Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

MA •I Ünnepi 1987. április 4. SZOMBAT beszélgetés XXXVII. évfolyam, (6. oldal) 80. szám í ÁRA: 2,20 Ft Növeljük társadalmunk teljesítőképességét! Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára beszéde elhangzott 1987. április 3-án a televízióban és a Kossuth rádióban. Negyvenkét évvel ezelőtt egy elkínzott, a háborútól meggyötört nemzet emelte föl fejét kezdte el sorsát, a jövőjét formálni. Az emlékezet szétzilált, megcsonkított családok, lerombolt házak, gyárak, hidak képét őrzi. Megrendítően nagy volt a pusztítás. Ám nekünk, mai magyaroknak megrendítő és csodálatra méltó az az alkotni, teremteni vágyás is, amely a mindent újra kezdő emberekben munkált, bámulatosan rövid idő alatt sikerült eltakarítani a romokat, helyreállítani a civilizált élet alapvető feltételeit. Az újjáépítésben kezdett testet ölteni az a nemzeti összefo­gás, amely mindmáig társadalmi fejlődésünk nagy és megőrzésre méltó értéke. Miben bízhattak a túlélők, akik nekifeszültek a romoknak? A mi hazánkat ezer éve népe szorgos munkája, elszánt küzdelme és hazaszere­tete vitte előre. Ez volt és ez maradt a magyarság hitének legfőbb tápláló ereje. Eb­ben bíztak azok is, akik a háború nyomában kezdtek új országot építeni. És még valamiben: egy új, minden korábbinál igazságosabb és emberibb társadalom megteremtésében. A szabadság első perceiben alighanem közelebbinek tűnt a cél és egyenesebbnek az út, mint amelyen a valóságban járnunk kellett. Ám ép­pen a megpróbáló küzdelmek eredménye az az anyagi és szellemi gyarapodás, amely méltán vált ki tiszteletet mindenütt a világon. Szabadon, félelem nélkül élünk, tájékozódunk, utazunk. Nem súlyt senkit hátrányos megkülönböztetés vé­leménye, vallása, nemzetiségi hovatartozása miatt. Kevesen hitték az újrakezdés pillanatában, mekkora tekintélyt szerez majd vi­selőjének a magyar név, s hogy négy évtized múltán már a világűrből hoznak hírt magyar műszerek a Földre. Nagy út van mögöttünk. Korszakos vívmányokat mondhatunk magunkénak. A 42 év nagy léptékű átalakítási folyamatai, politikai küzdelmei sikerek és a tragé­diák messze ható tanulságokat hordoznak. Azt, hogy népünk önmaga formált rendben kíván élni és alkalmazkodni a világ változásaihoz. Történelmünknek még nem volt eredményesebb szakasza, mint az utóbbi négy évtized. Múltjához képest jól él az ország. S mégis mind többeket kísért közös jö­vőnkért érzett aggodalom. Fejlődésünk lelassult, késve és nehezen alkalmazko­dunk a világgazdaság új követelményeihez. Egy ideig úgy tűnt: csupán átmeneti gazdasági zavarokkal küszködünk. Ma már világos, mélyebbre kell ásnunk, ha megtorpanásunkat elemezzük. A továbbhaladás csak az egész társadalom telje­sítőképességének növelésével sikerülhet. Hasonló vízválasztó előtt állnak a világ országai, mint álltak majd két évszázada a gőzgép megjelenésekor. Az akkor káprázatosnak tűnő, sistergő masinák kiszo­rították az öregebb szerszámokat a műhelyekből, mind nagyobb részt kérve az, emberek szokásaiból, gondolataiból, átfomálták a társadalmak rendjét, s új sor­rendet állítottak az országok között. Napjainkban valami hasonlót tesz áz elektro­nika, az informatika. Néhány éve még az volt a mérnökök, a vezetők feladata, hogy a kor tudományos, műszaki eredményeit folyamatosan, nagyobb zökkenők nél­kül iktassák a termelés menetébe. Ma már ez kevés. Egy minőségileg új technoló­giai-piaci kultúrát kell a társadalom rendjéhez illeszteni. E nagy átalakításhoz új erők kellenek, fel kell szabadítani a társadalomban meglévő szunnyadó erőforrásokat. Csak a teljesítményelv következetes alkal­mazásával gyorsíthatunk. Érdem csak az lehet, ami teljesítményhez köthető. A tudás, a műveltség váljék vonzó értékké, az emberek vágyait, céljait ezek kor­mányozzák. Nekünk most kell olyan környezetet formálni, amely nem csupán alkalmas az új befogadására, de olyan értékrend munkál benne, amely kényszerít a több, a jobb keresésére. Ez az út sosem volt konfliktusoktól mentes. A kibontakozás, a szelektív fejlesztés elkerülhetetlen feszültségekkel jár együtt, s nem ritkán keserű döntéseket kell hozni. A szocialista társadalom lényegéből fakadóan azonban a társadalmi igazságosságon, a humánum elvén nem eshet csorba. A dolgozó em­berek készek még többet tenni, s vállalni meggyőző, értelmes célokért. A tét nagy. A párt közös gondolkodásra és cselekvésre hív, vállalja és viseli a vezetés felelősségét. A változások, a reformok ezután is megkövetelik a párt álta­lános érdekegyeztető munkáját, a fő folyamatok politikai irányítását. A demokrá­cia fogalma nem a parttalan viták jelölésére szolgál. Tovább kell tanulnunk tisztel­ni a különböző, gyakran kisebbségi véleményeket, ugyanakkor kellő önfegyelem­mel végrehajtani a többség akaratát. A szövetségi politika a közmegegyezés fo­lyamatos megújítását jelenti. így erősíthető az a bizalom, amely a Magyar Szocia­lista Munkáspártot alkalmassá teszi történelmi küldetésre. Válaszút előtt állunk. A haladás többet, jobbat kíván mindenkitől. A helybenjá- rás csak ideig óráig tarthatja meg országunkat a közepesen fejlettek csoportjá­ban is. Ne engedjük eredményeinket értékük alatt mérni, mert a kishitűség, a bizalmatlanság lefegyverző. A nemzet hit és önbecsülés nélkül nem képes állni a kor kihívását Jövőnk a gyárakban, a földeken, a szellem műhelyeiben dől el. Ha­tározott vezetésre, értő végrehajtásra van szükség az országban mindenütt. Nemzeti céljaink csak akkor válhatnak valóra, ha képesek vagyunk igazodni a kor előrevivő áramlataihoz. A szocialista fejlődés általános törvényszerűségei és a nemzeti sajátosságok érvényesítése végett is tanulságos a Szovjetunió példája. Az ott folyó átalakítás folyamata nap-nap után bizonyítja, mennyi erőt ké­pes a sok merész cél, a bizalom, az erkölcsi, politikai megtisztulás, a szocialista demokrácia kiszélesítése fölszabadítani. A Szovjetunió erőfeszítéseit hazánk né­pének osztatlan rokonszenve övezi. Kétszáz napig folyt hazánkban a háború. Katonák százezreinek lett örök nyug­vóhelye e föld. A magyar nép hálával gondol a Szovjetunióra, a szovjet népre, amelynek a legtöbb jutott a borzalmakból és a legnagyobb áldozatot hozta a békéért Kegyelettel őrizzük azoknak a szovjet, bolgár, jugoszláv, román, angol és amerikai katonáknak az emlékét, akik a fasizmus ellen harcolva estek el hazánk­ban. Honfitársaink ezrei küzdöttek itthon és Európa más csataterein a népirtók el­len. Ezek a magyar hazafiak vitték tovább Dózsa, Rákóczi, Kossuth zászlóit, ők él­tették a Magyar Tanácsköztársaság internacionalista szellemét. Fájdalommal gondolunk azokra is, akik uraik bűnéből egy oktalan és igazság­talan háború frontkatonáiként vesztették életüket. Emberi életünknek, szocialista építőmunkánknak közös feltétele a béke. Nap­jainkra a nukleáris háború azonos fogalommá vált bolygónk pusztulásával. Támo­gatjuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek a béke megőrzését, a nukleáris leszerelést a nemzetközi biztonság újszerű megközelítésével, nagyvonalú enged­ményeket is tartalmazó javaslatokkal igyekeznek elősegíteni. A szovjet javaslatok világméretű támogatása azt bizonyítja, hogy a béke fenntartása a népek közös akarata. Népünk megvalósíthatónak tartja a nukleáris fegyverektől mentes vilá­got Abban érdekelt hogy szülessen megegyezés a hagyományos fegyverzet és a haderők lényeges csökkentéséről is, a fegyverkezési verseny fogalmát mielőbb váltsa fel a gazdasági, társadalmi, kulturális élet békés versengése. A tartós enyhülési folyamathoz mi is hozzá akarunk járulni. Ehhez hazánkban szilárd belső viszonyokra, nyitott és alkotó gondolkodásra, a szocialista demok­rácia erősítésére van szükség. A magyar nép méltó emlékművet állított azoknak, akik a legtöbbet adták közös jövőnkért. Egy új társadalom emlékeztet rájuk, és egy olyan nép idézi alakjukat, amelynek van hite és ereje, hogy megvalósítsa mind­azt, amit a béke első percei ígértek. Ünnepségek hazánk felszabadulásának 42. évfordulóján Hazánk felszabadulásának 42. évfor­dulója alkalmából pénteken a Parlament kupolatermében átadták az idei kiváló és érdemes művész kitüntetéseket. Az eseményen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, Pál Lénárd, az MSZMP KB tit­kára, Csehák Judit, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Radics Katalin, az Nagygyűlés Tegnap délután Bonyhádon a szovjet hősi emlékmű megkoszorúzását köve­tően a művelődési házban nagygyűlést tartottak. Az eseményen, amelyen részt vettek a város párt-, állami és tömegszervezetei­nek vezetői, a gyárak, intézmények, és a fegyveres testületek képviselői, valamint Solymosi József országgyűlési képviselő is, Császár József, a Tolna Megyei Ta­nács elnöke mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett a szovjet katonákra, akik életüket áldozták népünk szabadsá­gáért, s a felszabadítók soraiban harcoló magyar hősökre, akik itthon vagy Európa más országaiban küzdöttek a fasizmus ellen. Méltatta az 1945 óta hazánkban vég­bement társadalmi, politikai, gazdasági fejlődést, amit olyan mérföldkövek jelez­nek, mint a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele, az iparosítás, a mező- gazdaság nagyüzemi' átszervezése, a szocializmus alapjainak lerakása, egy ellenforradalmi támadás leverése, a gaz­dasági fellendülés megalapozása: s fel­hívta a figyelmet arra, hogy bár nehéz esztendők állnak népünk mögött, még nem jutottunk túl minden akadályon. Feladatunk, hogy gyorsabban alkal­mazkodjunk a világgazdasági változá­sokhoz, csökkentsük lemaradásunkat a fejlettebb országoktól, fejlesszük tovább társadalmi életünk demokratizmusát. Céljaink megvalósításának nélkülöz­hetetlen feltétele a béke, ezért minden ma élő és következő nemzedéknek em­lékeznie kell az emberiséget fenyegető fasizmus felett aratott győzelemre, és so­ha többé nem engedhetjük lángba borí­tani a világot. A továbbiakban a megye felszabadu­MSZMP KB tudományos közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott ünnepi beszédet, azt követően pedig átadta a kitüntetéseket. A Magyar Építőművészek Szövetségé­nek székházában Somogyi László épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter pén­teken kilenc építész kimagasló munkás­ságát ismerte el Ybl Miklós-díjjal. Bonyhádon lásunk óta elért eredményeiről szólt a megyei tanács elnöke. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt több mint négy évtizedes társadalmi, politikai, gazdasági és kultu­rális fejlődés jó alapot biztosított a tuda­tos, tervszerű településfejlesztési politi­ka megvalósításához is, aminek bizonyí­téka a városok számának gyarapodása. Közülük a most tízéves Bonyhád is je­lentős eredményekkel dicsekedhet, s gyarapodása, az itt élő emberek boldog­sága, hangulata része a megye, az or­Koszorúzás Szekszárdon a felszabadulási emlék­műnél pénteken délután koszorúzási ün­nepséget tartottak. Zászlófelvonások Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából pénteken ünnepélyes külsőségek között, ka­tonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nem­zetközi munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadu­lási emlékműnél. Ünnepséget tartottak az Ország­ház előtt, a Kossuth Lajos téren is, ahol ugyancsak katonai tisztelet- adással vonták fel az állami zászlót szág haladásának is. E továbblépés kul­csa pedig a szocialista rendszerben rejlő tartalékok mozgósítása, a színvonalas, hatékony munka. Az Internacionálé hangjai után a ju­goszláviai Vinkovici városból érkezett „Lisinski” tánc-, zene-, és énekegyüttes műsorával fejeződött be az ünnepi meg­emlékezés. Szekszárdon A magyar és szovjet Himnusz elhang­zása után a megyei és városi pártbizott- (Folytatás a 2. oldalon.) Elsőként Gyugyi János és Szabó Géza koszorúzott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom