Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
1987. április 18. NÉPÚJSÁG 3 Akit a község hívott haza A pártcsoportbizalmi Vigasztalanul zuhog az eső, közben a tavaszi munkák már így is legalább három hét késedelmet szenvedtek. Nehéz a sora ilyenkor a földdel dolgozó embernek. Folyton az eget kémleli, a meteorológiai jelentést lesi, és bízik. Bízik a tavaszban, ami egyszer csak bekopogtat. Mondom is Botos Zoltánnak, a báta- széki Búzakalász Téesz pártcsoportbi- zalmijának, hogy nem lesz ez így jó Ha az idő nem változik, akkor a tervek egy része valóban csak terv marad.- Az idén három napot dolgozhattunk ösz- szesen, 50 hektár borsó került a földbe. Kellene vetni a kukoricát, de előkészülni sem tudtunk. Mindegy lesz majd, hogy húsvét van, meg éjjel, csak dolgozni lehessen. Átérzi a helyzetet mindenki. Akár párttag, akár nem az az illető. A tulajdonosi szemlélet bennük van. Falusi emberek, parasztemberek, hát tennék a dolgukat. Szinte egy szuszra mondja mindezt a még harmincat csak közelítő, bajszos fiatalember. Sikeres életpálya az övé. Mondom is neki. Bólint, de ingatja is a fejét.- A Csapó Dániel szakközépiskolában érettségiztem. Mivel imádtam a focit, a bátaszéki Fémipariban kezdtem dolgozni, ahonnan edzésre is járhattam, majd a mőcsényi téesz következett. A katonaság után jutottam haza. Édesapám megbecsült tagja a szövetkezetnek, mint mondják, tiszteletre méltó a munkássága. Kicsit talán az ő érdeme is hogy hazahívtak. Sima életút? - gondolkodik el. A tanácselnök, Bognár Jenő hivott, üresedés volt a téeszben, találkoztak az elképzelések és én nem bántam meg. Vidékre járni, hajnalban kelni az állattenyésztésben dolgozónak nem álom. Öt esztendeje vagyok a bátaszéki Búzakalász Téeszben, ahol a szarvasmarhatelep vezetésével bíztak meg. Aktív KISZ-életet igyekeztem mindig élni, szeretek a közért dolgozni. Amikor párttag lettem, ismét sorra jöttek a feladatok, s én a magam módján igyekeztem is. Hamarosan pártcsoportbizalmi lettem, mivel az elődöm nyugdíjba ment. Egy kicsit elgondolkodik, látszik rajta, hogy valami még motoszkál a fejében, rövid idő után folytatja is:- A Hazafias Népfront jelöltjeként indulhattam a választásokon a nagyközségben, és magam is meglepődtem kicsit, hogy a lakókörzetemben megválasztottak tanácstagnak. Ha így nézzük, bizony nem kerülgetett a siker, mert miután megnősültem és elköltöztem a szülői házból, nem én lettem a „befutó”. Az új körzetemben nem ismertek az emberek. Ha nagyon vesézzük a dolgokat, akkor ez kudarc volt. Póttanácstag lettem. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nem volt út a lakóhelyem környékén, hát én nyüzsögtem, s velem együtt sokan nyüzsögtek. így lett sok munkával utunk is.- A pártcsoportban 12-en vagyunk, köztük öt nyugdíjas, és szétszórt munkahelyeken, nagy területen dolgozunk. Hajnalban kezdünk, és este is van egy kis hajrá. Értekezletet így évente 5-6 alkalommal tartunk, de minden adódó dolgot megbeszélünk menet közben. Itt a kor nem számit, itt a teljesitmény beszél. Eljutottunk odáig, hogy jó forintot csak a minőségi munka hoz mindenkinek a konyhájára. A legnehezebb pártfeladatát firtattam.-Volt. Valóban nagyon nehéz volt. Ketten, Bodor Imrével, a téesz párttitkárával együtt éltük át. A Kádár elvtárs által aláírt negyvenéves párttagságért járó emléklapot kellett átadnunk, de sajnos már csak a temetésen, és a férjnek, mert aki kapta, már nem érte meg. Megható volt, ahogy a szintén párttag férj kora reggel ott állt a téeszirodában, elmondta, hogy örökre elhagyta a társa és kéri a társadalmi temetést... Hát mi ott adtuk át az emléklapot. A temetésen. Ugye, mondtam, hogy nehéz volt. Még rágondolni is nehéz. SZABÓ SÁNDOR Gyémántcsiszolók Csurgón Nemregiben honosítottak meg a gyémántcsiszoló mesterséget Csurgón. Néhány esztendővel ezelőtt kezdtek hozzá a helyi Metalux Ipari Szövetkezetben ehhez a kényes munkához, és már jól jövedelmez az ipari gyémánt megmunkálása. Az osztrák Ögusa cégtől az idén már több millió torintos bevetelre számítanak a vállalattól kapott kettő-hat milliméter nagyságú kövek előírt alakra való csiszolásért. Ezeket a gyémántokat Ausztriában a századmilliméternél pontosabban dolgozó esztergák szerszámaiba építik be. Hiányszakmák és elhelyezkedési lehetőségek A keresetszabályozás jelenlegi formája arra ösztönzi a vállalatokat, hogy takarékoskodjanak a létszámmal, a korábbiaknál ésszerűbben gazdálkodjanak a munkaerővel. Ennek hatására egyre differenciáltabb a vállalatok munkaerőigénye. Mind több helyütt kényszerülnek arra, hogy megszüntessék azokat a tevékenységeket, munkaköröket, amelyekben nem tudják a dolgozókat hatékonyan foglalkoztatni, kifizetődő munkával ellátni. A fejlődő- képes, gazdaságosan termelő gyárak, üzemek viszont arra törekednek, hogy jól képzett szakembergárda álljon rendelkezésükre. Ennek érdekében bizonyos szakterületeken még bővítik is a létszámot, illetve a kevésbé jól dolgozók helyébe szakmájukat jobban értő, nagyobb teljesítményre képes munkatársakat keresnek. Az ÁBMH Munkaügyi Információs Központjának legutóbbi felmérése szerint a betöltendő álláshelyeknek csaknem a felére szakmunkásokat várnak a vállalatok. Miközben általában csökken a vállatok munkaerő-kereslete, még mindig van jó néhány olyan hiányszakma, amelyekben a jelentkezők több állásajánlat között is válogathatnak. Ilyen például a lakatos, s ezen belül is a géplakatos szakma, de nagy a keletjük a forgácsoló szakmunkásoknak és a textilkonfekcionálóknak is. Sok helyen keresnek kőműveseket, villanyszerelőket, tehergépkocsi-vezetőket, autóbusz-vezetőket, hegesztő és lángvágó szakmunkásokat, gépjárműszerelőket és ács-, állványozó- mestereket. A korábbiaknál kevesebb munkalehetőséget kínálnak a vállalatok a segéd- és betanított munkásoknak. Elhelyezkedési lehetőségeik azonban eltérőek aszerint, hogy ki milyen nehézségű munkára vállalkozik. A rosszabb körülmények között végzett, az átlagosnál nehezebb fizikai munkát igénylő munkakörökbe mindig várnak új munkaerőt. A meghirdetett álláshelyeknek mindössze 10 százalékát kínálják szellemi foglalkozá- súaknak a vállalatok. Ezen belül továbbra is leginkább könyvelőt, gyors- és gépírót, pénzügyi szakembert, üzemmérnököt, vasútfor- galmi irányítót és raktárost keresnek felvételre. A munkaerőigényeknek több mint egynegyede még mindig Budapestre koncentrálódik, annak ellenére, hogy már a fővárosi vállalatoknál is csökkent a munkaerő iránti kereslet. Bőségesek az elhelyezkedési lehetőségek Csongrád megyében is. Ennél kevesebb, de azért a jelentkezőknél még igy is jóval több a munkalehetőség Komárom, Bács-Kiskun, Veszprém és Békés megyékben. Szabolcs- Szatmár megyében nemcsak egyes rétegek számára, hanem összességében is több a munkát kereső, mint amennyi a betöltetlen állás. Újabban Borsod megye ipari centrumaiban is nehéz a dolgozóknak szakmájuknak megfelelő állást találni. A legutóbbi országos felmérés szerint a munkaerőszolgálati irodák segítségével a jelentkezőknek körülbelül 80-82 százaléka egy hónapon belül elhelyezkedett. Egy hónapnál tovább, de három hónapnál rövidebb ideig várakozott megfelelő munkaalkalomra a jelentkezőknek csaknem tíz százaléka, mig körülbelül 7 százalékuk három hónapnál hosz- szabb ideig szerepelt a várakozók listáján. A legtöbb állást keresőnek - 40-50 százalékuknak - változatlanul az ipar kínál foglalkoztatási lehetőséget. A második legnagyobb munkaerő-felvevő ágazat a közlekedés, valamint a posta és a távközlés. A legtöbb fizikai munkásra az építőipar tart igényt, amely körülbelül a munkalehetőségek 10 százalékát kínálja. Hasonló nagyságrendű a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás munkaerőigénye. A felkínált munkahelyek mintegy 7 százalékára a kereskedelmi vállalatok keresnek dolgozókat. HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Az idei év tizenhatodik hete kétségtelenül az izgatott ta- vaszvárás és a húsvéti ünnepekre való készülődés között telt el. Éppen egy hete még sárba ragadt, kényszeredett pihenőjüket töltötték a nagyüzemi táblák mellett a gépek, a kis- és közepes gazdaságokban pedig a gazdák gondterhelten taposták a sarat. Ennek ellenére vagy éppen ezért mindenki fegyelmezettebben és keményebben dolgozott. Remélhetőleg az elkövetkező hónapokban-években mindenki újraszületett belső szükségből tesz majd így. Nem (csali) mese és értékrend A tavasz életvidámitó hatása arra is jó, hogy rávegye a városok, nagyközségek és más települések lakóit arra, hogy hagyják el végre lakásaikat és mint tavaly vagy tavalyelőtt tegyenek valamit lakókörnyezetük szebbé tételéért. Most egy nem (csali) mese következik. Szekszárd egyik lakótelepén az egyik lépcsőház lakóit évekkel korábban lóvá tették. Idestova fél évtizede önerejükből és önszorgalmukból kialakítottak egy tisztességes parkot. Aztán egy hivatal, a lakóközösség nekik is hasznos eredményén felbuzdulva átvette tőlük a szervezést, irányítást. De leginkább csak ígértek. Ahogy a mondás tartja: fűt, fát, egyebeket. Ha itt vége lenne a „mesének”, akkor a társadalmi munkavégzés ellen lévők minden lelkiismeretfurdalás nélkül mondhatnák, hogy „mit ér a közös munka, ha elveszik tőle az ember kedvét”. Ez így is volt két évig, aztán... Aztán megint jött egy talpig közösségi ember, meg egy örökmozgó, fiatal tanácstag és a lakók a romokból megint újjáteremtették a parkot. Nem szántam példabeszédnek ezt a valódi történetet, de annak mindenképpen, hogy senki se higyjen azoknak, akik mindig és mindenütt csak szájainak. Ha már a környezetszépítésnél tartunk, még valamit. Lapunk keddi számában beszámoltunk arról, hogy Szekszárdon évente negyedmillió forint értékben lopják el „kedves lakótársaink” a közösségi területekre kiültetett virágokat, facsemetéket, ezt még véletlenül sem csak akkor teszik, amikor zajlik megyénkben a fásítási hónap rendezvénysorozata, hanem mindenkor és mindenütt. A munkanapokon és ünnepeken. Brahi- ból, pénzsóvárság miatt? Erkölcsünk és értékrendünk fellazulását látom az ilyen cselekedetekben, ugyanis mint a ronda beszédben, a szülőelhagyásban, a testvérek közötti pereskedésben vagy a társadalmi tulajdon egyre gyakoribb megkárosításában. Önmagunk ellen vétünk Szintén e héten olvashattuk, hogy két és fél éves működésre visszatekintő gazdasági rendészet összegezte munkájának tapasztalatait. „A jelzések szerint a lakosságot leginkább foglalkoztató problémák főként a kereskedelemmel kapcsolatosak”. Aztán ugyanabban a lapszámban azt is olvastuk, hogy a belkereskedelmi miniszter munkaidővédelmet szolgáló irányelvet adott ki a munkahelyi büfék és kisboltok nyitva tartását illetően. Mielőtt még valaki figyelmeztetőleg felemelné a mutatóujját, kötelességem kijelenteni: eszem ágában sem áll e két megállapítás közé egyenlőségjelet tenni. De... A gazdaságunkra és pénztárcánkra - nézzünk csak körül - igencsak rájárnak egyesek. Meddig tűrjük még A belvíz szerencsére elkerülte megyénket Szép sikert ért el az Agromasexpo-kiállításon a bonyhádi Mezőgép ezt? Amíg milliós károkat okoznak, addig, amíg le nem leplezi őket a gazdasági rendészet? Amíg házastársuk el nem szólja magát, hogy évtizedes szűkösség vagy viszonylagos, konszolidált jólét után a Trabantot Mazdára „gazdálkodták ki”? Amíg a munkatársak nem szólnak? Bajom-bajunk éppen az utóbbival van, mert nem szólnak, nem szólunk ilyen eset tudtán sem. Ez pedig hatalmas baj, mert a közönnyel újfent „segítjük” értékrendünk további romlását. Legyen elég belőle és belőlük is. Mert most már végképp nincs helyük közöttünk. Vegyük már észre végre, hogyha közönyösek vagyunk a szájalókkal, a virág- és munkaidőtolvajokkal, vagy a poziciólovagokkal, akkor önmagunk ellen vétünk. Sikerkovácsok Miközben megerősítették szolgálatukat az utak mentén a „sárga angyalok”, miközben végéhez közeledik az ATI szervezte gépjármű-ügyintézői tanfolyam, az újságból azt is megtudhatjuk, hogy még nem megfelelő a munkavédelmi eszközök kínálata. A kivitelezési érthe- tetlenségek és a kínálati hiányosságok mellett jelentős, hogy a testi épséget védeni hivatott eszközök sokszor kényelmetlenek. Szerencsére nem mondható el ez a bátaszéki Báta- fém Fémipari Szövetkezet húsipari védőkesztyűjéről. Ellenben a világszínvonalú jelző igencsak illik rá. Egy korábbi látogatás során volt módom nekem is megismerkedni velük. Valóban kiváló termékek. A kiváló terméknél maradva elmondhatjuk, nemrégiben lapunkban adtunk hírt arról is, hogy az Agromasexpo kiállításon két jelentős megyei siker is született. Ezekben a hónapokban-években érthető módon inkább a gazdasági sikereknek örülünk, de az is öröm, hogy minél többen igyekeznek érte tenni is. A gazdasági sikernek ott vannak a kovácsai az előbb említett bátaszéki és a dombóvári Color szövetkezetben, a szekszárdi Agrokernél, és mint lapunk szerdai számának egyik jelentése beszámolt róla, a BVK szekszárdi gyáregységében is. Az utóbbi évtizedben kénytelenek voltunk tudomásul venni, hogy kevés a dicsérő szó. Ma már igencsak itt van az ideje. Hogy kiérdemeljük, legyünk mindannyian sikerkovácsok. Minden nagy szó mellőzésével csak azt mondhatom: jó munkánktól létünk függ. Kölni és tojás helyett A most ügyességből, gyors kiszolgálásból, kifogástalan modorból csak versenyzett dombóvári postaforgalmi szakközépiskolások - és társaik - még nem dolgoztak azokkal a képeslapokkal, amelyeket mindany- nyian kivettünk már a postaládából. Itt az ünnep. Két nap - néhol tavaszi munkával csonkított - szeretet, pihenés, ajándékozás, nyugalom. Ne zavarjuk meg ezt a nagyon várt „nyusziünnepet” alkoholmérgezésekkel... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS
