Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-02 / 51. szám
4 NÉPÚJSÁG 1987. március 2. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Visszafizetik-e a vételárat? Egy bonyhádi olvasónk írta: „Karácsony előtt irány Szekszárd, a Skála Áruház akciós területe, ahol játékvásár van. Valóban sikerül ajándékot venni, egy NDK gyártmányú játékvarrógépet, ára 659 forint, de kipróbálni nem lehet, mert nincs elem. Útiköltség oda-vissza 48 forint. Itt a karácsony, nagy az öröm... egy darabig, ugyanis a varrógép nem varr. Következik a második menet. Az első munkanap férjemmel visszamegyünk az áruházba, ahol meglehetősen unott, udvariatlan eladó kérésünkre közli, hogy 3 napig cserélnek vissza csak játékot, ami lejárt, különben sincs cserevarrógép, mindent eladtak. Végül is közölte, majd megpróbálja megjavítani, menjünk vissza pár nap múlva. A pénz visszaadását kereken megtagadta. Útiköltség eddig 144 forint. Visszamentünk a játékért, férjem hazajön - boldogan - egy varrógéppel, vajon honnan került elő - netán ezt is visszahozták, ez sem jó. Útiköltség 192 forint. Ez a menet a harmadik volt, majd következett a negyedik: Újra Szekszárd. Megkapom a soros kioktatást, mely szerint már tudhatnám, hogy pénzt nem adnak vissza, de megengedik, a levásárlást Csakhogy nincs mire, üresek a polcok. Van viszont tréningruha 1160 forintért. Megveszem próba nélkül, s megengedik, ha nem jó, 3 napon belül kicserélik. Útiköltség 240 forint. Az áruház kiütéssel győzött!” A Szekszárd-Sárköz és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági elnöke, Béres Vilmos küldte meg a választ:- Karácsonyi ünnepek után a Skála Áruház kultúrcikkosztályára egy házaspár NDK gyártmányú játékvarrógépet hozott vissza azzal a panasszal, hogy a gép nem működik, és kérik a cseréjét. Ezt az eladók nem tudták megoldani, mert ilyen típusú áru nem volt készleten. Hivták az osztályvezetőt, aki felajánlotta, hogy az árut megjavíttatják, ezt az ajánlatot a vásárló elfogadta. Az árut átvételi elismervényre átvették javításra. Az áru értékének pénzbeni visszaadása nem került szóba a közreműködők elmondása szerint. Pár nap múlva megjavítva és kipróbálva a varrógépet a vásárlónak átadták az áruházban, abban az érzésben, hogy sikerült megnyugtató módon rendezni az ügyet. Sajnos, néhány nap múltán a varrógép ismét meghibásodott, amit a vásárló visszahozott. Ez esetben is az eladók készségesen álltak rendelkezésére. A vásárló most sem a vételár egyértelmű visszafizetését kérte, hanem beleegyezett az összeg levásárlásába és így a különbözet ráfizetésével tréningruhát vásárolt. Az eladó ajánlotta, ha nem felelne meg a méret, bármikor szívesen kicserélik. A vásárlót az eladók elégedettnek látták távozáskor. Meg kívánom jegyezni, hogy az egyszer már eladott árut meghibásodás esetén, ha mód van rá, elsősorban cseréljük, javíttatjuk, ha egyik sem lehetséges - az előírásoknak megfelelően - akkor a vételárat visszafizetjük, minden akadékoskodás nélkül. Miért szállították le az utasokat? Több csatári olvasónk nevében Vi- kár Károlyné a következőket írta: Január 20-án a fél nyolcas 6. számú helyi járatra szállt fel a megyei tanácsnál, majd a Béla téren a sofőr az összes csatári utast leszállította, mivel ő kizárólag csak a szőlőhegyieket hajlandó elvinni. Ha nem száll le az ember, akkor nem indul el, vagy nem áll meg Csatáron, neki mindegy, hogy gyerek, öreg - Szőlőhegyen teszi ki. A sofőr azonkívül ezen a napon ittas állapotban volt, így vezette a buszt A levelet továbbítottuk Pech Józsefnek, a Gemenc Volán igazgatójának, aki ezt a választ adta: A panaszos által Irt napon -1987. január 20-án - az említett járatot Nagypál István végezte. Jegyzőkönyvi meghallgatása során elmondta, hogy a kérdéses napon Palkó Géza autóbuszvezető helyi járati feladat végzése során koccanásos baleset részese volt Tótvölgyben. A helyszínelés, majd mentés miatt a 6. számú helyi járatot végző Nagypál István nem tudott visszamenni a pályaudvarra - bentrekedt Tótvölgyben -, így a 18.30 órakor a vasútállomásról induló járatát nem tudta elvégezni, az a járat kimaradt. A járatkimaradás miatt igen sokan várakoztak valamennyi megállóhelyen. A 19.30 órai járat végzését Nagypál István már pontosan kezdte meg. Elmondása szerint a vasútállomáson és a megyei tanácsnál még minden utast fel tudott venni, a Béla téren és az azt követő megállóhelyeken csak a Szőlőhegyre utazók felszállását engedélyezte abból a meggondolásból, hogy a csatáriak más járatokkal is el tudnak utazni, a szőlőhegyieknek azonban ilyen lehetőségük nincs. Dolgozónk határozottan tagadja, hogy leszállította volna az autóbuszon tartózkodó csatári utasokat a Béla téren, csupán az ott várakozók felszállását nem engedélyezte. Nagypál István a járatki maradást és az utaslemaradást, valamint annak okát a tárgynapi menetokmányon feltüntette. A kimaradt járat pótlása, illetve a 19.30 órai járat rásegítése iránt - a balesetről megfelelő időben értesült - a forgalmi szolgálattevőnek kellett volna gondoskodnia, ö azonban ez esetben nem kellő körültekintéssel járt el. A január 20-i esetet kivéve hasonló esetről nincs tudomásunk, ilyen jelzés vállalatunkhoz nem érkezett. A bejelentés további része, mely szerint a sofőr ittas állapotban vezette az autóbuszt, alaptalan. Üzemegységünkön - és a vállalat más szolgálati helyein is - az ittasságvizsgálatok rendszeresek, az autóbuszvezetőket havonta, mintegy 150 alkalommal vizsgálják szúrópróbaszerűen. Az autóbuszállomáson rendszeresített ittassági napló tanúsága szerint Nagypál István autóbuszvezetőt ez évben három alkalommal szondáztatták. Az eredmény mindhárom esetben negatív volt. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK 6 röviden Az egyes építési kölcsö- nökröl szóló korábbi jogszabályt módosítja a pénzügyminiszter és az építésügyi és városfejlesztési miniszter 3/ 1987. (1.15.) PM-ÉVM számú együttes rendelete, amely szerint a közterületen közművezeték létesítésére, a több épületet vagy lakást kiszolgáló (csoportos) közműpótló építmény és berendezés létesítésére, valamint a földgázenergia hasznosításával összefüggő közművesítésekre az Ipari Minisztérium által megjelölt területeken az állampolgárok tulajdonában álló lakások tulajdonosai és bérlői, továbbá a lakásszövetkezetek, valamint az állami lakások bérlői részére - a jogszabályban megjelölt feltételekkel - nyújtható kölcsön azzal az eltéréssel, hogy indokolt esetben a kölcsön az építési költség 90%-áig terjedhet. Ugyanezen jogszabály alapján az Országos Takarékpénztár vagy a takarékszövetkezet építési kölcsönt nyújthat lakóházak, lakások felújítására (tatarozására), a lakások műszaki megosztására, vagy kisebb lakások összevonására, nem lakás céljára szolgáló helyiségek lakássá történő átalakítására, lakások bővítésére, korszerűsítésére és lakóingatlanok közművesítésére, meghatározott fűtési módokra való áttérésre, valamint a nem állampolgárok tulajdonában álló meglevő lakások, lakóépületek utólagos hőszigetelésére. Ugyancsak módosult az ifjúsági takarékbetétről, valamint a fiatal házasok áruvásárlási kölcsönéről szóló korábban megjelent jogszabály. A pénzügyminiszternek a korábbit módosító 4/ 1987. (1.15.) PM számú rendelete szerint rendszeres betételhelyezés esetén a kedvezményezett a betét összegére a kamaton felül öt év után évi 3%, hét év után évi 4% prémiumban is részesül, az új szabály a korábbinál magasabban állapítja meg a külön kölcsön felső határát, megjelöli a külön kölcsön számításának módját is. Az 1987. évi nyári időszámítás bevezetéséről szól az ipari miniszter és a közlekedési miniszter 1/1987. (1.15.) IpM-KM számú együttes rendelete, amely szerint 1987. március hó 29. napjától szeptember hó 27. napjáig terjedő időszakra nyári időszámítást kell bevezetni, tehát március 29-én kettő órakor az órákat három órára előre, szeptember 27-én három órakor pedig az órákat kettő órára vissza kell igazítani. A nyári időszámítás bevezetésének és megszüntetésének időpontjában munkát végző - nem havi béres - dolgozók munkabérét a tényleges teljesítmény, illetőleg a ténylegesen ledolgozott munkaidő alapján kell elszámolni. Az említett jogszabályok a Magyar Közlöny 1987. évi 1. számában olvashatók. A Tanácsok Közlönyének a közelmúltban megjelent 1986. évi 24. száma is közli a Legfelsőbb Bíróságnak a munka- fegyelemmel összefüggő ítélkezési gyakorlatról szóló irányelvét, amelyből ismételt figyelemfelhívásként utalunk arra, hogy „A szeszes ital fogyasztása a munkahelyen fegyelmi vétség még akkor is, ha a dolgozó attól nem került alkoholtól befolyásolt állapotba.” Az irányelv kihangsúlyozza: „Indokolt ugyanakkor a megfelelő fellépés azokkal a vezetőkkel szemben, akik eltűrik a lazaságot, a munkaidőalap rossz kihasználását... Egyébként is szigorú mércét kell alkalmazni a vezetőkkel szemben támasztott magasabb követelmények teljesítésének elbírálásánál." Örvendetes persze az lenne, ha ennek a szigorú mércének az alkalmazására nem kellene sor kerüljön. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Kenneth Bird angol pszichológus azt állítja, hogy egy női táska tartalmából következtetni lehet tulajdonosának jellemére. Például a hölgy, akinek a táskájában káosz uralkodik, valószínűleg álmodozó, jó és együttérző szíve van. Ha a női nemhez tartozó ismerősünk egyetlen kézmozdulattal kirántja retiküljéből a szükséges tárgyat, meg lehetünk győződve: erős jelleme van, magabiztos, sőt, talán túlságosan is az, ha pedig a kézitáska zsúfolásig tömve van kozmetikai illatszerekkel, akkor Bird véleménye szerint impulzív gazdája van, aki vágyait gyakran összetéveszti a valósággal. Dédapáink víg kedélye Március - ha minden igaz és be nem gyűrűzik valami - már valóban a tavasz első hónapja. A régi időkben, amikor még nem szakkönyveket adtak a serdülő leányok kezébe, ekkoriban tették első sétáikat a város szépei, természetesen gondos anyai felügyelet mellett. A Tolnavármegye 1899. március 26-i száma Szellemes társalgás címmel mesélte el, mit látott. „A gondos mama, aki a Széchenyi utcai séta alkalmával ravasz módon mindig hátramarad kissé, midőn leányát az a bizonyos kiszemelt fiatalember kíséri, faggatja otthon a leányát: - Nos, leányom, Béla majdnem fél óráig ment veled, amikor hazakísért. Nem vallott? (Nem nyilatkozott-e házassági szándékáról.) - Nem, mama. - Hát mit beszélt? - Semmit. Csak, mikor egyszer megbotlottam egy kőben, akkor mondta, hogy: Hopsza! Amikor pedig köhögni kezdtem, azt, hogy: Kucz-kucz-kucz!” Egy héttel előbb a Tolnamegyei Közlöny mulattatta olvasóit, mégpedig alighanem szintén helyi történettel. A felültetett Don Juan esetével: „Hol volt, hol nem volt, itt valahol a közelünkben volt egy el- kapatott Don Juan, aki minden szép asszony, csinos leány után bomolt. Édes volt mosolygása, lágy volt ölelése, méz volt a csókja. Minden jó tulajdonsága mellett azonban szószátyár volt, kibeszélt mindent - de mindenhol csak négyszemközt. Különösen egy erélyes szép asszony után bomolt. Ostromolta, esedezett, ri- mánkodott, dalolt, no meg rossz verseket írt hozzá. A szép asszony egy ideig tűrte ezeket, de végre mégis megsokallta a dolgot és közölte férjével. A derék férj megmosolyogta először az ostromokat, de később egy jó gondolata támadt. Harczi tervet gondoltak ki hű nejével együtt, s a következő cselt készítették az elkapatott kalandorral szemben. Don Juan találkát kért s hosz- szas rimánkodás után kapott is X. utca 16. szám I. emelet 5. ajtó. Idő este 6 órakor. A Don Juan pontosan megjelent s egy lefátyolozott hölgy fogadta, aki reszketett, de szólni nem mert; félhomály, ró- zsaillatár, s a kandalló elalvó fénye, mind oly csábítóan hatottak a kalandor idegeire, hogy szó nélkül a hölgy lábai elé borult s forró csókokkal halmozta el kezeit. Néma jelenet: a függönyök mögül egy erőteljes férfi rohan elő, arczát álarcz fedi, kezében kutyakorbács: egy, kettő, három. Egy jaj kiáltás, egy pofoncsapás. Akkor egy parasztruhába öltözött mindenes fülénél-lábánál megfogja a szerelmi rablót, s úgy dobja ki az ajtón át, hogy az rohanva futott le a lépcsőkön; fut, talán még most is fut. Vége a néma játéknak. A boldog férj és az erényes asszonyka átölelik egymást s szerelmük zálogát egy boldogító csókkal pecsételték meg...” Hol vannak már azok a férjek, feleségek, hol lehet manapság kutyakorbácsot kapni, mindenest fogadni?! Persze, akkoriban sem mindig így történt az a dolog a Don Jüanokkal és Donna Juanákkal. Éppen nyolcvan esztendeje a Bonyhád és Vidéke című hetilap közölte társasági rovatában A hadak útja, avagy Egy újsághír hatása című cikkét. „Pokolian ravasz kis esetet mond el egy vidéki újság ma érkezett számában. Az eset páratlan a magyar sajtó, a közös hadsereg és minden kisvárosi társadalom történetében. Érdemes arra, hogy ismertessük azt úgy, amiként történt, csupán ténybeli adatokkal. A vidéki lap legutóbbi számában a következő hír jelent meg: »A hadak útja. Érdekes és izgalmas történetet beszélnek a városban. A társaságokban, a zsúrokban, a kávéházakban, a cukrászboltokban, a korzón, mindenütt csak arról a válókeresetről beszélnek, melyet városunk társadalmának egy ismert tagja indított felesége ellen. Az asszonykáról máraz utolsó időben sokat beszéltek a pletykás, éles nyelvek, röviden hadak ú/y'á-nak nevezték a szépasz- szonyt, tekintettel arra a különben vonzó és elragadó körülményre, hogy szívén városunk tisztikarának majdnem minden tagja átvonult. Mindenki tudott a dologról, csak éppen a férj nem, aki csak tegnap ébredt arra a meglepetésre, amely csupán számára volt újság. Amint ugyanis tegnap a férj, szokott délutáni játszmája után lakásába kissé korábban érkezett, feleségét a tisztikar egyik fiatal tagjával az aszszonyra nézve kellemes, de reá nézvést olyan kellemetlen helyzetben találta, hogy válókeresetét a királyi törvényszéknél azonnal be kellett nyújtania.«” Az újság aznapi számát persze kézről kézre adták a városban s erről folyt egész napon át a szóbeszéd. A szerkesztő boldog volt, hogy lapja érdekességét ekként növelte, de nagyobb volt a meglepetése este, amikor a szerkesztőségben negyvenhat levelet talált, amelyek a kérdéses hírre vonatkoztak. A szerkesztő most név nélkül közli a leveleket, amelyeket egész érdekességüknél fogva mi is közlünk. 1. Igen tisztelt szerkesztő úr, ma megjelent hírére vonatkozólag kérem helyreigazítani, hogy a feleségemet az illető kellemetlen helyzetben nem az én lakásomon, hanem a kérdéses katonatiszt lakásán találtam. Különben a válókeresetet beadtam. Tisztelettel: A. Z. 2. Nagyon kérem a tekintetes szerkesztőséget, méltóztassék becses lapjukban helyreigazítani, hogy a feleségemet nem a tisztikar egyik fiatal tagjával, hanem egyik törzstisztjével találtam, mégpedig nem kellemetlen helyzetben, hanem a feleségemet a spájzban, az idősebb tiszt urat a kofferben. Miután meggyőződtem, hogy ez a helyzet semmilyen félremagyarázásra okot nem adhat, fölháborodásomért illetékes látogatómtól bocsánatot kértem. Eme soraim közlését tisztelettel várom. K. F. 3. Hallja, ha még egyszer ki meri írni a feleségemről, hogy erkölcstelen életet folytat, nyílt utcán képen vágom. L. F. 4. Igen tisztelt szerkesztő úr, nagyon kérem a válókeresetemről szóló tudósítást akként kiegészíteni, hogy feleségemnél nem katonatisztet, hanem a helyi társaságok egyik fiatal tagját találtam. Az a bizonyos eset feleségem és a katonatiszt között még tavaly történt. M.P. 5. Uram, fölháborodással olvastam mai lapjának azt a hírét, amelyben ön legbensőbb szentélyemben kotorászik. Városunk egész társadalma újjal, mutat reám. Bárha a lapjában közölt cselekmény részben igaz, kérem - nehogy váltójának leszámítolása körül intézetünkben kellemetlenséget okozni kényszerüljek -, a kérdéses hírt alaptalannak kijelenteni. Tisztelettel B. Z. 6. Öregem, hogy lehetett ezeket a bolond dolgokat feleségemről és rólam megírnod. Nem képzeled talán, hogy amiatt a csekélység miatt én skandalumot csináltam. Hiszen én már megszoktam a dolgot. Ölel barátod S. L. Utóirat: A feleségem is csókoltat. Este gyere föl hozzánk teára. Hadd mossuk meg a fejedet. 7. Ha máskor férjemmel valami bajom akad és maga ilyen pletykákat csinál, nyílt utcán megkorbácsolom. L. K.-né. A többi harminckilenc levélben szintén férjek, asszonyok és tisztek nyilatkozgat- nak. Áz illető lap valamennyi levelet közli s csak annyit jegyez meg, hogy mind a negyvenhat esetben történhettek családi kellemetlenségek, de a kérdéses hír nem az illetőkre vonatkozik, mert az a házasságtörés - a negyvenhetedik lehetett.” Ha mégis válóperre kerül a sor, nem árt egy jó tanú. A Tolnavármegye előbb idézett 1899. március 26-i számában találtunk is egy ilyet: „A törvényszék a minap valami rab- lási históriát tárgyalt. Kérdi a bíró a tanútól: - Nem tett-e magának ígéretet a rablással vádolt Galambóczi Ferenc? - De igenis, nagyságos uram. Azt ígérte, hogy letöri a derekamat, ha nem vallók mellette.” DR. TÖTTÖS GÁBOR Házasságtörők - középkori metszeten Beszélő „táska”
