Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-22 / 94. szám

1987. április 22. ‘Képújság 3 ÉLJEN A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT! Lukács György: Lenin és az átmeneti korszak kérdései (Részlet a szerző 1968-ban publikált tanulmányából) Leninnek eleve az volt az egyik fő szándéka a megszokás elméletével, hogy segítsen megvalósítani a jelennek ezt az uralmát a múlt fölött. Ezért volt, hogy már a ha­dikommunizmus idején is szeretetteljes, de egyben kritikai figyelemmel követett és tá­mogatott minden társadalmi megmozdulást, amelyben felfedezte ennek a jövőnek a csíráit. És a bürokrácia ellen sem csak azért küzdött olyan szenvedélyesen, mert ideje­korán felismerte, hogy végül is mennyire tehetetlen a bürokratikus manipuláció, ha­nem azért is - sőt, szubjektíve talán elsősorban azért - mert a bürokrácia a maga rutinszerű gyakorlatával a múlt uralmát erős ti a jelen fölött. Az úgynevezett kommunis­ta szombatok által életre hívott mozgalmat is azért üdvözölte olyan örömmel, mert an­nak a társadalmi öntevékenységnek a kezdeteit látta benne, amely - ha szükségkép­pen hosszú, ellentmondásokkal és visszaesésekkel terhes lesz is ez a folyamat - oda vezet majd, hogy a jövő kerekedjék a múlt fölébe: elvezet majd a szocialista demokrá­ciához, a „szabadság birodalmához”. Kétségtelen ugyan, hogy az ilyen tendenciák mindig az adott gazdaságon alapulnak, mindig a gazdaság adott fejlődési fokából in­dulnak ki, és ez meghatározza tartalmukat is; ám ez korántsem jelenti azt, hogy egy­szerűen a múltból kibontakozó gazdasági helyzet szükségszerű termékei volnának, valójában inkább annak a korszaknak az előfutárai, amelyben a jelen fog a múlton uralkodni. Lenin így határozta meg a kommunista szombatok lényegét: „... a mi gazdasá­gi rendszerünkben egyelőre nincsen semmi, ami kommunistának nevezhető. »Kommu­nizmus« csak akkor kezdődik, amikor ingyen dolgoznak a köz javára, ez a munka nagy méreteket ölt, és semmilyen hatalom, semmilyen állam nem szab normát neki”. Nem véletlen, hogy Leninnek éppen ezek a megállapításai a szocialista átalakulás általános és lelkes igenlését váltották ki. Senki előtt sem volt titok, hogy milyen kétség­beejtő gazdasági állapotok uralkodnak a fiatal Szovjetoroszországban. Lenin mégis úgy reagált erre a helyzetre, hogy miközben realista módon minden megalkuvás nél­kül rámutatott a hiányosságokra és a visszamaradottságra, mindig észrevette a szo­cialista jövő megvalósításának legszerényebb kísérleteit, legkezdetibb tendenciáit is, mindig kitartott amellett, hogy a szocialista demokrácia elengedhetetlen és alapvető gyakorlati feltétele a szocializmus felépítésének. Ez volt az emberi alapja a lelkesedés­nek, amelyet állásfoglalásai kiváltottak a tömegekből. Leninnek ez az állandó törekvé­se, hogy a legnehezebb körülmények között is az ember emberré válását tartsa szem előtt. Oroszországon kívül is mély hatást gyakorolt, ha a demokráciára vonatko­zó gondolatait nem is mindig értették meg. Engedtessék meg, hogy a magam egyik régi cikkére hivatkozzam: A kommunista párt morális küldetése című írásomban Lenin­nek éppen a kommunista szombatokra vonatkozó nézeteit taglaltam, ha még egy sok idealista elfogultsággal megterhelt marxizmus álláspontjáról is. Jóllehet Lenin a szo­ciáldemokrácia vulgarizált elméletei ellenében sokszor hangsúlyozta, hogy az állam elhalásával a demokrácia is elhal, hogy a megvalósult kommunizmus olyan formáció lesz, amely már túl van a demokratizálás feladatain, ma mégis sokszor feledésbe me­rülnek az átmeneti korszakkal kapcsolatos állásfoglalásai, amelyekben mély - szocia­lista - demokratizmus nyilvánul meg. Ebben természetesen nagy szerepe van annak is, hogy a polgári ideológiának érdekében áll Leninre vezetni vissza a szocialis­ta demokrácia sztálini eltorzítását. A bürokratikus konzervativizmus, amely fenn akarja tartani a sztálini elveket, és a hidegháborús ideológia, amely a maga módján harcol el­lenük, egyaránt arra törekszik, hogy lehetőleg Leninben találja meg Sztálin elméletének és gyakorlatának alapjait. Csak Sztálin tevékenységének marxista kritikája képes rávi­lágítani az elméleti és gyakorlati diszkontinuitásra Lenin és Sztálin között. Ez a kritika mutatná meg azt a történelmi összefüggést is, hogy Sztálin politikája semmiképpen sem állt közelebb a lenini vonalhoz, mint későbbi ellenfeleié. Hazatérése után Lenin ugyan­azért bírálta Kamenyevet és Sztálint: mindketten félreismerték a forradalom jellegét: és Sztálin később, a szakszervezeti vita idején sem Lenin vonalát követte, hanem Trocki- jét. Ha már érintettük a kontinuitás problémáját, tanulságos lesz utánanézni annak is, hogy Lenin hol és milyen összefüggésben értékelte pozitívan a kontinuitást... Az em­beri együttélésnek és együttműködésnek a szocialista demokráciára jellemző szabá­lyait Lenin egyáltalán nem tekinti gyökeresen újnak; nem gondolja azt, hogy az élettendenciák, amelyeket kifejeznek, csak a szocialista fejlődésben alakulnak ki; in­kább arról van szó, hogy bizonyos elemi, már évezredek óta ható erők csak a szocializ­musban képesek valóban társadalmi általánossággal érvényesülni. S ebben világo­san megmutatkozik a módszer, amely szorosan Marxhoz kapcsolja Lenint, és radikáli­san elválasztja őt Sztálintól és annak követőitől: Lenin elismeri bizonyos történelmi fej­lődéstendenciák kontinuitását, de ezt szervesen összekapcsolja azzal a szükségsze­rűséggel, hogy a forradalmi átalakulások idején gyökeresen megváltozik a funkciója ezeknek a tendenciáknak. Éppen a világtörténelmi kontinuitásnak ez a felfogása adja minden utópizmus igazi módszertani cáfolatát. Az utópisták szerint valami gyökeresen új, pusztán az „ész" törvényeiből levezetett ideált kell átültetni a valóságba; a marxizmus szerint viszont bizonyos fordulópontjain maga a társadalmi-történelmi fejlődés hozza létre az új dolgokat. Nem kell sosem volt újdonságokra várni, „pusztán ” arról van szó, hogy az egész társa­dalomban általánossá válnak bizonyos emberi beállítottságok és viselkedésmódok, amelyek korábban hatástalanok voltak, csak „kivételként” valósultak meg. De ez is ugrás, ez is forradalmi változás, ha „pusztán ” arra korlátozódik is, hogy - általánosításuk révén - olyan jelentőséget adjon a társadalmi lét meglévő és a maguk módján régóta ható mozzanatainak, amilyent korábban szinte el sem lehetett képzelni. Ezt a folyamatot ábrázolja Lenin a megszokásról szóló fejtegetéseiben. S ezek a fejtegetések az egész marxizmus általános módszerét is reprezentálják: „A marxiz­mus, mint a proletariátus forradalmi ideológiája - mondja Lenin - azáltal tett szert világ- történelmi jelentőségre, hogy korántsem vetette el a polgári korszak igen becses vívmá­nyait, hanem ellenkezőleg, magáévá tette és feldolgozta mindazt, ami az emberi gon­dolkodás és kultúra több mint kétezer éves fejlődésében értékes volt. ” Lenin nem hagyott hátra valamiféle csalhatatlan receptet az átmeneti korszak kérdé­seinek megoldására, mint ahogy ő sem kaphatott ilyent Marxtól vagy Engelstől. Felesle­ges azon töprengeni, hogy milyen konkrét megoldásokat talált volna ő, ha tovább él és tovább tud dolgozni. Azt sem tudhatjuk, hogy mennyiben lett volna objektív lehetősége akár Leninnek is arra, hogy példamutató válaszokat adjon az orosz forradalom lényegileg „nem-klasszi­kus” voltából fakadó kérdésekre. Mégis azt hisszük, nem volt egészen haszontalan, ha megkíséreltünk fényt deríteni ekkori gyakorlatának elvi és módszertani alapjaira. Fel sem merült, hogy megírjuk az egész átmeneti korszak történelmét, bár nagyon kívánatos volna a feladat elvégzése. Csak egyetlen dologgal foglalkoztunk, de ez ma annál égetőbb. Hozzá akartunk járulni a felismeréshez: a Lenint követő korszak politikai vezetése gyökeresen szakított Lenin módszerével, s ez a szakítás szükségképpen oda vezetett, hogy gyakran szakítania kellett magával a marxizmussal is, noha a korszak politikai fő­szereplőinek döntő többsége saját meggyőződése szerint csak a valódi marxizmus­leninizmust alkalmazta. Falvak tavaszodóban I. Közösségi fiatalok - Fiatalodó közösségek- Hogyne tavaszodna. Szombaton reggel vettem észre, hogy hozzánk is megjöttek a gólyák. Április 11 -én. A presszó épületének kéményén is megtelepedtek. A Fő utca sar­kán, a villanyoszlopon a Dédász emberei egy állványt emeltek az elektromos csatlakozások fölé a fészkeknek. Tudja-e, hogy másnap megjöttek a fecskék is? Az alsónyéki elöljáró, Krauzer Tamás, sza­batosan fogalmazva, nagy szeretettel idézi föl a madarak érkezését. Ki gondolná, hogy an­nak idején, amikor a háború 1945-ben Ju­goszláviából először a völgységi dombok kö­zé sodorta, egy szót sem értett magyarul? A háború az Eszéken kezdett tanítóképző főis­kolai tanulmányait is derékba törte. Mórágyra nősült, majd Bátaszékre került - ahogy teltek az évek a tanácsi munka a ki nem élt tanítói ambíciók számára is némi kárpótlást nyújtott. Ez év januárjában már adóügyi főelőadóként ment nyugdíjba a Bátaszéki Nagyközségi Kö­zös Tanácstól. Lassan másfél évtizede él Alsó­nyéken. Egy tágasabb lakásba költözött ide a feleségével, a két, akkor már felnőtt lányával. Mint hozzáértő, pénzügyekben is jártas, so­kat tapasztalt embert választották meg a köz­ség elöljárójának. Hazatérnek-e a fiatalok? Alsónyék, ahol most hozzávetőleg ezren él­nek, a hatvanas évek elején még 1300 lakost számlált. Ide tartozik a Nyékipuszta, a Csikós­major, a Gauser-telep és a valamikor „betyá- ros” Betekintspuszta is. Nevezetes a nyéki szőlőhegy is, ahová férfiruhába bújtatva me­nekítették föl a fehérnépet a török elől. Az alapvető társadalmi folyamatok nem hagyták érintetlenül ezt a térséget sem. A me­gye iparának fejlődése inkább vitte innen az embereket, mint hozta.- Eléggé elöregedett falu - mondja az elöl­járó. - A lakosság jó része a bátaszéki Búza­kalász Termelőszövetkezetben dolgozik, igen sok köztük az idősebb ember.- Itt, Sárközben, a „gödrökkel” körülvett szárazulatokon egyébként sem lehetett köny- nyű terjeszkedni - vetem közbe. - A múlt szá­zad folyamszabályozási munkáitól kezdődően - Baja és Fadd között 1820-ig négy átvágást, majd rövidesen még 11 -et végeztek - tehát a múlt század második felében meginduló rend­szeres és egységes szabályozásig gyakran változott a tájék arculata. A falu északi részen lévő „síkra", a mélyebben fekvő területekre ál­talában a szegények költöztek.- Ma sem egyszerű a fiatalok hazacsábítá­sa. Jelenleg a szekszárdi út felé vezető bekö- tőúton próbálkozunk 250 négyszögöles por­ták kialakításával, a futballpálya és környéke is a kiszemelt helyek közé tartozik. Az előbbi elég vizenyős terület, további vizsgálatra szo­rul. Az árak 60 ezer forint körül mozognak. A víz és villany bekötése nem lenne gond, volt már eset, hogy a jóval nagyobb szomszédot, a bátaszékieket is a mi vízmüvünk látta el. Saj­nos, a falu összképét tekintve jó néhány le­bontásra ítélhető, komfort nélküli ház van, ahol az udvarban ásott kút, legfeljebb kerti csap ta­lálható.- Mennyi pénzzel rendelkezhetnek az idén?- A fejkvóta 600 forint, a lakásonkénti teho ugyanennyi. Az előbbi 600 ezer, az utóbbi 130-150 ezer forint körüli összeg lesz. Tavaly egy régi tanácsi épület eladásával több pénz­hez jutottunk, anyagi erőink jó részét a könyv­tár és KISZ-klub kialakítására és az idősek ott­honának felújítására fordítottuk. Szerencsé­sek vagyunk, mert itt az utak nagy része zúza­lékkővel borított, így tavaly a Rákóczi, az Ár­pád és a Temető utcában is aszfaltozhatunk - összesen több mint egy kilométeres szaka­szon. A Vasút utca burkolását most kezdjük, a márciusi tanácstagi beszámolón a földes Be­senyő utca sorsa is felvetődött. Ezekben a munkákban a lakossággal közösen, az embe­rek teherviselő képességétől függően dön­tünk. „Mi már idevalósiak vagyunk”- Higgye el, én, akinek van tapasztala­ta az áfész-szakmában, azt mondom, hogy ilyen áru bőséget nem lehetett volna biztosíta­ni a két kis vegyesboltban. Lehet, hogy az új önkiszolgáló innen-onnan messzebb van, de megtérül a sétára fordított idő, mert megszűnt a sorbanállás. Az érveit soroló Ott Jánosnak, aki most nyugdíjasként tápkereskedőként dolgozik a Béke utcában, annál több panasza van a saját boltjára.- Néhány éve még 300 mázsa gabonát, tá­pot, egyebet is eladtam havonta, most 150 mázsa az átlag. Kérdezze csak meg Albert Ist- vánéktól, Heppéktől, vagy itt szemben a Dán- fiéktól, miért nem hizlalnak annyi disznót mint korábban! Pedig Nyéken mindig kedvelt volt a disznóhizlalás.- Tíz göbém van - mondja a ma már téesz- nyugdíjas Bánfi Ferenc. - Két apaállattal fe­deztetek, azelőtt tízzel alig győztem. Magam is úgy 45-öt hizlaltam még legutóbb a Szekszár­di Mezőgazdasági Kombinátnak, 30-at a téesznek. Én magam keverem a disznónak va­lót - kukoricához koncentrátumot adok, vö­röslisztet, csontlisztet, mindent ahogyan kell. Szép, egészséges disznaim vannak.- Most is dolgozik.- Csak a szőlőt igazítom. Kinn voltam a fiammal kötözni a hegyen. A nevére írattam, nekem már olyan nagyon sokáig úgysem kell.- Született alsónyékiek?- Nem, Szabolcsból jöttünk. Bennünket a szükség hozott. Nagybátyámat az akkori re­formátus pap fogadta föl a birtokára felesbér­lőnek, utánajöttem, még 1939-ben. Felesé­gemmel Őcsényben ismerkedtem meg. Én nyírgersei vagyok, ő nyirbogádi. De amúgy mi már idevalósiak vagyunk. A kisebbik fiam nyé­ki lányt vett feleségül, a nagyobb Öcsénybe nősült. Április 11-én érkeztek... A Vasút utcának valamikor a népnyelv a Délő nevet adta „Eredetileg Delelő nevezetre hallgatott, mi­vel még vadvizes időben ezen a háton delelt a jószág" - olvasom Féja Géza Sarjadás című, Sárközről írott könyvében. Valóban szép, zárt házsoraival szinte kisvárosiasan ódon, nyu­galmas hangulatú. Ebben az utcában, a meg­adott címen vagy a könyvtárban kellene meg­találnom Tőttös Arankát. Természetesen mun­kaidő után, mivel a termelőszövetkezetben dolgozik, ugyanakkor a község tiszteletdíjas könyvtárosa. Nevéhez, mint arról e lap hasábjain már be­számoltunk, egy Nógrád megyéből hozott közművelődési forma meghonosítása fűződik. A falubeliek közül ötvenketten az ö vezetésé­vel alapítottak szabadidős társaságot 1985- ben, s mint hírlik, már több mint hetvenen van­nak. Ezúttal a könyvtárban sem az alapítót, ha­nem elnöküket, Negele Zoltánt találom, aki a bátaszéki GAMSZÖV-nél asztalosként dolgo­zik, egyébként elöljárósági tag.- Valóban, már hetvenketten vagyunk - mondja Negele Zoltán. - Együttműködési szerződés alapján a tanácstól évi 30 ezret, a művelődési ház költségvetéséből 10 ezret ka­punk. A részben saját költségvetéssel dolgozó közösségünkbe szeretnénk minél több fiatalt bevonni az alapszabályunk szerint tizennégy éves kortól. Az idén négyhónapos tanfolyam jellegű, idős asszonyok számára szervezett hímző szakkör fejeződött be. Havonta egy tán­cos rendezvényünk van. Tavaly gyerekműsort adott a pécsi Bóbita kamaraegyüttese, vendé­günk volt a zengővárkonyi tánccsoport. Har­kányba, Sikondára, Kecskemétre kirándul­tunk. Az idei, nyári terveink most formálódnak, önálló „gazdálkodásunk” lehetővé teszi, hogy az el nem költött fenntartási költséget a prog­ramjainkra fordítsuk a következő évben. „A színpadi próba lenne az igazi!” A könyvtárra nyíló klubszobában táncpró­ba folyik. Mellár Bélánét, a nyéki hagyomány- őrző együttes nyugdíjas vezetőjét tulajdon­képpen csak megismerkedésünk kedvéért tartom föl munkájában néhány pillanatra.- Több mint félszáz fiatalt tanítok sár­közi táncokra és persze énekelünk is. Ha egy-két vállalat mellénk állt volna, ott tar­tanánk, ahol Váralja vagy Bogyiszló. Ha a férjem nem harmonikázna, ez az egysze­mélyes zenekar sem lenne.- Korábban - vetem közbe -, tudomá­som szerint 1982-ig, amíg ön a kultúrhá- zat vezette, ott próbáltak helyben...- Az ám, a színpadi próba lenne az iga­zi! - kap a szón Mellárné.- Csakhogy - folytatom - úgy hallottam, hogy 1982-ben az áfész bérbe adta a termet lakodalmak tartására... Ezen robbant ki a vita.- Ez az épület tulajdonképpen egy is­tálló volt - veszi át a szót Negele Zoltán. - Tanácsi támogatással a lakosság alakította át kultúrteremmé. Az italbolttal és a presszóval közös épület egyik traktusa, közös helyrajzi számon. Ebből aztán tulajdonjogi vita keletke­zett. Többekben felvetődött, hogy az áfész ko­rábban soha nem tiltakozott, amikor a tanács a kultúrtermi szárnyat gondozta, pénzt költött az épületre. Elég szomorú, hogy most - mivel va­lószínűleg peres üggyé dagad - gyűjteni kell az adatokat, hogy kik végeztek itt valódi mun­kát. A falubeliek persze ezt az egészet kevés­sé értik, vagy - finoman fogalmazva - nem fér a fejükbe. n Végezetül egy kezdeményezésről. A KISZ Központi Bizottsága pályázatot írt ki sport- és kulturális létesítmények létrehozá­sára, felújítására. A nyéki fiatalok pályázatuk­kal 200 ezer forintot nyertek. Az öregek ottho­na udvarának füvesítésére és egy 20x40-es bitumenes pálya létrehozására vállalkoztak. KISZ-titkáruk, a mindössze tizenhat éves Fe­jes Gyöngyi a Patyolat bátaszéki varrodájában dolgozik. Heti két alkalommal jár Bajára, a III. Béla Gimnázium esti szakközépiskolájában ruhaipari szakmát tanul. Beszélgetésünk so­rán szerényen jegyzi meg, hogy egyelőre se­hol másutt nem tudná elképzelni az életét, mint a nyéki fiatalok közösségében. BÓKA RÓBERT Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Aszfaltozzák a Délő - azaz a Vasút utcát Tereferélök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom