Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-14 / 62. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA TOLNA MEGYEI MA ■ " ' f' , IRODALOM ­1987. március 14. SZOMBAT MŰVÉSZET XXXVII. évfolyam, 62. szám (10-11. oldal) ÁRA: 2,20 Ft . | „Küzdeni erőnk szerint” indig, minden helyzetben különös és fölemelő kötelesség 1848. már­M r cius 15-re emlékezni. Hiszen a nemzet életében az olyan történelmi sorsfordulók egyike ez a nap, amelyek által többnek és igazabbnak tudjuk magunkat, érezzük egy közösség törvényszerű összetartozá­sát, s magunk mögött tudjuk azt a szellemi erőt, amit Széchenyi, ■ Kossuth, Petőfi, Arany, Vasvári, Táncsics, Jókai életműve jelent a ma­gyarságnak. Akkor is haza és haladás legfontosabb kérdései dőltek el, s bár nem szerencsés a történelmet példatárnak, s lehetséges párhuzamok gyűjteményé­nek tekinteni, 1848 maradandó sugárzása abból is adódik, hogy Petőfiék forra­dalmában és szabadságharcában a legjobbak fogtak össze, s adtak választ a lét vagy nemlét nagy kihívására. Cselekedetük történelmi érvényét még a szabad­ságharc legyőzésének tragédiája se vonhatja árnyékba. Lét és nemlét nagy kihívásával azóta többször kellett bátran szembenéznünk. Példára és párhuzamra tehát, a múlt erkölcsi támasztékaira gyakran volt szüksé­günk. Még akkor is, ha különben tudjuk, hogy a történelemben minden órának, minden helyzetnek más a parancsa. 1848-ban a nemzeti függetlenség és a polgári haladás volt a tét. Az ország sor­sa, jelene és jövője a cselekvés és nem cselekvés kettősségében fogalmazódott meg. S aki a tétlenséget, a maradást választotta, eleve kirekesztette ezt a népet az európai fejlődés lehetőségéből. Ha a legjobbakban, s magában a népben nincs bátorság a cselekvésre, Magyarország politikai, társadalmi, gazdasági értelem­ben hosszú időre a perifériára szorul. Ez az, ami ma is tanulságos: a helyzet józan felismerése és a cselekvés bátor­sága. Most más kérdéseket vet fel a történelem, elsősorban azt, hogy képesek va- • gyunk-e a kor követelményéhez igazítani a szocializmus hazai gyakorlatát.- De a cselekvés és nem cselekvés kettőssége épp olyan sorsmeghatároz'ó dilem­ma, mint volt 1848 históriai napjaiban. Mert, mit jelent a tétlenség? A perc, a pilla­nat esetleges és látszólagos nyugalmát, s ugyanakkor a teljes távlatvesztést, a jövő bizonytalanságát. A cselekvés vállalása, persze, egyéni és közösségi fáj­dalmakkal, átmeneti veszteségekkel is járhat, de a jelen kényelmes nyugalmával nem lehet megváltani a jövőt. Csak a cselekvés bátorságával. Ilyen értelemben történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk újra. A vagy-vagy állapo­tába. Perifériára szorulni a huszadik században is lehet. Hiába hivatkozunk arra a sok áldozattal is járó történelmi útra, amelyet 1945 óta megtettünk, a világban el­foglalt, lényegében kedvező helyünket a mában is meg kell erősítenünk. Mert ez a hely nem örökös vívmány. Vitathatatlan eredményeink ellenére kihullhatunk az időből, ha nem fejlesztjük magunkban a változás és változtatás képességét, ha nem tudjuk követni a szükségszerűségek hívását. Előttünk - a címben is idézett Vörösmarty szavaival - ma is „egy nemzetnek sorsa áll”. S ez a sors a fölzárkózás vagy lemaradás ellentétében villantja fel ön­maga távlatait. A világ nélkülünk is halad, de nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy a történe­lemben hátrébb csúszott nemzetek sorában vagyuk-e vagy sem. Különösen nem mindegy a fiataloknak, hiszen a mai döntéseink - a jók és a rosszak is - az ő életü­ket fogják meghatározni. Ezért van felelőssége és helye az induló nemzedékeknek is a cselekvésben, hogy az idők szavának megfelelő változások minél gyorsabbak, s a társadalom egészére kiterjedők legyenek. Ezért tette közzé tettekre sarkalló felhívását január végén a KISZ Központi Bizottsága: „Jövőnk a tét!” Ma már nincs értelme annak a kérdésnek, hogy adott körülmények között le­het-e tenni valamit. A kor más megfogalmazást követel. Fordított kérdésfeltevést. Szabad-e semmit sem tenni? Lehet-e fiatal tömegeknek sikeres egyéni életben reménykedni, miközben az ország, a közösség súlyos gondokkal néz szembe? Egyénnek és közösségnek ilyen kettéválása csak ideig-óráig képzelhető: A reformok korában élünk, s ezeket a korszakokat nemcsak a magánérdekü, a személyes érvényű gondolatok kor­mányozzák, hanem azok, amelyek a köz ügyét és boldogulását viszik előbbre. Akár bátor egyéni vállalással is. Meglehet, hogy a közelmúlt történelmi tapasztalatai nem mindenben kedvez­nek az új szemlélet, az új társadalmi magatartás elfogadásának. Hiszen nem min­dig fogadta egyöntetű elismerés azoknak a törekvéseit, akik vállalkozni s változ­tatni akartak. Ez igaz. De tudni kell, hogy aki meg akarja haladni a jelent, annak törvényszerűen vitája van a meglévő állapotokkal, a tétovasággal, s konfliktusa a visszahúzó erőkkel. E nélkül ez nem megy, s mindig is így volt a történelemben. 1848 nagy példája eb­ben is megnyilatkozik. Ma persze az idő nem végletes önfeláldozást kér tőlünk. Cselekedeteinktávlata nem a segesvári csatamezö. Mégis kérdés, hogy a mostani ifjú nemzedék fölké­szült-e arra, amire a mai kor szólítja, egyre erőteljesebben. Végzetes volna azt vá­laszolni: nem. Könnyű kibúvó ugyanis, hogy ez a nemzedék nem volt jelen a nagy ügyek el­döntésekor, nem kérdezték meg, hogy milyennek képzeli a szocialista gazdaság és társadalom útját. Következésképpen vállalják a felelősséget és a szükséges változtatások gondját azok, akik eddig is a folyamatok középpontjában álltak. A fiatalság pedig vagy beilleszkedik abba, ami van, vagy elegánsan kívül marad. em. Ma nem lehet ilyen munkamegosztás. Vannak ugyan a kivülmara- dást ösztönző megfontolások, de minél hosszabb távon gondolko­dunk, ezek annál inkább elveszítik az érvényüket. Be kell látni: ma már a beilleszkedés, a meglévő gazdasági és politikai mechanizmusokba való közömbös belesimulás se elegendő. A nemzet érdekeit tekintve sohase volt az, most még kevésbé. A mai ifjú nemzedék tanultabb, mint eddig bármelyik volt a magyar történelemben. Közéletisége azonban sok­szor messze alatta marad annak, amit egy művelt emberfők számában igencsak megnövekedett nemzedéktől joggal várhat az ország. Olyan helyzetben vagyunk, amikor egy generációnak a gyakorlat mezején kell megmérnie önmagát: képes-e vállalni a történelem által rámért küldetést. Előttünk valóban egy nemzetnek sorsa áll. A márciusi ifjak példája - 1987-ben - leginkább erről beszél. DOMONKOS LÁSZLÓ, a KISZ KB titkára A diákok megkoszorúzzák a Bezerédj István-em lékfa lat Ünnepségek és ünnepi előkészületek Megemlékezések, emléktúrák, fáklyás felvonulások március 15. tiszteletére Tavaszi történelmi évfordulók emléktáblánál koszorúztak, Simontor- nyán pedig fáklyás felvonulást rendeztek az ifjúsági napok megnyitójaként. Több helyen ma és holnap tartják az emlékün­nepségeket. A KISZ Központi, Tolna Megyei és Szekszárdi Városi Bizottsága a Tanács- köztársaság kikiáltásának 68. évforduló­ja tiszteletére március 20-án és 21-én Szekszárdon rendezi meg a központi ün­nepséget, az országos diáknapok me­gyei művészeti bemutatóit és a megyei if­júsági napokat. Március 20-án a Tolna megyei ifjúsági napok keretében Béke­centrum nyílik a Munkásotthonban, este 6 órakor a megyei múzeumban ifjúság­mozgalmi kiállítást nyitnak meg, majd fél hétkor kezdődik az az emlékülés melyet a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója tiszteletére rendeznek. Ugyanezen a na­pon a megyei és városi művelődési köz­pontban kezdődnek az országos diákna­pok megyei bemutatói, s a színes progra­mok március 21-én folytatódnak. A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján, március 21-én reggel 8 órakor zenés ébresztővel kezdődik a program, majd 10 órától történelmi játé­kokat láthatnak az érdeklődők a Béla té­ren és a Mártírok terén, ahol a Tanács- köztársaság eseményei elevenednek meg. A közel 300 szereplő, zömmel kö­zépiskolás, a főbb szerepeket pedig a megyeszékhely értelmiségi fiataljai ala­kítják. Az emlékképek látványtervezője Baky Péter, a dokumentumjáték szerzője Szókolay Zoltán, a rendező pedig Dráno- vits István. Ezt követően pontban 11 óra­kor a megyei tanács előtti téren ünnepi megemlékezésre kerül sor, melyen Ernőd Péter, a KISZ KB titkára mond be­szédet. Ezután megkoszorúzzák a Ta­nácsköztársaság emlékművét. 1848 1919 szintén tegnap tartottak megemlékezést a Munkásmüvelődési Központ színház- termében, majd az intézményben folyta­tódott egész napos programjuk. Dombó­váron a városban és a környéken élők képviselői tegnap reggel helyezték el az emlékezés koszorúit az 1848-as emlék­mű talapzatán, délután pedig a Béke­parkban műsoros megemlékezést tartot­tak. Dunaföldváron tegnap délután a nagyközségi tanács épületén lévő Petőfi­Megyeszerte meg­kezdődtek az 1848. március 15. emlékére rendezett ünnepségek, illetve ünnepségsoro­zatok. Több oktatási in­tézményben ezekben a napokban rendezik meg a diáknapi prog­ramokat, melyekben fontos szerepet kap az ünnepi megemléke­zés, de különböző ve­télkedők, versenyek, bemutatók teszik szí­nesebbé, emlékezete­sebbé az ünnepi napokat. A teljesség igénye nélkül néhány programot emlí­tünk. Tegnap Szekszárdon, a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet aulájában reggel 8 órától tartottak meghitt megem­lékezést, majd a Bezerédj István-emlék- falon helyeztek el koszorút. A diákok egy csoportja pedig Szedresbe utazott, ahol megkoszorúzták Bezerédj István sírját. A Paksi Vak Bottyán Gimnázium tanulói Az ünnepség a szekszárdi kereskedelmi szakközépiskolában Ötvenéves a Márciusi Front A magyarországi demokratikus erő­ket egyesítő Márciusi Front létrejöttének 50. évfordulója alkalmából emlékünnep­séget rendezett pénteken az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az MTA Történettudományi Intézete és a Magyar írók Szövetsége az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az eseményen részt vett Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagan­daosztályának vezetője és Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzását követő meg­nyitójában Kállai Gyula, a HNF OT elnöke emlékeztetett arra: olyan politikai mozga­lom születésére emlékeznek, amely nemcsak nevében, hanem társadalmi és politikai céljaiban is szervesen kapcso­lódott történelmi múltunk haladó hagyo­mányaihoz, elsősorban 1848-49 nagy történelmi művéhez, s a korabeli felada­tok mellett a történelmi örökséget is ma­gára vállalva formálni kezdte egy új népi demokratikus, majd szocialista Magyar- ország megteremtését. Ötven év történelmi tapasztalatai iga­zolják - emelte ki végezetül a HNF OT el­nöke -, hogy a népfrontpolitika a magyar nép életében nem véletlen, nem átmeneti jelenség. Az egész ország javát, egész népünk érdekeit szolgálta és szolgálja. Nagy, korszakos jelentőségű feladatain­kat csak e politika alapján tudtuk megol­dani. Pintér István történész, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos tanácsadója a Márciusi Frontnak a hala­dó erők tömörítésében, a fasizmus elleni küzdelemben betöltött szerepét méltatta előadásában. Hangsúlyozta: Magyaror­szágon három pólusból indult el és talált közös nevezőre a Márciusi Front. A kez­deményező szerep a kommunistáké volt, akiknek sikerült megnyerniük a demok­ratikus irányba mozduló egyetemi fiata­lokat. A harmadik pólus pedig a három­millió szegény paraszt kilátástalan hely­zetén változtatni akaró, jórészt a „népből” jött írók csoportja volt A Márciusi Front zászlóbontása a várt­nál is nagyobb visszhangot váltott ki. A kormánynak, valamint a szélső jobbol­dalnak az az elképzelése, hogy a mozga- (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom