Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
1987. május 23. ÜtPÜJSÁG 11 A nyolcvanas évek brit festészete és szobrászata Mai dolgok címmel különös kiállítás nyílt a Műcsarnokban, mely a szigetország legújabb festészeti és szobrászati törekvéseiből ad ízelítőt a magyar közönségnek. Nemzedékekre és csoportosulásokra való tekintet nélkül mutatja be a mai angol festészet és szobrászat néhány képviselőjét. Az anyag nem egységes, de összefoglaló tartalma az, hogy a résztvevő művészek alkotásaik tanúságai szerint európai kortársaiknál sokkal kevésbé tekintenek a képzőművészeti kultúra jelenlegi fővárosaira, New Yorkra, Párizsra. Közös bennük az individualizmus is, az egyéni kvalitások kibontakoztatásának igénye. Egy olyan alapvetően konzervatív országban, mint Anglia, a módszeres újítási szándék a legújabb időkig eléggé ismeretlen volt a képzőművészet területén. Számos kvalitásos művész dolgozik egymástól szinte függetlenül a kifejezési eszközök korábbi kötöttségei alól mindinkább felszabadulva. Századunk művészete Európában a különféle egymást váltó avantgárd mozgalmak története, a második világháború óta egyre nagyobb tért hódít a konzervatív ízlésű brit irodalomban is. Közönsége is növekedőben van, elsősorban az értelmiség soraiban. A művészeti szemlélet- váltásban nagy szerepet játszanak azok a művészek, akik elutasították a múlt kelléktárát. A legújabb törekvésekben azonban itt is hangot kap a kontinensen már befutott posztmodernizmus is, mely régi nagyságok idézéséből nyeri ihlető forrását, tehát a maga módján sajátos eszközeivel historizál, a múlt örökségét a mai nyelvre írja át, mint Leon Kossoff Rubens egy vázlatának, Christopher Le Brun a XIX. századi klasszikus romantikus kompozícióknak, vagy Paula Rego, aki részben Goya, részben a képregény átértelmezésével készíti műveit. A ma már klasz- szikusnak számító Francis Bacon a húszas éveket Berlinben töltötte, majd Párizsban telepedett le. Végigélte századunk legnyugtalanabb művészeti mozgalmait. Látomásos művészete magába foglalja a német expresszionizmus hatását. Sivár világképe elgondolkodtató, metaforákra sűrűsödő. R. B. Kitaj is az európai avantgarde törekvések hagyományainak követője. Művészete irodalomközpontú, többrétegű mateforakész- lettel. A festmények között igen nagy szerepet kap az irónia, a régi értékek megkérdőjelezése. Stephen McKenna ábrázolásain a kor erkölcsi törvényeinek teljes zűrzavara kap hangot a római előképek szinte narratív, de szatirikus idézésével. Külön csoportot képviselnek az Art an Language csoport tagjai, akik a nyelv és a művészet radikális újraértelmezését tűzték ki céljuknak. Először perfor- mance-okat csináltak, majd a modernista stílusoknak az uralkodó művészeti és politikai eszményekhez való viszonyát vizsgálták, mint a Férfiarckép Jackson Pollock stílusában, mely az absztrakt expresszionizmus legjelentékenyebb képviselőjének, Pollocknak festészeti módszerét egyesíti a szocialista realizmus festészeti felfogásával. Az angol tájképfestészetet újítja meg lan McKeever. Évente több hónapot tölt elhagyott vidékeken, mig teljesen belé- ivódik a táj élménye, amelynek ábrázolásában kerüli a sablonokat. Sokat fényképez, és vázlatokat készít. A fekete-fehér képeket óriásira nagyítja fel, és alapként ráviszi a vászonra, majd a fotókat átfesti. Nem a tájat, hanem annak impresszióját adják vissza nagyméretű képei. A fiatal nemzedékhez tartozó Gilbert és George páros is a fényképekből indul ki, azok töredékeit montázs formájában társadalomkritikai mondanivaló hordozóivá teszi. Polémiáikat a mondanivalót felerősítve grafittikkal vagy más jelképekkel ötvözik. Susan Hiller az automatikus írás jeleit festi kész tapétákra a tudatalattinak és a marginális jelentőségű dolgoknak új értelmet tulajdonítva. Képein számítógépfotókat is alkalmaz toliakkal montírozva. Alkotásai így gyakran meghök- kentést váltanak ki a közönségből. A szobrászok is új utakon járnak. A kapitalista fogyasztói kultúra tárgyainak átformálásával az objekteket készítő és performance-ot előadó művészek gyakran provokatív jellegű polémiát folytatnak a mai társadalmi rendszerek és kultúrák megkérdőjelezésével, mint Tony Cragg, aki például műanyag egymásba játszását ábrázolja Afrikai kulturális mítosz című óriási méretű müvén. Atárgyak jelentésváltozásait több művész kutatja, mint az iráni Shirazen Houshiary, formákká rendezett organikus elemekkel Barry Flanagan, aki az üllővel és az ugró vad- nyúllal a légiesség és a földhözkötöttség ellentétét ábrázolja, Bill Woodrow pedig a pop artból kiindulva a fogyasztói társadalom elhasznált tárgyait úgy építi be müveibe, mintha egy ősrégi társadalom fennmaradt kövületei lennének. Művei cinikusan bírálják azt a társadalmat, amelyben él. A kiállított művek alaphangja is ilyen, a művészek rossz közérzetét mutatja egy irántuk többé-kevésbé közömbös korban. Richard Deacon: Tudathatár Ókeresztény sírkamra Pécsen Új látványosság Pécsen, a Székesegyház előtti téren: nemrég megnyitották a nagy- közönség számára az ókeresztény sírkápolna és mauzóleum restaurált maradványait bemutató múzeumot. Sopianae, Pécs városának római kori elődje a mai belváros déli felében húzódott. A kereszténység a III—IV. száazdban jelent meg a városban. A keresztény temető a mai Geisler Eta utcától a Dóm térig terjedt, számos sírt már korábban megtaláltak a régészek, néhány ókeresztény sírkamra tavasztól őszig meg is tekinthető a Janus Pannonius Múzeum kiállításaként. Az elmúlt kétszáz év alatt számos különböző típusú sírt ástak ki és írtak le a régészek: az egyszerű sírkamrától a föld alatti kamra fölé épített kápolnáig többfajta sírépítmény előfordult. Ilyen kettős sírt találtak például 1780-ban a székesegyházhoz csatlakozó Szathmáry palota elbontásakor, majd az 1920-as évek elejétől másfél évtizedig folyt az úgynevezett korsós sírkamra, majd a háromkaréjos kápolna (cella trichoria), a hétkarélyos templom (cella septichora) és több más ókersztény sír feltárása. A most bemutatott meuzóleum nyomára dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum tavaly elhunyt főigazgatója, Pécs római kori régésze bukkant 1975 nyarán, amikor a Székesegyház előtti Séta tér nevezetes vízlépcsőjét helyre akarták állítani, de előbb a téren ásatásokat kezdtek. A Séta tér utcaszintje ma négy méterrel van magasabban, mint az egykori római kori térszint. Ezen az eredeti szinten láthatók ma a kápolna kiásott és helyreállított alapfalai. Az épület egyhajós templom volt, íves szentéllyel: mérete 18,2x9,5 méter. A kápolna alatt van a sírkamra, amelyben dúsan díszített márvány szarkofág látható sérült állapotban. A régészek megállapították, hogy annak idején az építők félig készen Rómából hozták a szarkofágot, faragását itt fejezték be, majd a sírkamra elkészülte után építették föléje az itt eltemetett vértanú emlékét őrző templomot. Az építés idejét a IV. század ötvenes-hatvanas éveire teszik, a romok között ebből az időből való pénzeket találtak. A kápolna és a sír a népvándorlás korában sérült meg. Miközben a kutatóknak viszonylag pontos képük van az építményről és koráról, maradt még megfejtendő rejtély: így például a kápolnához tartozó temetőben 36 sír került elő, s ez mai ismereteink szerint túlságosan nagy temető az egykori Sopianae nagyságához képest. Elfogadott magyarázat erre még nincs, csak különböző hipotézisek. A sírkamra falait meglepően jó állapotban fennmaradt bibliai témájú festmények díszítik: Ádám és Éva a paradicsomban, Dániel az oroszlánok vermében stb. Ezek a seccók ritkaságnak számítanak, és nagymértékben segítik kiegészíteni a kor művészetéről kialakult eddigi képet. A helyreállítás arra törekedett, hogy a szakmai érdek a legkevésbé se csorbuljon, de minél többet megmutathasson a nézőknek, és hogy az építmény ne zavarja meg a Dóm tér, a Séta tér kialakult építészeti rendjét. A munkálatokat az Országos Műemlék- felügyelőség irányította Bachmann Zoltán és Vezér Csaba tervei szerint. A bazilika alapfalait és a lejáratot félkörben budafai mészkőből kiépített díszes támfal határolja, a sírkamra előterébe vezető lépcsők fölé üvegtetőt építettek. Az előtérben a város korabeli történetét ismertető és az ásatásokat bemutató kiállítás fogadja a látogatót. A sírkamra megóvása, a helyreállítás folyamata izgalmas vállalkozás volt, amely számos technikai érdekességet hozott, nem új, de a hazai gyakorlatban ritka megoldásokkal. A sírkamra falai mellől eltávolították a földet, föléje vasbeton boltíveket építettek, de előbb az egészet ólomlemezekkel elszigetelték a talajtól. A sírkamra fala és az új boltív között helyezték el a klímaberendezést, amelynek a tervei a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán készültek. A szerkezet szűrt friss levegőt szív be a felszínről, ezt ultraibolya sugarrakkal sterilizálja, a hőmérsékletet és a páratartalmat állandó szinten tartja. A sírkamrában tartózkodó látogató testének kipárolgásától üvegbúra védi a falakat. A festmények a feltárás idején vesztettek keveset eredeti színükből, de a restaurálás - Pintér Attila munkája - és a klímaberendezés segítségével meg lehet óvni a további romlástól. Az ókeresztény mauzóleum közelében, a dóm előtt tavaly nyáron nagy munkák folytak: a korábban már feltárt korsós sírkamrát állították helyre úgy, hogy majd a közönség számára is megközelíthetővé váljék. A tervek szerint a következő években fokozatosan restaurálják, és megnyitják a látogatók előtt az ókeresztény kultúra itt található becses emlékeit. _ _ BRESTYÁNSZKY ILONA Steven Camnhell: GesTtikiiláláa kék halakkal Az ókeresztény mauzóleum maradványai A föld alatti rész, a szarkofág a festett képekkel
