Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-07 / 82. szám
4 NÉPÚJSÁG 1987. április 7. Moziban Adalékok a szerelemről A Swann szerelme című film, V. Schlöndorff rendezésében. Marcel Proust „Az eltűnt idő nyomában” című, monumentális regényfolyamából a Swann-Odette epizódot emeli ki, a zsidó származású, müveit, kifinomult ízlésű nagypolgár és egy önzésében kiszámíthatatlan, ellentmondásos jellemű nö szerelmének történetét. A századelő francia szalonjaiban, számunkra már zártnak, életidegennek tűnő világban szövődik a Swann számára tétlen epekedést, gyötrő féltékenységet jelentő kapcsolat. Zárt világ, csillagtávolban az egzisztenciális gondoktól, amelyben bőségesen jut idő és hely a fölös érzelmek luxusára, amelyben elfinomulhat a képzelet és művi örömökben élheti ki magát. A gáláns és okos Swann ehhez a világhoz tartozik, tehetsége révén á hercegi szalon kiválasztottjai közé, holott „csak” nagypolgár. A rang és a gőg pontosan számon tartja a sorrendiséget, míg a szerelem az efféle léptéket nem ismeri. A Guermantes család a lánnyal való megalázó kapcsolata miatt fordul el Swanntól, aki ekkor már halálosan beteg. A filmben azonban erre nem esik külön hangsúly - híven az alapmű világához a szerelem kifejlődését, és a folyamat lélektanilag sokoldalúan árnyalt állomásait igyekszik megragadni. Az egzaltációra hajlamos szellem emberének szelíd őrületét kísérhetjük nyomon, olyan emberét, akiben a szenvedélyt csak erősíti a másik idegensége, az öntudatlan közönségesség és képmutatás a vonzó külső mögött. A képlet a maga valóságában kimeríthetetlenül gazdag - ezt éppen a regény példázza. Kérdés, hogyan birkózik meg vele a film, hiszen a történet epikai értelemben korántsem fordulatos, a történelmi atmoszférát az uralkodóosztály zárt világa hordozza, és hiányzanak a sorsukat formálni képes, cselekvő egyéniségek. Schlöndorff filmjét mintha épp ez a szűk, behatárolt tér tette volna erőteljessé, ábrázolásában kiegyensúlyozottá. Erénye a tárgyszerűség, a pontos megfigyelés, a túlcsorduló érzelmek gondos kerülése. A nő szerepében 0. Muti és partnerének, J. Ironsnak a játéka. A színészi játék perdöntő, a hangulatváltások, elértések, a váratlan elhallgatások hivatottak arra, hogy a film nyelvén is érzékelni tudjunk valamit az érzelmi paradoxonok Proust által megfogalmazott univerzumából. Idő és időtlenség párbeszédéről elsősorban az orchideák fölé hajló férfiarc, vagy az égő gyertya remegő viaszcsöpp- jei tudósítanak. A film mindenesetre példázza, hogy érzéseinknek, vonzalmainknak nincs előre leírható, pontos koreográfiája. A szerelem, amelyben a képzelet nemegyszer döntő szerepet játszik, zsarnoki erő. Hatalmát néha a múló idő sem csökkenti, legfeljebb a kiszolgáltatott érzelmek térképét rajzolja át. BÓKA RÓBERT Színházi esték Bálint András Radnóti-estje Radnóti Miklós a háborús évek alatt naplót írt, ami mindmáig kiadatlan, csak néhány részlete jelent meg, szétszórva, folyóiratokban. A naplórészletekből állította egybe Bálint András Radnóti-műso- rát, közben elhangzik egy-egy vers vagy versrészlet is, sőt Arany és Vörösmarty verse is. (A lantot, a lantot..., Előszó), lehet, hogy ezeket Radnóti belemásolta naplójába, de akkor is szerencsés, ha Bálint András leleménye. Zaklatott idők, amikor „megfagy az őz nyoma is. Készül le a völgybe a farkas", miként egyik versében Irta, majd a „jó halál” kegyelmét kérte, de tudta, hogy oly korban élt, „mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős”. Líránk jelképe, már Toldy is így gondolta, a lant és a kard, de Radnóti utolsó éveinek klasszikussá nemesedett költészetében hiába keresnénk a hajdani katonaköltők pátoszát, a „harc mezejének” dicsőségét, Radnóti az ártatlanul üldözött, a gyűlölet és eszeveszettség áldozata, akit erőltetett menetben hajtottak a biztos halálba, az abdai tömegsírba. A napló ezeknek az éveknek a krónikája, napi dolgait jegyzi fel, fordít, verset ír, barátaival találkozik, felvillantja a munka- szolgálat megalázó jeleneteit. Viszont sok mindenről szükségszerűen nem esik szó benne, aminek azonban Bálint András összeállításában helye lenne, hisz neki nem kell minden részletben ragaszkodnia a napló szövegéhez. A Nem tudhatom... című versre gondolok, aminek keletkezéstörténetét jól ismerjük, 1944 fordulóján olvasta fel első változatát barátainak, s a vers, a hazaszeretetnek ez a kivételesen szép megnyilatkozása Radnóti magatartását a halálos fenyegetést hordozó időben különösen jellemzi. A napló egyébként sem kerek történet, egy nagy költő feljegyzéseit tartalmazza, melyek időnként esetlegesek, szűkszavúak, s gyakran csak jelzik egy kor rettenetét. Az sem biztos, hogy az irodalomban kevésbé járatos olvasó minden utalást megért, mint azt is, ami egy akkori költő rendőrségi feljelentéssel felérő írására vonatkozik az egyik jobb sorsra érdemes folyóiratban; a költő nevét egyébként csak ocsmány támadása tartotta fenn, s épp Radnóti sorai alapján, nevét én sem vagyok hajlandó leírni. Milyen Bálint András Radnóti-estje? Helyenként megrázó, amikor a napi események különböző intenzitású rémségei mögött meglátjuk a költőt, s versek emlékei is felvillannak bennünk, valóban átéljük annak a kornak minden iszonyatát. De ezt motiválni lehetett volna versekkel is, hisz utolsó egy-két évének termése maga is napló, hű képe életének, halálos sejtelmeinek, a jóvátehetetlen sorsnak. Bálint András szépen mondja ezt a világos, szabatos prózát, mely helyenként tárgyilagos, másutt szenvedélyes, de mindig tiszta és választékos, bár időnként szavai felgyorsulnak, s ilyenkor egy- egy félmondat érthetetlenül úszik el. CS. L. Hangversenysorozat Pedagógusjelöltek kórustalálkozója Szekszárdon Mint arról lapunkban már hírt adtunk, a múlt hét péntekén nyílt meg Szekszárdon az óvó- és tanítóképző főiskolák II. országos kórustalálkozója. Míg az első találkozón - Esztergomban - a szekszárdiak voltak kórusként a legfiatalabbak, ebben az esztendőben máris rendezőkké, házigazdává váltak, s itt jegyezzük meg, hogy e tisztükben sem vallottak szégyent. Hogy ezért név szerint kit kellene említeni? A főiskola diákjait, tanárait, dolgozóit egyaránt - ahogyan ezt dr. Deli István, a tagozat vezetője zárszavában is említette, s amivel egyet is érthetünk. Hangsúlyozta azt is dr. Deli István - mégpedig pénteken este a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ színháztermében, a hangversenysorozatot megnyitó beszédében -, hogy e rendezvény a kulturális hagyományok ápolását szolgálja, ugyanakkor méltó tisztelgés a nemzeti, a nemzetközi énekkultúra előtt - miközben felemelő, hogy ezáltal szép élményeket nyújtanak sokaknak a jövő pedagógusai. (Sajnos, e szép élményekből a három hangversenynap során kevesen részesültünk, de ezért csak magukra vethetnek azok, akik távol maradtak a hangversenyteremtől, pénteken, szombaton és vasárnap. S ezek után következne az összegzés, mármint ami a produkciókat illeti. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a fiatalok a hosszú utazás és az itteni programok következtében meglehetősen fáradtak voltak, így néhol joggal előfordultak hangzásbéli hibák. De! Összességében igen színvonalas, szép műsort hozott magával mindegyik kórus (ez a hazaiakra is vonatkozik), mégpedig jó válogatásban, melyet lelkesen, csöppet sem in- diszponáltan adtak elő. Produkcióikra szinte minden alkalommal dukált a vastaps. Tegnap délelőtt 9 órakor a város különböző intézményeiben szakmai programokon vett részt kórusvezetöikkel együtt a közel 1200 kórustag. A főiskola előadójában Forrai Katalin, az UNICEF nemzetközi zenei szervezetének elnökségi tagja Az óvoda és az iskola kapcsolatáról tartott előadást; a Művészetek Házában Lukin László karnagy „A bölcsőtől a sírig" címmel Liszt Ferencről szóló előadását hallgathatták meg, melyen Lányi Péter és Thész László működött közre Szőnyi Erzsébet és Timo Von Creutlein zongorán. A művelődési központban Szőnyi Erzsébet zeneszerző} nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár Kodály Zoltán eszméi nemzetközi távlatban előadásához többen is kapcsolódtak, így Timo Von Creutlein, a finn Kodály-társa- ság elnöke. M. Katanics Mária Liszt-díjas karnagy az SZMT székházában A gyermeki világ Kodály Zoltán kórusműveiben című előadását tartotta meg. Délelőtt 11 órakor a főiskola aulájában folytatódott, illetve fejeződött be a programsorozat. Ekkor tartották a záróünnepséget, ami közös énekléssel kezdődött, igazán jó hangulatban. Majd ünnepi percek következtek: Lányi Péter zongoraművész, főiskolai tanár Chopin Poloné- zét adta elő, majd Fasang Árpád zeneszerző, a zsűri elnöke meleg szavak kísértében mondott köszönetét a kórusoknak, s átadta az emléklapokat és a Farkas Pál szobrászművész alkotta emlékplaketteket, melyek Szekszárd nevezetességeit ábrázolják. Az ünnepség - melyen részt vett Szabó Géza, a városi párt- bizottság első titkára és Kovács János, a városi tanács elnöke is - Deli István zárszavával és Karai József Ünnepi kórus művével zárult, melyet maga a szerző kísért zongorán. - hm - ez Tévénapló Az öreg tekintetes Gárdonyi Gézát hovatovább ifjúsági íróként tartjuk számon, pedig az Egri csillagokat, mindmáig legnépszerűbb regényét nem is a fiataloknak szánta. Gárdonyi igazi világa a falu, amihez csendes meghittség fűzi, ismeri minden rezdülését, embereit, gondjait. Az éh falum címet adta egyik novella füzérének, s itt mindenhez köze van, személyes élmény számára a falu, nem pedig látvány. Hőseiből hiányzik a fiatal Móricz falujának vérbő indulata, itt minden csendes, otthonias, tulajdonképpen reménytelen is, mert Gárdonyi úgy látja, ebből a befelé fordult világból nem vezet út sehova. írásaiban azért bukkan fel gyakran a kérdés, ki lehet-e törni ebből a zárt világból, s amikor egyik hőse, Istenes Imre azzal kopog be hozzá, hogy fiát beadná a városi iskolába, a városba került parasztfiú sorsának látomása jelenik meg előtte, aki végül megtanulja, „milyen nyakkendő való a szmoking mellé és hogyan kell tartani a teáscsészét, mikor állva isszák”, de mindvégig idegen marad az ellenséges világban. Az ellentét feloldhatatlan, paraszthősei sorra elbuknak, de fordítva sem jobb, mert a fővárosba került öreg tekintetesnek is el kell pusztulnia a számára érthetetlen környezetben. Valószínűleg ez legjobb társadalmi regénye, ami máig sem veszítette el érvényét, sőt, bár más formában, egyre több városba szakadt öregember tragédiája játszódik le szemünk előtt. Az alapképlet tulajdonképpen a Lear-problé- ma: az öreg király kiosztja kincseit gyerekei között, de a remélt szeretet, megértés egyre fogy, az öregember egyre magányosabb lesz. Az öreg tekintetessel is ez történik, s értékein túl ez ad aktualitást is Horváth Tibor filmjének, aminek forgatókönyvét Munkácsi Miklós írta. Gárdonyi titka stíjusában van. Szakított Jókai romantikus ünnepélyességével, Mikszáth csevegő természetességét is hiába keressük írásaiban, Gárdonyi realizmusa a tényekre szorítkozik, ezért szereti a tőmondatokat, a cicomátlan pontosságot. írásainak ez ad valami hasonI thatatlan kedvességet, amit más műfajba átteni nehéz, s Az öreg tekintetes filmváltozatánál sem sikerült. A történet egyszerű, minden, ami fontos, belül játszódik le, s Gárdonyi lélekrajza pontos és meggyőző, amit Mádi Szabó Gábor él át igazán, kevés eszközzel, s éppen ezért mindig hatásosan. Szép, becsületes vállakózás a tévéváltozat, gyengéi ellenére is hű képe a század- forduló világának, problémája pedig ma is eleven s talán tanulsággal is szolgálhat. Ünnep A felszabadulás ünnepére elsősorban az Itt élned, halnod kell című nagyszabású történelmi tabló emlékeztetett, s ezzel egy időben láthattuk a Hány az óra, Vekker úr? című filmet, amit Páskándi Géza novellájából írt és rendezett Bacsó Péter. A romantikus történet az üldözések idejéről szól, s abban a történelmi kavargásban voltaképp még ez is elképzelhető, de az abszurd ötlet inkább irodalom, mint történelem, mert akik átélni kényszerültek ezt a történelmi abszurditást, jól tudják, egészen másként volt. Egy tárgyi tévedés is erre figyelmeztet: a kötelező sárga csillag, aminek annak idején formáját pontosan előírták, nem olyan volt, mint amit Weisskopf órás varr fel kabátjára. Karinthy Ferenc Budapesti tavasza mellett a kor leghatásosabb és mindenképp legköltőibb megfogalmazása Hu bay Miklós drámája, az Egy szerelem három éjszakája, aminekverseit Vass István, zenéjét Bánki György írta. Vitathatatlanul maradandó mű, ami Félix László interpretálásában a lírai elemeket emeli ki, azt sugallva, hogy a halhatatlanság azok mellé szegődött, akiket pribékjeik a pusztulásnak adtak át. A háttérben sejtelmes árnyék, Radnóti Miklósé, s mindazoké, akiket a boldog szerelemből taszított a gonoszság a jóvátehetetlen halálba. Cs. L. Rádiójegyzet Házassági hirdetések között Házassági hirdetéseket szívesen olvasunk akkor is, ha eszünk ágában sincs e nemes és biztonságos kötelékbe lépni, vagy már évtizedekkel előtte megtaláltuk párunkat. Ennek a kitüntetett érdeklődésnek pedig az lehet a magyarázata, hogy a sorok különböző egyéniségeket, karaktereket takarnak, a rövid bemutatkozásokkal, igényfelsorolásokkal magunk elé képzelhetjük az embert, és valljuk be becsületesen, sokszor jókat mulathatunk gyengéiken. Mert amíg nem a sajátunkról van szó, addig nagyszerű játék. Ilyen ötletes játékra hívott bennünket szombaton kora délután Szabiár Ferenc háztűznézőben - házassági hirdetések között című műsora, amit a magyar nyelv hete alkalmából sugározott a Kossuth Rádió. A megfogalmazást, gyakori szóhasználatot, divatos paneleket vizsgálta a szerző gyakorlati példákat idézve és a formából a tartalmat, a háttérben meghúzódó törekvéseket, a pszichés indítékot kereste. Mindezt ötletesen, dramatizálva, neves színészek tolmácsolásában hallgathattuk végig. Nos, mint annyi más területen, ezúttal is megállapíthattuk, nincs új a Nap alatt, hiszen már a század első évtizedeiben is közöltek az újságok házassági hirdetéseket, mégpedig nem is akármilyeneket... Az alapvető különbség az elődök és a ma társkeresői között, az őszinteség, az előzőek javára. „Névházasságot kötnék 1000 pengőért magyar állampolgárral...” - íme egy a sok példa közül. A mostani hirdetések között kalandozva bizony hosszabb, mesterkéltebb, hivalkodóbb szövegekkel találkozunk, amelyeknek nyilvánvaló célja az érdeklődés felkeltése. Ez pedig a jelenlegi divathoz, az értékrendszerhez való közelítéssel érhető el. Tanulságos például, hogy mekkora terjedelmet szánnak az anyagi helyzet ismertetésének. Korábban elég volt egyetlen jelző: „gazdag”, a mostani megfogalmazásban: „zöld övezeti lakással”, „rózsadombi villával” rendelkezik, vagy „jól pozícionált”, „nyugati autómárkával” bíró férj, illetve feleségjelöltek vannak. Az ön-, és a társjeliemzésben aztán a legkülönfélébb, fontoskodó és böl- cselkedö, közvetlen és kimért, puritán és entellektüel hangvétellel találkozhatunk, amivel dinamikus özvegyek, információképes, agilis férjjelöltek, magasan kvalifikált partnerek, reprezentálni is tudó, önhibájukon kívül elvált háziasszonyok keresik társukat. Ezek a nyelvi szörnyszülöttek azonban túlmutatnak a házassági hirdetéseken, tükröt tartanak elénk, belenézve értékítéletünket, emberi kapcsolataink minőségét láthatjuk. Sokak számára bizony nem hízelgő a kép. T. ZS. Swann és Odette A vasárnapi hangversenyen a debreceni főiskolások
