Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-07 / 56. szám
MA A pártépítés 1987. március 7. SZOMBAT tapasztalataiból XXXVII. évfolyam, (3. oldal) 56. szám ÁRA: 2,20 Ft I A nőnap időszerűsége ligha van még egy olyan szocialista társadalmi ünnep, amely nagyobb és kacskaringósabb karriert futott volna be, mint a nemzetközi nőnap. A folyam már alig emlékeztet a forrásra, amelyből eredt; a nemzetközi nőmozgalom medre és sodrása idestova nyolc évtized alatt messze túlnőtt annak az eseménynek a jelentőségén (néhány ezer amerikai nőmunkás bérsztrájkjának jelentőségén), amelynek tiszteletére március nyolcadikét nőnappá nyilvánították. Azóta hasonló fontosságú - s persze más jellegű - emléknapok tucatjai szürkültek-enyésztek el rövid pályafutás után; a nőnap semmit nem vesztett fényéből, sőt a Föld csaknem valamennyi országában megünneplik így vagy úgy. Mert semmit sem veszített aktualitásából. Pontosabban szólva: új és új aktualitásokkal telítődik és újul meg a nőmozgalom; térben és időben - különböző fejlettségű államokban, de egyazon helyen is az egymást követő időszakokban - váltakoznak céljai, módosul metodikája, átszíneződik stílusa. Időszerűsége azonban nem szenved csorbát; épp ellenkezőleg, növekszik. Hazánkban sincs másképp. A felületes szemlélő számára tán úgy tűnik, hogy az utóbbi néhány esztendőben egy kissé háttérbe szorult a nők valódi társadalmi egyenjogúságának érvényesítéséért folyó mindennapi küzdelem és munkálkodás, háttérbe szorult a nőpolitika - az átfogóbb társadalompolitikai és égetőbb gazdaságpolitikai feladatok taólőján. Legalábbis kevesebb szó esik róla. Mintha elsodorták volna a kétségkívül nagyobb horderejű problémák, a mozgalom egyik-másik céljának időszerűségét felfüggesztették volna az úgymond, sürgősebb tennivalók. Ám ez - hangsúlyozzuk - csupán megtévesztő látszat. A sok tekintetben megváltozott, és méginkább változásra-változtatásra érett helyzet, az új gazdasági konfliktusok és társadalmi feszültségek halmaza, problémáink új szemléletű megközelítése valójában nem érvényteleníti nőpolitikánkat, nem veszi le a napirendről. Csupán - bár ez a „csupán" sem csekélység - más megvilágításba helyez egyes kérdéseket, a nők társadalmi helyzetétől sem függetleníthető ellentmondásokat; máshová helyezi a hangsúlyokat; bizonyos következtetések és módszerek újragondolására késztet. A szocialista társadalmi fejlődés útjára lépve hosszú évekig-évtizedekig a teljes foglalkoztatás volt a nőpolitika, a nőmozgalom legfontosabb követelése. Érthető, hiszen - a puszta jogi egyenlőségen túl - a nők valódi társadalmi egyenjogúságának alapja a társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódás lehetősége. A hetvenes évekre a nők foglalkoztatása teljessé, pontosabban kiegyensúlyozottan optimálissá vált. A dolgozók csaknem 45 százaléka nő, a nők csaknem négyötöde dolgozó, - ezt az arányt tovább fokozni értelmetlenség volna. Manapság azonban új szelek fújdogálnak. Immár elodázhatatlan feladat gazdaságunk szerkezeti átalakítása, s vele összefüggésben a várható nagy méretű munkaerő-átcsoportosítás, ami óhatatlanul társadalmi feszültségekkel jár, érzékenyen érinti családok, dolgozók - férfiak és nők - ezreit. De vajon az következik-e ebből, hogy az eredeti nőpolitikái követelménnyel ellentétes irányú folyamat kibontakozására volna szükség, hogy vissza kellene tanácsolnunk asszonyok légióit a konyhába, a háztartásba? Nem. Rosszul érti a kor szavát, a fejlődés parancsát, aki így érti. Amiről viszont már hosszú ideje szó van - de csak szó van - a nőpolitikában, hogy tudniillik ki lehetne és kellene építeni nálunk is (nem egy iparilag fejlett tőkés ország mintájára) a nők bedolgozói vagy részmunkaidős tevékenységének rugalmas, és a jelenleginél sokszorta szélesebb gyakorlatát, ez kétségkívül rendkívüli hangsúlyt kaphat. A nőnek a tradicionális háztartásból való kiszakadása érthető harci programja volt a mozgalomnak. A mai korban azonban kezdjük megtanulni minden dogma- tizmustól és elfogultságtól mentesen, racionálisan szemlélni a háztartások szerepét - a nemzetgazdaságban. Tény, hogy a makro-és mikroökonómiai folyamatok nem választhatók el, át meg áthatják egymást; tény, hogy a mintegy 3,8 millió kis háztartásban használják fel a nemzeti jövedelem legnagyobb részét, vagy ötszáz - milliárd forintot; s tény, hogy a család a legfontosabb műhelye a munkaerő újratermelésének a szó fiziológiai, szellemi és erkölcsi értelmében egyaránt. Sokszor éppen a negatív tendenciák figyelmeztetnek a rejtett, vagy nem eléggé becsült értékekre. Amikor kezdjük kiszámítani, mibe kerül a társadalomnak a család hiánya, például a pótmegoldásnak is gyenge állami gondozás, akkor döbbenünk rá: számlálatlanul is mekkora az az érték, amelyet az édesanyák pusztán a gyermek- neveléssel tesznek le a társadalom asztalára, akkor is, ha e munkát hajlamosak vagyunk a „második műszak” terhei címén, alig méltányolva, elkönyvelni. Új megvilágításba kerül a dolgozó nők vezetővé válásának kérdése. Az egyik tény: elenyészően kevés nő kerül - bármilyen szinten - vezető beosztásba; régi hiányossága ez a nőpolitikának, s egyáltalán a társadalmi igazságosságnak. A másik tény: az új helyzetben több rátermett, tehetséges, jó vezetőre van szükség - függetlenül a számításba vehetők nemétől. Minden logika, minden matematikai valószínűség amellett szól, hogyha valahol a vezetőknek nem öt-tíz, hanem mondjuk húsz-huszonöt százaléka volna nő, akkor a vezetők nagyobb hányada volna tehetséges, rátermett, az új feladatokkal sikeresen megbirkózó, mint most. Nem „nőpolitikái szempont” sürgetni tehát e területen az előbbre lépést, hanem a nemtől független emberi tényező szükségszerű felértékelődése. emes tradíciói alakultak ki mára a nőnapnak; sajátos, bensőséges hangulata van; a legtöbb munkahelyen férfikollégáik köszöntik a nőket virággal, kedves szóval. (Kialakultak persze kevésbé nemes hagyományok is: van, ahol a férfitársaság jobbára csak italozással „ünnepli” a nőket; utána a mosogatás-takarítás persze az ünnepeltek dolga marad...) De a méltó ünneplés is méltatlan, ha csak ünneplés. Ha nem önvizsgálatra és társadalmi cselekvésre késztető alkalom. A nőnap valaha emléknap volt, mozgalmi nap, az egyenjogúságért vívott harc napja. Ma emlékeztető nap kell, hogy legyen: emlékeztető azokra a tennivalókra, amelyek az év összes többi napján várnak ránk. S amelyekkel egy új társadalom formálja nap mint nap a maga - nem férfiúi és nem női - emberi arculatát. K. I. Magyarországra látogat a brit külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter meg- lívására március 8-án hazánkba érkezik sir Geoffrey Howe, Nagy-Britannia és iszak-irország Egyesült Királyságának ülügyminisztere. Sir Geoffrey Howe láto- latása előtt fogadta az MTI londoni tudósítóját. A brit diplomácia vezetője Magyarország és Nagy-Britannia kedvezően fejlődő kétoldalú viszonyáról nyilatkozott és közölte, hogy budapesti tárgyalásainak célja brit-magyar beruházásvédelmi egyezmény és kulturális megállapodás aláírása. Tavaszi történelmi évfordulók Március 21-én országos ünnepséget rendeznek Szekszárdon Sajtótájékoztató a KISZ KB-ban lésén, amely 11 órakor kezdődik, Pozs- gay Imre, a HNF OT főtitkára mond ünnepi beszédet. Március 21-én az országos központi ünnepséget Szekszárdon rendezi a KISZ Központi bizottsága és a Tolna Megyei KISZ-bizottság. Kiss Magdolna, a megyei KISZ-bizottság első titkára a sajtótájékoztatón elmondotta, hogy az évfordulón délelőtt 10 órakor a városközpontban amatőr színészek, középiskolás fiatalok mozgó történelmi játékkal idézik fel a Tanácsköztársaság főbb országos és helyi eseményeit. Ez a megemlékezés Tolna Pénteken az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának a Parlamentben tartott ülésével megkezdődött az a bizottsági üléssorozat, amelynek keretében a képviselők előzetesen elemzik a március 19-re összehívott országgyűlési ülésszak tervezett napirendi témáit, mindenekelőtt a földtörvény-javaslatot. A már részleteiben kidolgozott jogszabály szövegtervezetét - a program szerint - a jövő héten megvitatja a törvényhozó testülettovábbi három szakbizottsga is, s e véleményezések után terjesztik majd a parlament plénuma elé. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztésében tárgyalt a földtörvény javaslatáról a memegyében a március 20-21-én rendezendő megyei ifjúsági napok keretébe illeszkedik. Forradalmi - fáklyás - staféta is indul aznap Szekszárdról Budapestre. A Magyar Úttörők Szövetsége az egész úttörőmozgalmat felölelő nagyszabású évfordulós játékkal - amelyet reggel a rádióban ismertetnek majd - köszönti a KISZ-t március 21-én. Április 4-én a Petőfi Csarnokban és annak szabadtéri színpadán a fél tizenkettőkor kezdődő nagygyűlést követően az Országos Diáknapokon legjobban szereplő együttesek és szólisták adnak majd gálaműsort. zögazdasági bizottság, amelynek munkájába bekapcsolódott Cservenka Fe- rencné, az Országgyűlés alelnöke is. Felszólalt a vitában Horváth Ferenc (Somogy megye), Nagy László (Borsod m.), Varga János (Tolna m.), Antal Imre (Pest m.), Pálfi Dénes (Zala m.), Bugán Mihály (Szolnok m.), Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m.), Tallóssy Frigyes (Budapest), Lakos László (Pest m.), Fodor Sándor (Fejér m.). Az indítványokra előbb Váncsa Jenő, majd dr. Petrik Ferenc igazságügyminiszter-helyettes válaszolt, illetve egyes szakkérdésekre Hoffer István, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalának vezetője adott választ. Országgyűlési tanácskozás a földtörvény-javaslatról LÁNYOK HAVANNÁBÓL 15 kubai lány tanulja Tolnán a szövőszakmát, munkájukról, életükről szóló képriportunk az 5. oldalon látható. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség az ünnepi megemlékezéseken túl a fővárosban és a megyeszékhelyeken gazdag kulturális programokat szervez ebben az évben a tavaszi történelmi évfordulókra. A rendezvényekről pénteken az ifjúsági szövetség budapesti székházában adtak tájékoztatást a sajtó munkatársainak. Március 15-én délelőtt fél tízkor, a Pe- töfi-szobor koszorúzásával kezdődnek az ünnepi események. A Nemzeti Múzeum kertjében a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ KB nagygyűA szakszervezetek es az átszervezések A dolgozók munkaviszonyát érintő átszervezésekkel, felszámolási eljárásokkal összefüggő szakszervezeti feladatokról tárgyalt pénteki ülésén a SZOT elnöksége. A testület által elfogadott dokumentum megállapítja: a gazdálkodás hatékonyságának a javítása, a munkaerő hatékony foglalkoztatása népgazdasági érdek, amit a szakszervezetek is támogatnak. Mindez azonban olyan változásokkal is együttjár, amelyek a dolgozók kisebb- nagyobb csoportjait közelről érintik. Ezért nagyon fontos, hogy az átszervezésekben érintett dolgozók érdekeit felelősségteljesen, kellő körültekintéssel képviseljék és védjék a szakszervezetek.
