Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-25 / 71. szám

1987. március 25. NÉPÚJSÁG 3 Kémiai csúcsteljesítmény Mi újság Tolnanémediben? A ciklodextrin gyakorlati alkalmazása A sejtekbe azonnal felszívódó nagy hatású gyógyszerek, növényvédő sze­rek, fűszerek gyártását valamint új bio­technológiai eljárások alkalmazását te­szik lehetővé azok a kutatási eredmé­nyek, amelyeket a Chinoin Gyógyszer- gyár ciklodextrin-kutató laboratóriumá­ban értek el. A keményítőből mikrobioló­giai eljárással előállított, porcukorhoz hasonló ciklodextrin vegyület gyűrű ala­kú molekuláinak az a különleges tulaj­donsága, hogy külső felületük vonzza, belső oldaluk pedig taszítja a vizet. (így a ciklodextrin magába zárja és fénytől, hő­től, oxigéntől védi a vele összekevert ha­tóanyagok molekuláit. Hazánkban az év elején a Chinoin sza­badalma alapján a Győri Szeszipari Vál­lalatnál kukoricakeményítöből megkezd­ték a ciklodextrin nagyüzemi előállítását. Az idén mintegy 150 tonnát gyártanak, amelynek nagy részét a szabadalmakkal együtt exportálják. A laboratóriumban több mint tíz esz­tendeje kezdték meg a ciklodextrin előál­lításának és gyakorlati alkalmazásának kutatását. A vegyület egy kilogrammjá­nak előállítási költsége 1975-ben 70-80 ezer forint volt, ma pedig 200 forint. A cik- lodextrint a világon szinte mindenhol ké­pesek gyártani, de igazi értékét az alkal­mazásához fűződő kutatási eredmények jelentik. A legtöbb szabadalmat Japán­ban és Magyarországon dolgozták ki; ebben a két országban kezdték meg a legkorábban a kutatásokat. A Chinoin ciklodextrin -laboratóriumá­ban eddig 67 eljárást dolgoztak ki és sza­badalmaztattak, s ezek alapján új módon lehet gyógyszereket, növényvédő szere­ket és élelmiszereket gyártani. A gyógy­szerek ciklodextrintokba zárása azt eredményezi, hogy a betegeknek az ed­diginél jóval kevesebbet kell beszedni az előírt orvosságból, hogy a betegség gyó­gyításához szükséges mennyiség kifejt­se hatását. A ciklodextrin segédanyag­ként való alkalmazása megszüntetheti a gyógyszerek káros mellékhatását. A magyar kutatók eddigi vizsgálataik­kal például igazolták, hogy a zsírban old­ható vitaminok, az izomösszehúzó hatá­sú prosztaglandinok és a szteroidhor- monok vagyis a fogamzásgátlók ható­anyagai ciklodextrin-vegyületekbe zár­hatók. Ugyancsak megoldották a sebgyó­gyulást segítő hintőporok valamint egyes gyulladásgátlók ciklodextrin-származé- kokkal történő kezelését. A Kőbányai Gyógyszerárugyárban elsőként a pred- nisolon gyulladásgátló szer gyártásához használják segédanyagként a már nagyüzemileg is gyártott vegyületet. Ez azonban még kivétel, mert hazánkban egyelőre csak az élelmiszeriparban en­gedélyezik a ciklodextrin alkalmazását. Az ételízesítő fűszerek többsége már így készül, s ezek csak akkor nyerik vissza eredeti illatukat, ha az ételbe kerülnek. Az így kezelt fűszerek szavatosságukat akár tíz évig is megőrzik. Több szabadalom áll a növényvédő- szer-gyártók rendelkezésére. Ezekből a vegyszerekből a jelenleginél sokkal ke­vesebbet kell majd a földekre juttatni, mert a ciklodextrinbe zárt vegyszermo­lekulák azonnal és maradéktalanul fel­szívódnak a növényi sejtekbe, így a kör­nyezetet sem károsítják. A Chinoin ciklodextrin-laboratóiumá- ban az alapkutatásokat befejezték, s ezentúl a vegyszer újabb felhasználási lehetőségeit vizsgálják. Önök erről nem tudhatnak! Lassan már kezdjük érezni a sajtótörvény hatását. Részben úgy, hogy egyesek tökéletesen félreértik és azt is látni akarják kéziratban, amihez semmi közük nincs, másrészf - és ez a fontosabb - egyre ritkább a tájé­koztatás megtagadása. Kivétel azért persze hogy van az egyik alpi is, meg a másik alól is. A kivételek egyik igen szép példája az a bizonyára véletlenül életben felejtett intézkedés, miszerint a tanácsülésre kerülő anyagokat osztályoz­ták, hogy azt mondja: „a sajtó tájékoztatható", „az ülés után a sajtó tájékoz­tatható" és a harmadik így szól: „a sajtó nem tájékoztatható”. Ezeket a szentenciákat a jelentések fölé gépelték. Néhol biztos ami biztos, még alá is húzták. A tanácsok többségénél a sajtótörvény megjelenése után ezeket a szlogeneket nyomban elhagyták. Némelyik tanácsnál várták a rendelke­zést, amelyik megszünteti az anakronisztikus gyakorlatot, de miután az ésszerű időn belül nem jött meg hozzájuk a felsőbb utasítás, saját józan belátásukra hagyatkozva „elszabotálták” a jelentések ilyetén minősítését. A harmadik csoportba tartoznak azok, akik ragaszkodnak az előíráshoz, és még ma is minősítik az anyagaikat. Ilyen utat választott a szekszárdi ta­nács is. Vitán felül jogosan, tehát érvényes rendeletet követve járt el a leg­utóbbi tanácsülés anyagainak szétküldésénél is. Örömmel vettük kézhez az ülésre szóló meghívót, a tárgyalásra kerülő anyagok előterjesztéseinek írásos dokumentumait, közöttük azt is, amelyik úgy kezdődött, hogy ”A sajtó nem tájékoztatható!” Mi tagadás, gyarló emberek módjára azonnal azt kezdtük el tanulmá­nyozni, amitől el voltunk tiltva. Először csak hitetlenkedve csóváltuk a fejünket, azt hittük, az irat elejére csak cselből tették az éppenséggel rutin­szerűnek minősíthető részt és reméltük, később igen fontos titkok birtoká­ba jutunk, ám pontról pontra haladva be kellett látnunk: ebből nem lesz csemege. Még csak egy kókadt titkos záradék sem volt, egy csipetnyi hiva­tali titok sem derült ki, egy izmos piaci pletykára való személyi ügy sem. Csupa-csupa ismert dolog a „lejárt határidejű tanácshatározatok végre­hajtásáról, a végrehajtó bizottság által tett fontosabb intézkedésekről, ha­tározatokról és az átruházott hatáskörben tett intézkedésekről". Más szóval: az előadó tanácselnök annak rendje-módja szerint eleget tett a törvényben előírt kötelezettségének, vagyis tájékoztatta a megbízóit a feladatainak végzéséről. Azt már csak úgy mellesleg tesszük hozzá, hogy a szóban forgó intézke­dések egy részéről menet közben - a végrehajtó bizottsági ülésekről szóló tudósításainkban - már régen tájékoztattuk az olvasókat, a másik része pedig annyira nem volt fontos, hogy egy mondatnyi helyet sem tudtunk a számára biztosítani. Arról meg már ne is essék szó, hogy lapunkban azzal a szándékkal tesz- szük közzé egy ideje a tanácsülések helyét és időpontját, hogy minél több nem tanácstag is vegyen rajta részt, ha teheti, hiszen az ülések nyilváno­sak. A másik: egyenesen örömmel adjuk hírül, hogy amiről a számadás most esedékes volt, hiba nélkül teljesült. De nagyon kérjük, ezt ne adják to­vább, mert erről a sajtót nem volt szabad tájékoztatni, következésképpen Önöknek is pszt! HÁZ A FALU SZÉLÉN Húsz évvel ezelőtt még malom állt itt Vigasztalanul esik az eső azon a na­pon, mikor válaszért indulunk Tol- nanémedibe: Mi újság? Pincehely felől érkezve, már a falu szélén for­málódik kérdésünkre a felelet. Bordásfal, hőlégfúvó, érintésvédelem Akkor kezdődött az érintésvédelem fo­kozott ellenőrzése, a tűzrendészeti szempontok alaposabb vizsgálata, ami­kor Sárköz fővárosában leégett a műve­lődési ház. Újabb figyelmeztetést jelen­tett a megyeszékhely mozijának tűzese­te. így jutottak el a szakemberek Tolna- némedibe is, ahol az alig két évtizedes művelődési házról kiderült, hogy a vil­lanyvezetékek teljesen szabálytalanul szereltek.- Valamikor jó volt ez - mutat a lógó ve­zetékek irányába Illés János helybeli vil­lanyszerelő mester. - Csak azóta leg­alább háromszor változtak a szabvá­nyok. Erre rábólint Molnár József is, a Tolna Megyei Beruházási Vállalat területi mű­szaki ellenőre:- A községi tanács felújítási keretét már évek óta a művelődési ágazatra - is­kolák és kultúrház - költik. Az olyan lapos tetejű épület, mint amilyen ez a művelő­dési ház is, három évente igényelne komolyabb karbantartási munkát. Most meg kell csinálni a tetőszigetelést, villám- védelmet, a belső festés már nem olyan jelentős összeg. Nincs csatornázás, ami egy másik gond, mert ez azzal is jár, hogy nincs a házban vízöblitéses WC. Magas a talajvíz, szikkasztásra nincs mód, csak gyűjtő építése segítene... A nagyterembe lépéskor egyik leg­szembetűnőbb a vasráccsal elkerített hőlégfúvó berendezés. A tüzeléshez ola­jat használnak. A hatalmas légterű helyi­ség fűtése nagyon költséges. Az egyik ol­dalon bordásfal rácsai sorakoznak, je­lezve a tornatermi funkciót is. A mennye­zetről fénycsőarmatúrák függenek. Né­melyik sérült.- Ezek így önmagukban is balesetve­szélyesek - néz föl a villanyszerelő. Vé­dőhálót kellene alájuk kifesziteni, hogy a felröpülő labda ne érje el az izzókat. Ne­künk most az itt a munkánk, hogy a régi vezeték mellett szakaszosan haladva, újat építünk be, ami a jelenleg érvényben lévő szabványoknak megfelelő. Ez körül­belül 150 ezer forintos költséget jelent. Lábnyomok a könyvek felé A művelődési ház 50 négyzetméteres előterében a lambériázás jelzi a gondos­kodás szándékát. Ez pár éves csupán. Lépcső vezet az emeletre, ahol a könyv­tár is van. A jelenleg folyó felújítási mun­kák miatt vastag por lep mindent. A köny­vespolcok előtt pirosló szőnyegen láb­nyomok rajzolódnak szürke foltokban. Csak a könyvek szeretete melegíti a lel­ket, mert egyébként - enyhén szólva - barátságtalanul hideg van. Kovács Mária népművelő pontos mun­kaköri megnevezése: intézményegység­vezető. Ez két éve hangzik csak így, mióta a közművelődési intézmény a közoktatás irányításával egyesült, integrálódott, vagyis általános művelődési központ lett. Az intézményegység-vezető - áldás­nak nem nevezhető - üzenetet mormol az épület tervezőjére, mert véleménye szerint biztosan soha nem járt falusi mű­velődési házban, tehát nem a helybeli igényeknek megfelelően tervezett. Ha mégis felmérte, akkor ez mára elavult. A színpad alatti öltözőket csak elektromos úton lehet fűteni, a nagyterem világítása a színpad mellett kapcsolható, ez távol esik a bejárattól... nem folytatom. Olyan jellegű átalakításra volna szükség, ami napjainkban elképzelhetetlen. Apró lé­pésekben talán megvalósulnak majd a tervek. Az azért öröm, hogy már kétszáz­húsz olvasója van a könyvtárunknak... Az integráció előnyeit sorolva a tartal­mi munka felé kanyarodik a beszélgetés. Nyomban kiderül, hogy a ház alkalmatlan a kiscsoportos foglalkozásokra, ezért ennek többsége az iskolai tantermekben zajlik. Szakkörök közül elhangzik az áb­rázoló és a kézimunka, az MHSZ, az énekkar és a kamarakórus, a három cso­portos néptánc és a zongoraoktatás is. Mindez anyagi vonzattal jár. Itt kapcsoló­dik a beszélgetéshez Dombos Gyula, az ÁMK gazdasági vezetője. Tőle tudjuk meg, hogy az integrált intézmények éves költségvetése 4 millió 93 ezer forint. Eb­ben a dolgozók munkabére is szerepel. A művelődési ház feladataira - ez összeg­ből - 251 ezer forint állt rendelkezésre 1986-ban.- A bevételt 90 ezer forintra terveztük - lapoz jegyzeteibe a gazdasági vezető - és 107 ezer forintra teljesítettük. Ez kicsit furcsán hangzik talán, amikor tudjuk, hogy a különböző rendezvények egytől egyig ráfizetésesek. Abból adódik a be­vételi terv tényszáma, hogy bérbe adjuk egyéb eseményekre is, ezekért 3000 fo­rint terembért kérünk. A faluban a Tema- forg és a Kossuth tsz ad munkalehető­séget az itt lakóknak. Ez a két biztos for­rásunk a támogatásban. Az előbbi 5 ezer, az utóbbi 30 ezer forintot ad minden év­ben, amellett utaztatásban, egyéb társa­dalmi munkában is segítenek. Szulimán József, a községi tanács el­nöke, rövidre fogja mondandóját, mert délután kettőkor temetésre kell mennie. Egyik munkatársának hozzátartozója hunyt el, aki köztiszteletben álló idős em­ber volt.- Azok voltak a szép idők - néz ki az ut­ca másik oldalára a tanácselnök -, ami­kor olyan építkezésekbe kezdhettünk, mint ott túl az orvoslakás, ahol a rendelő is van. —- . Ma nagyon meg kell fontolnunk min­den lépést. A legfontosabb feladatainkat évente vesszük számba. A lakosság hoz­zájárulásával, javaslatukat meghallgatva kezdünk csak munkához. Tavaly az isko­la központi fűtését oldottuk meg, 1 millió 200 ezer forintért. A tanácsülések felszó­lalásaiban állandóan elhangzik az út- és járdaépítés. Ebben sürgetően főtt most a művelődési ház felújítása. Többen szóvá tették már, hogy miért van ez a falu szé­lén. Ennek akkor egyszerű és kézenfek­vő magyarázata volt. Ott állt egy állami tu­lajdonban levő öreg malomépület. Ennek lebontása, az anyagfelhasználás, no meg maga a telek, már nem igényelt költ­séget. Véleményem szerint nagyon jó he­lyen van, a környezet ideális. Fák, nyáron zöld park, rét. Az épület ki­használtságával elégedettek vagyunk, hiszen az iskolások naponta benépesítik, de a szakmai vonatkozásban már kétsé­geink támadnak. Nem az ott dolgozók rá­termettségével, alkalmasságával van a gond, hanem a lakosság igényével. Az előadások művészeinek honoráriuma olyan magas, hogy évente kettőt, hármat rendezhetnek, azt is biztos ráfizetés tu­datában. Volt idő, amikor azt mondtuk, hogy ne legyen lakodalom a házban, mert annak nem az a szerepe. Az élet rácáfolt erre és az egyik bevételi forrás éppen ezekből származik. A búcsúi bálok sem a régiek ma már. Ennek okát kutatni nem a mi feladatunk. Elég, ha a lakosság egyetér­tésével a tárgyi feltételeket tudjuk biztosí­tani. A művelődési házra most 500 ezer forint jut... Az elköszönéskor pár pillanatra meg­állunk a tanácsház előcsarnokában az előtt a festmény előtt, amelyet Bősze György helybeli vasutas készített, majd ajándékozott a tanácsnak. A kép, feltehetően a tolnanémedi ha­tárt ábrázolja, ahol egy traktor reményt- keltően húzza szántóekéjével a barázdá­kat... Az utcán fekete ruhás emberek igye­keznek - esernyők alatt - a temető irányába. Tavaly harmincán haltak meg a faluban. Háromnegyed kettő van. A vég­tisztesség órája következik és vigasztala­nul esik az eső. Rácz Attila ifjú népművész, aranysarkantyús táncos a gyerekekkel DECSI KISS JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom