Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-29 / 100. szám
V. 1987. április 29. NÉPÚJSÁG 5 KAPACITÁS: a termelőberendezések meghatározott időegység alatti maximális teljesítőképessége, amelyet a természetes mértékegységben vagy más gazdasági-technikai mértékegységben mért termékmennyiséggel illetve teljesítménnyel, ritkábban a feldolgozható nyersanyag mennyiségével fejeznek ki. Egy gazdasági egység kapacitását az alapvető termelési keresztmetszet határozza meg. A számításhoz szükséges kapacitásnorma megmutatja, hogy adott időegység alatt mennyi termék állítható elő a maximális gépterhelés, legkedvezőbb szervezés és technológia mellett A versenyképesség alapja A szervezett minőségi munka Az anyagutánpótlástól a pénz is függ 70 éves a Botond Cipőgyár Immár 70 éves múltra tekint vissza a bonyhádi cipőgyár, mely a Völgység iparosodásának első fecskéi közé tartozott 1917-ben, és a környék szakembereinek először adott munkalehetőséget szervezetten a cipőszakmában. Az azóta eltelt időszakban komoly hírnévre tett szert a gyár, s több generáción keresztül nyújtott és nyújt ma is megélhetést sok bonyhádi és városkörnyéki családnak. A mai kemény versenyben, mely a cipőpiacot is jellemzi, a talpon maradáshoz, sőt, az évi 18 millió forintos nyereséghez csak úgy lehet eljutni, ha kapacitását igyekszik a gyár a rendelkezésre álló lehetőségeken belül jól kihasználni. Legyen szó ez esetben akár a gépi kapacitás kihasználásáról, akár a munkaerő kapacitásának kihasználásáról. Tréber Tibor, a cipőgyár igazgatója a következőket mondta el a témával kapcsolatban: - A gyár gépi berendezéseinek kapacitását szinte teljes mértékben lekötjük. Szociálpolitikai vívmányaink közé sorolhatjuk az úgynevezett kismamaszalagjainkat, ugyanakkor évente 1 millió 560 ezer pár cipő a termelésünk. Képtelenek vagyunk felülmúlni éppen a létszámgondjaink miatt az 1 millió 600 ezer párás határt. Két kismamaszalag működik, viszont éppen a kedvezmények miatt csupán délelőtt, hiszen a gyerekek sínylenék meg, ha az anyukák két műszakot vinnének. Ez 50-50 embert érint, így ha nagyon sarkosan nézzük, így egy műszakból 100 ember hiányzik. Ám, az éppen előbb említett elvek miatt ezt így mégsem fogalmazhatjuk meg, mert végső soron az már maga is eredmény, hogy hiányzik. Óriási kettősség rejlik ebben a kérdésben, mert mondjuk, ha hirtelen kapnánk száz jó szakembert, el sem tudnánk egyből helyezni őket. A kismamaszalagon dolgozók pedig nagyszerű munkások, jó szakemberek és komolyan meg is dolgoznak a bérükért a nyolc órában. Sőt! Az exportra kerülő igényes termékeinket éppen ők készítik, viszont a gyerekek miatt képtelenek két műszakot vállalni. A gépi kapacitásról elmondhatjuk, hogy egy alja-összeszerelő szalag mehetne még, viszont itt az a gond, hogy nincs elegendő felsőrész ehhez. Ezt a hiányt igyekszünk a melléküzemágainkkal megoldani, így öt termelőszövetkezettel állunk napi munkakapcsolatban. A kisvejkei melléküzemág segíti munkánkat, ezenkívül a felsőnánai, a dégi, táci és a beremendi. Mindez nem a kismamák által felszabadított szalagok miatt van, hanem a megnőtt mennyiségi és főleg az időráfordításban jelentkező pluszmun- káórák miatt. Jelentősen megnőtt az egy pár cipő előállítására fordítandó idő mennyisége, mert kivitelében, kidolgozásában és megjelenésében sokkal igényesebb terméket tudunk csak verseny- képesen a piacon tartani. Itt mindhárom relációra érvényes törvényszerűség lett ez, akár hazai, akár szocialista, akár tőkés piacról beszélünk. Ha a műszakszám kihasználási, lekö- töttségi mutatóit nézzük, akkor az azt mutatja, hogy a két műszakos rendben dolgozó gyárunk esetében ez a szám 1,6. Tehát mintegy 25 százalékkal kevesebb a termelés, mint amit gépi kapacitás elbírna. Ez egyértelműen a létszámgondokra vezethető vissza, amit nem tartunk kedvezőnek, de mint már említettem is, alapvetően a munkaigényesség, valamint a kismamaszalag létével hozható ez ösz- szefüggésbe. A versenyben maradás feltétele: a minőség Megyénk szállodáinak forgalmáról Az üdülőhelyek és szállodák kapacitáskihasználtságának mértéke mindig megmutatja a turistaforgalom nagyságát egy-egy adott területen. Hogy megyénkben jelenleg milyen-ennek a helyzete? Erről kérdeztük Wiesner Györgyöt, a Tol- natourist igazgatóját.- Szálláshelyeink közül a Gunaras Hotel, a Sió Motel és a turistaszálló egész évben működik, a többi szezonális jellegű. Hatszázhetvennyolc szálláshellyel rendelkezünk, ezekben tavaly 26144 vendéget fogadtunk 61 538 éjszakára: ami 1985-höz képest 11 százalékos forgalomnövekedést jelent.- Hogyan oszlik meg a forgalmuk a különböző szálláshelyek között?- Az üdülőházaknál 71, a lakosztályoknál 48 százalékos volt ez az adat. A Gunaras Hotel például 49 százalékos forgalmat bonyolított le az elmúlt évben, a Kék Duna viszont csak 36 százalékosat. Ez utóbbinak a forgalomcsökkenését a csernobili katasztrófa okozta. Kempingjeinkben 13 341 embert láttunk vendégül 40 937 éjszakára, míg a fizetővendégszolgálatnál 5072-t, 67 265 éjszakára.- Mikor nevezhetünk egy szálláshelyet jól kihasználtnak? Ötven százalék felett már jónak mondható a kihasználtságuk. Egyébként ez egy érdekes dolog, mert mi azt nézzük, hogy hány szobát vettek ki vendégeink. Viszont vannak szobáink egytől ötágyasig, de általában nem annyian veAz oldalt írták: MÁTÉ RÉKA, SALAMON GYULA, SZABÓ SÁNDOR és SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS. A felvételeket CZAKÓ SÁNDOR és GOTTVALD KÁROLY készítette. szik ki ezeket, ahány ágy van bennük. Az ötágyasok például szinte sosincsenek teljesen kihasználva, vagyis kevesebben laknak bennük, mint ahány vendéget fogadhatnának.- Milyen kilátásaik vannak az idei nyárra?- Szinte már teljes mértékben foglaltak szálláshelyeink. Moteljeinkben gyermekek, szállóinkban pedig felnőttek és szovjet csoportok üdültetését biztosítjuk.- Hogyan lehetne esetleg növelni szálláskapacitásukat?- Nekem van erre egy ötletem, de senki sem akarja ezt elfogadni. A turistaszálló előtti területre lehetne építeni egy gyönyörű szállodát. Pénzhiányra hivatkozva nem fogadják el a tippemet, pedig szerintem közös érdekünk, hogy minél több belföldi és külföldi turista látogasson el megyénkbe, ismerkedjen meg az itteni nevezetességekkel. Hétköznap délelőtt sok-sok hivatalnok kinézetű ember között két munkás is célja felé tart. A borostás arcú céltudatosan halad előre, a magas szőke - látszik rajta, hogy még csak pályakezdő - komótosan követi mesterét. A DOMUS Áruháznál szólítom le mind- kettejüket. A fiatalabbik ódzkodik a nyilvánosság elöl, szüntelenül tiltakozik, hogy ő nem nyilatkozik. Mert nem, és csak... A mester, akit Kabalai Károlynak hívnak, készséges. Tudja és megérti, hogy mire vagyok kiváncsi, és van válasza is mindegyik kérdésre.- Kapacitáskihasználás? - kérdez visz- sza. - Ha jól értem, akkor arról van szó, hogy mi mikor és mennyit dolgozunk.- Pontosan.- Minden reggel héttől délután fél ötig tart a munkaidő. A TOTÉV-nél dolgozom immáron tizennégy éve, vízvezeték-szerelőként. Most éppen egy garanciális jaErősödő konkurencia vitást végeztünk itt, a városközpontban. Megyünk festékért, majd föl a Bottyán- hegyre.- Kidolgozzák a munkaidőt?-Teljesítménybérben vagyunk. Igenis, a lehetőségekhez mérten kidolgozzuk a nyolc órát, ettől függ a pénzünk.- De mi van akkor, amikor a munkahelyen várni kénytelenek, mert hiányzik az anyag?- Mit tehetünk, akkor várunk - mondja Kabalai Károly -, megvárjuk, amíg meghozzák. Addig pedig kevesebb lesz a pénzünk.- Kevesebb?- Az üres időt nem fizeti meg senki - válaszolja. - Mi dolgoznánk tovább is, de hát akkor nincs mivel. Ilyenkor állunk. És várunk. Megvárjuk, amíg kihozzák az anyagot és akkor folytatjuk.- Mi is folytassuk a beszélgetést - indítványozom, de eredménytelenül. Mert a két vízvezeték-szerelő mesternek egyszerre csak sürgős dolga akadt... Hullámzó szállítási teljesítmények, változó fuvaroztató! igények A hazai szállítási vállalatok teherfuvarozási kapacitáskihasználása enyhén szólva hullámzó. Manapság már nem hivatkozhatunk az igen kemény tél okozta kiesésekre, amely jelentősen visszavetette a fuvarozói teljesítményeket, ám azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az első negyedévi nehézségek döntő hányada az említettekből származott. Viszont azt is szükséges megjegyezni, hogy a szállító vállalatok között mind a közúton, mind a vaspályán illetve a vízi szállítást tekintve egyre inkább erősebbé válik a konkurencia. Összeállításunkban három vállalat tapasztalatait, eredményeit és gondjait adjuk közre. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva az év első négy hónapjában jelentősen visszaesett a Volán szállítási kapacitáskihasználtsága. A teherfuvarozás terén a nagymérvű csökkenés az év első két hónapjában volt a legerősebb: január és március között mintegy 10 százalékkal volt alacsonyabb a cég fuvarozásból eredő bevétele, mint a tavalyi első negyedévben. A fuvaroztatói igények élénkülése március közepétől érzékelhető. Ezzel együttvéve jelenleg is mintegy 4-6 százalékosra tehető a fuvarhiány miatt álló kocsik aránya. A Gemenc Volán egyik korábbi nagy fuvaroztatója az elmúlt időszakban megvált a vállalattól és átpártolt a vasúthoz. A Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ugyanis jelenleg nem szállíttatja uszályban a gabonát. Mint ahogy a Volán kereskedelmi igazgatóhelyettesétől megtudtuk, az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva csökkent a szóródó tömegáru szállítási igény. Az élénkülést május közepétől várják. A vállalat számára a kapacitás kihasználását segíti, hogy a vér- tessomlyói külszíni fejtésnél naponta 100 tonna föld szállítására van megbízásuk. A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat szekszárdi kirendeltségvezetője arról tájékoztatott bennünket, hogy április közepétől kevesebb kocsit kér a cégtől a Fü- szért. Mindez valószínűleg azzal függ ösz- sze, hogy a boltok kevesebb árut rendelnek, mint a korábbi időszakban. Úgy tűnik, csökkent az üzleti forgalom. A cég több kocsija áll fuvarhiány miatt, többek között azért is, mert a söripar kocsiigénye is mérséklődött. Mindent egybevetve: a szekszárdi kirendeltség kapacitáskihasználtsága 90 százalékosnak tekinthető, azt is figyelembe véve, hogy több szerelvényt a távolsági fuvarok lebonyolítására állítottak be, továbbá a közelmúltban a pécsi és a mohácsi szállításokat is segítették. A szekszárdi vasútállomás főnöke azzal fogadott bennünket, hogy az elmúlt év első negyedévéhez viszonyítva 50 százalékkal csökkent az előszállítás aránya. E tekintetben a legnagyobb fuvaroztatók közé tartozik a TÁÉV, a TOTÉV, valamint a Paksi Vízitársulat. A jelentősen mérséklődött előszállítás oka elsősorban a hosz- szasan elhúzódott télnek tudható be. A szekszárdi állomásról történő el- és felfuvarozást közösen végzik a Volán-MÁV komplex brigádok. A tolnai megyeszékhelyen egyébként évről évre növekszik a feladott áruk mennyisége. 1985 első negyedévében megközelítőleg 22 ezer tonna, tavaly január és március között mintegy 23 ezer tonna, ez év első három hónapjában pedig több mint 26 ezer tonna árut raktak vagonba a szekszárdi állomáson. A megyeszékhelyre a legtöbb áru a TÁÉV-nek, a KSZE-nek, az Agrokernek, a Füszértnek, illetve a söriparnak érkezik. Ami gondot jelent a vasúton dolgozóknak: továbbra is hullámzó a fuvaroztatói igény. A legtöbb áru a hét elején érkezik, a hét végi rakodástól viszont továbbra is ódzkodnak a vállalatok. Ugyancsak minimálisnak tekinthető a hét végi berakás, a cégek a szűkös túlóraforintokra hivatkoznak. Rakodás a szekszárdi vasútállomáson A váltó műszakos szalagon hetven asszony dolgozik egy műszakban
