Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-19 / 116. szám

1987. május 19. NÉPÚJSÁG 3 Európai Nukleáris Medicina kongresszus Budapesten tartják, augusztus 24. és 28. között a két Európai Nukleáris Medi­cina Társaság idei kongresszusát. A két társaság ezen a kongresszuson egyesül. Eddig csaknem 40 ország szakemberei jelentették be részvételüket erre a ta­nácskozásra. Az európai és a tengeren­túli országokból - többek között az Ame­rikai Egyesült Államokból, Argentínából, Ausztráliából, Japánból, Kanadából - várhatóan mintegy 2500-an érkeznek. A megnyitó ülésen - a Budapest Kong­resszusi Központban - megemlékeznek Hevesy Györgyről, a magyar származású biokémikusról, aki a 30-as években ala­pozta meg a nukleáris medicina alkalma­zását, s külföldi tevékenysége során Nobel-dijat kapott. A kongresszuson a szakma legkivá­lóbb képviselői ismertetik kutatásaik és a nukleáris medicina klinikai alkalmazásá­nak legújabb eredményeit. A nukleáris gyógyászat ugyanis - amely a radiológia ágaival rokon, szervesen beilleszkedett a diagnosztika eljárásaiba, igy az összes klinikai szakmához szorosan kapcsoló­dik - az utóbbi 40 évben rohamosan fejlődött. A plenáris üléseken neves elő­adók beszámolnak arról, hogy miként segítik elő az endokrinológiai, kardioló­giai, idegrendszeri vizsgálatokat, milyen újabb lehetőségeket ajánlanak a beteg­ségek korai felismeréséhez. A szekciók­ban több mint 200 előadás hangzik el és csaknem száz poszterelőadást vitatnak meg. A kongresszus alkalmából műszer- és radiofarmakológiai kiállítást rendeznek ugyancsak Budapesten. Ez ideig 42 cég jelezte: bemutatja csúcstechnológiát képviselő legújabb termékeit. A kiállítók között lesznek a nagy világcégek: a Picker, a Siemens, a General Electric, az Amersham, a Mallinckrodt, a Hoescht, a Toshiba és mások. A magyar Gamma Művek és a Pharmatrade-IZINTA szintén képviselteti magát a bemutatón. A nemzetközi tanácskozáshoz több szimpózium és munkamegbeszélés kap­csolódik. A kongresszus hivatalos meg­nyitása előtt Budapesten a számítógépes szakértői rendszerek, Sopronban a mag­rezonancia-vizsgáló eljárás klinikai al­kalmazásáról tájékoztatják egymást a szakemberek. A kongresszus befejezése után Deb­recenben a ciklotron-termékek tüdőgyó­gyászati hasznosítását vitatják meg, Ba- latonfüreden kardiológiai témájú szim­póziumot rendeznek. Új téglagyár Hajdúnánáson Hajdúnánáson 135 millió forintos beruházással egy új, korszerű téglagyárat épí­tettek, amely az Alföldi Téglaipari Vállalaté. A csehszlovák és magyar gépsoron már megkezdődtek az üzemi próbák. Az első időben a magánerős építkezések­hez és a régi épületek felújításához használt kisméretű téglákat gyártanak, de a technológiai berendezések alkalmasak a hőszigetelő téglák égetésére is. A gyártósorokon évente 12 millió tégla gyártására van lehetőség. A mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek jelentős része bérbe adja különféle állóeszközeit; mindenekelőtt azokat, amelyeknek nagyüzemi hasznosítását valamilyen oknál fogva már nem képesek megoldani, illetve fenntartásuk a vállalati gazdálkodás szempontjából vesztesé­ges. A tapasztalatok szerint a bérleti jog­viszony megteremtése iránt növekszik az érdeklődés - erre a megállapításra ju­tott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elemzése, amely a tsz-szö- vetségek ellenőrzési irodáinak jelentése alapján készült. Száz termelőszövetkezetben vizsgál­ták meg, a bérlök miképpen élnek a lehe­tőséggel. A megvizsgált gazdaságok kö­zül 63 adta ki szerződés alapján egy vagy több épületét a vállalkozóknak. A bérelt épületek száma megközelíti a 280-at, és összes értékük nagyobb 180 millió fo­rintnál. Nyolcvanegy istállót az állatállo­mánnyal együtt adtak ki, az állatok értéke 120 millió forintot tesz ki. Jóval kevesebb gépet bérelnek viszont a tsz-ektöl, és az ültetvények ilyen formájú hasznosítása iránt is viszonylag mérsékelt az érdeklő­dés. A bérlők között nagyobb számban vannak azok, akik nem termelőszövetke­zeti tagok, hanem a népgazdaság más területein dolgoznak, és gyakran kiegé­szítő keresetszerzési lehetőségként él­nek a lehetőséggel. A szövetkezetekben dolgozók, főként fizikai állományúak és általában abban az ágazatban tevékeny­kednek, ahová a bérlemény is tartozik. Idegen munkaerőt általában nem foglal­koztatnak, vagy csak idényjelleggel, meghatározott alkalmakkor, ilyen pél­dául az istállók kiürítésekor, javításakor, fertőtlenítésekor. A bérleti jogviszony kialakításánál a szövetkezetek tagjai és alkalmazottai - azonos feltételek vállalá­sa esetén - elsőbbséget élveznek. A szerződések döntő többségükben megfelelnek a jogszabályoknak és a pénzügyi rendelkezéseknek, esetenként azonban tartalmukban pontatlanok, és emiatt gyakori a vita. Nem megfelelően rögzítik például a vagyoni garanciák kér­dését, és nem határozzák meg pontosan a jogokat és a kötelezettségeket, továbbá az állategészségügyi és az elemi károk miatt bekövetkező veszteségek költsé­geinek megosztását, ellentételezését sem. A vizsgálat szerint a bérleti szerző­dések megkötésére további lehetőségek vannak a nagyüzemekben, mivel például több veszteséges termelőszövetkezeti állattenyésztési ágazat - így a juhászat - jövedelmezővé tehető a bérbe adással. A kukorica másutt már szépen sorol, el is felejtették, mikor vetették, van ahol ön­tözik is. Bátaszéken a Búzakalász téesz- ben idén tavasszal 11 000 hektáron nem tudták elvetni a kukoricát, mert ekkora területet borít belvíz. A Völgység dombos vidékéről lezúduló csapadékot a Lajvér- patak és a szekszárd-bátai főcsatorna vezeti a Dunába, illetve vezetné, ha főleg a Lajvér-patak nem lenne tele iszappal, ha nem nőtte volna be sűrűn a nád és a sás. Víz borítja azt a szántóföldet, ame­lyen máskor 10 tonna kukorica is termett. A csatornák tisztítása, karbantartása a székesfehérvári központú Közép-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság feladata len­ne. A belvíz a szövetkezetnek a számítá­sok szerint idén 8-10 millió forint nyere­ségkiesést jelent. A víz lefelé folyik- Mit lehet ilyenkor tenni? - kérdezem Komonyi Orbán főmérnöktől. Komonyi Orbán felfelé, az égre mutogat, majd így felel: várni a jó időt, reménykedni, hogy nem esik, tartósan meleg lesz, s akkor ta­lán még 500 hektáron elvetjük a kukori­cát. Szőcs Menyhért elnökhelyettes nyu­godt, megtanult már együttélni az időjá­rással. „A májusi eső aranyat ér, de csak akkor, ha földben találja a magot.” - mondja. A Sárközben egyébként nem ritka a belvíz, a Duna mellett lévő területen a ta­lajvíz magassága a Duna vízállásától függ, a terület mély fekvésű, megáll rajta az eső, a hóié. Szerencsés esztendőben csupán az őszi vetések 3-5 százalékát önti el a víz, a tavaszi vetésre szánt terület időben felszikkad, igy május 20-ig mindig el tudtak vetni. Ez hozzávetőlege­sen 300 hektárt jelent, idén az 5000 hek­tár tavaszi vetésből 1100 hektáron nem került földbe a mag. Ez az 1100 hektár egyébként nem összefüggő terület - ki- sebb-nagyobb foltokban szétszórtan ta­lálható.- A fő vízgyűjtő területről a mélyebb ré­szen lévő Lajvérban, illetőleg a szek­szárd-bátai főcsatornában folyik el a víz­fölösleg. Ezek azonban annyira elhanya­goltak, hogy pillanatnyilag magasabb a vízszintjük, minta környező területeknek. Márpedig a fizika törvénye szerint, a víz sohasem felfelé, hanem lefelé folyik. - mondja a termelési főmérnök. A Lajvér különben nagyon kanyargós is, ami las­sítja a vízfolyást, néhány helyen át kelle­ne vágni. Annyira nem folyik le a víz, hogy a bátai átemelő szivattyú szakaszosan dolgozik, mert nincs vizutánpótlás, pedig háromszor annyit tudna szívatni mint pil­lanatnyilag. A víz itt van a mi földjeinken, de nem folyik a szivattyúhoz, ami a Duná­ba viszi át a vizet. Ha idén nem kotornak, jövőre nem vetnek- A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgató­ság milyen rendszerességgel kotorja a vízlevezetőket?- Tavaly a torkolattól Furkóig 3 kilomé­ter hosszan kikotorták a Lajvért. A vita - miközben értékes terület marad parla­gon - azon megy, hogy átemelőművet építsenek, vagy kotorjanak. Nem tudni, ki gondol egyáltalán arra, hogy közben ter­melni isJ<ellene: A Sárköz térségi me­lioráció ötéves program, a tervezett befe­jezése 1990, de csúsznak a munkálatok, s most még csak 1987-et írunk. Tavaly megígérték egy Bátán tartott tanácsko­záson: Bátaszékig kikotorják a Lajvért. Most úgy tudjuk: a kotrási pénzt félrete­szik - ez 5-6 kilométeren 7 milliót jelent - az átemelő szivattyú építésére, ami 150 millióba kerül.- Hol döntik el, hogy mikor, mit kell építeni, javítani, karbantartani, csatornát átvágni?- A Sárköz térségi melioráción belül az ütemezést az OVH végzi. A szekszárdi szakaszmérnökséget többször is fölke­restük, - hiába. Ha most elkezdenének kotorni, akkor sem lehetne elvetni, mert a kotrás körülbelül féléves munka. De ha most nem kezdik el, akkor jövőre sem le­het vetni, mert még jobban beiszapoló- dik. Komonyi Orbán régóta ezen a vidéken dolgozik, korábban Bátán volt, emléke­zete szerint másfél évtizede úgynevezett főművi kotrást nem végeztek, pedig 10 évenként minden vízlevezető patakot, csatornát ki kell tisztítani, rendbe kell ten­ni. A szövetkezet dolgozói közül azok, akik a határt járják vízálló csizmát húz­nak, s emlékeznek ennél sokkal rosz­szabb esztendőre: 65-ben például vad­kacsáztak a belvizeken. Most még csak a békák kuruttyolnak benne.- A szekszárd-bátai főcsatorna men­tén is van belvizes terület, de kisebb, hisz a csatorna a Dunához közelebb esik, és a hegyről lezúduló víz nem duzzasztja meg. Ebben a csatornában nincs nö­vényzet, igaz, meg sem élne, mert ez ve­zeti le Szekszárd szennyvizét és már a békák is kipusztultak belőle. Minden­esetre az biztos, hogy végső megoldást a melioráció jelenthet - mondja Szőcs Menyhért. Nagyobb teljesítményű, és lej­jebb elhelyezett szivattyúval alacso­nyabb vizszintet lehet biztosítani, s ha megépül, nemigen marad vetetlen terület a környéken. A téli csapadékot még el­nyelte a talaj, de a májusi 80 milliméteres esőt már nem. Ez igen nagy mennyiség, pláne ha nemcsak a földről, hanem a hegyről is el kell vezetni a vizet. A domb­vidékről gyorsan lezúdul a víz, aztán ahogy síkabb területre ér elcsendesül, lelassul. A nincs nem pótolható- Mi oldja meg a pillanatnyi helyzetet?- A belvíz gyors elvezetésére semmifé­le módszer nincs, várni kell türelmesen, hogy kiszáradjon a talaj. A végső megol­dás kétségtelenül a melioráció. Az üzem területén 140 millió forint értékű meliorá­ciós munkát végeznek, ez azonban ön­magában nem sokat ér, ha az úgyneve­zett közcélú vízlevezetőket, árkokat, tehát a Lajvért és a főcsatornát nem teszik rendbe. Ezt már most el lehetne kezdeni, hisz előbb-utóbb a vízlevezetőket úgyis ki kell tisztítani.- A víz alatt álló 1100 hektárból hány hektáron lesz szántóföldi művelés?- Minden reményünk megvan arra, hogy háromszáz hektáron még május­ban elvetjük a kukoricát. A vízzel foltozott táblákon rendkívül nehéz a vetés, forogni kell az erő- és munkagépekkel, a gép az ingoványos talajon könnyen elsüllyed­het, gyakori, hogy egymásra vetünk, két­szer kap vegyszert ugyanaz a terület. Ez mind-mind többletköltség, arról nem is beszélve, hogy a május végén vetett ku­korica jóval kevesebbet terem, mint az, amelyiket optimális időben, május 5-ig elvetünk. A talaj valószínűleg a nyár fo­lyamán felszárad, de ide másodvetés már nem kerülhet. Május végéig foltozga­tunk, aztán nem tudunk mást tenni: a ve­tetlen területekre ráküldjük a tárcsát és a kultivátort, hogy ne fogjon magot a gyom. Kérdés: Lehet-e bepótolni a vesztesé­get? A válasz egyértelműen nem, hisz ami nincs, azt semmi nem helyettesítheti. A nyolc-tízmillió forint odaveszett, s bármilyen jó a termés a többi kultúrában, ez a pénz nincs, noha lehetett volna. Nem számolha­tunk úgy sem, hogy idén ötszáz hektárral ke­vesebb a bátaszékiek földje, ötszáz hektárnál kevesebb földről kell gondoskodni. A belvi­zes terület többe kerül, mint amit időben meg tudtak művelni, mert többe kerül a duplán vetett vetőmag, a vegyszer, a gépüzem, emellett nehéz körülmények között, rengete­get dolgoznak a felázott talajon a trakto­rosok is. A belvizes területből 200 hektár lehet a foltokban lévő víztükör, a többi sár. Ezen a földön a Lajvér és a szekszárd-bátai főcsatorna mentén tavaly 87 mázsa kukori­cát termeltek hektáronként. A szövetkezetben mindezt tudják, még- sincs kapkodás, idegeskedés. Végzi min­denki a dolgát, hisz tagnak, vezetőnek egy­aránt ezen a földön kell megélni. D. VARGA MÁRTA Iszap, sás és nád a Lajvér-patakban Bérelt istállók

Next

/
Oldalképek
Tartalom