Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-04 / 53. szám
1987. március 4. ^fePÜJSÄG 5 UTÁNPÓTLÁS: 1. „Emberekben vagy bizonyos javakban már beállott vagy még csak várható hiány pótlása, kiegészítése.” 2. „Kiöregedett vagy a sportolást egyéb (ok) miatt abbahagyó sortolók újakkal, fiatal erőkkel való pótlása.” 3. „A hiány(oka)t, veszteség(ek)et pótló anyag vagy emberek csoportja.” (Az idézetek a Magyar nyelv értelmező szótárának VII. kötete 70-71. oldaláról származnak.) * A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1986. március 18-án hozott határozatot a káder- és személyzeti munkáról. Gemenc Volán Évente hárommillió utánpótlás-nevelésre, oktatásra, továbbképzésre Oktatás a vállalat központi telepén Kevés mester dolgozik az építőiparban A szekszárdi Volán vállalat is hosszú évek óta rengeteget költ az utánpótlás biztosítására, hogy legyen mindig elegendő járművezető. Öt év alatt 1344 személyt képeztek ki, hogy az utánpótlás ne legyen gond, pótolni tudják a vállalattól kilépő, eltávozó járművezetőket, rakodógépkezelőket. Évente hárommillió forintot költenek e célra. Ugyanakkor e költségben ott szerepel az állandó és a rendszeres továbbképző tanfolyamok szá- ma-ára is, minden dolgozónak évente kétnapos tanfolyamot kell végigülni. Érdekes módon alakult az elmúlt öt évben a gépjárművezető-képzés eredménye. A „B” és a „C” kategóriába 218 személyt képeztek ki, a „D” fokozatra - autót busz -128, az „E”-re - pótkocsis 130-at, az „F”-re pedig 111 személy kapott vezetői engedélyt, ez utóbbi kategóriába a darus kocsikat és egyéb speciális járművek vezetőit sorolják. A vállalatnál, mint minden cégnél, elég nagy a mozgás. 1985-ben a Volántól kilépett 242, 1986-ban 212 személy, természetesen vezetői engedéllyel a birtokában. A vállalat forgalmi összlétszáma 1985-ben 1151 volt, 1986-ban pedig 1104. S az a tény, hogy tavaly is azonos volt a ki- és a belépők aránya, az eredmény jónak ítélhető, mintha a vándorlás lefékeződött volna. A tavalyi létszámmozgást vizsgálva három fő okot találtak, amelyekkel igazolják a távozók magukat. Az alacsony kereset miatt 23, a másutt kedvezőbb munkaviszony okaként 26, a lakóhelyhez közelebb kapott munkát 27 személy és 13 pedig nyugdíjazás miatt távozott a vállalattól. A belépőket már nem lehet így kate- górizálni, hiszen manapság már csak elvétve megy el új munkahelyre az, aki öthat évet lehúzott egy cégnél. Éppen ezért a gépjárművezető-hiányt pótlandó, illetőleg a létszám azonos szinten tartása érdekében több dolgot kezdeményeztek. Húsz éve kezdték például a gépjárművezető-képzést, együttműködve az MHSZ- szel. Tanulmányi szerződést kötnek a dolgozóval. Átlagkeresetet adnak az intenzív tanfolyam idejére. Jó húsz évvel ezelőtt még úgy válogattak a vállalat vezetői, mint otthon a háziasszonyok a babot. Például: a tanfolyamokért felelős megkérdezte, kinek nincs órája. A jelentkezők közül - voltak vagy húszán, - öten tették fel a kezüket. Egyből kiestek, nem pályázhattak. Bezzeg most óra nélkül is felvennék azokat, akiket akkor nem, s már bizonyára órájuk is van, úgyhogy a menetlevelek kezelésénél nem volna ez az időmérő hiánya felvételi ok. Kovács András osztályvezető mondja, hogy legalább hat hónapig kell hirdetniök, mire összejön egy akkora létszám, hogy érdemes a tanfolyamot elindítani, amelynek elvégzésére a vállalat személyenkén több mint húszezer forintot költ. A másik gond, hogy az alkalmassági vizsgára bocsátottak jelentős része kiesik. A legutóbbi húszas csoportból csak öten feleltek meg a szakmai követelményeknek. Engedélyt kaptak arra, hogy saját képzést folytassanak. Ha öt-hat személy akad, akkor az oktatótisztek azonnal megkezdik a munkát. Ugyanis amint már említettük, minden dolgozónak évente továbbképző tanfolyamon kell részt venni, s így van idejük az oktatóknak az új szakemberek képzéséhez is. Az elmúlt években volt olyan terv, hogy a kis teherbírású gépkocsikat, a 3-3,5 tonnásakat nagyobbakra cserélik, akkor tán nem lesz gond a járművezetők hiánya. Nem járható ez az út. Hiszen hiába vettek Tátra szerelvényeket, nem szabad ráengedni teljes terheléssel útjainkra, mert ezeket nem ilyen nagy járművek részére építették. Tehát a Tátra, meg a Skoda szerelvényeket inkább nagy tömegű munkáknál - például földszállítás az építkezéseken - tudják foglalkoztatni. A személyszállítási ágazatban viszont nehezen lehet az utánpótlást megnyugtatótan megoldani. Hiszen az autóbuszok vezetőitől nagyobb tudást, jobb „kiállást” kíván a szakma. Amikor bedolgozta magát egy tehergépkocsi-vezető a területére - a szállíttatóval kialakult kapcsolata, az ottani körülmények megismerése, az állandó, biztos, előrelátható munkarend, a jó kereset miatt nem szívesen vállakozik az autóbuszvezetői tanfolyam elvégzésére, még kevésbé arra, hogy megszokott, „bedolgozott” területét elhagyja. A buszvezetőtől többet várnak az emberek, szakmai vezetőik, meg a csoportos utasokat szállítani akaró cégek. A tehergépkocsi-vezetők többsége hetenként alig egy-két emberrel találkozik. Az autóbuszok egyre korszerűbbek, nagy teljesítményűek. A néhány tucat kiváló, külföldet is járni tudó sofőr jelentős része azonban már éppen a nyugdijat közelítgeti... Pótlásuk nagy gond lesz. Ha csak azt mondjuk, hogy az idegennyelv-tudás is már nem igény, hanem követelmény az autóbuszvezetőtől, akkor a mércét nem állítjuk magasra. A vállalat évente úgy hárommillió forintot költ az utánpótlásra közvetlenül és közvetve. Most az a cél, hogy a jelenlegi létszámot - 1100 fő körül vannak - tartani tudják. S nemcsak a létszámot, hanem a színvonalat is! Ezért nem sajnálják a pénzt a sofőrök képzésére, továbbképzésére, mert mégiscsak a kedves utas, a szállíttató az úr, az, aki fizet. A szakma igazi, kiváló művelői a mesteremberek. Ezt, bárki aki szakmunkásbizonyítvánnyal , vagy azzal azonos képesítéssel rendelkezik, megszerezheti. Két év szakmai gyakorlat, egy tanfolyam és a vizsga kell hozzá. A mestervizsgákról és a tanfolyamokról Simon József, a Tolna Megyei KIOSZ titkára ad tájékoztatást:- Az elmúlt öt évben 536-an jelentkeztek megyénkben mestervizsgára, ebből kétszázharmincan itt Tolnában tették le. Az üzemekben, vállalatoknál sokan mestervizsgáznak, ellenben nagyon fontos lenne az is, hogy a kisiparban és a gmk- ban dolgozó szakemberek részéről is ilyen erős lenne az érdeklődés. Sajnos, nem az.- Különösen az építőipari szakmában lenne erre nagy szükség. Hiszen az itt ipart váltott kisiparosok nagy része csak a karbantartó és a javító munkákra kaAz MMG-AM Szekszárdi Műszergyára ez évi termelési tervének megvalósulásán 34 vezető beosztású dolgozó is munkálkodik. Csapó Károllyal, a gyár személyzeti osztályvezetőjével arról beszélgettünk, miként valósul meg náluk a vezetők kiválasztása, felkészítése, milyen elvek és gyakorlat szerint történik - közkeletű szóval - a káderutánpótlás.- Induláskor - a ’60-as évek első felében - a gyár vezetői valamennyien „kívülről” jöttek hozzánk, mintegy 15 éve azonban zömében mi neveljük az utánpótlást - kezdi Csapó Károly osztályvezető. - Szekszárdon nem volt a műszeriparnak hagyománya. E területen jártas vezetőket máshonnét szinte lehetetlen volt elhívni. Állásajánlatainkra kevés megfelelő jelentkező akadt. Az évek során így - mindig belső erőkre támaszkodva - „elfogyasztottuk” a második vonalat, ennek feltöltése mostanra sürgetővé vált, és ezért komoly erőfeszítéseket is teszünk. A műszaki jellegű felsőoktatási intézményekben tanuló Tolna megyei hallgatókat levélben fölkeressük és a végzősöknek munkát, a fiatalabbaknak pedig ösztöndíjszerződést kínálunk föl.- Az ösztöndíjas rendszer és az állás- hirdetések mellett ma is fontosabb azonban belső tartalékaink szerepe a káder- utánpótlásban.- Nyugdíjba menő vezetők helyére ebben az évben kettő, jövő év elején várhatóan egy saját emberünk lép. Három férfi megüresedő helye közül kettőre nőt jelölt az 1985-től 1990-ig szóló utánpótlási és képzési tervünk.- A nők előrejutására más eseteket is tudna említeni?- Harmincnégy vezetőnk közül 6 nő. Különösen az utóbbi években jelentős a pott jogosítványt, mégis kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. De előnyös lenne az is, ha azokban a szakmákban, ahol nem kötelező a mestervizsga, ott is többen szereznék meg a mesteroklevelet.- Nagyobb gondot szeretnénk fordítani erre a jövőben. Éppen ezért mester- vizsgákat előkészítő tanfolyamokat szervezünk. A kőmüvesszakmában ezt most kezdjük el. Ilyen még nem volt a megyénkben, sokszor még az is nehezítette a dolgot, hogy más megyébe kellett elutazni a szakembereknek. Az autójavítóknak jelenleg Tamásiban folyik egy tanfolyam. Szekszárdon pedig most indult az építőipari, valamint egy vegyes szakmákból indított mestervizsgatanfolyam. Bonyhádon nemrégiben értek véget az ottanival. A télen rendezett előadásokon közel kétszáz ember vett részt eddig. változás ezen a téren. Míg tíz éve csak egy nő művezető irányított a szereidében, ma már többen vannak ilyen munkakörben, mint a férfiak. De - és ez nem a kedvező statisztika miatt van így - minden vezetői szinten legalább mutatóban található nő is. A kedvező'tapasztalatok, a nőknek gyakran tipikus posztokon történő helytállása azt eredményezte, hogy ma már a vállalat vezetősége bátrabban jelöl nőket vezető beosztásokba.- A generációváltás nem csak egy-egy vállalatnál, hanem társadalmi szinten is komoly gondokat vet föl. Vannak-e zökkenők e téren a műszergyárban?- Hat vezetőnk tartozik a 35 éven aluli fiatal korosztályhoz. Éltünk már a mélyvízbe dobás lehetőségével is. Jól bevált módszer nálunk, hogy féléves időtartamra megbízzuk az illetőt a vezetéssel, amit többnyire véglegesítés követ. De előfordulhat az is, hogy valamelyik fél visszalép a vezetővé történő kinevezéstől. Nyugdíj- korhatárt elért vezetőink valóban megfáradnak a munkában, de készülnek a nyugodtabb évekre és nem gördítenek akadályt a fiatalok „székfoglalója” elé.- Nem beszéltünk még a tehetséges fizikai dolgozók vezetővé válásának lehetőségéről.- Szakmailag és politikailag a jó szakmunkások felfelé irányításának szükségessége és lehetősége nem vitatható. Van ennek mégis'egy óriási gátja, ami természetesen nem csak nálunk jelentkezik.- Egy tehetséges szakmunkás keresete lényegesen meghaladja a felelősséget vállaló és nem túl nagy társadalmi presztízsű művezetőét. Akik ezt vállalják, azokban kell, hogy legyen hivatástudat. Szerencsére nálunk is vannak ilyen dolgozók. A nőket már bátrabban jelölik Az öreg szaki mindig morc volt és szűkszavú. A körülötte forgó világ történéseiből mindig csak akkor vette ki - megfontoltan - a részét, amikor elengedhetetlenül fontos volt. Évtizedek óta munkahelyére pontosan érkezett, társaival keveset beszélt, nemigen járt el a műszak végén kocsmázni. Az öreggel könnyű volt szót érteni. De csak akkor, amikor a szakmáról volt szó. Ilyenkor, a szakmai dolgok iránt érdeklődő fiatalnak megnyílt. A beszéd során mindig az a fekete, szőke vagy sötétbarna kölyök érdekelte, aki frissen kopogós bakancsában mellételepedett és hallgatta. Ekkor örült, persze nemigen mutatta ki. Otthon, az asszonynak is csak akkor szólt, amikor valamelyik kölyök „ tudja már tenni a dolgát”. „Mindenkit követ valaki" - szokta mondani egyik idős ismerősöm, s nekem ekkor a morc és szűkszavú másik öreg jut az eszembe. Nem titkolom, kizárólag határtalan embersége és szakmai alázata miatt. Meg a jó példa miatt. A hátsó gondolatoktól mentes munkásemberi magatartás és a generációváltás igénye miatt. Jó ideje az indokoltnál nincs több jogunk örülni. Magamnak-magunknak minél több olyan embert kívánnék, aki ösztönösen, sokszor hivatalosan fel sem kérve, csak a tisztesség, a szakmaszeretet miatt, szótlanul, kitüntetést, dicséretet sem várva neveli az utánuk jövőket. Szomorúság sokszor az unpótlás kiválasztásának módja miatt tölt el. Milyen módon, milyen körülmények között és milyen követelményeknek megfelelően választódnak ki emberek? Máskor pedig kinek a jóvoltából? Sajnos, ez is az utánpótlás egy fajtája. Én az ilyen formától megvonom az összetettszó első tagját, és csak a „pótlást” tartom indokoltnak megtartani. A pótlás pedig csak időleges. Munkánk és boldogulásunk egy emberre méretezett - ez az életünk. Nem mindegy hát, hogy kit követünk, s ki követ bennünket. Az élet minden területén fontos szerepe van az utánpótlás-nevelésnek, hiszen ezzel tudjuk megalapozni az emberiség biztos jövőjét. így van ez a sportban is, ahol a „kiöregedő” nemzedéket a fiataloknak kell pótolni, ők kell, hogy a nyomdokaikba lépjenek. Megyénk legnagyobb utánpótlás-nevelő fellegváraként működik a Tolnai Vörös Lobogó asztalitenisz-szakosztálya. Sáth Sándor vezető edző keze alatt olyan NB l-es játékosok fejlődtek, bontakoztak ki, mint az Európa 12 győztese, Bátorfi Csilla, a TVL színeiben szereplő Balogh Ilona, Bolvári Ildikó, Bolvári Katalin, ezenkívül a sikerek ajtaján kopogtató fiatalok, akiknek listáját hosszú lenne itt felsorolni. Szabó Anitát, a tolnaiak utánpótlás olimpiai kerettagját faggattuk asztalitenisz-pályafutásáról.- A Tolnai I. Számú Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója vagyok. Négy éve jöttem Debrecenből Tolnára, hogy asztalitenisz-szeretetemet sikerekben kamatoztassam - mondja Anita. múlt? VersenyIdejöveteAz oldalt írták: Máté Réka, Rostás Ilona, Pálkovács Jenő, Szekér József és Szűcs László János. A fényképeket Kapfinger András készítette. lem után fél évvel versenyeztem először egy megyei versenyen, ahonnan egy ezüst- és két bronzérmet sikerült elhoznom. 1985-ben az újonc korosztályúak országos bajnokságát megnyertem, ez eddigi legjobb teljesítményem. Általában minden megyei és országos erőpróbán elindulok, ezenkívül Ausztriában is szerepeltem már, ahol egy nemzetközi megméretésen ötödik lettem.- Időben nehéz összeegyeztetni az edzéseket és a tanulást?- Minden délután három órát edzünk, versenyek előtt délelőtt is, ennek ellenére átlagban négyes tanuló vagyok. Edzőm Sáth Sándor és fia, Gyula, akiknek a sporton kívül is sokat köszönhetek.- Mik a jövőbeli tervek?- Sportolói példaképem a nyolc évig tolnai színekben versenyző Bátorfi Csilla és a holland Vriesekoop. Szeretnék az ő játékukhoz hasonlót produkálni. Fő célom bekerülni a serdülőválogatott-keretbe, nagy álmom pedig egyszer Európa-baj- nokságon szerepelni. Két utánpótlás olimpiai kerettag Tolnán: Szabadi Ágnes (balról) és Szabó Anita A tolnai asztaliteniszezők újabb reménysége Szabó Anita utánpótlás olimpiai kerettag
