelőtanulókat és az 1987-88-as tanévre elkészül az új tanműhely is, amelyben három szerelőműhely, és két laboratórium, mérőszoba üzemel majd. A műhelyek egyikében ív- és lánghe­gesztést, a másik kettőben a víz-, gáz- és (Tudósítónktól) Bizonyára nem a bonyhádi Perczel kert az egyetlen, ahol ez tapasztalható, de mivel naponta látom itt, gondoltam, leírom. Az embernek a gyermeke a szeme fé­nye, a szíve csücske, stb. Miért nem az, ha már 8-10 éves? Miért nem féltjük, ha már egy kicsit nagyobb? Tehetnék fel több hasonló kérdést, mikor az említett korú gyermekeket látom Jawa, Simson, Babetta kismotorjaikkal közlekedni. Ha még közlekednének, de kedves szülők, ez nem közlekedés, hanem egyszerűen dacolás a fizika és a közlekedés törvé­nyeivel. Ezek a gyermekek egyszerűen naponta többször életveszélyben van­nak! ­fűtésszerelés alapjait tanulhatják a diá­kok. A laborokban pedig a szakmában előfordOló áramlás-, nyomás- és hőmér­sékletméréseket sajátíthatják el. Bizonyára sok fiatal érdeklődését fel­kelti ez a középfokú képzési forma, mely a megye épületgépész technikusi ellátá­sát hivatott biztosítani. Hiszen a modern építészet már nem lehet egy fürdőszoba és központi fűtés nélkül. Jó dolog az, ha a csapokból folyik a hideg-meleg víz, füte- nek a radiátorok és szép az, amikor a he­gesztőpisztoly melegétől olvad az acél, karácsonyfát idéző megannyi szikrát szórva maga körül, s úgy hajlik a vascső, ahogyan mi akarjuk. Ebben az energiaszegény világban ezt az energiát hasznosító szakmát érdemes és kell is jól megtanulni. Erre ad lehető­séget ez az új iskolatípus a Rózsa Ferenc szakközépiskolában. Ennek a műfajnak minden évszakban megvan a maga „romantikája”. Télen láthattunk jó testvért, aki kishúgának a szánkáját motorral vontatta, nyáron nem ritka, hogy ketten, hárman is elférnek egy motoron. (Jó emberek kis helyen is...?) Nem véletlenül utoljára, de meg kell emlí­tenem, hogy mivel lakótelepről van szó, egy-egy 12-13 motorból álló konvoj el­haladása komolyan próbára teszi az ott lakók idegeit. Könnyen el lehet intézni a kérdést az­zal, hogy hol vannak a rendőrök. Hát ké­rem, a rendőr teljesíti feladatát, de nem helyettesíti a szülőket. Javaslom, hogy mi, szülők figyeljünk gyermekeinkre, talán még nem késő. B. G. Visszhang A Tolna Megyei Népújság ez évi június 4-i számában megjelent „Szerepcsere” című cikkükért köszönetét mondok, mert felhívta figyelmünket egy intézkedést igénylő problémára. Illetékes munkatársunk nem figyelt fel a jelenségre, nevezetesen a felhozatal alapján árváltozást kellett volna végre­hajtani (árcsökkentést), ami elmaradt. Ezért az érdekelt munkatársat figyelmez­tetésben részesítettem, továbbá megtet­tem a szükséges intézkedést a hasonló esetek megelőzésére. Az intézkedés hatására azóta a piacté­ren - miután erről a boltról szólt a cikk - tendenciájában és a cikkek többségé­ben alacsonyabb áron van a vállalat bolt­ja, mint a többi forgalmazásban résztve­vő kiskereskedelmi egység. Ezt a vásár­lók is tanúsíthatják, valamint a nagymér­tékben fellendült forgalom. Úgy érezzük, hogy nem volt indokolt a szövetkezeti zöldségkereskedelem árszabályozó szerepének megkérdőjelezése még ak­kor sem, ha egyedi esetekben előfordul. Ugyanis hosszabb távon és tendenciájá­ban érvényesül a Tolna Megyei Zöldért Vállalat árszabályozó szerepe. 1986-ban a burgonya-, zöldség- és gyümölcsfélék - vállalati forgalmazásban - árszínvonala az előző évhez viszonyítva 97,4 százalé­kos volt, ami azt jelenti, hogy a lakosság 2,6 százalékos megtakarítást ért el vá­sárlásai során. Ugyanez a szám országo­san 6 százalékos emelkedést mutat (pia­cok és boltok együttesen), de ez az or­szágos tervezett növekedésnél 2 száza­lékkal, volt alacsonyabb. Más esztendők összevetéséből is hasonló következtetés vonható le: 1981-1986 között csak egy esetben, 1984-ben volt magasabb a fo­gyasztói árszínvonal. A Zöldért vállalatok boltjaiban minden esztendőben az átlag alatti áron adták a zöldség- és gyümölcs- féléket. Nem valós az az általánosan elterjedt nézet, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék árnövekedése meghaladja a fogyasztási cikkeket. A statisztika szerint a kertészeti termé­kek fogyasztói árának növekedése ösz- szességében alatta marad más fogyasz­tási cikkek ára emelkedésének. Mindezek - ha röviden is - megérdem­lik a nyilvánosságot a tárgyilagos meg­ítélés szempontjából, és akkor még sok mindenről nem tettünk említést az árszín­vonal alakulását befolyásoló tényezőktől. KLÁB JÓZSEF, a Tolna Megyei Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Szövetkezeti Vállalat igazgatója Lebontásra, értékesítésre kerül téglából épült 43 méter hosszú, 9 méter széles istálló. Árverés időpontja: 1987. június 25., 9 óra. Érdeklődni lehet: Gerjen, Rákóczi Mgtsz elnökénél. (423) A Szekszárd Város Tanácsa V. B. műszaki osztálya jogászt, a termelés-, és ellátásfelügyeleti osztálya ipari szakos árszakértőt KERES FELVÉTELRE Jelentkezés az osztályvezetőknél. (432) LIBERO Köztudott, hogy felemelték a közked­velt Libero pelenka árát. Azaz nem is emelték, sőt még burkolt áremelés sem történt - nyilatkozta a gyártó cég képvi­selője - hatvan helyett azért lett csak negyvennyolc pelenka az ízléses cso­magban, mert a 48 pelenka olyan jó mi­nőségű, hogy többet ér, minta korábbi hatvan. Csak meg kell tanulni bánni vele. Ha az anyukák megszokják, hogy az új típusú, jobb nedvszívó pelenkából kevesebbet használnak, ha megtanul­nak úgy pelenkázni, mint a fejlett nyu­gati országokban, akkor a korábbi hat­van helyett a negyvennyolc akár hetve­net is jelenthet. Tehát áremelésről szó sincs, inkább árcsökkentést hajtottak végre, ha látszatra ugyan negyvennyolc is van a csomagban. Persze pelenkát megtakarítani nem­csak azzal és úgy lehet, ha nyugati mintára pelenkázunk. A peienkázást akár el is hagyhatjuk, ha követjük annak a nyugdíjas ápolónőnek a módszerét, akitől a következő történetet hallottam. A néninek van egy gyönyörű macskája és egy még gyönyörűbb unokája, aki a mindene, de azért a macskát is szereti. Az unoka is szereti a cicát. Ezt használta ki a nagymama, amikor rá akarta szok­tatni az unokát a bilire. Ez sokáig nem sikerült. Egyszer aztán a macska bement a homokosládájába, hogy elvégezze a dolgát. Az unoka persze a macska után ment. A nagymamának ekkor zseniális ötelete támadt:- Látod, a cica tudja, hogy bilire kell ülni! Az unoka ekkor elment a biliért és odaült a macska mellé. Azóta szükség­telen a pelenka. A tanulság: pelenka helyett kell egy macska és tanulékony unoka, akkor csökken a kereslet a pelenka iránt, és akkor kénytelenek lesznek ismét hat­van vagy még több darabot tenni a Li- bero-tasakba, hogy érdemesebb le­gyen pelenkát venni, mint macskát tar­tani. (Sz) NAGY VENDEL Fotó: DIÓFÁSI IMRE Talán még nem késő

Next

/
Oldalképek
Tartalom