Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

1987. május 9. TOLNA ' 2 "tfÉPÜJSÁG Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Francia-nyugatnémet kormányfői találkozó: napirenden az európai atomleszerelés kérdései - A mexikói külügyminiszter moszkvai tárgyalásai - Munkanélküliek tilta­kozó emberlánca Nagy-Britanniában - A salvadori hazafias erők katonai sikerei. Hétfő: Karami lemondása, bizonytalanná válik az amúgy sem működő libanoni egységkormány jövője-TodorZsivkov kínai utazása - Sikeres szovjet-amerikai megbeszélések kockázatcsökkentő központok létesítéséről - A kanadai külügyminiszter kelet-európai körútja. Kedd: Genfben kezdetét veszi a szovjet-amerikai leszere­lési tárgyalások 8. fordulója - Mihail Gorbacsov fogadja Marchais-t, az FKP főtitkárát - a bécsi találkozó folytatja mun­káját, 138 javaslat a delegátusok előtt - Algériai-marokkói csúcsértekezlet. Szerda: Élénk diplomácia a Közel-Keleten, Damaszkusz- ban Asszad fogadja Habbas palesztin vezetőt - Idő előtti vá­lasztások Dél-Arfikában, kizárólag a fehér lakosság részvéte­lével - Diepgen, nyugat-berlini kormányzó főpolgármester nem vesz részt az NDK fővárosában tartott évfordulós ünnep­ségeken - A lengyel szejm ülése. Csütörtök: Helyi választások Nagy-Britanniában, az általá­nos választások júniusi kiírásával számolnak - Genscher washingtoni utazása, viták a NATO-szövetségesek között a „nullamegoldásról”, a bonni kormány ismét elhalasztotta a döntést. Péntek: Tart a nyilvános vizsgálat az Irangate-ügyben, Se- cord nyugalmazott tábornok leleplezései - Hart, a Demokrata Párt legesélyesebbnek tűnő elnökjelöltje visszalépését fon­tolgatja a kirobbant magánéletbeli botránya nyomán - Me­rényletterv Ortega ellen. A hét 2 kérdése: 1. Milyen esélyekkel folytatódnak a genfi tárgyalások? A genfi szovjet-amerikai tárgyalásokon kezdetét vette a nyolcadik forduló. Mégsem egyszerűen a mennyiségi szám­sor növekszik, és a jegyzőkönyvek híznak, hanem úgy tűnik, kirajzolódott a fordulat lehetősége. Reális esély mutatkozik az áttörésre a nulla, vagy akár a duplázott nullamegoldás el­érésében. (Ez utóbbi nemcsak az 5500 és 1000 kilométer közötti közép-hatótávolságú, hanem az 1000-500 kilométe­A Moszkvában tárgyaló Sepulveda mexikói külügyminisz­tert fogadta Mihail Gorbacsov is. A két politikus egyebek kö­zött megvitta a közép-amerikai válság békés rendezésének esélyeit. rés hadműveleti-harcászati rakétákat is eltávolítaná Euró­pából.) A Bonnban nyilatkozó szovjet küldöttségvezető, Julij Voroncov egyenesen azt mondta az újságíróknak, reméli, jö­vőre már olyan üzemekben találkozhatnak, ahol megkezdő­dik a jelzett rakéták megsemmisítése. Kétségkívül a közepes „eurorakéták" ügye került előtérbe, jóllehet - a Reykjavíkban lényegében már kidolgozott elvi ala­pokon - a Szovjetunió kész jelentős lépést elérni a hosszabb hatótávolságú, interkontinentális hadászati fegyverrendsze­rek terén is. A légkör javulását jelzi, az ugyancsak genfi hír, miszerint - még a genfi csúcstalálkozón hozott megállapo­dást végrehajtva, másfél esztendőn át tartó tárgyalásokkal - szovjet-amerikai megegyezést dolgoztak ki az úgynevezett kockázatcsökkentő központok létrehozására. Ezek főként in­formációcserével foglalkoznának, s a stockholmi egyez­ményhez hasonlóan bizalomépítést jelentenének a nukleáris leszerelés érdekében. Térjünk azonban vissza a „középhez”. Ha tető alá kerülne a szerződés, mintegy 1600 atomtöltetet iktatnának ki a lassan százezerhez közeledő mennyiségből. Tehát ennek a frontnak áttörése még korántsem jelentene általános áttörést. Mégis az első olyan atomleszerelési megállapodás születne meg, amely nemcsak korlátoz és plafont szab, hanem a valóság­ban csökkenést idéz elő, s ezzel jelentősen megmozdítaná a többi témákban zajló megbeszéléseket is. Jó lenne, de még mindig feltételes módot kell használnunk, hiszen a korábbinál derűlátóbb vélemények ellenére sok a kérdőjel. Vannak viták az Egyesült Államokon belül, ráadásul a megállapodás ellenzői most azzal revolverezik a kormány­zatot, hogy saját helyzetének erősítésére „nemkívánatos en­gedményekre” hajlandó. A célzás világos, tartanak az Iranga- te-ügy nyilvános meghallgatásai, s mind több vallomás kerül­geti a forró kását, mit és mikor tudott maga az elnök a külön­böző üzelmekröl. Mindez kétségtelenül gyengíti a Reagan-adminisztráció tárgyalási helyzetét: egy ilyen jelentős kérdésben biztos felhatalmazással kellene rendelkeznie, s adott esetben a köl­csönös kompromisszumokra is szükség lenne. Ismét előtér­be került az időtényező is, hiszen a következő esztendő már az elnökválasztási kampányév. Méghozzá olyan körülmé­nyek között, hogy nincsenek biztos elnökjelöltek. Garry Hart, a legesélyesebb demokrata éppen a héten esett ki egy szí­nésznővel folytatott könnyelmű románca, s az ezt követő bot­rány miatt, a különben előnyben levő Bush alelnök helyzete pedig az iráni fegyverszállítások skandaluma miatt rendült meg. Nem kevés jelentkező jöhet tehát a pálya széléről, s ezek nyilván nem a legsportszerűbb módon, fokozott dema­gógiával igyekeznek majd egymást előzni. Végül, de nem utolsósorban bizonytalanság jelentkezik a NATO-ban is, az NSZK kormánya még nem tudott dűlőre jutni, milyen állás­pontot foglaljon el, Párizs és Bonn legutóbbi párbeszéde sem tűnhet az utolsó szónak. A kérdés leegyszerűsítve: az „ameri­kai atomernyő” bizonyos mérvű eltűnése milyen kötelezett­ségeket róna az atlanti hatalmakra a hagyományos fegyver­kezésben, illetve ez a változás miként érintené egymás közti kapcsolataikat? A kelet-nyugati diplomácia eseménye még egy újrakez­dés: a bécsi utókonferencián. Hivatalosan megnyílt a záró szakasz, hiszen július végére tervezték a zárást, de egyelőre 138 javaslat fekszik az asztalon, s nem valószínű a határidő betartása. Nem is cél ebben az esetben a kitűzött dátumok mindenáron való keresztülvitele, sokkal lényegesebb lenne egy kiegyensúlyozott, tartalmas záródokumentum elfogadá­sa. A magyar diplomácia tevékeny ennek érdekében, a konferencián és az európai párbeszédben is. Csak a hét kró­nikájából idézve: az új osztrák külügyminiszter első vendége magyar kollegája volt; az új finn miniszterelnök első külföldi politikusként magyar miniszterelnök-helyettest fogadott; Bu­dapestre látogatott a kanadai külügyminiszter. 2. Mi történt a Közel-Keleten? Hivatalosan csendes ünnepi időszak köszöntött a Közel- Keletre, a remadán böjti hava, de a diplomácián ez nem érző­dik. Találkozók és tárgyalások sora - jelentésekben és hí­resztelésekben. Az arab egység alapozását szolgálta, hogy - határmenti sátrakban! - találkozott a marokkói uralkodó és algéria elnöke, a szaúdi király közvetítésével. Lényeges a da­maszkuszi hír: Asszad három órán át folytatott megbeszélé­seket Habbas Palesztin vezetővel, aki az algíri parlamenti ülé­sen kibékült Arafattal, s gyakorlatilag felmondta helyét az ed­dig Szíria által támogatott Nemzeti Megmentési Frontban. A másik póluson, Izraelben tart a huzavona Peresz és Samir kö­zött, s könnyen kormányváltságot idézhetnek elő a közel-ke­leti békekonferencia ügyében vallott ellentétek. A körkép azonban nem lenne teljes titkos találkozók említése nélkül: állítólag villámtárgyalás zajlott, legfelsőbb szinten, Irak és Szíria között, s létre jött volna egy Peresz-Husszein párbe­széd is. Ez utóbbit cáfolták ugyan, de nem elég határozottan. Közben Libanonban teljessé vált a káosz, mert lemondott az amúgysem létező nemzeti egységkormány feje, Rasid Kara­mi, s érdekes jelentés érkezett Tripoliból, Kadhafi engedélyt adott a négy éve bezárt PFSZ-irodák újbóli megnyitására. Látszólag teljes a „ramadáni zűrzavar"... Mégis két dolgot tükrözhetnek az események. Egyrészt valami megmozdult a közel-keleti békekonferencia irányába, jóllehet néha azonos kifejezések más felfogásokat rejtenek. Másrészt a konferen­ciához még szükség van bizonyos feltételek előzetes megte­remtésére. E tekintetben a legnagyobb lépést a PFSZ egysé­gének helyreállítása jelentette, s nyilván a PFSZ és Szíria leg­alább alapvető egyetértése nélkül sem lehet igazi konferen­cia-kezdetet elképzelni. Tehát egyszerre próbálnak közelíte­ni a célhoz a nagyhatalmi szférában (lásd a Biztonsági Ta­nács állandó tagjainak eszmecseréit) és a helyi nézeteltéré­sek csökkentésével. Azt természetesen senki sem mondhatja meg, hogy mikor sikerül az igazi haladást - ramadáni stílusban kérdezve - kiböjtölni. RÉTI ERVIN Üdvözlő távirat Csehszlovákia nemzeti ünnepére Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és Lázár György, a Ma­gyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke Csehszlovákia nemzeti ünne­pe alkalmából az alábbi üdvözlő táviratot küldte Gustáv Husáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének és Lubomír Strougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének. Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, Minisztertanácsa és népünk nevé­ben elvtársi üdvözletünket és őszinte jó­kívánságainkat küldjük Önöknek, a bará­ti Csehszlovákia népeinek hazájuk fel- szabadulásának 42. évfordulója alkal­mából. Népünk ismeri és nagyra értékeli a Csehszlovák Szocialista Köztársaság­ban folyó szocialista építőmunka ered­ményeit, a CSKP XVII. kongresszusa ha­tározatainak valóra váltása érdekében tett erőfeszítéseket. Megelégedésünkre szolgál, hogy kö­zös céljainknak és érdekeinknek megfe­lelően országaink együttműködése évről évre erősödik, elősegítve a szocialista építőmunka feladatainak megoldását és népeink barátságának elmélyülését. Ér­dekeltek vagyunk abban, hogy e gyü­mölcsöző kapcsolatok a jövőben tovább szélesedjenek, fejlődjenek, és eredmé­nyesen járuljanak hozzá népeink boldo­gulásához, a szocialista közösség, a bé­ke és a nemzetközi biztonság ügyének erősödéséhez. Nemzeti ünnepük alkalmából kívá­nunk Önöknek és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság népeinek további sike­reket szocialista céljaik megvalósításá­hoz és a világbékéért folytatott közös harcunkban. » Csehszlovákia felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvö­zölte Alois Indrát, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság Szövetségi Gyűlésé­nek elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban üd­vözölte csehszlovák partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága, az Országos Béketa­nács és a Magyar Nők Országos Taná­csa. (MTI) Ifjúsági és sportigazgatás Meg kell találni az igazgatás nem jogi formáit Az év elején minden megyében létre­jöttek a megyei tanácsoknál az ifjúsági és sportosztályok, tevékenységükkel az ál­lamigazgatási munka kibővült. De az el­múlt hónapok tapasztalatai már egyértel­műen rávilágítanak, hogy az ifjúsági és sportmozgalom a két terület sajátossá­gaiból, jellegéből, specifikus vonásaiból adódóan nem tud a tanácsok más szak- igazgatási szerveinél meghonosodott módon tevékenykedni. Az állami munka ezen területén dolgozók tulajdonképpen most kóstolgatják, tanulgatják ezt a szak­mát. Új munkamódszerek, új megközelí­tések szükségesek, amelyeknek kimun­kálásakor nem nélkülözhető a tudomány segítsége. Tegnap Szekszárdon került sor első ízben arra a regionális tanácskozásra (Államigazgatási irányítási eszközök és módszerek sajátos vonásai az ÁISH mű­ködési területén, különös tekintettel az if­júság-igazgatásra), amelyen asztalhoz ültek az irányítás, a végrehajtás és nem utolsósorban az elmélet képviselői, hogy véleményt cseréljenek. A tanácskozásra - melyen többek között dr. Varga Sabján László, az ÁISH elnökhelyettese, és Vá- radi László, a megyei pártbizottság titká­ra is részt vett, a dél-dunántúli megyék (Tolna, Somogy, Baranya, Zala) ifjúsági és sportosztályvezetői és helyettesei, a KISZ-megyebizottságok titkárai jöttek el, de az ÁISH kezdeményezése nyomán a megyei tanács vb-termében helyet fog­laltak Békés és Csongrád megye képvi­selői is. Az ÁISH ifjúsági ügyekben illetékes el­nökhelyettese, Varga Sabján László vi­taindító előadásában többször utalt az országos főhatóság stratégiájára, amely nem más, mint a nagyon szoros együtt­működés az ifjúsági ügyekkel foglalkozó társszervekkel, mivel az ifjúságpolitikai feladatok megoldására az országos fő­hatóság önmagában nem képes.- A politikától azt a feladatot kaptuk - hangsúlyozta az ÁISH elnökhelyettese -, hogy a magyar ifjúság érdekeit kell kép­viselni és érvényesíteni. Ennek az elvá­rásnak csak úgy tudunk megfelelni, ha kellőképpen informáltak vagyunk, ismer­jük más tárcák, ágazatok ifjúsággal kap­csolatos véleményét, döntéseit, s az ér­dekek szövevényében el tudjuk látni a koordinátor szerepét. Kellő időben be kell kapcsolódnunk a döntési folyama­tokba, hogy időben tudjunk reflektálni. Ha például tudomásunkra jut, hogy fel­emelik a gyermekruházati cikkek árát, ez nyilvánvaló, nagyon sok fiatalt hátrányo­san érint, nekünk nyomban keresnünk kell a megfelelő kompenzációs lehetősé­get. Dr. Kiss László, a Pécsi Jannus Panno­nius Tudományegyetem államigazgatási tanszékének docense (aki tulajdonkép­pen az államigazgatási munka ezen a te­rületen megmutatkozó sajátosságaiból egy koncepciótanulmányt írt és a ta­nácskozás előtt mindenkinek megküld­te) a más területeken is hőn óhajtott szol­gáltató jellgű közigazgatás megvalósítá­sának lehetőségeiről szólt. Mint mondta, nem szabad, hogy az ifjúsági és sport­igazgatásban az irányítás jogi eszközei legyenek a dominánsak, hanem a nem jogi eszközök lehetőségeit kell keresni. Rendeletekkel, utasításokkal itt nem le­het sokra menni, éppen a sport- és az if­júsági mozgalom mozgalmi jellegéből kell meríteni, mégpedig annyit, amennyit egy államigazgatási szerv elbír, mert kvá­zi mozgalmat egy hatósági szerv nem csinálhat. Ezután hozzászólások következtek, az elmélet után a gyakorlati kérdések kerül­tek az előtérbe. B. Gy. Elismerés Gyulajnak Ötödször kiváló az erdő- és vadgazdaság Magyarország az én hazám Honismereti vetélkedő országos döntője Szekszárdon Negyedik éve rendezik meg a szak­munkások és szakközépiskolások ré­szére hirdetett honismereti vetélkedőt, amelynek címe: Magyarország az én ha­zám. Az idei esztendőben, az országos döntő színhelye Szekszárdon, az 505. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola. A május 8-10. közötti rendezvényre Kaposvár, Szeged, Hajdúböszörmény, Fűzfőgyártelep, Püspökladány, Tatabá­nya, Székesfehérvár, Dunaújváros, Ka­zincbarcika, Eger, Budapest, Kiskunha­las, Szekszárd diákjai gyűltek össze. A vetélkedő központi témája Dunántúl. Néprajzi, földrajzi, gazdasági, irodalmi, történelmi kérdések is szerepelnek a já­tékban. Az első nap délutánján a Dunán­túlt bemutató ismeretterjesztő filmeket vetítettek, majd Jó reggelt Magyarország címmel hallgatták meg a jelenlévők, Csiz­madia Sándor dalénekes műsorát. Ma a Művészetek Házában Póla Ká­roly, a megyei tanács művelődési osz­tályvezetője nyitja meg a versenyt. A kétfordulós döntő vasárnap zárul. Az erdész, a fűrészgépkezelő,' a faki­termelő, a csemetenevelő, a parketta­gyártó, a bérelszámoló, a traktoros és pénztáros, mint mások is, zavartia jön­nek, ha szólítják őket. Holott a tenyerek azért verődnek össze, a kacsintó bíztatás így május elején eleve az elismerést jelzi a kollégáktól. - „Jól dolgoztál!” Tegnap délután a Tamási Gőgös Ignác Művelődési Házban tartotta - immár ötödször a kiváló vállalati ünnepségét a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság. A megjelenteket Szalisznyó Károlyné, a gazdaság szakszervezeti titkára köszön­tötte. Az elnökségben többek között he­lyet foglalt Pónya József, az MSZMP KB tagja, Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első titkára, Nagy Sándor, a SZOT titkára, Varga György, a MEDOSZ központi vezetőségének titká­ra. A gazdaság tavalyi munkáját, Deák Ist­ván, igazgató értékelte, aki beszámolójá­ban kiemelte, hogy 1986-ban 44 millió forint eredményt értek el. Mindezt az tette lehetővé, hogy a gazdasági szabályozók szigorodása ellenére főbb mutatóikat mind mennyiségi, mind pedig önköltségi tekintetben sikerült teljesíteni. Az aszá­lyos időjárás ellenére jelentős eredmé­nyeket értek el az erdőtelepítésben, az elmúlt év folyamán mintegy 90 hektár új erdő létesült a gazdaság területén. A fa- kitermelés öt százalékkal haladta meg a bázisidőszakét, amely 110 ezer köbmé­tert jelent. A gyulajiak tevékenységében megha­tározó a vadgazdálkodás, ami 37 ezer hektárt érint. Tavaly több mint négyezer nagyvadat lőttek a területükön és az el­múlt évben benépesítették a közel 600 hektáros „vaddisznókertet” ami többek között a külföldi vadászok további „csa­logatását” is célozza. A továbbiakban Deák István igazgató a szocialista munkaverseny eredményeit értékelte, majd Nagy Sándor, a SZOT tit­kára adta át a kiváló vállalat oklevelet a gazdaság igazgatójának. Az ünnepsé­gen többen miniszteri kitüntetésben ré­szesültek, illetve megkapták a Kiváló Dol­gozó kitüntetést. S.Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom