Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-19 / 116. szám
1987. május 19. KEDD XXXVII. évfolyam, 116. szám ÁRA: 1,80 Ft FIATALOK (5. oldal) Munkához való jog - érvényesüléshez való jog 0 iközben határozottan állítottuk, hogy a szocializmusban nincs munkanélküliség, egyfolytában féltünk attól, hgy lesz. Félelmünk akkor erősödött fel mindig, amikor valamilyen gazdaságpolitikai változás előtt álltunk, így 1954-ben, 1957-ben és 1968-ban. Félelmünk mindhárom esetben alaptalan volt. Most megint félünk. 1986. szeptemberétől azoknak a dolgozóknak, akik önhibájukon kívül - legalább tized- magukkal - elvesztik munkahelyüket, hat hónapra meghosszabbított felmondási idő és - ha szükséges - elhelyezkedési támogatás jár. Ez még nem munkanélküli segély, de ahhoz hasonló. Ma már joguk van a vállalatoknak egy-egy tevékenységet szűkíteni, megszüntetni, ha ez számukra tartósan veszteséges. Sok ember munkavégző képessége felszabadulhat ilyenkor. Különösen kényes ez szociális szempontból olyan vidékeken, ahol kevés az ipari munkahely. Úgy próbáljuk ösz- szeegyeztetni a teljes és a hatékony foglalkoztatás elvét, hogy a teljes foglalkoztatásért a központi gazdaságvezetés a felelős, a szigorú létszámgazdálkodésért pedig a vállalat. Mit jelent ma nálunk ilyen körülmények között a munkához való jog? A munkához való jog minden egyes állampolgár törvényes joga arra, hogy kereső foglalkozása legyen. Vagyis a munkához való jog - eredeti értelemben - keresethez, megélhetéshez, kereső foglalkozáshoz való jogot jelent. Több tőkés országban is ezt a jogot törvénybe, alkotmányba foglalták, de nehezen tudják érvényesíteni. Ott a gazdaságban nagyfokú a kíméletlenségig menő szigor. Amelyik vállalat tartósan veszteséges, az előbb-utóbb megszűnik. Amelyik üzem nem hozza a tőle elvárt minimális jövedelmet, azt bezárják. Amelyik munkás a jövedelmet tekintve többet visz, mint amennyit hoz; több a veszteség általa, mint a haszon -, azt legtöbb esetben elbocsátják. Felesleges munkaerőt - főként csak magasan szakképzettet - csak akkor tartanak meg, ha valamennyire biztosak a hamarosan bekötkezö konjunktúrába. Nálunk - és a szocialista országok többségében - a munkához való jogot szintén alkotmányba foglalták. Betartása nem volt eddig túlságosan nehéz a meglehetősen laza vállalati létszámgazdálkodás, és akadozó anyag- és munkaellátottság miatt! Nálunk a gazdaságban eddig nem volt jellemző a könyörtelen szigor. A tartósan, és helyrehozhatatlanul veszteséges vállalatokat sem tudtuk felszámolni, mert tevékenységükre általában szükség volt. Egy-egy üzemet bezártak ugyan, de ez kellő körültekintés híján, gyakran több kárt okozott, mint hasznot. Különösen állt ez a falusi telephelyekre, amelyek létesítése annak idején ipart, ipari kultúrát vitt a faluba, két-, háromszáz, de legkevesebb néhány tucat embert mentesített a napi ingázástól, a fiatalság egy részét a faluban tudta tartani. A legtöbb vállalat ma sem küldi el azokat az embereket, akik még a bérüket - és annak közterheit - sem keresik meg. El kellene ezeket küldeni, de hova? Többségük életvitele, jövedelemszerzése kiesne a társadalami kontroll - ellenőrzés, megfigyelés, szemmeltartás, kezelés - alól. No meg, sok vidéki vállalat, szövetkezet kötelességének is tartja a helyi foglalkoztatási szint fenntartását. Valamikor úgy szólt az „ideológia”, hogy a szocializmusban a munkához aló jog azért érvényesíthető, mert a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, az ember ember által való kizsákmányolása és a munkanélküliség megszűnt, és a népgazdaságot tervszerűen irányítják. Ennek a jognak az érvényesülését reálisan biztosítja a termelés szakadatlan növekedése, a gazdasági válságok kiküszöbölése. Ma már tudjuk, hogy sem a termelési eszközök társadalmi tulajdona, sem a tervszerűség nem biztosíték a teljes és a szó valódi értelmében vett foglalkoztatásra. A termelés sem nő szakadatlanul, a válság sem mindig elkerülhető. De nem csak ez a gond, hanem az is, hogy a dolgozó ember sokkal tágab- ban értelmezi a munkához való jogot, mint a hivatalos felfogás. A munkához való jog a mai ember gondolkozásában már nem egyszerűen valamilyen munkahelyhez, kereseti lehetőséghez való jogot jelent, hanem egyre inkább az egyén képességének, képzettségének, munkabírásának, ambíciójának megfelelő munkakör betöltésére, másszóval érvényesüléshez való jogot is. Mindinkább elvárják a dolgozók, hogy a munka érdekes, szép, magas alkotástartalmú legyen. Igényeik vannak a munka- és egészségvédelemre, üzemi szintű társadalmi juttatásokra, az üzem ügyeibe való beleszólásra. Elvesztették értéküket az olyan közhelyek, mint például az, hogy „a munkában nem szabad válogatni”; „azt kell csinálni, amit mondanak”; „aki fizet, az dirigál”; „mindenki végezze a maga munkáját és ne szóljon bele másba”. Hiába mondjuk ma már a munkába lépő fiataloknak, hogy „mindig ez volt a világ rendje: voltak nehéz és könnyű, fárasztó és lelkesítő, sablonos és alkotó munkák; most sincs másképpen”. A mi gyermekeink már nemcsak „kenyeret akarnak keresni”, hanem szeretnének a munkájukkal lelkileg azonosulni. Szeretnék, ha választott szakmájuk, hivatásuk életüknek célt, tartalmat adna. És ehhez joguk van, mint ahogy ahhoz is, hogy ha már alkalmazzák őket, legyen is értelmes munkájuk. Ritkán kerül szóba a munkához való jog olyan értelmezése, amely szerint a dolgozót el kell látni munkával. A Munka Törvénykönyve már régen kimondta, hogy „a munkáltató köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biztonságos végzésének feltételeit biztosítnai, valamint a munkavégzés módjára vonatkozóan a szükséges iránymutatást megadni”. Kérdés persze, hogy ki védi meg a munkást, ha akadozik a munkellátás és emiatt kifolyik a pénz a zsebéből? Erre az 1884. évi XVII. törvény, az ipartörvény sem adott választ, csupán azt mondta ki, hogy „a segéd felmondás nélkül azonnal kiléphet, ha darabszámra dolgozik és az iparos őt folyamatosan munkával ellátni nem képes". A munkás, a segéd tehát a kapun belüli munkanélküliségből büntetlenül átmehetett a kapun kívüli munkanélküliségbe. apjainkban sok helyen úgy kerüljük meg a konfliktust, hogy nem alkalmazunk egyenes darabbért, egyösszegű utalványozást. Fizetjük átlaggal az állásidőt, illetve elsimítjuk a bajokat valamilyen prémiumos időbéres bérformával. Közben „védjük a munkaidőalapot” mindenféle külső tényezővel szemben, csak éppen a belső okokkal szemben i nem. Sokat beszélünk a beosztottak munkafegyelméről, de igen keveset a vezetés, a gyártás-előkészítés, a programozás, az anyagellátás, a bérezés és a munkaátvétel fegyelméről. Majd akkor lesz a munkához való jog igazi szocia-1 lista „vívmány”, ha ezt nemcsak az alkotmány deklarálja, hanem korszerű és mo- | dern tartalmát a gazdasági vezetés a valóságban is kibontakoztatja, a dolgozó ;P kollektíva pedig magának kiköveteli. Olyan sok tennivaló van e hazában, hogy 11 még sokáig mindenkinek jut belőle bőven. Dr. PIRITYI OTTÓ I Jók az esélyek a KGST és az EGK megállapodására Kedvezően ítélte meg a KGST és az EGK közötti megállapodás megkötésének esélyeit hétfői sajtóértekezletén Vja- cseszlav Szicsov. A KGST titkára elmondta, hogy a megállapodástervezet folyamatban van, megítélése szerint áthidalhatatlan akadályok nem gátolják az egyetértés kialakítását. Az elmúlt két és fél évben megélénkültek a kapcsolatok a két európai gazdasági szervezet között. Ezt segítette az a két tanácskozás is, amelyet tavaly szeptemberben, illetve idén márciusban tartottak a KGST és az EGK képviselői Genfben. Szicsov úgy vélekedett, hogy az együttműködést egyrészt politikai - a bizalom erősítése -, másrészt gazdasági tényezők - pl. a nemzetközi munkamegosztás fejlődése - teszik szükségessé. Szavai szerint anakronizmus, hogy a két szervezet között nincsenek hivatalos kapcsolatok. A KGST titkára szerint jó lehetőségek adódnak az együttműködésre a természetvédelem, a szállítás és az energeA semleges és az el nem kötelezett országok politikájának összehangolásáról és együttműködésük bővítéséről tárgyaltak a ciprusi Limaszol- ban az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkáiban részt vevő semleges és el nem kötelezett országok képviselői. A tanácskozáson Ausztria, Ciprus, Finnország, Jugoszlávia, Liechtenstika területén. Sürgette, hogy a Nyugat a kölcsönös bizalom alapján vizsgálja felül a fejlett polgári célú technológiák átadásával kapcsolatos álláspontját. Visszatérve a két szervezet közötti megállapodás kérdésére elmondta, hogy elvi egyetértés jött létre, de bizonyos területi kérdés - nevezetesen Nyugat-Berlin ügye - még nem tisztázódott. Ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy realitásként kell elfogadni Nyugat-Berlin és Nyugat-Európa gazdasági kapcsolatait. Kérdésre válaszolva elvetette azt a nyugati nézetet, miszerint a két szervezet közötti kapcsolatok hivatalossá tétele gátjává válhat az egyes országok kétoldalú kapcsolatai fejlődésének. Szerinte éppen ellenkezőleg, a két szervezet együttműködése kedvezően hathat az országok közötti együttműködésre is. A KGST és az EGK közötti megállapodás aláírása a kapcsolatok normalizálásának csupán a kezdetét jelentené - hangzott el a moszkvai sajtóértekezleten. tein, San Marino, Svájc és Svédország külügyminiszterei illetve külügyminiszter-helyettesei folytattak eszmecserét. A tanácskozásról kiadott közlemény hangsúlyozza: jó alap van a bécsi utótalálkozó sikeres befejezésére, s a külügyminiszterek szerint ez pozitív hatással lesz a nemzetközi kapcsolatok egészére. Sarlós István Kanadába utazott A kanadai parlament meghívására hétfőn magyar küldöttség utazott Ottawába. A delegációt Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke vezeti. Tagjai: Bokor László, Gajdócsi István, Katona Sándor és Varga Imre képviselők. A küldöttség búcsúztatásán a Ferihegyi repülőtéren megjelent Robert L. Elliott, Kanada budapesti nagykövete. Az NSZK Parasztszövetségének a küldöttsége hazánkban A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának meghívására hazánkba érkezett az NSZK Parasztszövetségének a küldöttsége Gustav Sühlernek, a szövetség első elnökhelyettesének, a Bajor Parasztszövetség elnökének vezetésével. A TOT székházában a vendégeket fogadta Szabó István, a TOT elnöke is. A két szervezet megállapodott abban, hogy kölcsönösen lehetővé teszik a fiatal, 18-30 év között mezőgazdasági szakemberek cseréjét. Már az idén tíz közép- és felsőfokú végzettségű magyar mezőgazda utazik fél évre az NSZK-ba, s ott, a farmereknél részt vesznek a termelő munkában. Ezzel egyidejűleg ugyanennyi NSZK-beli mezőgazdasági szakember érkezik a magyar termelőszövetkezetekbe, gyakorlatra. Bécsi utótalálkozó Napközis óvoda épül Kisdorogon Vízműépítésre 40 millió forint Kisdorogon az utóbbi években egyre nagyobb fejlődés tapasztalható. A községi közös tanács úgy látta, hogy csak egy módon tudja megtartani lakosait: ha biztosítja számukra a könnyebb megélhetéshez szükséges feltételeket. A jelenlegi legnagyobb, közel kétmilliós beruházás az épülő napközis óvoda a hozzá tartozó századagos konyhával. Ezt a munkát tavaly kezdték, a lakosság 300 ezer forinttal és rengeteg társadalmi munkával járult hozzá már eddig is az építkezéshez. A nyugdíjasok szintén sokat segítenek, hiszen közülük az arra rászorulók is innen kapnak majd ebédet, amint beindul a konyha. Az épület ősszel már állt, a vakolás van még hátra. Egyelőre a szennyvíztartály beemelése jelent problémát, emiatt késik a konyha és az óvoda beindítása. Átadás után még a gázbekötést is tervezik. Az iskola területén tavaly a lakók társadalmi munkában lebontottak egy régi épületet, aminek helyére a teveli téesz egyik brigádja szintén társadalmi munkában egy műhelyt és egy tantermet épített. Kisdorogon egyébként úgy történnek a társadalmi munkák, hogy a kö zségi közös tanács építőbrigádja előkészíti a terepet, a lakosság nekilát a munkának, a téesz és az állami gazdaság pedig szakemberekkel, autókkal segíti az építkezést. Már elkészült a temetőhöz vezető feljáró út. Év végén elkezdik a vízműbevezetést a vezetékek lefektetésével, ami áthúzódik a jövő évre is. Ezt a munkát hidroglóbusszal oldják meg, hat utcába vezetik be a vizet. Fotó: Czakó Forrai Imre burkoló Épül az óvoda új szárnya
