Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-30 / 101. szám

1987. április 30. ^ÉPÜJSÁG 3 / .......... ... ' " .... - ■ ' ..... F IATALOK! JÖVŐNK A TÉT! TETTEKKEL A SZOCIALISTA MAGYARORSZÁGÉRT! A kor követelményeihez igazodva írta: Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Az utóbbi időben érezhetően megnö­vekedett az érdeklődés agrártermelé­sünk helyzete, gondjai, fejlődésének to­vábbi lehetőségei iránt. A kérdések kér­dése: hogyan tud megfelelni a magyar élelmiszergazdaság a bel- és külgazda­ság egyre élesebb kihívásainak, a mind­inkább erősödő piaci verseny követel­ményeinek, az élelmiszer-termeléssel szemben támasztott növekvő minőségi igényeknek? Fontos pillér marad E sokakat - az agrártermelőket érthe­tő módon különösképpen - érdeklő kér­désre egyértelmű választ adhatunk. Az MSZMP különböző dokumentumaiban kifejtett álláspontja értelmében az élelmi­szergazdaság napjaink és a közeljövő várható hazai és világgazdasági körül­ményei között is a népgazdaság egyik fontos pillére marad. Meggyőződésem, hogy agrárpoliti­kánknak azok a fő céljai, amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusa is megerősí­tett, helyesek és teljesíthetők. Élelmiszer- gazdaságunk feladata továbbra is a la­kosság zavartalan és magas színvonalú élelmiszerellátása, a külgazdasági egyensúly javítása végett jelentős export árualapok megtermelése, valamint a nemzetközi jövedelemtermelésben való fokozottabb részvétel marad. Agrárfejlődésünk eddig követett pá­lyáját ezért sem szabad lényegesen mó­dosítanunk, mert legnagyobb természeti kincsünk a termőföld, és ennek jó hasz­nosítása elengedhetetlen feltétele boldo­gulásunknak. Tudnunk kell azt is, hogy az agrártermékek 70 százalékának ide­haza eleve biztos piaca van. Élelmiszer- exportunkról viszont egyértelműen meg­állapíthatjuk, hogy - az 1980 óta folya­matosan romló világpiaci körülmények ellenére - az élelmiszerek kivitele jelen­tős mértékben járul hozzá a külkereske­delmi egyensúly javításához. Annak elle­nére, hogy az évtized elejéhez képest fo­lyamatosan és nagymértékben csökken­tek az árak, 1980-85 között 40 százalék­kal több konvertibilis devizabevételhez jutottunk, mint az előző öt esztendőben. A magyar népgazdaság összes ex­portjában az agrártermékek ma is egy­negyed, a dollárelszámolású kivitelünk­ben egyharmad részt képviselnek. Ex­porttermékeink zömmel államközi egyezmények alapján a szocialista or­szágokba - elsősorban a Szovjetunióba - kerülnek. A Szovjetunióba szállított élelmiszereink ellenében például olyan nyersanyagokat, energiahordozókat im­portálunk, amelyek elengedhetetlenek a hazai gazdaság működéséhez, energia- igényének kielégítéséhez. Hangsúlyeltolódásokra van szükség E nagy feladatok megoldása során ter­mészetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekre, s az integrált - csaknem egymillió 200 ezer embernek jövedelmet nyújtó - kistermelésre, valamint az élel­miszeripari vállalatokra alapozott ma­gyar élelmiszergazdaság a mai helyzet­ben elsősorban a meglévő termelőesz­közök és berendezések ésszerűbb mű­ködtetésével, a piac igényeihez érzéke­nyebben igazodó szelektív fejlesztéssel, a versenyképesség és a hatékonyság fo­kozásával tud csak alkalmazkodni a vi­lággazdaság tartós irányzataihoz. Ennek valóra váltásához természete­sen bizonyos hangsúlyeltolódásokra van szükség a termeléspolitikában is. Minde­nekelőtt a kor követelményeihez kell iga­zítanunk a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok belső mechanizmusát, érdekeltségi viszonyait. Helyre kell állíta­nunk a szövetkezeti tulajdon sajátos jel­legét, a vállalkozás és az önkormányzat összhangját. A jelenlegi szövetkezeti for­mákat új típusú szövetkezeti formákkal is szeretnénk gazdagítani. A mezőgazda- sági termelők és a külpiac szorosabb kapcsolatának megteremtése érdeké­ben fejleszteni, gazdagítani kell a termelő vállalatok és a külkereskedelmi szerve­zetek együttműködését is. Mint minden országban, Magyaror­szágon is a gabona és a hústermelés az élelmiszerellátás alapja. Ez a két ágazat tehát hosszú távon meg fogja határozni élelmiszergazdaságunk arculatát. A nö­vénytermesztésben az eddigiekhez ha­sonlóan, változatlanul a szántóterület 60 százalékán termelt gabona és olajnövé­nyeké marad a fő szerep. A változó helyzethez igazodva azon­ban indokolt néhány kisebb szerkezeti módosítás. A hazai szükségleteket, vala­mint az export lehetőségeit mérlegelve úgy gondoljuk, hogy a gabonatermelés szerkezetét a takarmánygabonák - ku­korica, őszi árpa - javára érdemes mó­dosítani. Amennyiben az exportárak to­vábbi jelentős csökkenése miatt a gabo­na vetésterületét mérsékelnünk kellene, a felszabaduló - az átlagosnál jobb mi­nőségű - területeken zömmel olajnövé­nyek és importhelyettesítő fehérjenövé­nyek - elsősorban szója és lóbab - ter­mesztését tervezzük. Növekszik a baromfihús-termelés A zöldségtermesztésben kedvező le­hetőségeink vannak az új piaci igények kielégítésére, gondot jelent viszont az, hogy szőlőültetvényeink a súlyos fagy­károk miatt a kereslet-kínálat egyensú­lyához szükséges termésmennyiséget várhatóan csak az évtized végére tudják megtermelni. Kiváló természeti adottsá­gaink és a gazdaságosság egyaránt arra késztet bennünket, hogy agrárexpor­tunkban nagyobb teret szánjunk a vető­magoknak, a dísznövényeknek, a szapo­rítóanyagoknak és a gyógynövények­nek. Az állattenyésztésben lassúbb növe­kedési ütemmel számolunk az elkövet­kező években. A vágóállat-termelés na­gyobb hányadát a sertés és baromfi adja. Vágósertésből az 1984. évi csúcsot ter­veink szerint az évtized végén fogjuk ismét elérni. Kedvezőtlen piacképessége miatt mérséklődik a vágómarha-terme­lés, amit más állati termékekkel - juhtej, lóhús, méz, s főleg baromfihús termelé­sével ellensúlyozni tudunk. A nem mezőgazdasági tevékenységek fejlesztését, jövedelemtermelő-képessé­gük növelését a foglalkoztatásban, az ex­portban és a helyi szükségletek kielégí­tésében betöltött szerepük egyaránt in­dokolja. A fejlesztés fő iránya e téren el­sősorban az élelmiszer-feldolgozás. Az élelmiszerek mércéje a minőség A piacokhoz való rugalmasabb alkal­mazkodás leginkább az élelmiszeripar fejlesztését, korszerűsítését sürgeti. Hosszú távon ugyanis csak kiváló minő­ségű nyers-, vagy magasan feldolgozott termékekkel lehetünk versenyképesek. A közepes minőségű nyersanyagok, a félkész, vagy részben feldolgozott élelmi­szerek kivitele sok esetben veszteséggel értékesíthető. Az élelmiszeriparban ezért elsősorban a szerkezet, a választék, a ki­szerelés és a csomagolás terén szeret­nénk előrelépni. Ezeket a törekvéseket máris jól szolgálják a tej-, a baromfi-, a konzerv-, a hűtőipar megkezdett, vagy már meg is valósult fejlesztései, sok a tennivaló viszont a hús-, a növényolaj­ipar, de különösképpen a gabonaipar fejlesztése terén. Hogy jobban össz­hangba kerüljenek termelési feltételeink a követelményekkel, az eddigieknél is jobban kívánunk élni a világbanki prog­ramok és a külföldi működő töke igény- bevétele által nyújtott lehetőségekkel. Ezeket a feladatokat az élelmiszergaz­daság aligha oldhatná meg egyedül, ma­gára hagyatva. Ma, amikor a gazdasági élet szervezeti korszerűsítése folyik, a tárca vezetése újból és újból keresi a társtárcákkal, a különböző főhatóságok­kal, szervezetekkel való együttműködés további lehetőségeit. Ezt jelzik azok az utóbbi hetekben, hónapokban lezajlott tárgyalások is, amelyeken például az új kereskedelmi bankok vezetői voltak part­nereink. Vagy említsük meg azt a közel­múltban lezajlott találkozót az ipar vezető képviselői és az élelmiszergazdaság szakemberei között, amelynek célja a két terület közös tennivalóinak megfogalma­zása volt. Úgy gondoljuk: a külföldi és a hazai igényekhez igazodni egyet jelent a talpon maradással, az előrelépés feltételeinek megteremtésével. Az alkalmazkodási készség hiánya viszont óhatatlanul magával hozná a lemaradást. Átlagosan 16-an jönnek alkalmanként Hosszított ügyfélfogadás Dombóváron A tanácsok új, meghosszabbított ügy- félfogadási rendje idén február elsején lépett életbe. A hét két napján fél hétig áll­nak az ügyfelek rendelkezésére, és ügyeletet tartanak szombaton délelőtt is. A Dombóvári Városi Tanácson csütör­tökön nincs ügyfélfogadás. Ezt a belépő mindjárt leolvashatja a bejáratra kifüg­gesztett tájékoztatóról. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, azt tábla várja, szemben az üvegajtóval. Felirat, tábla ellenére népes csoport ácsorog a folyosón, ügyfelek várnak az irodák előtt. Dr. Keszler Gábor vb-titkár és Freller- né dr. Kovács Anna titkársági osztályve­zető röviden összegzi az új ügyfélfoga­dási rend óta szerzett tapasztalatokat. Ahogy a jogszabály előírja, vb-határo- zatot hoztak az új rend bevezetéséről, külön levelet intéztek az üzemek, vállala­tok vezetőihez, tájékoztatva őket a félfo­gadási időpontokról. Előírás szerint jegy­zik a fél öt utáni időpontban érkezők szá­mát. A házi statisztika szerint február elseje óta összesen 345-en jelentek meg a nyújtott munkaidejű napokon. Átlagosan 16-an. Legtöbben lakás- és építésügy­ben, sokan ki- és bejelentkezés miatt je­lentek meg, de keresték az ipari, műsza­ki, kereskedelmi ügyekkel foglalkozó hi­vatalnokokat, az anyakönyvvezetőket, és a gyámügyeseket is.- Azt hiszem, ez a több mint háromszáz ügyfél azt jelzi, hogy a hosszított félfoga­dási rend bekerült a köztudatba - mond­ja Frellerné dr. Kovács Anna.- Talán a munkáltatók is komolyabban veszik most már. Az osztályokon alkal­manként megjelenő 4-5 személy azon­ban nem nevezhető nagyszámúnak. Belépés előtt Őszintén szólva, mi ennyire sem számí­tottunk, amikor az új szabályt bevezettük. A szombati ügyelet úgy tűnik, mégsem válik be. A nyolc szombaton mindössze tizenegyen jöttek be, néha elég furcsa kérésekkel, kérdésekkel. Volt, aki az egyesületalakítás szabályai iránt érdek­lődött, volt aki azt kérte, azonnal szerez­zünk neki albérletet.- Elég nagyszámú az építésügyben betérők száma, fél öt után - kapcsolódik be dr. Keszler Gábor. - De szinte kizáró­lag magántervezőkről van szó, akiknek amúgy is 4-ig, fél 5-ig tart a munkaidejük, ilyenkor érnek rá bejönni, ügyfelük kép­viseletében. Mielőtt az új rendet bevezet­tük, az volt az elvem, hogy senkit nem szabad elküldeni, ha ügyfélfogadási időn kívül jött. Ha már itt van, adja elő az ügyét. Most azonban úgy érzem, annyi lehető­séget adtunk az ügyfeleknek, hogy ra­gaszkodnunk kell a félfogadási idők szi­gorú betartásához. Aki bejön hozzánk, nem is gondolná, hogy kérelmével, beje­lentésével mekkora gépezetet indít be. Az ügyintézésnek szabályai, előírásai vannak, amit mindenkor be kell tartani. Igazolásokat kell beszerezni, megkeres­ni társszerveket, egyéb iratokat csatolni, helyszínre kimenni, véleményt kérni, stb. Ezeknek az elintézésére szolgálnak az úgynevezett ügyfélmentes napok. Az len­ne a jó, ha az ügyfelek megértenék, ezek a napok is az ö érdekeiket szolgálják. n Az egyik legnagyobb forgalmat az igazgatási osztály bonyolítja le. Gyuri- sánné dr. Javós Ilona osztályvezetőt kér­dezzük, változott-e valami február elseje óta az ügyfélfogadás mikéntjében?- Volt olyan szerda, hogy lakásügyben tizenhármán kerestek fel fél öt és fél hét között, volt, hogy alig járt erre valaki. A szombati napokon pedig ritkaság, hogy valaki is bejön. Hozzám például szó sze­rint „betévedt” valaki, az aznapi egyetlen ügyfél.- Az ügyintézők oldaláról nézve azon­ban úgy tűnik, már a meghosszabbított idő sem elég, mert többször előfordult, hogy fél hét előtt két-három perccel ér­kezett valaki. Az új szabály szerint az idé­zést két időpontra, egy fél öt előttire, és egy fél öt utánira kell kiküldeni. Egyik „kedves” ügyfelünk felháborodottan ki­kérte magának, hogy a hivatal rendelkez­zék az ő szabadidejével. Amikor megma­gyaráztuk, hogy a munkaidő védelme a cél, közölte, hogy neki nem gond eljönni munkaidő alatt sem... - Nekem nem so­kát segített az új rend - mondja Zsiga Zsuzsanna gyámügyi főelőadó. Az ügy­feleim főleg vidékiek, ha már bejönnek, nem küldhetem el őket. A hosszított na­pokat pedig nem használják ki, mindösz- sze öt ügyfelem volt a két hónap alatt. Megfelel a heti egyszeri hosszított munkanap a számomra - mondja Bakó Károly, igazgatási főelőadó. Hiába ülünk azonban itt, nem nagyon jönnek. Leg­alábbis a bejövök száma nem áll arány­ban a bentmaradó kollégák számával. » A hosszított ügyfélfogadási rend beve­zetéséről tehát még nem lehet egyértel­műen eldönteni, sikerrel járt-e ez a lépés. A célnak, amiért létrehozták, a munka- időalap védelmének teljes mértékben megfelel. Más kérdés, hogy a két vagy három műszakban dolgozóknak fél öt nem je­lenti a munkaidő végét, ez csak a hivata­lokra igaz. A tanácsi dolgozók és más hi­vatalnokok saját ügyeiket más intézmé­nyeknél, hivataloknál, szolgáltatóknál va­jon mikor tudják intézni? Munkaidőben. Mert a tanácsokon kívül más hivatalok, szolgáltatók nem léptek a félfogadás, ügyintézés, szolgáltatás tekintetében. A tanulság úgy tűnik az, hogy csak egyetlen szervtől nem lehet a munka- időalap védelmére megoldást várni. WENTER MARIANN Fotó: DOMBAI ISTVÁN A Láng Gépgyár dombóvári gyár­egysége igen jó eredménnyel zárta az első negyedévet. A tervezett 90 millió forint helyett 97,1 millió forint értékben gyártottak különböző élel­miszeripari gépeket és kazánokat a vállalat dolgozói. A jó eredmény az időben, a megfe­lelő ütemben lekötött kapacitások­nak, a szállítók és a partnervállalatok jó együttműködésének köszönhető - és nem utolsósorban annak a 13 ezer többletmunkaórának, amivel 17 vgmk járult a sikerhez. A gyáregység, amely már több minttízéveáll kapcsolatban hazai és külföldi megrendelőivel, jelenleg szovjet exportra P-16-os paradi- csombesűritő tartályokat, valamint keveröberendezéseket és kazáno­kat is gyárt. Munkájukat az idén minisztériumi, vállalat „kiváló dolgozói” elismeré­sek is jelzik. Sikeres negyedév a dombóvári Lángban Készül a paradicsombesűrítő keverőrésze a gyártócsarnokban Az ügyfél azt várja, hogy foglalkozzanak vele. Akkor is, ha nincs félfogadás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom