Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-10 / 85. szám

1987. április 10. Hépüjság 3 Kitüntetettek Gyönk pusztái (3.) A megújulás legjobb receptjéről Kerekes Mik­lós, a Szek­szárd-Paksi Ví­zitársulat nyu­galmazott igaz­gatóhelyettese a jászapáti szü­lői házból a csa­lád, a munka szeretetét, és a fegyelmezettsé­get hozta magá­val. 1945. július tizenkettedikén a hadifogságból hazatért egykori bádogossegéd már a tenniaka- rást és azt a szüntelen kény­szert érezte, a közzöséghez tartozni kell. Az új életkez­dés első idő­szakában szak­májában dolgo­zott, majd DISZ- titkár lett, 1951- ben pedig mint annyi sok tettre kész társát, öt is a párt­apparátusba irányították. A pártmunka akkori stílusának megfe­lelően szüntelenül az emberek között volt, érvelt, agitált és politizált a közös tennivalókért. Az akkori pártmunka érté­két és szépségét ma sem tagadja meg, mert azt vallja, hogy a közismert hibák el­lenére is mindent az emberek és a hala­dás érdekében tettek. Kerekes Miklós Szolnokról került Szekszárdra, itt 1970-ig a megyei párt­apparátusban dolgozott, felelős beosz­tásokban. A Tolna Megyei Viz- és Csator­namű Vállalat igazgatói posztja előtt, 64- től 70-ig az MSZMP Tolna Megyei Bízott- Sága párl- és tömegsz.t;r vezetek ooztá lyának volt a vezetője, 76-ban pedig a Szekszárd-Paksi Vízitársulatnak lett az igazgatóhelyettese. Önéletrajzának számszerű tényei ezek, ám a szüntelen munka mögött ér­ték, példaadás, elkötelezettség és a fia­talokért való örökös tenniakarás rejlik. Kerekes Mik­lós azon keve­sek egyike, aki kitüntetései kö­zött őrzi a Mun­kás-Paraszt Ha­talomért Ér­demérmet. Elkötelezett ember. Az ellen- forradalom ide­jében is így cse­lekedett, nem hagyta el az ak­kori parányi pártapparátust. A védelemben és a meggyőző munkában is ott volt. Vizitársulati munkájának ti­zenegy évében is sok öröm és eredmény érte. Most, amikor át­vette az Április Negyediké Ér­demérmet, a megismételhe­tetlen öröm mellé azonnal odagondolta munkatársait. Mert azt állítja, hogy kitün­tetése egyúttal annak a társulatnak újabb elismerését is jelenti, amelyik az elmúlt 11 év alatt hatszor képes volt elnyerni a Kiváló Vállalat címet, és az 1976-os 50 millió forintos termelési értéket tíz év alatt megnégyszerezte. Mindig is a kollektíva eredményeire volt a legbüszkébb. Érzi és tudja, hogy egy ember még a legsikeresebb munka ellenére sem élhet teljes életet, ha nem tudja magát egy közösségben. Csak ilyen feltételek mellett lehet az egyéni munkát mérlegre tenni.- Mindig szerettem a fiatalok között lenni. A megújulás legjobb receptje, hogy bízni kell bennük, mert őszinték, nyíltak és felkészültek. Nem kell nemzedéki el­lentétről beszélni, mert az nem létezik. A feladatoknak kell megfelelniük, a gondo­kat kell leküzdeniük, olyan környezetben és feltételek között, amikor maguk is ne­héz helyzetben vannak. (szűcs) Biotechnológiai kutatóközpont épül Hamarosan megkezdődik Gödöllőn a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutató- központ építése. Az Állami Tervbizottság döntése alapján megvalósuló tudomá­nyos bázis feladatairól Pongrácz Sándor, a jogilag már létező intézmény tudomá­nyos igazgatóhelyettese tájékoztatta az MTI munkatársát. Mint elmondta, a gödöllői központ lét­rehozásának célja, hogy a biotechnoló­giai kutatásokban lépést tartsunk a nem­zetközi mezőnnyel, s meggyorsítsuk a kutatási eredmények gyakorlati alkalma­zását. Magyarországon az alapkutatás néhány területén - főként a növénybioló­giában és mikrobiológiában - nemzetkö­zi mércével mérve is kiemelkedő ered­mények születtek, amelyek elsősorban a mezőgazdaságban és a gyógyszeripar­ban hasznosíthatók. Gondot okoz azon­ban, hogy alkalmazásukhoz kevés a szakember, s a termelő vállalatok még nem készültek fel az új technika fogadá­sára. Emellett a kutatás anyagi forrásai is szűkösek. Az új intézmény néhány témára fogja koncentrálni a kutatómunkát, s foglalko­zik szakemberek kiképzésével is. Első­sorban arra összpontosít, hogy a terme­lési rendszerekkel együttműködve a gyakorlatba gyorsan átültethető ered­ményeket produkáljon. A mezőgazdaság több ágazatában már elérték az extenzív fejlődés felső határát, s továbblépni első­sorban a biotechnológia alkalmazásával lehet. Ez nyújthat lehetőséget arra, hogy olcsóbban és a környezet megkímélésé- vel többet termeljünk. A biotechnológiai eljárások alkalmazása lehetővé teszi a biológiai tartalékok kiaknázását a nö­vénytermesztésben és az állattenyész­tésben, az élelmiszeriparban pedig en­nek révén keresett, versenyképes új ter­mékek sora állítható elő. A tervek szerint a gödöllői kutatóköz­pont 1989-ben kezdheti meg tevékeny­ségét. Országszerte befejezéséhez kö­zeledik a tavaszi munkák egyik leg­fontosabbika, a gyümölcsfák és a szőlők metszése. A nagyüzemekben csaknem min­denütt elkészültek ezzel, a kiskertek­ben viszont van még hátra munka, amely várhatóan a hét végén a leg­több helyen befejeződik. A kerti munkáknál mintegy négy­hetes késés mutatkozik. Késői lesz tehát a virágzás is a gyümölcs- és szőlőszüret ideje vár­hatóan ugyancsak kitolódik. A MÉM szakemberei szerint a téli és kora tavaszi fagykárok értékét egyelőre még mindig nem lehet megállapítani. R udolfm ajor Másodszor vágunk neki a majorba ve­zető útnak. Most nem kell félúton vissza­fordulnunk, mint két héttel ezelőtt a sár­tenger miatt. Igaz, a tengelytörő buckák között a járhatóbb utat, a szántóföldet választjuk. Aztán elfogy a gép ereje, gya­logszerrel kapaszkodunk fel a dombra, a birkacsapáson. Időtlenséget sugárzó, elhagyott épüle­tek, málló vakolat, rozsdásodó gépek. Lehangoló az első benyomás. Egy szebb napokat megért pádon idős emberek be­szélgetnek, látszik, szívesen időznek a korai napsütésben. Glöckner Henrik te­lepvezető és Hartenstein Ádám növény- termesztési ágazatvezető nem lepődik meg az idegenek érkezésén, sok min­dent megértek már, nem csodálkoznak, hogy erre tévedt valaki.- Az első madarak voltunk a kollégám­mal, én negyvenkét éve járok ki - mondja Hartenstein Ádám. - Átéltük a nagy fel­lendülést és itt vagyunk a pusztulásnál is. Lett volna mit megőrizni. Az egykori paraszti birtokokból, 50-60 holdas terü­letekből álló majorban 1953-ban álltak át a birkatartásra, akkor elsősorban a gyapjáért tenyésztették az igénytelen jó­szágot. Úgy mondják, 3000 darabot is számoltak abban az időben. A nagy épít­kezések 1965-70 között következtek, a Hőgyészi Állami Gazdaság nagytormási kerületében önállóan gazdálkodott a major, munkáslakásokat, szociális léte­sítményeket emeltek. A végleges törést 1971 hozta, azóta a 14 kilométerrel odébb fekvő Juhépuszta központjával működik a telep, az állatlétszámot folya­matosan csökkentik. Az épületekről az idő gondoskodik... W- Kilenc évig éltem a majorban, 1948- ban telepítettek ki bennünket. Nem pa­naszkodom, volt részes kukoricám, álla­tot neveltünk, szekérszám vitték akkori­ban innen a tojást. Volt egy kis boltunk, a kovácsmester itt kint lakott, a bognár rendszeresen kijárt. Aztán felnőttek a gyerekek, vettem a faluban egy házat, beköltöztünk. Elgondolkodva számolja a telepveze­tő, hogy hányán hagyták el az utóbbi években a majort. Tavaly és azelőtt négy család költözött el, a Varsád-Felsönána-Kalaznó három­szögben telepedtek le. Azok, akik meg­maradtak: négy család, hat ember. Szá­mukra is inkább kényszerpálya, mint vá­lasztás a puszta.- Itt, az iroda mellett egy idősebb pár lakik, az asszony kórházban fekszik, a férfi ma látogatja. Odébb, ahol a kismotor áll, fiatal pár él. Tudja, ha nem itt lennének ezek a lakások, sok pénzt érnének - hall­juk a sokszor végiggondolt szavakat. Nyikordul az ajtó, nehezen felismerhe­tő asszony jelenik meg a szűk nyílásban, a szokatlan hangok csalták ki. Mire odaérünk csapódik a kapu, egy fenyege­tően csaholó, vicsorító kutyával állunk szemben. Nincs esély a találkozásra.- Legalább az udvart felássák, a házat valamennyire rendbentartják - nyugtáz­za a történteket vendéglátónk. - Leg­alábbis egy darabig. Aztán ugyanarra a sorsra jutnak, minta régi gépműhely, a fenyőkkel, nemes nö­vényekkel körbeültetett irodaépület, a munkásszállás. És biztosan gyönyörű környezetben állott a mára romjaiban lé­vő étterem, elhanyagolt udvarában nem vesz tudomást a megváltozott időkről, minden kikeletkor hősiesen újrahajt a ta­vaszi hérics.- A legnagyobb baj, hogy nincs út. Egyszer felvetődött, hogy a 65-ös útról Murga felől megépítik, már fel is mérték, de nem volt rá pénz - halljuk a tényszerű megállapítást, miközben a húszvagonos magtár, a hízó-, a lóistálló mellett hala­dunk. XX A hivatalos véleményt Karika Ferenc kerületigazgató így összegzi: - A major éppen a terület középpontjában fekszik. A birkalétszámot folyamatosan csök­kentjük, a telepet idővel felszámoljuk. Je­lenleg Juhéból irányítják, gazdaságtalan az üzemeltetése, különösen télen. Hatan három felöl járnak dolgozni az időjárástól függően motorral, fogattal, szánnal, vagy a nagy havazás idején erőgéppel kellett szállítani a dolgozókat. Az ésszerűség és gazdaságosság dik­tálta érvelés mellett az sem lényegtelen, hogy mi lesz az alig húsz éve emelt épü­letekkel, komfortos lakásokkal. Amit már biztosan tudnak: két lakást az éjjeliőrnek, és a takarmányosnak tartanak fenn. És a többi...?- Tavaly májusban úgy volt, hogy jön egy fiatalember, mert nekem lejár idén az időm - mondja búcsúzáskor Hartenstein Ádám. - Aztán körül sem nézett, visszalé­pett. Aki nem szereti ezt a vidéket, az nem tud megszokni idekint, pedig szép mun­ka ez, és jó földjeink vannak... tudja a juhtrágya miatt. Igaz, télen nagyon meg­szenvedtünk, de az sem tart örökké, itt a jó idő. A nyílt tekintetű gazdászember utoljára küzdött meg a pusztában az elemi erők­kel, néhány hónap múlva nyugdíjba megy, kollégájának sincs sok ideje visz- sza. Az utolsók voltak, akiknek többet je­lentett pusztán munkahelynél Rudolfma­jor. TAKACS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Már nincs mit mérlegelni... A diófák őrzik már csak a hely szépségét Glöckner Henrik: „Az a legnagyobb baj, hogy nincs út...” Feladategyeztető tárgyalás a megyei tanácson A Mezőgazdasági és Élelmezési Mi­nisztérium, valamint megyénk párt-, álla­mi és társadalmi vezetőinek évi feladat­egyeztető tárgyalásának színhelye volt tegnap a megyei tanács elnöki tanács­terme. A rendszeressé vált értekezlet résztvevőit - köztük dr. Dobóczky István miniszterhelyettest - Mátyás István, a megyei tanács elnökhelyettese köszön­tötte. A résztvevők Kelemen István mező- gazdasági és élelmezési osztályvezető tájékoztatása alapján értékelték me­gyénk agrárágazatának elmúlt évi tevé­kenységét és szóltak az idei év főbb fel­adatairól. Megállapították, a kedvezőtlen időjá­rási körülmények ellenére a megye élel­miszergazdasága, - beleértve az élelmi- szeripari üzemeket is - növelte termelési értékét, valamint eredményét. Megkez­dődtek, illetve felgyorsultak az állatte­nyésztési telepek rekonstrukciós mun­kái, melynek során korszerűsödnek a tartási és takarmányozási technológiák. A tanácskozás résztvevői ezt követően a megye agrárágazatának idei feladatait egyeztették. Megyénk vezetése fokozott figyelemt fordít az MSZMP KB 1986. november 20-i határozatából adódó feladatok eredményes teljesítésére. Ennek alap­ján: kiemelt feladat a gabonatermelés növelése, a hozamok fokozása, a minő­ségi termékek előállítása, a termelés jö­vedelmezőségének növelése. Továbbá fontos az állattenyésztési telepek re­konstrukciójának folytatása és gyorsítá­sa, valamint a térségi területfejlesztési beruházások megvalósítása, amelynek keretében folytatódnak a Sárköz-térség megkezdett meliorációs munkái. A feladategyeztető tárgyalás munká­jában részt vett és felszólalt Gyugyi János, az MSZMP Tolna Megyei Bizottsá­gának titkára is. Kerekes Miklós Vége felé tart a metszés

Next

/
Oldalképek
Tartalom