Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

1987. április 11. 'tolna' NÉPÚJSÁG 7 Igazgatóválasztás a TOTÉV-nél Indultak heten, maradtak hárman Hármuk közül az egyik igazgató lett Újsághír: „Tegnap délután igazgatóvá­lasztó ülést tartott a Tolna Megyei Taná­csi Építőipari Vállalat 31 tagú vállalati ta­nácsa. Az igazgatói állásra a vállalati ta­nács mostani ülésén három jelölt volt. A kétfordulós szavazás eredménye: két­harmados többséggel a vállalat igazga­tójának Balogh Béla gépészmérnököt, a vállalat gépészeti osztályának eddigi ve­zetőjét választották meg.” A lemondástól a kinevezésig Kobra József, aki 15 évig volt a TOTÉV igazgatója 1986. december 9-én munka- viszonya megszüntetését, korkedvezmé­nyes nyugdíjba vonulásának engedélye­zését kérte 1987. január 1-től. Fülöp Fe­renc, a vállalati tanács elnöke a kérelem benyújtását követő tizedik napra össze­hívta a 31 tagú vállalati tanácsot, amely jóváhagyta Kobra József kérelmét, egyúttal a vállalat műszaki igazgatóhe­lyettesét, Kuklis Lajost megbízta az igaz­gatói teendők ellátásával. Az igazgatói ál­lás pályázatát megszövegezték, s úgy döntöttek: ahány pályázó csak jelentke­zik, mindegyiket meghallgatják. Ekkor választották meg a bíráló bizottságot is. A pályázat 2-2 alkalommal jelent meg a Népszabadság, valamint a Tolna Megyei Népújságban. A postafiókra - amelyet kizárólag erre a a célra béreltek - hét pályázat érkezett, közülük négyen a TOTÉV-nél dolgoztak, A vállalati tanács elnöke: Fülöp Ferenc Balogh Béla, a Totév igazgatója az egyik külső pályázó Tolna megyei volt, ketten pedig Borsod megyéből jelent­keztek. Mindannyiukat meghallgatta a bí­rálóbizottság, s mindannyiukat alkal­masnak találták az igazgatói poszt betöl­tésére. Az egyik Borsod megyei pályázó visszalépett, maradtak tehát hatan. A vállalati tanács március 20-i ülésén a pályázók ismertették stratégiai elképze­léseiket. Ennek alapján szavazott a ta­nács - négy pályázó továbbjutását java­solták, mert úgy érezték, hogy az általuk felvázolt elképzelések megvalósításával a vállalat eredményesen dolgozhat. Mind a négy továbbjutó pályázó a vállalat bel­ső embere lett, függetlenül attól, hogy nem volt olyan kitétel, hogy csak belső pályázók közül kerülhet ki az új igazgató. Mint alapítótól, kikérték a megyei ta­nács véleményét is. Ez a következő volt: „A vállalati tanács felterjesztésére az igazgatói munkakör betöltésére javasolt pályázók közül a szekszárdi városi párt- bizottsággal, mint hatáskörileg illetékes pártszervezettel egyeztetve az alábbi je­löltek választólistára való felvételéhez adjuk egyetértésünket: Balogh Béla, Mo­hácsi János, Wéber Antal. Kérem, hogy fentieket a választást megelőzően a vál­lalati tanács előtt ismertetni szívesked­jen.” A három pályázó jelölőlistára kerülé­sével a szakszervezeti bizottság is egyet­értett. Az igazgatóválasztó vállalati ta­nácsülés időpontja: 1987. április 2., dél­után 14 óra. Az ebédlő melletti kisterem­ben gyülekeztünk, az ülés kezdetét meg­előző percekben sok mindenről beszél­gettünk, csak egy dologról nem: ki lesz az igazgató. Wéber Antal mérhetetlen nyugalommal ül a székén, Mohácsi Lajos mosolyogva társalog, Balogh Béla, aki kocadohányos, rágyújt. Kezdődik az ülés. Tamás Ádám, a me­gyei tanács elnökhelyettese kiegészíti a már idézett véleményt azzal: fiatal, dina­mikus vezetőnek kell átadni a stafétabo­tot, s ennek a négy pályázó közül a há­rom fiatalabb felel meg leginkább. Kuklis Lajos - a negyedik pályázó - a vállalat műszaki igazgatóhelyettese kiterjedt kapcsolatrendszerével és tapasztalatá­val hatékonyan segítheti majd a megvá­lasztott új igazgatót. A szavazás első fordulójában a szava­zatok 64,5 százalékát Balogh Béla, 19,3 százalékát Wéber Antal, 16,2 százalékát Mohácsi János kapta. Minthogy a két­harmados szavazattöbbséget a válasz­tottnak el kell érnie, ismét szavaztak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre. Az eredmény: a szavazatok 77,4 százaléka Balogh Bélának jutott. A vesztes Nem találjuk a megfelelő kifejezést, amellyel Wéber Antal helyzetét jellemez­hetnénk, mondhatjuk úgy is, hogy alul­maradt, vagy éppen úgy, hogy ő lett a vesztes.- Igen, mivel a magyar gyakorlatban nincs még erre megfelelő kifejezés, ma­radjunk abban, hogy én vagyok a vesz­tes. A versenyben különben is győztesek és vesztesek vannak. Annyiban érzem magam vesztesnek, hogy nem én lettem az első. Ez azonban csak formai dolog. Az, hogy a programom velem együtt sza­vazatot kapott, arról győzött meg, hogy nem volt teljesen megalapozatlan, vi­szont nem minden ponton egyezik a vt véleményével, szándékával.- Mi volt a programja?- Meggyőződésem: valamennyi pályá­zó programja 80 százalékban azonos volt, ami a TOTÉV jelenlegi helyzetéből, a piaci lehetőségekből, az általános ten­denciákból következik. Húsz százalékra becsülöm azt a lehetőséget, ami egyénre szabottan szabad mozgásteret ad egy pályázónak. Én azt vallom, hogy a TO- TÉV-et az viheti előre, ha a vezető garni­túra magasabb szellemi színvonalon végzi munkáját. Ehhez két utat láttam. Egyrészt a jelenlegi vezető beosztásban dolgozók tudásának jobb kihasználását, tudásszintjének emelését, másrészt egy tudatos káderpolitikát, azaz új emberek beállítását, valamint a váltani képtelen emberek lecserélését tartottam a legfon­tosabbnak.- Eszébe sem jutott, hogy ezek után el­megy a vállalattól?- Maradok továbbra is a vállalatnál, nem gondoltam arra, hogy elmenjek. Mű­szaki osztályvezetőként dolgozom to­vább. Úgy gondolom, hogy az új igazgató látja és érzékeli, hogy az általam kidolgo­zott program - ha maradéktalanul nem is - reális alapokon nyugszik és megva­lósítható. A győztes A megválasztását követően a vállalat új igazgatója, Balogh Béla megköszönte a kollektíva bizalmát, ígérte, hogy a legjobb tudása és a lehetőségek szerint igyek­szik vezetni a vállalatot. Ehhez a vállalat valamennyi dolgozójának a segítségét kérte.- Mi az első és legfontosabb teendője? - kérdeztük az első munkanapján az igazgatói szobában.- Néhány fontosabb munkaterületen személycserékre kerül sor. Minthogy az embereket érint, igen nagy figyelmet és körültekintést igényel. Nem szeretnénk semmit elkapkodni. A legfontosabb szempont a vállalat célkitűzéseinek a figyelembevétele.- Mit gondol, miért éppen Önre esett a választás?- Tizenöt éve dolgozom a TOTÉV-nél, kezdetben építésvezetőként, akkor a ki­vitelezőgárdával kerültem közelebbi kapcsolatba. Később műszaki osztályve­zetőként, majd gépészeti osztályvezető­ként a különböző munkaterületeket és az ott dolgozó embereket is alaposan meg­ismertem. A 80-as évek elején korszerű gépészeti telephelyet alakítottunk ki, jó­részt társadalmi munkában, s hét vége­ken igen sokszor magam is kubikoltam az építkezéseken. Sokan ismertek tehát engem, ismerték a munkámat, s úgy éreztem: eséllyel indulok az igazgatóvá­lasztáson.- Mint igazgató, mit szeretne elérni, megvalósítani?- A Tolna megyei építtetők bizalmát szeretném visszaszerezni - ebben a hosszú ideje itt dolgozó kollektíva jó part­ner. Az építés-szerelési munkákat igyek­szünk határidőre, jó minőségben elvé­gezni. Felmérjük a környezet igényeit, jobban bekapcsolódunk a sajáterős la­kásépítési programba. A műszaki fejlesztést szeretnénk job­ban felkarolni, a vállalat érdekeihez igazí­tani. Sajnos, az utóbbi időszakban igen sok jó dolgozó hagyott itt bennünket, a pótlásukról gondoskodni kell. Fiatal, am­biciózus munkaerőt szeretnénk foglal­koztatni úgy, hogy megfelelő perspektí­vát ígérnénk.- Hogyan próbálnak több munkát sze­rezni éppen most, amikor viszonylag ke­vés a beruházás? Az egyik jelölt: Wéber Antal- Lakásépítés mindig van, a mi alagút­zsalus eljárásunkat is igénylik. Felfuttat­juk az ipari termelést, épületelemeket, egyedi termékeket készítünk. Megpró­báljuk lejjebb szorítani a költségeket azért, hogy az áraink versenyképesek legyenek, s a megrendelők bennünket válasszanak.- Milyen anyagi kondícióval vette át a vállalatot?- Az előző gazdasági évet 25 millió fo­rintos nyereséggel zártuk, de ebben a vállalatban ennél jóval több van. A vállalat önállóan gazdálkodik, mi döntjük el, hogy milyen munkát vállalunk, mire költ­jük a pénzünket. A megújulásra tehát van lehetőségünk. Ehhez viszont a vállalat minden egyes dolgozójának a jó munká­jára szükség van. így történt hát a TOTÉV igazgatójának a megválasztása, az, hogy a tervekből mi valósul meg, később dől csak el. Tolna megyében a TOTÉV volt az első vállalat, ahol az új vállalatvezetési formára való átállás óta nyugdíjaztatás miatt új igazga­tót választottak. A választás során kiderült: számos probléma nem tisztázott, illetőleg nem kellően előkészített. Érdemes lenne a TOTÉV igazgatóválasztásának ürügyén - a választás itteni eredményétől függet­lenül - megvizsgálni például azt, hogy nem lenne-e célszerű a vállalati tanács tagjainak, illetőleg a vállalat valamennyi dolgozójának módot adni arra, hogy ala­posabban megismerjék magát a pályá­zót, és annak a programját. El kellene gondolkodni azon is, hogy vezetéselmé­letben jártas, továbbá igen nagy szakmai felkészültségű elméleti és gyakorlati sza­kemberekből álló team véleménye meny­nyire segítené a vállalati tanács hatéko­nyabb döntését. D. VARGA MÁRTA Fotó: Gottvald Károly Átképzési támogatás segítségével A varroda helyén tüzöde Kisvejkén Két műszakban, három szalag mellet dolgoznak öt község lányai, asszonyai a Kisvejkei Szabadság Termelőszövetke­zet cipőfelsőrész-készítő üzemében. A betanulási idő vége felé közeledvén, egyre ügyesebb és gyakorlottabb kezek illesztik, ragasztják, tűzik a cipők és szandálok felső részét a Bonyhádi Cipő­gyár számára. Szerkezetváltás Néhány hónapja csak, hogy ezt a szakmát elkezdték betanulni az asszo­nyok. 1980 novemberétől a Halasi Kötöttáru- gyárral való kooperáció értelmében var­rodát alakított ki a termelőszövetkezet. Bár tiz évre szóló szerződést kötött a két fél, az anyavállalat 1985 végén közgaz­dasági megfontolásokra hivatkozva az együttműködés fölszámolását kezdemé­nyezte. Ezt követően jött létre kapcsolat a tsz és a Hódiköt között, de nem volt túl gyümölcsöző, ami arra késztette a szö­vetkezet vezetőségét, hogy a gazdasági szempontokat és a környező falvak né­pességmegtartó erejét továbbra is szem előtt tartva új partner után nézzen, és új munkalehetőséget teremtsen. A Bonyhá­di Cipőgyárral kölcsönösen egymásra találtak ebbéli szándékukban és megál­lapodtak, hogy cipőfelsőrész-készítő melléküzemágat hoznak létre. Átképzés Fejtüző, körültüző, béléstüző, bevégző - és sorolhatnám azokat a „szakmaré­szeket” amelyeket korábban a varrodá­ban, konfekcionálással foglalkozó asz- szonyoknak az új feladatok elvégzésé­hez el kellett sajátítani. Az átképzés az anyavállalat maximális segítségével tör­tént, de még egy nagy segítsége volt a termelőszövetkezetnek: átképzési támo­gatást igényeltek és kaptak. A részletek felől Varsányi Kálmán főkönyvelőt kér­deztem.- A jogszabály adta lehetőségek és a megyei tanács munkaügyi osztályának nagyon pozitív hozzállása segített ben­nünket abban, hogy támogatás igénybe­vételével lehetőségünk legyen a szerke­zetváltásra - kezdi. - Abból indultunk ki, hogy az átképzés ideje alatt a dolgo­zóknak keresetkiesése nem lehet. Mi te­hát a betanulás idejére is fizetjük az asz- szonyoknak az előző évi átlagkeresetü­ket, holott ezt teljesítményük nem indo­kolná. Az átképzési támogatás révén ezt a különbözetet - a tényleges teljesítmény és a kifizetett bér különbségét - kapjuk meg. Több lépcsőben Az átképzés három ütemben zajlott, ahogy a Hódiköt „levonult" és helyét fo­kozatosan átvette a cipőgyár. Összesen 151 dolgozó betanítását kezdték el, azaz ennyien részesültek a február végéig 228109 forintra rugó támogatásból. (Hárman a betanulási idő lejárta előtt föl­mondták, ők a kapott 2095 forintot a szö­vetkezetnek visszafizették, a tsz pedig a következő - havonként történő - elszá­molás alkalmával ennyivel kevesebb tá­mogatást igényel majd.) Jogszabály szerint az átképzési támo­gatást az átszervezés idejére - maximum 3 hónapra - valamint a betanulás időtar­tamára - maximum 12 hónapra lehet igé­nyelni. Varsányi Kálmán elmondta, hogy ők a lehetséges 12 hónap helyett 11 -re kérték a támogatást, mert úgy vélték, hogy ennyi idő alatt is eleget tudnak tenni a dolgozók a szerinte rendkívül fontos három követelménynek: minél több mun­kaműveletet elsajátítani, minőségi mun­kát végezni és a szalag tempóját tartani. A főkönyvelő végül a szövetkezet szempontjából még egy rendkívül fontos körülményt említett a téma kapcsán: az átképzési támogatás összege nem szá­mít bele a keresetszinvonalba. A megyében egyetlenként A szerkezetátalakítás sürgető szük­ségszerűségéről naponta hallunk mos­tanában. Bár ez a folyamat nem zajlik olyan ütemben, mint kellene, így is nyil­vánvaló - és fokozódó - feszültségekhez vezet az, hogy a munkaerő szakmai ösz- szetételében és elhelyezkedésében nem felel meg az igényeknek. Egyidejűleg van munkaerőhiány és munkaerőfeles­leg. Ezek a gondok megyénket sem kerü­lik el, ebben az évben már nálunk is vol­tak létszámleépítések, munkaerő-átcso­portosítások, és ilyen jellegű intézkedé­sekre a jövőben várhatóan fokozottan szükség lesz. A feszültségek feloldására - vagy leg­alább mérséklésére - különböző foglal­koztatáspolitikai eszközöket hoztak létre. Ezek egyike az 1983 óta igényelhető át­képzési támogatás, amely iránt országo­san mérsékelt az érdeklődés, de Tolna megye még ezt az alacsony szintet is alulmúlja: mind ez idáig csak a kisvejkei tsz élt a lehetőséggel. Vajon miért? Azt a feltevést érzésem szerint elvet­hetjük, hogy az átképzés iránt nincs igény. Hiányzik az érdekeltség? A későb­biek során vállalatoknál járva igyekszem erre választ kapni. Nem ismert a lehető­ség a gazdálkodó szervezetek előtt? Ha így van, ezen a gondon talán enyhí­tettünk valamelyest. ROSTÁS I. Fotó: Kapfinger A. A kisvejkei cipőfelsörész-készítö üzem, a varroda helyén

Next

/
Oldalképek
Tartalom