Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-26 / 72. szám
1987. március 26. / TOLNA , ^NÉPÚJSÁG 3 Utazás ’87 Nehéz gépek, könnyű emberek Falusi turizmus kérdőjelekkel Még ha úgy tűnik is, hogy nincs olyan család, amelyik nyáron ne kelne útra, ne szánná rá magát az üdülésre, utazásra,, az általánosítás ezúttal is téves lenne. Mert a családoknak a fele sem üdül rendszeresen, minden évben. 1975-ben a felnőtt lakosság 42, 1982-ben 43, 1984-ben pedig 45 százaléka vett részt - üdülési céllal - különféle utazási programokon. Ez egyebek mellett azt is jelzi, hogy szabadnapjaikat nagyon sokan munkával töltik el. Az is köztudott, hogy sokan azért nem engedhetik meg maguknak, hogy évente utazzanak, mert ez egyre drágább. Aztán vannak, akik szerint a fáradalmakat csak otthon lehet igazán kipihenni. A kertes házakban lakókról is kimutatták, hogy általában nem vágynak máshová - inkább ők fogadnak vendégeket. A saját nyaraló is „röghöz köti” az embert. Az üdülési költségek rohamos emelkedése - gyors megkétszereződése - tovább fokozta a polarizációt. Ez ellen többnyire úgy védekezik az átlagos ember, hogy az olcsóbb üdülést választja. Ilyen lehet például a falusi turizmus. Pár évvel ezelőtt szinte „erőszakkal” kezdték szervezni a téma megszállottjai, köztük neves idegenforgalmi szakemberek. Nem okozott osztatlan sikert. Még ma is úgy van, hogy ha a falusi turizmus szóba kerül, először mindig az ellenérvek sorakoznak fel, és van belőlük éppen elég. Mert igaz ami igaz, nálunk kevés falusi ember áldozza az idejét hivatalosan vendégek fogadására, ellátására. Nincs elég igazán szép környezetben lévő, erre a célra is megfelelő tanya sem. Nagyon kevés helyen van együtt a városhoz szokott ember számára nélkülözhetetlen infrastruktúra és a vidéktől elvárt romantika: a szénaboglya és tücsökciripelés... Magyarországon nincs is hagyománya az ilyen fajta vendégfogadásnak, nem annyira megbecsült és jól jövedelmező munka, mint például a szomszédos Ausztriában. Mindezek ellenére két évvel ezelőtt az Országos Idegenforgalmi Hivatal ösz- szeállított egy katalógust, amely pontos címek, nevek szolgáltatási kínálatok százait sorolta fel. Ez a katalógus elfogyott, szinte sehol nem lehet hozzájutni. Talán már el is avult. Új naprakész kellene, elegendő példányban. Persze, aki mindenáron falun akar üdülni, meg tudja oldani, ha kicsit körülményesen is, hiszen minden nagyobb utazási irodában és megyei idegenforgalmi hivatalban kaphat valamilyen útbaigazítást. Hogy mennyire szakszerűt és készségeset, az már a szerencsétől függ. Pedig akik elkezdték, tanúsíthatják, hogy nem kis lehetőségek rejlenek a falusi turizmusban. A vállalkozási kedv fellendülésével megkezdődhetne, illetve folytatódhatna régi kúriák, elhagyott malmok felújítása, újbóli hasznosítása. Életre kelhetnének félig kihalt falvak. Ne szépítsük: ma nincs igazán „egyszemélyi” felelős gazdája a falusi turizmusnak. Egymásra mutogat a tanács, a helyi „idegenforgalmár", a népfront, az áfész, a téesz, a művelődési ház, meg a népművelő is. Nem léptünk sokat előre az elmúlt évek alatt. De már legalább tudatunkba ivódott a fogalom és néhány utazási iroda kezdi felismerni az ebben rejlő lehetőségeket. Igaz, nem ebből élnek ők sem, némelyikük inkább csak kiszabott kötelességből csinálja. Annyi bizonyos, a turizmus eme ágának további fejlődését - mondják a szakemberek - nem lehet csupán az idegenforgalomtól elvárni. Helyi összefogásra és valós érdekeltségre van szükség, no meg olyan árakra, amit meg tudnak fizetni a nem nagy jövedelmű családok is. Nem egyik napról a másikra megoldható feladat, de ahol az egymásra mutogatás, a receptre, netán a fentről jövő százezrekre várás helyett munkához látnak, ott előbb-utóbb megszületik a siker. Lásd: Mórágy. (-s-i-) Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. újabb kötvénye Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. hitelforrásainak bővítésére csütörtökön 500 millió forint értékű bankkötvényt bocsát ki, amelyet gazdálkodó szervezetek és más jogi személyek vásárolhatnak meg. A kötvény a nemzetközi pénzpiacon általánosan alkalmazott, változó kamatozású értékpapír. Mindenkori kamata fél százalékkal haladja meg a Magyar Nemzeti Bank hosszú lejáratú jegybanki refinanszírozási hitelkamatát. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. a kötvénykölcsönt négy egyenlő részletben, 1991-től kezdődően fizeti vissza. A bank az értékpapírok forgalomba hozásával a gazdálkodó szervezetek és kö- zületek ideiglenesen, vagy hosszabb időre be nem fektetett pénzét gyűjti ösz- sze, és csoportosítja át jövedelmező fejlesztések finanszírozására. Kisállattenyésztők Nyúl - majdnem minden mennyiségben Két év óta a házinyúltartási kedv megnőtt. Ugyanis rendezték a felvásárlási árat, a kisgazdaságokat megbizhatóan látják el takarmánnyal, főleg táppal. Mért a szemes abrak még gyakorta hiánycikk. A Szekszárdi Kisállattenyésztők Szövetkezete a-megye legnagyobb, házinyulattenyész- tető szervezete. Közel félezer állandó és alkalmi tenyésztővel állnak kapcsolatban. Ha szükséges, tenyésznyulat is adnak, tanácsokkal látják el az arra rászorulókat. E tényezők következtében nő a felvásárolt, nyulak száma. Amint Varga Jenő elnök elmondta, tavaly ösz- szesen 29 790 nyulat, összsúlyban 79 571 kilót vásároltak fel. Idén 32 ezer nyulat akarnak Vaskútra küldeni. Érdekesség, hogy a szekszárdi újvárosi táp-és felvásárlóbolt vezetője, Bese Károly, kapcsolatai, s a megfelelő tápválaszték révén az összes nyúlnak mintegy 10 százalékát ő vásárolta fel. Nagy Sándor (jobb oldalt) szekszárdi tenyésztő a legutóbbi szállításkor negyven szép nyulat adott el Riport egy korlátlan lehetőségű brigádról A portás asszony azt mondta, ne induljunk a brigád elé, mert a jó ég tudja, merre járnak. Járhatatlanná vált egy kotró, és azt mentek javítani. Három nap múltán telexen kértem randevút Jávori Vince szocialista brigádjától. Speciális brigád, már azért is, mert több mint tíz éve együtt vannak, s most a tavasszal kapták meg a szocialista brigádversenyben elért eredményükért az aranyjelvényt. És hárman vannak férfiak, s egy nő, Varga Józsefné anyagkezelő, aki egyben raktáros is. Egyébként nála kellett volna kezdeni a riportot, hiszen az irodában van a brigádnapló, olyan vastag már, mint egy regény, tele képekkel, különféle megmozdulások relikviáival. Nála jártunk utoljára. A műhely amolyan „szabadtartásos”, azaz hullámlemez a teteje, meg az oldala, tehát mínuszban nagyon hideg, kánikulában meg olyan, mint a kukta. Még az a szerencse, hogy nyáron kint vannak a gépeknél. Télen pedig „enyhíti” a hideget a sziréna módján búgó ventillátor, amelynek az volna a feladata, hogy a meleg levegőt a kazánból befúvassa. Azonban itt, pedig kint csak mínusz 2 fok van, azonos a hőmérséklet, mint a műhely körül, ahol nyargal a szél. A csarnokban Tehát beléptünk a csarnokba. Középen áll egy IFA műhelykocsi. Füstöl, valószínűleg éppen melegítik, hiszen még jó kora reggel van. Az utunkban áll egy ösz- szeszerelt lánctalp, ahogy lejárt róla a T-150-es. Három évig vitte az erőgépet úttalan utakon. A műhelycsarnokban fütyül a ventillátor. Az IFA-ról lekászálódik Jávori Vince brigádvezető. Hol vagyunk e pillnatban? A Kapos-Koppány Völgyi Vízitársulat központi műhelyében, annak is a nehézgépeket javító üzemében, azaz Jávori Vince és társai „otthonában”. Itt van Szűcs József mezőgazdasági gépész, hegesztő, nehézgépkezelő, Gergely Gyula kovács, hegesztő, nehézgépkezelő. És természetesen a „főnök”, aki ugyancsak féltucat szakma mestere, nemcsak papír szerint. „Bemutatóra” kerül sor. Jávori megfog egy járókereket, több mint hatvan kiló, lefekszik a földre, Szűcs is mellé térdel, és mutatják,hogy hanyattfekve, fél kézzel miként tornázzák be az alkatrészt. S aztán más alkatrészek is előkerülnek, természetesen nem könnyű súlyban, hanem szupernehézben. Ugyanis kotrógépek alkatrészeit láthatjuk, s azokat az embereket, akik mártiz éve ezzel kínlódnak.- Nehéznek nehéz a munka, bár mi csak hatvan kiló körüliek vagyunk, Gergely súlyával átlagolva - mondja a brigádvezető. Előkerül egy szakállas ember, ő a soron lévő T-150-es gazdája, amíg gépét javítják, addig brigádtag. Itt van egy fiú is, a Fazekas Misi, ismerkedik a szakmával. Rövidesen katonának viszik. Nem valószínű, hogy ide jön vissza a leszerelése után...- Jöttek ide már nagyszájúak, hősök, vagányok. Kihúztak egy telet, egy hónapot, aztán továbbálltak. Itt az marad meg, aki szereti a gépeket - mondja Szűcs József. Akiről azt is tudni kell, hogy öt szép gyereke van, s bizony az éhes szájakat vassal tömni nem lehet. Kenyérrel igen, de azt is szűkösen méri a társulat, hiszen huszonöt forint körül van órabére mindhárom szerelőnek. Lelke legyen a főnökségen, jegyzem én meg, hogy a társaság a kulcsembereit nem fizeti meg. Hiszen manapság már az a gyakorlat, hogy aki teljesít, többet mint társai, jobban megfizetik. De e riport nem pénzkérés, inkább annak érdekében íródik, hogy bepillantsunk a szocialista brigád munkájába. Mindjárt a legfontosabbakról: összesen 12 nehézgép tartozik felügyeletük alá. Vannak köztük gumikerekes kotrók, lánctalpas erőgépek, kisebb, nagyobb méretűek, egy Mulag is. Egy 302-es kotrót kettőből javítanak meg. A nullára írt gépekből kiszedik, ami használható, a legkényesebb alkatrészekből hozatnak ugyan újat, de tudjuk, mindenütt nagy a pénzhiány. így aztán a télen szépen átvizsgálták ezt a 302-est, meg az udvaron lévőket, és kiválogatták a beszerelésre alkalmas alkatrészeket. Most ezeket rakják vissza. S bíznak benne, hogy három évig nem kell a géphez, nagyjavítás formájában hozzányúlni. A rfuinkaterület Valójában a vízitársulatnak nagy a munkaterülete. Várpalotától Várdombig terjed, hogy csak a mostani állapotot jellemezzük. Várpalotán vállaltak munkát, egy külszíni fejtésről hordták el a földet- meddőt. Várdombon, azaz Szekszárd határában pedig meliorációs munkát vállaltak. A szekszárdi vízitársulatnak „bedolgozói” - mellesleg a télen küldtek el több mint félszáz munkást a szekszárdiak, hivatkozva arra, hogy nincs munka. A tamási székhelyű cégnek van, s úgy tűnik, mindig is lesz munkája. Azért van ez így, mert keresik a munkát. S az is közrejátszik, hogy időre, megbízhatóan és jó minőségben végzik el a rájuk bízott feladatot. Tavaly is nyereséggel dolgoztak. A kis kollektíva - alig vannak százötvenen - a térség meliorációs munkáját jórészt már elvégezte eddigi működése folyamán, de az újabbak is még évekre adnak tennivalót. Hiszen örökös feladat a természet védelme. Idén például Kop- pányszántó-Értény térségében hét kilométer hosszú víztározót építenek. A közcélú munkák száma ugyan csökken, de a nagyszékelyi árok gondozásáért 200 ezer forintot kaphatnak. Egy másik árok kotrása 757 ezret ér, a Csapási árok pedig több mint kétmillió forintot. Ezek a kisebb munkák. Az idei termelési terv megközelíti az ötvenmillió forintot. Járják tehát Tolnát, So- mogyot a tamási gépek, emberek. Hőgyésznél a Donát-patak a határ, s a Kapos meg a Koppány völgyében elvégeznek minden munkát, elsősorban persze a taggazdaságoknak. De vállalnak „külsőknek” is, amint a múlt évi példák is bizonyítják. Varga Józsefné- A mi munkaidőnk nincs korlátozva. Ha elromlik egy gép, kimegyünk és addig ott vagyunk, amíg nem működőképes. Ez aztán eléggé gyötrő, hiszen ha elkezdünk egy kotrót szétszedni, ott az esőben vagy a forró napon, sosem nem tudjuk, hogy mikor fejezzük be. Hiszen menet közben előkerülhet más hiba is, amit a gépkezelő nem tudott, s nem jelentett. Szerencsére itt van ez a jól felszerelt műhelykocsi, s pótoltuk a berendezését spéci szerszámokkal, húsz kilós kalapácsokkal, ötvenes villáskulcsokkal például, s amikor elindulunk, több mint tíz tonnát viszünk magunkkal. Ugyebár az alkatrészek nem könnyűek. Van amelyik három mázsás, és azt nekünk ott a helyszínen kell ki- és beszerelni. Árokparton. Vagy éppen most a hőgyészi gazdaságban, egy istállóban, térdig érő tehéntrágyában.- Szűcs József természetesnek tartja, hogy munkájuk nehéz, hogy elfáradtak mire hazaérnek, s nyáron leginkább napnyugta után tudják maguk után becsukni otthon a kiskaput. Műhely és iroda A több mint negyedszázados társaság kinőtte már műhelyét - ha annak lehetett egyáltalán akkor még nevezni - irodáját. Az irodát eladják a helyi költségvetési üzemnek. Műhelyt már építettek a Pincehelyi úton... Kettőt is, de egyik az igazi: fűthető, világos, ott vannak a gépkocsijavítók, a forgácsolóüzem. A raktár is megfelelő, hétmillió forint körüli az alkatrészek értéke. Mennyivel olcsóbban lehetne dolgozni itt is, ha a gyártó cégek az alkatrészeket időre, megrendelés szerint küldenék. De így... A javítás látja kárát, ha az anyagbeszerzőnek demizsonnal kell csapágyért száguldani száz kilométereket. Tehát kész a nagy műhely, megfelelő szociális blokkal. Jávoriéknál a lavór az olajfogó, igaz viszont, hogy ennek tartója húszezer forintos öntöttacél-alkatrész. Tehát érték azért van ebben a „szociális” blokkban... Szó van arról, hogy a nehéz gépeket javító brigád csarnokába is bevezetik az új műhelyből a központi fűtést. Szó van róla. Vitatkozni lehetne azon, hogy jobb munkakörülmények kellenek-e a nehézgépek „könnyű” szerelőinek. Érv van ellene, és mellette is. Hiszen télen vannak csak a műhelyben, nyáron pedig örökké úton. Mert a földmunka eszi az acélt, eszi a gépeket, nyűvi a szerelőket. Különben szóljunk arról is, hogy a társaság megbecsüli ezt a brigádot: először azáltal, hogy hagyják őket dolgozni, mert ha feladatot kapnak, akkor az igazgató, a főmérnök nyugodtan alhat, tudja, hogy amire ígérték a fiúk, a gép kotorni fogja a csatornát. Másrészt pedig most fejenként kilenc- száz forint jutalmat „is” kaptak, amikor az aranyfokozatot átvették. Egyszer a brigádvezető azt mondta egy munkásőrségbeli találkozón, úgy négy évvel ezelőtt, hogy ők a korlátlan lehetőségű brigád nevet is fölvehetnék... PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Gergely Gyula és Szűcs József A brigádvezető
