Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-27 / 123. szám
1987. május 27. NÉPÚJSÁG 3 A szőlő és a bor nemzetközi éve került a római pápák asztalára a szekszárdi bor. Csütörtökön Tengelicen rangos szakmai zsűri előtt vizsgáznak a tolna megyei borok, melynek eredményét a jövő hónap végén hozzák nyilvánosságra. Amint arról már beszámoltunk, júliusban a Duna-menti folklórfesztivál figyelmet érdemlő eseménye lesz a szekszárdi borünnep. Szeptember végén a régi szüreti hagyományok felelevenítésével szüreti napok lesznek. A tervek szerint a magyar vörösborok fesztiváljának is Szekszárd lesz a helyszíne. A szüreti napokhoz kapcsolódó címkekiállítás mellett a filatelis- ták is bemutatkoznak: kiállítják azokat a bélyegeket, amelyek a borral vannak kapcsolatban. Végül az Idegenforgalmi Hivatal társas utat szervez Rómába, a szőlő és a bor nemzetközi éve alkalmából megrendezésre kerülő ünnepségre, amelynek minden remény szerint ünnepelt résztvevője lehet Szekszárd, az akkor átadásra kerülő diploma szerint a Szőlő és a Bor Városa. Tizenegy rendezvény tervezetét készítette el az az intéző bizottság, amely a szőlő és a bor nemzetközi éve alkalmából a szekszárdi program szervezéséért felelős. A rendezvények egy része már megtörtént - mint erről lapunkban is hírt adtunk - megvolt a szekszárdi történelmi borvidék borversenye, és magas színvonalú, tudományos tanácskozások sorozatán bővíthették ismereteiket a szakemberek. Tegnap a Vármegyeház borozójában „Kulturált borfogyasztás a vendéglátásban” címmel vetélkedőt rendeztek, ahol fiatal szakemberek - és a leendő szakemberek - versenyeztek egymással arról, hogy ki tud többet a szekszárdi bor gasztronómiai szerepéről. Hat csapat három-három versenyzője hét kérdéscsoportban elméleti és gyakorlati ismereteiről adott számot. A kérdések között természetesen az is szerepelt, hogy mit ajánl pontyhalászléhez. A helyes válasz: Szekszárdi Kadarkát. Egy pontot ért, ha a versenyző meg tudta mondani, hogy Liszt Ferenc ajánlására Veszteséges vállalatok Nem örvend túl nagy népszerűségnek az a veszteséglista, amelyet a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága készít el minden évben. E speciális tükör értelemszerűen elsősorban a hiányosságokat mutatja: mely vállalatoknak nem sikerült megkeresniük az összes kiadások fedezetét. Az elmúlt esztendőben kettőszázötvennégyen iratkoztak föl e listára, számuk ugyan kevesebb, mint 1985-ben, ám a veszteség összege két százalékkal magasabb az akkorinál. E 254 gazdálkodóból 132 a mezőgazdaságban működött, az egyéb vállalatok és szövetkezetek közül hatvanegyen voltak veszteségesek, s ugyanennyien küszködnek hiánnyal a kisvállalatok és szövetkezetek közül. Még érdekesebb összefüggésekre bukkanunk, ha a részletesebb adatokat is megismerjük. Ezek szerint az iparban, a szolgáltatásban és még másutt működő 61 veszteséges vállalat közül alig több mint fél tucatnál haladta meg a hiány a 100 millió forintot. S hogy nem váratlan konjunkturális bajok sodorták veszélyes helyzetbe e cégeket, mutatja, közülük négy már az előző évben is vesztséges volt. S ha hihetünk a mérlegbeszámolók alapján készített előrejelzéseknek, akkor e vállalatok közül négynek idén ismét hiánnyal kell szembenéznie. Az ágazatonkénti elemzések szerint a minisztériumi törvényességi felügyelet alá tartozó vállalatok sorában huszonkilencen voltak veszteségesek, s az összes hiány több mint kilencven százalékát ők könyvelhették el. A listát az ipar vezeti tizenhárom veszteséges vállalattal, az építőiparban heten kerültek ugyanilyen helyzetbe, a közlekedés és hírközlés területéről egyetlen egy vállalatot soroltak ide, s három kereskedelmi és öt szolgáltató cég tartozik még a csoportba. Mi az oka a veszteségnek? E kérdésre minden esztendőben megpróbálnak az összesített számok alapján - felhasználva a vállalati ellenőrzések tapasztalatait - választ adni. Vannak objektív okok, például a piac beszűkülése miatt kevesebb a korábbinál a megrendelés, s az árakat sem lehet a végtelenségig emelni. Gondot jelent az anyagellátás akadozása, és nem egy helyen a létszámcsökkenést vagy a magas fluktuációt okolják az eredménytelenségért. Úgy tűnik, növekszik a konkurencia a magyar piac résztvevői között, mert jó néhány vállalat szerint a kisszervezetek miatt esnek el a megrendelésektől, s így kerülnek a veszteségesek közé. Viszont, s ezt már az objektív külső szemlélők állapították meg, nemegyszer vezetési, személyi problémák, alapvető szervezési hiányosságok is hozzájárulnak a veszteség kialakulásához. S arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy veszteséges vállalat az átlagosnál sokkal több késedelmi kamatot, kötbért vagy bírságot fizet elmaradt vagy késedelmes szállításaiért, és ez rontja az amúgy is súlyos pénzügyi helyzetét. A kisvállalatok, a szövetkezetek közül elsősorban a most alakulókat fenyegeti a veszteség; a tapasztalatok szerint az első egy-két évben nemigen képesek nyereséggel termelni, és előfordult, hogy az alapítók nem vették figyelembe, a piacon már jó néhány konkurens akad. A mezőgazdasági ágazat sajátos problémákkal küzd. A szélsőséges időjárás, az aszálykár miatt a vesztséges 132 gazdálkodó közül ötvenhatot eleve aszálykár által sújtottnak minősítettek. L. M. A dunaföldvári versenyzők bort „prédikálnak”, de csak vizet isznak. (Fotó: Czakó S.) nem tapo . ■# *• ■ A gyakorlat az volt sok éven át, hogy ha növényvédelmi, tápanyag-kijuttatási célból traktort kellett a gabonatáblába küldeni, a gépész úgy vezette járművét ahogyan jónak látta. A traktor vagy a tehergépkocsi nem a meghatározott kijelölt úton haladt munkavégzés közben, hanem ahogyan a vezető akarta. Legalább öt alkalommal kell a búzatáblába behajtani. Mindig más-más úton. A taposási veszteség jelentős. Három éve rendszeresen alkalmazzák a müvelöutas gabonatermesztést a szekszárdi növénytermesztési rendszer gazdaságainak több mint egyharmadában, megkötelítően 90 ezer hektáron. A Paksi Állami Gazdaságban Bettesch Pál növénytermesztési osztályvezető és Szabolcska Károly a KSZE körzeti agro- nómusa segített bennünket a tapasztalatok összegzésében.- A művelőutas módszer nem új a mezőgazdaságban. Angliában, majd az USA-ban kezdték alkalmazni - mondja Szabolcska Károly. - Úgy jött ez hozzánk, hogy szakembereink és magam is tanulmányúton lévén nyitott szemmel járunk. Hazahoztuk a témát, s itthon összedugtuk a fejünket: tudunk mi is így dolgozni. Persze, nem szabad azonnal óriási területben gondolkodni. Kísérleteztünk, megnyertünk ehhez kezdeményező készségű gazdasági vezetőket és ma már egészen jó úton vagyunk. S a jövő még biztatóbb.- Három éve nagyobb területen műve- lőutasan műveljük a gabonatáblákat - egészíti ki Bettesch Pál, az agronómust. - Háromszáz hektáron kezdtük, ősszel 1500 hektárt vetettünk így, s jövőre - idén ősszel - az összes kalászost, 2300 hektárt művelőutas rendszerben vetünk el. A témának az ad különös hangsúlyt, hogy a műtrágyagyárak egyre-másra térnek át a folyékony tápanyag-utánpót- ló gyártására. A Nitrosol például nagyon megfelel a felülkezelésre. A Péten gyártott anyagot a paksi agrokémiai telepre viszik - Áfor-autókkal. Ugyanis az üzemanyag-szállító járművek „holt idejében” elvégezhetik az anyag szállítását. Pakson először hat tartályt, tavaly pedig újabb hatot építettek, s így egy feltöltéssel 1200 köbméter Nitrosolt is tudnak tárolni. Nem elhanyagolható, hogy a müvelöutas rendszer kapcsán a kijuttatásra kerülő tápanyag-utánpótló, vagy a gabonabetegségek elleni szerek adagolása pontosabb. A keverés aránya jobban ellenőrizhető, betartható, mint a granulált műtrágyák esetében. Mert a növény állapotának megfelelően laboratóriumi vizsI_________k Szabolcska Károly: Hazahoztuk a témát gálát mondja meg, hogy melyik szerből egy hektárra mennyi szükséges. A Paksi Állami Gazdaság E/2-es tábláján - 59 hektár - megnéztük a búzát. Akkora, május 20-án - hogy ha a nyúl felállna benne, nem látható a füle. A növényállománya a kívántnak megfelelő. Nem találtunk semmiféle betegségre utaló jeleket. Viszont szépen látható a művelő út. Általában IFA kocsival juttatják ki a különféle permetlevet. A Kertitox- Globál kiválóan alkalmas e célra - fölszerelik a tehergépkocsira, a központi keverőtelepen föltöltik és máris lehet a táblára menni. A vetést még az ősszel IH-géppel végezték el. De lehet bármely típusú vetőgépet használni. A 15 centiméteres sortávolság miatt két-két sort kell elhagyni a keréknyomnak. Azaz a gép csoroszlyájából alkalmas helyen kettőt-kettőt elzárnak. A vetőgép után tehát így 116 sor marad. A kihagyott útnyomra nem kell vetőmag. Körülbelül 3 százalék a vetőmag-megtakarítás. Vélhető az is, hogy kisebb lesz a termésátlag a kihagyott sorok miatt. A hároméves paksi kísérletek nem ezt igazolják: ugyanis az útnyomok melletti szélső sorok sokkal erőteljesebbek, nagyobb a kalász mint a föld más részén. A tőszámot sem kell növelni a táblában. Hibát is találtunk - ha már alaposan körülnéztünk. Ugyanis a tábla végein - körülbelül másfél kilométer hosszú a tábla - forduláskor néhány négyzetméterre nem jutott mag. Ez pedig a vetést végző ember figyelmetlensége miatt van. Más: a táblán áthúzódik három villamos távvezeték. A18 méter szélességű vető- illetve permetezőgépekkel nem lehet úgy megkerülni a vasoszlopot, hogy ne maradjon el ötven-száz négyzetméternyi terület, amelyet csak a gaz ver fel. Ebbe a táblába idén eddig négyszer hajtottak be: két alkalommar fejtrágyázás, egyszer gyomirtás, egyszer pedig a gombaölő szerek kijuttatása miatt. Ha netán a növény egészségi állapota úgy kívánja - lisztharmat vagy más betegség támadja meg - akkor percek alatt intézkedni lehet, hogy megszórják a búzát a szükséges vegyszerrel. A paksiak nem használnak repülőgépet a gabonatermesztéshez. Egyórás üzemeltetése húszezer forintba kerülne. S fönnáll annak a veszélye is, hogy akár a merev szárnyú gép, akár a helikopter, ha munkában van óhatatlanul is a szelek szárnyára kapja a mérget, nem úgy mint az IFA után, ahol hatvan centire vannak a szórófejek a földtől. Tehát környezetkímélő is a művelőutas gabonatermesztés. A KSZE fejlesztési főosztálya és Szabolcska Károly már kidolgozta a paksi szakemberekkel, hogy jövőre a borsót is művelőutas rendszerben vetik el, termesztik... PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint az év első négy hónapjában a kiskereskedelem forgalma 180,8 milliárd forint volt, folyó áron 7, 8, összehasonlítható áron 3 százalékkal több, mint az elmúlt év azonos hónapjaiban. Folyó és összehasonlítható árakon egyaránt a vegyes iparcikkek értékesítése az átlagosnál jobban növekedett. A kereskedelem a szükséges árut főként hazai forrásból szerezte be, az innen származó árumennyiség 12,9 százalékkal több volt mint egy évvel korábban, az import viszont 4,5 százalékkal kevesebb. Áprilisban a kiskereskedelem értékesítése meghaladta az 50 milliárd forintot, folyó áron csaknem 10 százalékkal több volt mint tavaly áprilisban. Ebben a hónapban leginkább az élelmiszerek és élvezeti cikkek forgalma növekedett. A jelentés szerint az élelmiszerek iránt megnyilvánuló igen élénk keresletet kevés kivétellel kielégítette a kereskedelem. Hiány az ország több területén elsősorban fényezett rizsből, üdítőből és margarinból volt. A téli tárolású burgonya-, zöldség- és gyümölcsválaszték kis mértékben romlott, a készletek fokozatos csökkenése következtében nőttek az árak, miközben romlott a minőség. A szokásosnál hidegebb tavaszi időjárás miatt nem volt nagy az érdeklődés a tavaszi és a nyári ruházati cikkek iránt. A kereslet csak április második felében élénkült meg valamelyest. Több termékből jobb választékot kínálnak az üzletek, mint tavaly, ám változatlanul adódnak hiányosságok: kevés a selyem és a farmer méteráru, a csecse- möruha, a hagyományos női harisnya- nadrág és hiány van a gyermekcipő egyes méreteiből. A vegyes iparcikkek körében javult az ellátás egyebek között porszívókból, hazai hűtőszekrényekből, villanybojlerekből és alumíniumedényekből. Bettesch Pál: Háromszáz hektáron kezdtük
