Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-09 / 57. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! W:M‘ Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJ, Munkaerőmozgás - hatékonyság----------- okán és már jó ideje mondogatják, hogy bizony nem ártana va­S la mi kis „szolid” munkanélküliség, afféle minimumra korlátozott tarta­léksereg, kizárólag fegyelmezési megfontolásokból. S e nézet hívei mintha igazolva látnák magukat, merthogy mostanság érkeznek - igaz, csak szórványosan - a hírek, amelyek szerint nemcsak a mun- kavállalók, de a munkáltatók is megpróbálják befolyásolni a munka­I erőpiaci állapotokat. Most már csak két dolog tisztázandó: egyfelől az, hogy né­hány vállalat néhány száz - vagy még ennél is kevesebb - munkavállalót érintő racionálizálási akcióiból következtethetünk-e a hazai munkanélküliség reális ve­szélyeire; illetve az is tisztázandó, hogy a „fegyelmezési okokból" munkanélküli­séghívők ugyan miként képzelik el azt a bizonyos „szolid”, „éppenhogycsak” ■ munkanélküliséget? S legfőképpen: hogyan érvényesítenék ennek állítólagos fe­gyelmező erejét akkor, amikor a vállalatok munkaerőéhsége manapság is csilla­píthatatlan, s amikor a munkaerőmozgás kezdeményezői változatlanul és szinte kizárólag a munkavállalók, még akkor is, ha nagy ritkán a munkáltatók is kezde­ményezőkként lépnek fel. Mindehhez tudni kell: nálunk a teljes foglalkoztatás fenntartása állami, kor­I mányzati garancia ugyan, de azért - s ennek tudatosítására számtalan különle­ges módszer kínálkozik - ez ügyben a vállalatoknak is vannak tennivalóik. S ők persze n.em ellenkeznek, mert ez ügyben is jobb a békesség. No már most: ha va­lamelyik vállalat nagy nehezen elszánja magát a jelentősebbnek ítélhető létszám­racionalizálásra, elbocsátásra, akkor ez - mint szokatlan jelenség - a közvéle­ményben kavar heves viharokat, vagy éppen kifejezett nyugtalansághoz vezet. És máris kész az egyébként torz következtetés: fölkészülhetünk a hazai munkanél­küliségre. Fölkészülhetünk? Hadd kerüljem meg a kérdésre adandó választ némi kitérő kedvéért: Magyar- országon ugyanis van munkanélküliség. Csak nem így hívjuk. „Lokális foglalkoz­tatási feszültségekről”, vagy éppen „strukturális gondokról” beszélünk és joggal, mert a jelenség valóban nem általánosítható. Az ország északkeleti részére és né­hány más mikrokörzetre korlátozódik. Magyarországon - s ezt kevesen tudják - munkanélküli segély is van, csak éppen senki nem veszi igénybe, mert ugyan ki és miért élne e lehetőséggel? Az ÁBMH Munkaügyi Információs Közontjának leg­utóbbi jelentése szerint ugyanis Magyarországon, az elmúlt év végén több mint 80 ezer betöltetlen, tehát szabad munkahely volt, s alig nyolcezren kerestek maguk­nak megfelelő állást. És nem mellékes: az utóbbiak nyolcvan százaléka egy hóna­pon belül elhelyezkedett. Továbbá: Magyarországon az átlagos műszakszám mindössze 1,2, miközben jelentős műszakpótlékkal csábítják az embereket a több műszakos munkahe­lyekre. Nem mennek, s ők tudják, hogy miért nem, de ha egyszer bármi okból is nem mennek, akkor mégse aggódjunk olyan kétségbeesetten az esetleges mun­kanélküliség miatt. Egészen más kérdés, hogy vajon meddig tűrhető el - és egyáltalán: eltűrhető-e - a „kapun belüli" munkanélküliség? Ha valóban komolyan vesszük a hatékonysággal kapcsolatban meghirdetett elveket, akkor ennek előbb-utóbb el kell vezetnie a haszontalan üzemrészek, vagy éppen egész üzemek, vállalatok fölszámolásához. Ha valóban a versenyhelyzet élénkítésére törekszünk, akkor ennek is oda kell vezetnie, hogy a piacon nem érvényesülő vállalat kíméletlenül elbukik, csőd­be kerül. Ha valóban „rákapcsolunk” az üzem- és munkaszervezésre, akkor törvényszerűen el kell jutni a felesleges munkahelyek ezreihez és a felesleges emberek tízezreihez. S nekik bizony meg kell majd barátkozniuk, no nem a mun­kanélküliség, csakis a munkahelyváltoztatás gondolatával. A saját érdekükben is... No, de miért e kérdéssorozat - mondhatná bárki ha egyszer most már I szokásos jelenség, hogy az ipari létszám tervidőszakról tervidőszakra jelentős mértékben - százezres nagyságrendekkel - csökken. És senki sem maradt munka nélkül. Legtöbbjüket felszívta a szolgáltató ágazat, - ahol még mindig kínzó a munkaerőhiány -, s persze a nagyipar egyre hangosabban panaszkodik a kisvál­lalkozások munkaerő-elszívó hatása miatt is. S mindez még mindig nem a terv­szerűen befolyásolt, központilag kezdeményezett, inkább csak a spontán kezde­ményezésű mozgások eredményeként.----------- sakhogy e spontán mozgás gazdaságfejlesztő sikerében most már C aligha bízhatunk. És hát ezért, hogy az államigazgatás és a gazdaság- irányítás a kívánatos célok irányába próbálja terelni a munkaerőmoz­gást, egyúttal megteremtve ennek feltételeit is: az átképzési segélyt, az újra-elhelyezkedési támogatást, a meghosszabbított felmondási I: ■ ' I időt és a többit. Tehát segítséget adva, de egyúttal - közvetett módon - figyelmeztetve is: olyan korban élünk, amikor az egyszer megszerzett - és ugye, milyen könnyen megszerzett? - munkahely nem jelent életre szólóan érvényes munkalehetőséget, mint ahogy a valamikor megszerzett - és gyakorta jaj de elavult - szakismeret sem jelent garanciát arra, hogy marad­hatunk ott, ahol - netán éppen a kényelmességünk okán - maradni szeretnénk. Egyébként milyen érdekes: egy korábbi vizsgálat szerint megkérdezettek szinte valamennyien ellentétesnek tartják a munkanélküliséget a szocialista társadalom ideológiájával, ugyanakkor majdnem mindenki sürgeti a munkanél­küliség gyakorlati megvalósítását. Mondván: ily módon könnyebb lenne megszabadulni a lógósoktól, s könnyebb lenne megszilárdítani a munkafegyelmet. A kormányzat nem így gondolkodik, mert úgy véli, hogy fel kell végre készülni a | í hatékonyság követelményeinek érvényesítésére, de ezzel együtt meg kell terem- ; teni a tervszerű és a szervezett munkaerő-átcsoportosítás feltételrendszerét. És ki tagadhatná: máris történtek ez ügyben nagyon jelentős intézkedések. V. CS. i Nőnapi kitüntetési ünnepség a Parlamentben A nemzetközi nőnap alkalmából kitün­tetési ünnepséget tartottak szombaton a Parlamentben. Az ünnepségen részt vett Szűrös Má­tyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, és Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnö­ke is. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az Elnöki Tanács el­nöke köszöntötte a kitüntetési ünnepsé­gen megjelentekét. A nők társadalmi helyzetéről szólva kiemelte: lassacskán nyolc évtizede, hogy a koppenhágai nemzetközi szocialista nőkonferencia a nőmunkásmozgalom összehangolására a mozgalom harci napjává, nemzetközi nőnappá nyilvánította március 8-át. Az­óta tartalmában és feladataiban sokat változott a nőnap, különösen a világnak azon részeiben, ahol a népek a szocializ­mus építésén fáradoznak; ahol törvé­nyek biztosítják a nők gazdasági, politi­kai, társadalmi és kulturális egyenjogú­ságát; ahol társadalmi méretekben elfo­gadott a nő és férfi egyenrangúsága. Hangsúlyozta, hogy a nők egyenjogú­sága azonban nálunk éppen úgy, mint a világ más pontjain, jobbára még inkább csak lehetőség, mint társadalmi valóság. Nem egyszerűen többletterhek nehe­zednek a lányok, asszonyok vállára, de támogatásukhoz a törvények ereje gyen­ge, ha a közfelfogás mozdulatlan. Az egész társadalomnak egy új szemlélet kialakításán kell munkálkodnia, egy olyan emberibb szemléleten, amely a munkára jelentkező nőben nem a terme­lést hátráltató majdani anyát látja, hanem azt az asszonyt, aki gyermekének meg­szülésén és felnevelésén túl, azaz né­pünk és társadalmunk fenntartásán felül ad többletet tehetségével, munkájával. Mint mondotta, az Elnöki Tanács a mostani kitüntetésekkel is olyanoknak fejezi ki köszönetét, akik ezt a szemléletet személyes példájukkal is alakítják, akik nemcsak jó anyák és otthont teremtő, gondokban osztozó társak, hanem a tár­sadalmat gazdagító munka legkülönbö­zőbb területein és a közéletben is ki­emelkedő személyiségek. Végezetül a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kor­mánya elismerését tolmácsolva további jó munkát, jó egészséget és sok boldog­ságot kívánt az ünnepségen részt vett leányoknak és asszonyoknak. Losonczi Pál ezután átadta a kitüntetéseket. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a 77. nemzetközi nőnap alkalmá­ból, a béke védelmében, hazánk szocia­lista társadalmi rendjének építésében ki­fejtett munkásság elismeréseként kitün­tetéseket adományozott. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Dudás Mihályné kisvejkei védőnő. Hazánkba érkezett a brit külügyminiszter Sir Geoffrey Howe Észak-írország és Nagy-Britannia Egyesült Királyságának külügyminisztere Várkonyi Péter külügy­miniszter meghívására vasárnap hivata­los látogatásra hazánkba érkezett. A brit diplomácia vezetőjét vendéglátója, Vár­konyi Péter fogadta a Ferihegyi repülőté­ren. Jelen volt Leonard Vincent Apple­yard, Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Királysága budapesti nagykö­vete. A kínai külügyminiszter Prágában Vu Hszüe-csien látogatása a cseh­szlovák-kínai kapcsolatok további pozitív fejlődéséhez nyújt ösztönzést - állapítot­ták meg a két ország külügyminiszteré­nek tárgyalásain. A szombat óta hivatalos látogatáson Prágában tartózkodó Vu Hszüe-csien és Bohuslav Chnoupek kormányközi meg­állapodást írt alá Csehszlovákia sanghaji főkonzulátusa tevékenységének felújítá­sáról és kínai főkonzulátus nyitásáról Po­zsonyban. Jegyzőkönyvet írtak alá a két külügyminisztérium együttműködéséről is. Dombóvár NEM PANELHÁZ EZ MÁR 1985. első negyedéve tehető a válto­zás időpontjának, azóta a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatnál áttértek a megújított régi technika adta lehetősé­gek kihasználására. Ennek az a lényege, hogy házgyári panelok, illetve ezek öntő­formáinak megújításával szebb, korsze­rűbb lakásokat építhessenek. E célban az is benne van, természetesen, hogy a fokozott hő- és hangszigetelési követel­ményeknek az új módon épített házak megfeleljenek. Áttervezték a régi panelokat, új eleme­ket is készítettek, és elkezdték a tetőtér beépítésével a padlásos házak építését. Pályázaton nyerték el a megbízást a szekszárdi új városrész építéséhez is, de a dombóvári sikerük is már kézzelfogha­tó. Alig egy éve kezdték ott az alapozást, már átadtak egy harmincas házat. Ö6Z- szesen 156 lakást építenek Dombóvárott a TÁÉV szakemberei az Ady Endre utca „dél” városrészben. Ez már nem panelház

Next

/
Oldalképek
Tartalom