Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-07 / 56. szám
4 IvriÉPÜJSÁG 1987. március 7. Pénz, ami nincs Kötvénypiac - születik Kötvénybörze a nyárra IK&H Néhány év óta hétköznapi beszédünkben mind gyakoribb szó lett a kötvény. Biztos lesznek közgazdászok, akik felhördülnek, amikor mi laikus állampolgárok mindössze pénzhelyettesítő értékpapírnak nézzük, vagy olyan lehetőségnek, amelynek révén a pénzünk megfiadzik. Bankrendszerünk osztódása után egyre többeket foglalkoztató kérdés: Mi is a kötvény? Mire jó? Ezek tisztázásához hívtuk segítségül Szíjártó Lászlót, beosztása közgazdasági csoportvezető, munkahelye az Orszának be. Ennek az egyik formája a kötvény, amely forgalmazható és átruházható. A kötvénynek több formája van. Egyik a névre-, a másik bemutatóra szóló. Hazánkban amelyek elterjedtek azok a név nélküliek, ezek napi árfolyamon bármikor átruházhatók.- Hozzunk konkrét példát! Egy szekszárdi lakosnak komolyabb összegű pénze van, s azt be akarja valamibe fektetni, fialtatni akarja, és itt egy lehetőség. Mit ér el vele?- Azt, hogy nyer rajta. Minden egyes kötvény garantáltan tizenegy százalékot kamatozik. gos Kereskedelmi és Hitelbank RT. szekszárdi bankszerve. Kezdjük a kályhánál...- Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a szocialista Magyarország pénz- forgalmában mi is az a kötvény.- A vállalatok a mai érdekeltségi - a korábbi fejlesztési - alapjuk kiegészítésére lakossági pénzeszközöket vonhat- A vállalatoknak céljaik elérésében ezek a kötvények újfajta segítő lehetőségek.- Ha a vállalati fejlesztésekre gondol, akkor igen.- A kötvények megvásárlása hol hoz hasznot a gazdálkodó szerveknek és a lakosságnak? Leginkább ugyanis az utóbbiak pénzére számítanak.- A vállalatoknak ez a lehetőség előny. A mai népgazdasági helyzetben a beruházási hitellehetőségek roppant szűkösek. A beruházások kivitelezésénél az úgynevezett általános hitelcélokra kevés a pénz. A vállalat általános célú fejlesztéseire, az 50-100 millió forintos fejlesztésekre ezzel kiegészíti a saját pénzügyi erejét. A kötvény a lakossági pénzek bevonását jelenti. Ezért bocsátja ki egy-egy cég a maga kötvényét.- Végső soron a vállalat így is hitelt vesz fel, de ezúttal a lakosságtól.- Igen, mert beruház a vállalat és évek múlva fizet. A KSZE által kibocsátott lakossági kötvény mintája Garantált kamat - új bankrendszer- Ezt laikusként miként értsem?- Minden évben a névérték 11 százalékát garantáltan megkapja kötvénye után az illető. Ez a kamat a kötvény értékét nem növeli. A kamat nem számolandó hozzá az alaptőkéhez. A kamatok felvételét követően továbbra is bent marad az alapösszeg a lejárati idő végéig, míg a felvett kamat újra befektethető.- Ismeretei szerint napjainkban menynyire beszélhetünk hazánkban kötvénypiacról?-Teljes körű kötvénypiacról még nem, mert a bankrendszer átszervezése előtt az Állami Fejlesztési Bank foglalkozott kizárólagosan a kötvények forgalmazásával. Árusításával foglalkoztak ugyan a különböző bankok. Január 1-től több szintű lett bankrendszerünk. Az új kereskedelmi bankok folyamatosan építik ki a kötvénypiacokat. A mi bankunk - amelyik a legnagyobb vidéki hálózattal rendelkezik - az idei év végéig mind a negyvenhat vidéki bankszervénél kialakítja a kötvényforgalmazás személyi és tárgyi feltételeit. Mi is ezt tesszük. Szekszárdon máris folyamatban van ennek a kialakítása.- Kötvények ügyében ma mivel foglalkozik a K. & H. Bank szekszárdi bankszerve?- Kibocsátással akkor, ha hozzánk jön egy vállalat, hogy alapjait a kötvényekkel akarja növelni. Ennek a lebonyolításában mi már ma is részt veszünk. Ellenben forgalmazását egyelőre technikai lehetőségek hiányában nem tudjuk megtenni.- Tolna megyéről lévén szó, melyek voltak azok a megyei vállalatok, szövetkezetek és gazdálkodó szervek, amelyek már bocsátottak ki kötvényt?- Két ujjamon meg tudom számolni. Tavaly decemberben a szekszárdi Gemenc Volán bocsátott ki 50 millió forint névértékű kötvényt a gazdálkodó szerveknek.- Ez vállalatoknak ajánlott kötvény volt, de volt-e olyan is, amelyhez a lakosság tudta volna adni - haszonért - a pénzét?- Volt egy a KSZE-nél. Ez 70 millió forint névértékű volt, melynek zöme Szekszárdon kelt el, a többi Budapesten a kőtvényirodán keresztül. Lehet hinni a látszatnak?- Meglepő, hogy a KSZE-n kívül egyetlenegy más szekszárdi vagy megyei cég sem kezdeményezett kötvénykibocsátást. Ennyire tőkeerősek lennének-e vállalataink?- Először is ne felejtsük el, hogy minden új dologtól mindenki idegenkedik. Másodszor pedig tudomásul kell azt venni, hogy Szekszárdon és környékén a cégek - eredményesség szempontjából - a jobbak közé sorolhatók. Ismert, hogy az országos átlag fölött termelünk. Nagy, pénzhiányos cégeink nincsenek. Amil akartak, azt saját pénzeikből megvalósították.- Beszélhetünk-e Tolna megyében jelenleg kötvénypiacról?- Teljességgel nem.- Akkor azt kérdezem, hogy mikortó kezdve beszélhetünk majd róla?- A technikai feltételek meglétét megteremtve, nemsokára. Amikortól egy állampolgár, akinek kötvény van a birtokában bemegy a bankba és eladja. Akkoi lesz a kötvény iránt igazi kereslet, amikoi az emberek megértik, fel- és megismerik hogy bármikor túl is adhatnak rajta. Me az idegenkedésnek ez a legnagyobb látszatja.- Lesz-e Szekszárdon kötvényiroda ahol a befektető nyilvánvalóan láthatja hogy mennyit nőtt naponta a pénze?- Igen lesz, itt nálunk, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Részvénytársaság szekszárdi bankszervénél.- Kötvényhirdetés?- Szintén lesz.- Kötvénybörze?- Úgyszintén.- Örökös újságírói kérdés: mikor?- Legkésőbb áprilisban. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Montázst CZAKÓ SÁNDOR készítette Ha tizenhét éves, könnyen előfordulhat vele, hogy kikerül a hétköznapi keretek közül - ahogy mondani szokás: elkapja a gépszíj. Felnőttekkel is előfordul ilyesmi, csak velük nehezebben. Van tapasztalatuk, hogyan kell kikerülni a bajt. A gépszíj legtöbbször nem úgy kapja el az emberfiát, hogy ne szabadulhatna ebből a kényszermozgásból. Szabadulhat, de annak ára van. Ez az ár persze csak szimbolikus. Nem készpénzről van szó. Nyugalom, önbecsülés, állampolgári biztonság, meghunyászkodás egyaránt lehet „ár". Dodi esetében sem volt ez másként. Hazafelé kísérte barátnőjét, Arankát egy külvárosi buszon. Mondta nekem Dodi, hogy Aranka személye nem befolyásolta a történtek menetét. Azonban nekem Dodi hiába beszél, magam is voltam, tizenhét éves férfi, tudom, ha az emberfia barátnője is ott van, másként áll a dolgokhoz. így van ez jól, miért lenne ez másként. Valószínűnek tartom, hogy Dodi akkor is szóvá tette volna az esetet, ha Aranka nincs ott. A megállónál a vezető gyorsabban indított a kelleténél. Egy idős nő kászálódott lefelé. Még fogta a kapaszkodót, amikor a vezető indított, egyben csukta is az ajtót. Egy pillanatra fennállt a veszély, hogy a kapaszkodó karra csapódó ajtó bennszorítja a nőt, az induló busz pedig magával rántja. Aki látott már ilyet, az tudja, minimum kéztöréssel jár. Ha így történt volna, ma nem Dodit várná a vádlottak padja, hanem a buszsofőrt. Dodi tanú lenne. Akkor a buszsofőrre mondanák, elkapta a gépszíj, figyelmetlen volt. De az idős nőnek, és a buszsofőrnek szerencséje volt. Az idős nő megúszta ijedtséggel, a vezető pedig talán észre sem vette, mit okozott. És itt léphetett volna ki először Dodi a dolgok menetéből. Ha nem szól a követkeő megállónál semmit a buszsofőrnek, hanem csak leszállnak, hazakíséri Arankát, és kész. Nem így történt, hiszen ha az emberfia tizenhét éves, és vele van a barátnője, akkor lo- vagiasabb, nehezebben tűri még a másokat ért sérelmeket is. Odaszólta buszvezetőnek: - nagyon udvarias voltál az előző megállónál. A maga részéről elintézettnek vélte az ügyet, lesegítette Arankát a buszról. A busz azonban nem indult, nyitott ajtóval állt ott, mert provokálni akart. Várta, ahogy elmenjen a busz, átmehessen az út másik oldalára. A buszsofőr kinyitotta a fülke ajtaját, és kiszólt: mi nem tetszett neked?- Az, hogy milyen udvarias voltál az előző megállóban.- Gyere csak fel, megbeszéljük. Itt léphetett volna ki másodszor Dodi a történet menetéből. Tévedés lenne azt hinni, hogy nem gondolt árrá, hogy fellép „megbeszélni” - akkor nem kaphat egy pofont Gondolt rá, mert nem volt idealista. Ott nőtt fel a külvárosban. De azzal tisztában volt, hogy igaza van. Utóbb annyit bevallott nekem, ha nincs ott Aranka, akkor talán csak beint a buszvezetőnek. Vannak egyezményes jelek, gesztusok, amik hivatottak rendezni az ilyen ügyeket. Aki beintett, úgy érzi, tett valamit. Akinek beintenek, az úgy érzi, érte valami. Nem intett be, hanem fellépett a buszra. És itt válik fontossá Aranka személye. - Ne menj fel, te hülye - kiáltotta, és megpróbálta Dodit lecibálni a buszról. Földhözragadt női ösztönével megérezte, hogy ebből verekedés lehet. Azonban csak annyit ért el, hogy Dodi védtelenebb lett a buszvezetővel szemben. Meg is kapta a balost, pont a szeme alá. Dodi leszédült a buszról, az ajtók záródtak, a busz elrobogott, kékesfekete füstfelhőt bodorítva. Aranka hidegvizes papírzsebkendőt kerített, azt szorította Dodi arcára, ne kéküljön be. Közben szidta, hogy lehet ilyen marha, hogy leáll kötözködni egy buszvezetővel. Tudhatná, hogy az ilyen mindig bajjal jár. Ezen a ponton gondolta Dodi, neki ehhez a csajhoz semmi köze, akár itt is hagyhatná az út szélén. De azért hazakísérte. Maga is elindult hazafelé. Utóbb nekem azt mondta, gondolt rá, hogy feljelenthetné a buszvezetőt. De szerintem ez csak kegyes áltatás. Ha valaki tizenhét éves, nem a rendőrséggel toroltál meg egy ökölcsapást. Nehezen szervezné össze a látleleteket, a tanúkat. Minden haverja kiröhögné, talán még spicliskedésnek is tekintenék, nem egy vagány sráchoz méltónak. Ráadásul Dodinak úgy tűnt, errefelé a rendőrök és a buszvezetők jó barátságban vannak egymással. A rendőrök nehezen hinnék el, hogy egy buszvezető megüt egy utast. Mózes Lajos: Az emberfia Dodi hazafelé menet összetalálkozott két barátjával, Lacival és Sanyival. Le sem tagadhatta volna, mi történt vele. Lényegileg ez volt a harmadik pont, hol elléphetett volna egykegyes hazugsággal a gépszíj elől. Mert amint elmesélte, ez már nem csak őt kötelezte a jogos bosszúra, hanem két barátját is. Elindultak megkeresni a buszvezetőt. Abban egyeztek meg, mindenki ad neki egyet. Mondhatná bárki, nem lovagias cselekedet hárman megtámadni egy embert. Sok szó esett eddig a lovagiasságról. De emlékezzünk csak Julius Caesar esetére. Ott is, egy összeesküvő szúrása elég lett volna Caesar halálához. Csoportléletani szempontból így helyénvaló, akár római patríciusokról, akár kültelki ipari tanulókról van szó. Ezen az érven kívül az is a közös fellépi s mellett szólt, hogy csak így remélhették elérni a célt, a buszvezető megbüntetését. Külön-külön megverte volna őket. Lesbe álltak a végállomásnál. Jó néhány busz elment, amikor úgy tűnt Dodinak, megérkezett az ő ellenfele. Az utasok leszálltak, új utasok nem szálltak fel. A buszvezető egyedüli maradt, és Fülest olvasgatott. Dodi rányította a fülkeajtót, majd emlékeztette a buszvezetőt, mit tett nemrégiben. A buszvezető tagadta, hogy bármit csinált volna, akár most, akár régebben. Azonban érkezett egy másik busz is a végállomásra. Dodi úgy érezte, a bosszúra még van ideje, a bizonyításra már nincs. Pofonvágta a buszvezetőt, majd átadta a helyét Lacinak. Laci is lekente a maga pofonját. Sanyinak már nem maradt ideje megütni a buszvezetőt, csak felé ütött egyet, és máris szaladt a többiek után, akik akkor már leugrottak a buszról. Sanyi ráadásul nekiszaladt az újságosbódénak, és alaposan megütötte magát. Kerülő úton mentek haza. Útközben Dodinak kétségei támadtak, elmondta barátainak, hogy lehetséges, hogy nem is ez volt az a buszvezető. Valahogy az bajuszosabb volt... vagy gülüsze- mübb. Bárki bármit mond az önbíráskodásról, mégiscsak megvan az az előnye, hogy megnyugszik tőle az ember, nem gyötri tovább az eset. A három fiú megegyezett abban, a „buszvezetők megkapták a magukét”. A maguk részéről nem foglalkoztak az esettel tovább. Kerülő úton jártak haza, semmi több. Azonban a buszvezetők is csoportlélektani szempontok szerint kezelték az esetet. Ők sem tettek feljelentést a három suhanó ellen, de keresni kezdték őket. Hetekkel később egy délután meg is találták őket. Egy buszvezető jelezte a végállomáson, hogy látott három pont olyan fiút ácsorogni a lakótelepen. Nyolc buszvezető ült egy buszba, és kirobogtak a helyszínre. A fiúk látták, hogy jön egy busz, még el is méláztak rajta, hogy kerül ide, de mire „leesett a tantusz”, már nem menekülhettek. A buszvezetők körbekapták őket. - Az volt a legrohad- tabb az egészben - mesélte Dodi hogy egyből felismertem az én emberemet, mert pont az jött velem szemben. Mármint az, akitől a pofonvágást kaptam. Végig ő volt a legvadabb, ő ütött a legjobban. A buszvezetők köztudomásúlag nagyon összetartó emberek. A nehéz fizikai munka, az utasok iránt érzett felelősség komoly csoporttudatot alakit ki bennük. Nem csodálható hát, hogy Dodival mértéken felül elbántak. Köztük is az a szokás, ha adnak, mindenki ad. Sanyival és Lacival kevesebbet törődtek. Megérezték, ők csak mellékszereplők az ügyben. A verés után beszállították a három fiút a rendőrségre. A buszvezetőknek fejlettebb jogérzékük van, minta fia- talkorúaknak. Tudják, hogy az önbíráskodás egymagában nem vezethet jóra. Megtették a feljelentést, sőt prezentálták a tetteseket is. Azt, hogy kissé törődött a három fiú, azzal magyarázták, hogy szökni akartak. Bent a rendőrségen aztán Dodi ha- marost megbizonyosodhatott arról, hogy a buszsofőröket és a rendőröket több kötelék is fűzi egymáshoz. Több mint eddig sejtette. Nemcsak hogy jó barátságban vannak egymással, de a státusuk is megegyezik. Mindkettő hivatalos személy. Aki pedig megtámadja őket (akár önbíráskodási, akár más szándékkal) az hivatalos személy elleni erőszakot követ el, nem szimpla pofozkodásban vesz részt. Mondta Dodi, hogy nagyon hosszúnak érezte azt az időt, amíg a fiatalkorúak rendőrsége átvette a kapitányság hatásköréből őket. Mert a csoportlélektan szabályszerűségei alól még a rendőrök sem kivételek. Kérdeztem, Dodit, mi lesz most. Vállat vont, mondta, semmi különös, hamarosan tárgyalás lesz, valamilyen ítélet. Ő fél év felfüggesztettre számít, mint büntetlen előéletű fiatalkorú csak nem kap többet. Ha elítélik, valószínűleg az ipari tanulóktól is kirúgják, mehet segédmunkásnak. Aranka már régen mással jár, talált magának okosabb fiút. - Itthonról is elmegyek, albérletbe, mert apám le- hülyézett. Azt a gülüszemű bajszos buszvezetőt pedig úgyis megtalálom egyszer - mondta határozottan. - Hiába kérte át magát másik járatra. Ha a világ végére megy, ott is megtalálom. Néztem Dodit, tizenhét éves, serkenő bajszú fiú. Semmi különösebb, arrafelé tucatjával ácsorognak hasonló fiúk a vi- deodiszkó előtt. Tucatjával, és mindig akad köztük balek, akit elkaphat a gépszíj.
