Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-07 / 82. szám

4 NÉPÚJSÁG 1987. április 7. Moziban Adalékok a szerelemről A Swann szerelme című film, V. Schlöndorff rendezésében. Marcel Proust „Az eltűnt idő nyomában” című, monumentális regényfolyamából a Swann-Odette epizódot emeli ki, a zsidó származású, müveit, kifinomult ízlésű nagypolgár és egy önzésében kiszámít­hatatlan, ellentmondásos jellemű nö sze­relmének történetét. A századelő francia szalonjaiban, szá­munkra már zártnak, életidegennek tűnő világban szövődik a Swann számára tét­len epekedést, gyötrő féltékenységet je­lentő kapcsolat. Zárt világ, csillagtávol­ban az egzisztenciális gondoktól, amely­ben bőségesen jut idő és hely a fölös ér­zelmek luxusára, amelyben elfinomulhat a képzelet és művi örömökben élheti ki magát. A gáláns és okos Swann ehhez a világhoz tartozik, tehetsége révén á her­cegi szalon kiválasztottjai közé, holott „csak” nagypolgár. A rang és a gőg pontosan számon tart­ja a sorrendiséget, míg a szerelem az ef­féle léptéket nem ismeri. A Guermantes család a lánnyal való megalázó kapcso­lata miatt fordul el Swanntól, aki ekkor már halálosan beteg. A filmben azonban erre nem esik külön hangsúly - híven az alapmű világához a szerelem kifejlődé­sét, és a folyamat lélektanilag sokolda­lúan árnyalt állomásait igyekszik megra­gadni. Az egzaltációra hajlamos szellem em­berének szelíd őrületét kísérhetjük nyo­mon, olyan emberét, akiben a szenve­délyt csak erősíti a másik idegensége, az öntudatlan közönségesség és képmuta­tás a vonzó külső mögött. A képlet a ma­ga valóságában kimeríthetetlenül gaz­dag - ezt éppen a regény példázza. Kér­dés, hogyan birkózik meg vele a film, hi­szen a történet epikai értelemben koránt­sem fordulatos, a történelmi atmoszférát az uralkodóosztály zárt világa hordozza, és hiányzanak a sorsukat formálni ké­pes, cselekvő egyéniségek. Schlöndorff filmjét mintha épp ez a szűk, behatárolt tér tette volna erőteljes­sé, ábrázolásában kiegyensúlyozottá. Erénye a tárgyszerűség, a pontos megfi­gyelés, a túlcsorduló érzelmek gondos kerülése. A nő szerepében 0. Muti és partnerének, J. Ironsnak a játéka. A szí­nészi játék perdöntő, a hangulatváltások, elértések, a váratlan elhallgatások hiva­tottak arra, hogy a film nyelvén is érzékel­ni tudjunk valamit az érzelmi paradoxo­nok Proust által megfogalmazott univer­zumából. Idő és időtlenség párbeszédéről első­sorban az orchideák fölé hajló férfiarc, vagy az égő gyertya remegő viaszcsöpp- jei tudósítanak. A film mindenesetre pél­dázza, hogy érzéseinknek, vonzalmaink­nak nincs előre leírható, pontos koreog­ráfiája. A szerelem, amelyben a képzelet nemegyszer döntő szerepet játszik, zsar­noki erő. Hatalmát néha a múló idő sem csökkenti, legfeljebb a kiszolgáltatott ér­zelmek térképét rajzolja át. BÓKA RÓBERT Színházi esték Bálint András Radnóti-estje Radnóti Miklós a háborús évek alatt naplót írt, ami mindmáig kiadatlan, csak néhány részlete jelent meg, szétszórva, folyóiratokban. A naplórészletekből állí­totta egybe Bálint András Radnóti-műso- rát, közben elhangzik egy-egy vers vagy versrészlet is, sőt Arany és Vörösmarty verse is. (A lantot, a lantot..., Előszó), le­het, hogy ezeket Radnóti belemásolta naplójába, de akkor is szerencsés, ha Bálint András leleménye. Zaklatott idők, amikor „megfagy az őz nyoma is. Készül le a völgybe a farkas", miként egyik versében Irta, majd a „jó ha­lál” kegyelmét kérte, de tudta, hogy oly korban élt, „mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős”. Líránk jelképe, már Toldy is így gon­dolta, a lant és a kard, de Radnóti utolsó éveinek klasszikussá nemesedett költé­szetében hiába keresnénk a hajdani ka­tonaköltők pátoszát, a „harc mezejének” dicsőségét, Radnóti az ártatlanul üldö­zött, a gyűlölet és eszeveszettség áldoza­ta, akit erőltetett menetben hajtottak a biztos halálba, az abdai tömegsírba. A napló ezeknek az éveknek a krónikája, napi dolgait jegyzi fel, fordít, verset ír, ba­rátaival találkozik, felvillantja a munka- szolgálat megalázó jeleneteit. Viszont sok mindenről szükségszerűen nem esik szó benne, aminek azonban Bálint And­rás összeállításában helye lenne, hisz neki nem kell minden részletben ragasz­kodnia a napló szövegéhez. A Nem tud­hatom... című versre gondolok, aminek keletkezéstörténetét jól ismerjük, 1944 fordulóján olvasta fel első változatát ba­rátainak, s a vers, a hazaszeretetnek ez a kivételesen szép megnyilatkozása Rad­nóti magatartását a halálos fenyegetést hordozó időben különösen jellemzi. A napló egyébként sem kerek történet, egy nagy költő feljegyzéseit tartalmazza, melyek időnként esetlegesek, szűksza­vúak, s gyakran csak jelzik egy kor rette­netét. Az sem biztos, hogy az irodalom­ban kevésbé járatos olvasó minden uta­lást megért, mint azt is, ami egy akkori költő rendőrségi feljelentéssel felérő írá­sára vonatkozik az egyik jobb sorsra érdemes folyóiratban; a költő nevét egyébként csak ocsmány támadása tar­totta fenn, s épp Radnóti sorai alapján, nevét én sem vagyok hajlandó leírni. Milyen Bálint András Radnóti-estje? Helyenként megrázó, amikor a napi ese­mények különböző intenzitású rémségei mögött meglátjuk a költőt, s versek emlé­kei is felvillannak bennünk, valóban átél­jük annak a kornak minden iszonyatát. De ezt motiválni lehetett volna versekkel is, hisz utolsó egy-két évének termése maga is napló, hű képe életének, halálos sejtelmeinek, a jóvátehetetlen sorsnak. Bálint András szépen mondja ezt a vi­lágos, szabatos prózát, mely helyenként tárgyilagos, másutt szenvedélyes, de mindig tiszta és választékos, bár időn­ként szavai felgyorsulnak, s ilyenkor egy- egy félmondat érthetetlenül úszik el. CS. L. Hangversenysorozat Pedagógusjelöltek kórustalálkozója Szekszárdon Mint arról lapunkban már hírt adtunk, a múlt hét péntekén nyílt meg Szekszárdon az óvó- és tanítóképző főiskolák II. orszá­gos kórustalálkozója. Míg az első találko­zón - Esztergomban - a szekszárdiak voltak kórusként a legfiatalabbak, ebben az esztendőben máris rendezőkké, házi­gazdává váltak, s itt jegyezzük meg, hogy e tisztükben sem vallottak szégyent. Hogy ezért név szerint kit kellene említe­ni? A főiskola diákjait, tanárait, dolgozóit egyaránt - ahogyan ezt dr. Deli István, a tagozat vezetője zárszavában is említet­te, s amivel egyet is érthetünk. Hangsúlyozta azt is dr. Deli István - mégpedig pénteken este a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ színháztermében, a hangversenysoro­zatot megnyitó beszédében -, hogy e rendezvény a kulturális hagyományok ápolását szolgálja, ugyanakkor méltó tisztelgés a nemzeti, a nemzetközi ének­kultúra előtt - miközben felemelő, hogy ezáltal szép élményeket nyújtanak so­kaknak a jövő pedagógusai. (Sajnos, e szép élményekből a három hangver­senynap során kevesen részesültünk, de ezért csak magukra vethetnek azok, akik távol maradtak a hangversenyteremtől, pénteken, szombaton és vasárnap. S ezek után következne az összegzés, mármint ami a produkciókat illeti. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a fiatalok a hosszú utazás és az itteni programok következtében meglehetősen fáradtak voltak, így néhol joggal előfordultak hangzásbéli hibák. De! Összességében igen színvonalas, szép műsort hozott magával mindegyik kórus (ez a hazaiak­ra is vonatkozik), mégpedig jó válogatás­ban, melyet lelkesen, csöppet sem in- diszponáltan adtak elő. Produkcióikra szinte minden alkalommal dukált a vas­taps. Tegnap délelőtt 9 órakor a város kü­lönböző intézményeiben szakmai prog­ramokon vett részt kórusvezetöikkel együtt a közel 1200 kórustag. A főiskola előadójában Forrai Katalin, az UNICEF nemzetközi zenei szervezetének elnök­ségi tagja Az óvoda és az iskola kapcso­latáról tartott előadást; a Művészetek Há­zában Lukin László karnagy „A bölcsőtől a sírig" címmel Liszt Ferencről szóló előadását hallgathatták meg, melyen Lá­nyi Péter és Thész László működött közre Szőnyi Erzsébet és Timo Von Creutlein zongorán. A művelődési központban Szőnyi Erzsébet zeneszerző} nyugalma­zott tanszékvezető egyetemi tanár Ko­dály Zoltán eszméi nemzetközi távlatban előadásához többen is kapcsolódtak, így Timo Von Creutlein, a finn Kodály-társa- ság elnöke. M. Katanics Mária Liszt-díjas karnagy az SZMT székházában A gyer­meki világ Kodály Zoltán kórusműveiben című előadását tartotta meg. Délelőtt 11 órakor a főiskola aulájában folytatódott, illetve fejeződött be a prog­ramsorozat. Ekkor tartották a záróün­nepséget, ami közös énekléssel kezdő­dött, igazán jó hangulatban. Majd ünnepi percek következtek: Lányi Péter zongo­raművész, főiskolai tanár Chopin Poloné- zét adta elő, majd Fasang Árpád zene­szerző, a zsűri elnöke meleg szavak kí­sértében mondott köszönetét a kórusok­nak, s átadta az emléklapokat és a Far­kas Pál szobrászművész alkotta emlék­plaketteket, melyek Szekszárd neveze­tességeit ábrázolják. Az ünnepség - me­lyen részt vett Szabó Géza, a városi párt- bizottság első titkára és Kovács János, a városi tanács elnöke is - Deli István zár­szavával és Karai József Ünnepi kórus művével zárult, melyet maga a szerző kí­sért zongorán. - hm - ez ­Tévénapló Az öreg tekintetes Gárdonyi Gézát hovatovább ifjúsági íróként tartjuk számon, pedig az Egri csilla­gokat, mindmáig legnépszerűbb regényét nem is a fiataloknak szánta. Gárdonyi igazi világa a falu, amihez csendes meghittség fűzi, ismeri minden rezdülését, em­bereit, gondjait. Az éh falum címet adta egyik novella füzérének, s itt mindenhez kö­ze van, személyes élmény számára a falu, nem pedig látvány. Hőseiből hiányzik a fiatal Móricz falujának vérbő indulata, itt minden csendes, otthonias, tulajdonkép­pen reménytelen is, mert Gárdonyi úgy látja, ebből a befelé fordult világból nem ve­zet út sehova. írásaiban azért bukkan fel gyakran a kérdés, ki lehet-e törni ebből a zárt világból, s amikor egyik hőse, Istenes Imre azzal kopog be hozzá, hogy fiát beadná a városi iskolába, a városba került parasztfiú sorsának látomása jelenik meg előtte, aki végül megtanulja, „milyen nyakkendő való a szmoking mellé és ho­gyan kell tartani a teáscsészét, mikor állva isszák”, de mindvégig idegen marad az ellenséges világban. Az ellentét feloldhatatlan, paraszthősei sorra elbuknak, de fordítva sem jobb, mert a fővárosba került öreg tekintetesnek is el kell pusztulnia a számára érthetet­len környezetben. Valószínűleg ez legjobb társadalmi regénye, ami máig sem ve­szítette el érvényét, sőt, bár más formában, egyre több városba szakadt öregember tragédiája játszódik le szemünk előtt. Az alapképlet tulajdonképpen a Lear-problé- ma: az öreg király kiosztja kincseit gyerekei között, de a remélt szeretet, megértés egyre fogy, az öregember egyre magányosabb lesz. Az öreg tekintetessel is ez történik, s értékein túl ez ad aktualitást is Horváth Tibor filmjének, aminek for­gatókönyvét Munkácsi Miklós írta. Gárdonyi titka stíjusában van. Szakított Jókai romantikus ünnepélyességével, Mikszáth csevegő természetességét is hiába keressük írásaiban, Gárdonyi realiz­musa a tényekre szorítkozik, ezért szereti a tőmondatokat, a cicomátlan pontossá­got. írásainak ez ad valami hasonI thatatlan kedvességet, amit más műfajba átteni nehéz, s Az öreg tekintetes filmváltozatánál sem sikerült. A történet egyszerű, min­den, ami fontos, belül játszódik le, s Gárdonyi lélekrajza pontos és meggyőző, amit Mádi Szabó Gábor él át igazán, kevés eszközzel, s éppen ezért mindig hatáso­san. Szép, becsületes vállakózás a tévéváltozat, gyengéi ellenére is hű képe a század- forduló világának, problémája pedig ma is eleven s talán tanulsággal is szolgálhat. Ünnep A felszabadulás ünnepére elsősorban az Itt élned, halnod kell című nagyszabású történelmi tabló emlékeztetett, s ezzel egy időben láthattuk a Hány az óra, Vekker úr? című filmet, amit Páskándi Géza novellájából írt és rendezett Bacsó Péter. A ro­mantikus történet az üldözések idejéről szól, s abban a történelmi kavargásban vol­taképp még ez is elképzelhető, de az abszurd ötlet inkább irodalom, mint történe­lem, mert akik átélni kényszerültek ezt a történelmi abszurditást, jól tudják, egészen másként volt. Egy tárgyi tévedés is erre figyelmeztet: a kötelező sárga csillag, ami­nek annak idején formáját pontosan előírták, nem olyan volt, mint amit Weisskopf órás varr fel kabátjára. Karinthy Ferenc Budapesti tavasza mellett a kor leghatásosabb és mindenképp legköltőibb megfogalmazása Hu bay Miklós drámája, az Egy szerelem három éjsza­kája, aminekverseit Vass István, zenéjét Bánki György írta. Vitathatatlanul maradan­dó mű, ami Félix László interpretálásában a lírai elemeket emeli ki, azt sugallva, hogy a halhatatlanság azok mellé szegődött, akiket pribékjeik a pusztulásnak adtak át. A háttérben sejtelmes árnyék, Radnóti Miklósé, s mindazoké, akiket a boldog szerelemből taszított a gonoszság a jóvátehetetlen halálba. Cs. L. Rádiójegyzet Házassági hirdetések között Házassági hirdetéseket szívesen olvasunk akkor is, ha eszünk ágában sincs e nemes és biztonságos köte­lékbe lépni, vagy már évtizedekkel előtte megtaláltuk párunkat. Ennek a kitüntetett érdeklődésnek pedig az lehet a magyarázata, hogy a sorok különböző egyéniségeket, karakte­reket takarnak, a rövid bemutatkozá­sokkal, igényfelsorolásokkal ma­gunk elé képzelhetjük az embert, és valljuk be becsületesen, sokszor jó­kat mulathatunk gyengéiken. Mert amíg nem a sajátunkról van szó, ad­dig nagyszerű játék. Ilyen ötletes játékra hívott bennün­ket szombaton kora délután Szabiár Ferenc háztűznézőben - házassági hirdetések között című műsora, amit a magyar nyelv hete alkalmából su­gározott a Kossuth Rádió. A megfo­galmazást, gyakori szóhasználatot, divatos paneleket vizsgálta a szerző gyakorlati példákat idézve és a for­mából a tartalmat, a háttérben meg­húzódó törekvéseket, a pszichés in­dítékot kereste. Mindezt ötletesen, dramatizálva, neves színészek tol­mácsolásában hallgathattuk végig. Nos, mint annyi más területen, ezúttal is megállapíthattuk, nincs új a Nap alatt, hiszen már a század első évtizedeiben is közöltek az újságok házassági hirdetéseket, mégpedig nem is akármilyeneket... Az alapvető különbség az elődök és a ma társke­resői között, az őszinteség, az elő­zőek javára. „Névházasságot kötnék 1000 pengőért magyar állampolgár­ral...” - íme egy a sok példa közül. A mostani hirdetések között kalandoz­va bizony hosszabb, mesterkéltebb, hivalkodóbb szövegekkel találko­zunk, amelyeknek nyilvánvaló célja az érdeklődés felkeltése. Ez pedig a jelenlegi divathoz, az értékrendszer­hez való közelítéssel érhető el. Tanulságos például, hogy mekko­ra terjedelmet szánnak az anyagi helyzet ismertetésének. Korábban elég volt egyetlen jelző: „gazdag”, a mostani megfogalmazásban: „zöld övezeti lakással”, „rózsadombi villá­val” rendelkezik, vagy „jól pozício­nált”, „nyugati autómárkával” bíró férj, illetve feleségjelöltek vannak. Az ön-, és a társjeliemzésben aztán a legkülönfélébb, fontoskodó és böl- cselkedö, közvetlen és kimért, puri­tán és entellektüel hangvétellel talál­kozhatunk, amivel dinamikus özve­gyek, információképes, agilis férjje­löltek, magasan kvalifikált partnerek, reprezentálni is tudó, önhibájukon kívül elvált háziasszonyok keresik társukat. Ezek a nyelvi szörnyszülöttek azonban túlmutatnak a házassági hirdetéseken, tükröt tartanak elénk, belenézve értékítéletünket, emberi kapcsolataink minőségét láthatjuk. Sokak számára bizony nem hízelgő a kép. T. ZS. Swann és Odette A vasárnapi hangversenyen a debreceni főiskolások

Next

/
Oldalképek
Tartalom