Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-04 / 53. szám

2 "NÉPÚJSÁG 1987. március 4. A közepes hatósugarú rakéták kivonása A Fehér Ház üdvözölte az új szovjet javaslatot Az amerikai tömegtájékoztatási eszkö­zök változatlanul kiemelten foglalkoznak a Szovjetunió új javaslatával, amely lehe­tővé tenné az európai közepes hatótávol­ságú nukleáris eszközök gyors felszá­molását. A javaslatot hétfőn a Fehér Ház is üdvözölte, bár nem nyilatkozott annak érdemi részéről. Egy magas beosztású kormánytisztviselő azt hangoztatta, hogy még „igen sok vitás kérdést kell megold- ni” ahhoz, hogy megállapodás szüles­sék. Sam Nunn, a szenátus hadügyi bizott­ságának elnöke egy hétfői nyilatkoztá­ban „igen pozitív fejleménynek” nevezte az új szovjet javaslatot, s azt hangoztatta, hogy a megállapodást lehetségesnek tartja. A szenátor szerint azonban leg­alább négy kérdéscsoportban kell meg­oldást találni. Ezek közé tartozik az ellen­őrzés problémája, a rövidebb 160-1600 kilométeres - hatótávolságú nukleáris rakéták számának csökkenté­se, (a fennmaradó száz rakéta tipus-ösz- szetétele - Washington azt akarja, hogy ezek között jelentős számú Pershing-ll rakétát tarthasson meg) - és a megmara­dó amerikai rakéták telepítési helye. Washington máris jelezte, hogy a fegyve­rek egy részét esetleg Alaszkában, vagyis a Szovjetunió területének közvet­len közelében kívánná elhelyezni. Nunn ennek ellenére azt hangoztatta, hogy egy megállapodás viszonylag hamar nyélbe üthető. Egyes sajtójelentések szerint lehetsé­ges, hogy Shultz amerikai külügyminisz­ter akár már március végén a szovjet fő­városba látogat a további tárgyalások előkészítésére. Az új szovjet kezdeményezést támoga­tó vagy legalábbis fanyalogva helyeslő véleményeken túl egyre hangosabban hallatják szavukat a leszerelés hivatásos és elvi ellenfelei, így Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsno­ka, valamint a francia jobboldal. Ha a NATO elfogadja a szovjet javasla­tot az eurorakéták öt év alatti teljes visz- szavonására, még rosszab helyzetbe ke­rül, mint 1979-ben volt, amikor az eurora­kéták telepítésére vonatkozó kettős ha­tározata meghozatalára kényszerült - je­lentette ki Bemard Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsno­ka. Rogers tábornok Brüsszelben a nem­zetközi kapcsolatok belga királyi intéze­tében tartott előadásában kifejtette: az eurorakéták visszavonásáról való meg­állapodással párhuzamosan a NATO- nak megegyezést kell elérnie a Szovjet­unióval a vegyi és a hagyományos fegy­verzetre vonatkozóan is. Ezt a NATO sok­szor hangoztatott „indoklásával” támasz­totta alá: a Szovjetunió az utóbbiakban olyan fölénnyel rendelkezik, hogy ezek­kel - ha nem kell tartania a NATO nukleá­ris csapásától - fenyegetheti és megfé­lemlítheti Nyugat-Európát. A Szovjet­uniónak a javaslattal célja az is - folytatta - hogy megbontsa az Egyesült Államok és Nyugat-Európa katonai szövetségét. A tábornok ismételten állást foglalt a NATO hagyományos fegyverzetének nagyarányú fejlesztése mellett, és szor­galmazta az amerikai űrfegyverkezési program (SDI) folytatását, megjegyezve: a kifejlesztett űrfegyverek gyakorlati tele­pítését majd meg kell előznie a szövetsé­gesekkel erről történő megállapodás­nak. A francia sajtó immár a szövetségesek reagálásának ismeretében egyöntetűen megállapította, hogy a NATO-ban Párizs kivételével minden érintett ország kedve­zően fogadta a közepes hatótávolságú rakéták Európából való kivonására tett szovjet javaslatot. A francia kormány egyedül maradt elutasító, bizalmatlan magatartásával. A Le Monde szerint Pá­rizst zavarba hozta a szovjet javaslat és az atlanti szövetség számára is „ütött az igazság órája”. A jobboldali sajtó a szokott elutasító reflexszel fogadta a szovjet javaslatot, de kissé elbizonytalanodva és ingerléke­nyen kritizálgatja a szövetségeseket kedvező reagálásuk miatt. A kormány elutasító magatartását egyedül a Le Fi­garo tette teljesen magáévá. A lap meg­szólaltatta a dzsibuti látogatáson tartóz­kodó André Giraud hadügyminisztert. Giraud kijelentette, hogy „ha a Reykjavík- ban kudarcot vallott elképzelések Géni­ben megvalósulnak, az feltétlenül na­gyon nyugtalanító lenne”. Giraud úgy vé­li, a szovjet javaslat fel akar számolni Nyugat-Európában minden olyan raké­tát, ami elérheti a Szovjetunió területét, a maga oldalán viszont nem számolna fel minden olyan rakétát, ami elérheti Nyu­gat-Európát. A Le Figaro vezércikkének stílusára és hangnemére jellemző az a fogalmazás, hogy Gorbacsov „az időzítés ördögi mestere” mert az iráni fegyverszállítások botrányában vergődő Reagan elnöknek a legalkalmasabb pillanatban kínálja tál­cán az alkalmat, hogy visszanyerje tekin­télyét és szépen fejezze be elnökségét egy olyan nukleáris leszerelési megálla­podással, amire elődei képtelenek vol­tak. Bonn persze a másik Németország­gal való viszonya miatt lelkesedik Gorba­csov javaslatáért, de Párizsnak „túl szép a menyasszony”. PANORÁMA BUDAPEST - Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Várkonyi Péter külügy­miniszter táviratban fejezte ki jó kívánsá­gait Pierre Aubertnek, a Svájci Államszö­vetség elnökének és külügyminiszteré­nek 60. születésnapja alkalmából. Az iparban dolgozó nők helyzetével foglalkozott kedden délelőtt a Parlament­ben tartott ülésén a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa. Az iparban dolgozó nők helyzetének javítását vizsgálta meg, majd Duschek Lajosné, a MNOT elnöke tájé­koztatta a Nőtanács tagjait a nők moszk­vai világkonferenciájának előkészületei­ről és megvitatták a MNOT idei munka­tervét. Ezután Gárdos Mariska-emlék- plakettet adományoztak nömozgalmi ak­tivistáknak több évtizedes tevékenysé­gük elismeréseként. PEKING - Kedden délelőtt a kínai parlamentben fogadta a hivatalos látoga­táson Kínában tartózkodó George Shultz amerikai külügyminisztert Teng Hsziao- ping, Kína vezető politikusa, a Kínai Kom­munista Párt központi tanácsadó bizott­ságának elnöke. A találkozón Shultz kül­ügyminiszter átadta Teng Hsziao-ping- nek Ronald Reagan amerikai elnök sze­mélyes levelét. MOSZKVA - Az előzetes terveknek megfelelően folytatja munkáját a szovjet Mir űrállomás fedélzetén Jurij Roma- nyenko és Alekszandr Lavejkin. Az elmúlt napokban műszaki, technológiai és geo­fizikai kísérletek sorát hajtották végre. Ezzel párhuzamosan folyamatosan vég­zik az űrállomás karbantartását is. A két szovjet űrhajós kedden orvosi vizsgálatot tartott, ellenőrizték a szív és érrendszer állapotát és más orvos-biológiai megfi­gyeléseket végeztek. Folytatják az egyes anyagok űrbéli viselkedésének tanulmá­nyozását is a Koloszok nevet viselő kuta­tási program keretében. Emellett nép- gazdasági célokból folytatják a földfel­szín vizuális megfigyelését és újabb fényképfelvételeket készítenek róla. A Föld körüli repülés normálisan halad, a két űrhajós jó egészségnek örvend. MSZBT-ülés Tegnap délután Szekszárdon, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának székházában, megtartották a Magyar- Szovjet Baráti Társaság megyei koordir nációs bizottságának évnyitó munka- megbeszélését. Napirenden a bizottság középtávú terve és az 1987-es év fel­adatterve szerepelt. Az ülésen részt vett Péti Imre, a megyei pártbizottság titkára, valamint Dullné Kiss Anikó, az MSZBT Országos Elnökségének munkatársa is. Mai kommentárunk Adósok és hitelezők Tíz nap telt el azóta, hogy a fejlődő világ legeladósodottabb országa, Brazília be­jelentette: átmenetileg nem tudja törleszteni a külföldi magánbankoknak tartozásai kamatát. A hír vihart kavart, elsősorban az Egyesült Államok nagy bankházai aggo­dalmaskodnak, hiszan több mint húszmilliárd dollárral érdekeltek Brazíliában. A megtorlás azonban elmaradt, sőt a jelentések szerint mindazok az adós államok, amelyek most folytatnak tárgyalásokat külföldi tartozásaikról, kedvezőbb feltételek­ben reménykedhetnek a brazil döntés után. A tét ugyanis túlságosan is nagy. A Világbank most közzétett adatai szerint 1986- ban a fejlődő országok együttes tartozása túlhaladta az ezermilliárd dollárt, ponto­san 1035 milliárdra növekedett. Ha egyszerre mindenki megtagadná az adósság­szolgáltatást, úgy összeomlana a nemzetközi pénzügyi rendszer. Ebben viszont maguk a fejlődő országok sem érdekeltek, amelyeknek gazdasági fejlődéséhez elengedhetetlenül szükség van újabb hitelekre és normális kereskedelmi kapcso­latokra a fejlett világgal. Az adósságbomba első ízben 1982 őszén robbant Mexikó fizetésképtelenségének bejelentésével. Azóta a meg-megújuló veszély mindkét felet - az adósokat és a hitelezőket is - józanságra, megfontoltságra ösz­tönzi. A válságot persze egy gyors műtéttel orvosolni nem lehet, hosszas tárgyalá­sokra, s ezen belül olyan új feltételek kialakítására van szükség, amely figyelembe veszi a fejlődő országok növekedési szükségleteit is. Éppen Brazília példája tanúsítja, hogy a jelenlegi gyakorlat nem folytatható. Ez az egyébként iparilag gyorsan fejlődő ország csupán 1980 óta a kamatok törlesztésé­re 55 milliárd dollárt fordított, miközben a tőketartozása nemhogy csökkent, hanem tovább növekedett, s jelenleg 108 milliárd dollárt ér el. A latin-amerikai adós orszá­gok az utóbbi három évben összesen immár százmilliárd dollárral több tőkét utaltak át a fejlett államokba, mint amennyi új hitelt kaptak. Raul Prebisch neves argentin közgazdász ezt a tőkekiáramlást azon beteg esetéhez hasonlította, akinek vérátömlesztésre lenne szüksége, az életben maradáshoz, helyette azon­ban csak vért vesznek tőle. A brazil döntés most mondhatni utolsó figyelmeztetés volt a világ számára: ke­ressenek gyorsabban hatékony megoldást közösen, különben az adósságlavina feltartóztathatatlanul megindul. Latin-Amerika és a világ más gyengén fejlett térsé­gei sem áldozhatják fel jövőjüket, gazdasági növekedésüket az adósságválság ol­tárán. ORTUTAY L. GYULA Jelcin Managuában Borisz Jelcinnek, az SZKP moszkvai bizottsága első titkárának vezetésével szovjet küldöttség tartózkodik a nicaraguai fővárosban. Jelcin a nemzetgyűlés elnökével, Carlos Nunezzel. (Telefotó) Hetven éve történt Forradalmi nyitány A cárizmus bukása egyben az összes külföldi polgári hatalom erkölcsi, politikai kudarcát, a nemzetközi forradalmi moz­galom fellendülését is jelentette. Az 19.17. február 25-én (a mai időszámítás szerint március 10-én) kirobbant, február 27-én győzedelmeskedő és a következő na­pokban tovább fejlődő oroszországi pol­gári demokratikus forradalom - amely­ben kezdettől meghatározó szerepet ját­szott a munkásság - érzékenyen érintet­te az imperialista kormányokat. Számuk­ra a cári Oroszország társadalmi, politi­kai elmaradottsága szolgáltatta a kedve­ző alapot önös politikájukhoz. Ám a Feb­ruári Forradalom egy csapásra számot­tevően megváltoztatta Oroszország poli­tikai életét. Nem csoda, hogy a nagyha­talmak követei se akkor, se később, em­lékirataikban semmi jót sem találtak a győztes orosz forradalomban. Francis, az amerikai kormány képviselője csak abból a szempontból nézte az esemé­nyeket, hogy lövöldözés támadt a követ­ség utcájában. Paléologue, a francia dip­lomata emlékezésének is csak az volt a lényege, hogy követségük előtt őrült iramban száguldanak a fegyveres forra­dalmárokkal megrakott teherautók, s hogy őt megkísérelték felkérni: adózzon tisztelettel a vörös zászlónak. Amerika kettős játéka Angliában Lloyd George borzongva je­lentette ki, hogy az orosz forradalom új fertőzést fecskendezett a társadalom ereibe. Bárki - irta -, felkiálthat: ami Oro­szországban megvalósult, az Britanniá­ban is megtörténhet. Az antant legerő­sebb katonai szövetségének elvesztését is féltette a Februári Forradalomtól. Olyan körülmények között, amikor a francia fronton az odaszállított orosz ka­tonák tízezrei küzdöttek a németek ellen. Az antanthatalmaknak gabonát és élel­miszert, nyersanyagot szállító Oroszor­szág eddigi függő helyzetének lazulásá­tól tartottak. A francia Ribot-kormány és az angol királyi kabinet néhány napig az orosz polgári Ideiglenes Kormány elis­merését is megtagadta, hogy valamikép­pen fékezze a teljes oroszországi gátsza­kadást. Csak a kevésbé merev, de nem kevésbé reakciósán céltudatos amerikai kormányzat rendelkezett akkora lelki­erővel, hogy amazoknál gyorsabban le­vonja a következtetéseket és a Lvov her­ceg új kormányának elismerésével, erő­teljes támogatásával igyekezzen Oroszországban az újonnan létrejött szovjetek megbénításával a helyzetet megváltoztatni, a kettős hatalmat felszá­molni. Jellemző, hogy később Rjabu- sinszkij, a Duma Ideiglenes Bizottságá­nak elnöke az amerikai követségen kere­sett menedéket. Kerenszkij, a következő polgári miniszterelnök szintén az ameri­kai követség segítségével nyert egérutat. Az antanthatalmak mindent latba ve­tettek annak érdekében, hogy Oroszor­szág ne radikálisan, ne a gyökeres forra­dalmak útján modernizálódjon, s a köz­ponti hatalmakkal nehogy békét kössön. Az orosz forradalom ellenségei azonban felsültek. Az Októberi Forradalommal - amelyhez a februári nyitány tette szabad­dá az utat - éppen a leggyorsabb moder­nizálódás orosz vállfája győzött. Az orosz események azonnal azt a táv­latot vetették fel az Osztrák-Magyar Mo­narchia előtt, hogy vagy békét köt, vagy kitör itt is a forradalom. A monarchia ter­mészetesen csak imperialista, diktátum­békét remélt. Csupán ennek hatható­sabb módozatait kereste. Ám az Ideigle­nes Kormánytól szabályos és tartós fegyverszüneti szerződést nem kapha­tott. S hiába fogott össze a központi ha­talmak tábora az antanttal az orosz forra­dalom végső eltiprásában, diplomáciai- lag később mégis követet kellett cserél­nie a szovjet hatalommal, az pedig gyor­san le tudta rázni magáról a német, osztrák-magyar békediktátumot. Az obscsinák forradalmi ébredése A Februári Forradalom belső, oroszor­szági ellenségei közül a viszonylag leg­erősebb pozíciók egyikében a nagybir­tokosok voltak. Lvov herceg kormánya ugyanis megakadályozta a nagybirto­kok kisajátítását. Ez igen heves harchoz vezetett a paraszti közösségekkel, első­sorban a faluközösségekkel, az úgyne­vezett obscsinákkal. Az újabb szovjet agrártörténeti kutatás adataiból ítélve a Februári Forradalom ugyan nem hozta még teljes mozgásba a paraszttömege­ket, de visszavonhatatlanul elvezetett az obscsinák forradalmi ébredéséhez. Feb­ruár a forradalmi cselekvés munkás­példáival is felvillanyozta a falu népét. A dolgozó parasztságot közelebb vitte a földek nacionalizálásának, szocialista tulajdonba vételének lenini programjá­hoz: a parasztok a megújuló obscsiná- kon belüli demokratikus földfelosztáso­kat óhajtották összekötni a földek szo- cialiizálásával. Még erősebben érintette a Februári Forradalom az ellenséges rétegek másik csoportját, a régi katonatisztekét. Noha ezek egy része különféle engedmények­re kényszerült az események alatt, csak­nem egészük így, vagy úgy vadul szem- befordult a forradalom népi eszméivel. A bolsevikok és szövetségeseik kemény harcot kezdtek a hadsereg feletti befo­lyásért. A moszkvai börtönéből kiszaba­duló Dzserzsinszkij a döntően fontos tüzérség szervezésével, más bolsevikok egyéb katonaszovjetek irányításával döntő befolyásra tettek szert a katonák között a reakciós tisztikar ellenében. A fronton ösztönzött népi katonabarátko- zások a legérzékenyebb területen terem­tettek új közhangulatot. Barrikádokra ál­talában már kevésbé lett szükség, mert a forradalom győztesen támadhatott. A front helyzete egyébként sem volt azo­nos a francia hadsereg 1871-es helyze­tével, a Párizsi Kommün idején. Az orosz hadsereg ugyanis nem kapitulált. Ezért is indokolatlan az a polgári eljárás, amely a februári polgári demokratikus forradal­mat az orosz hadsereg állítólagos vere­ségéből vezeti le. Hiába várták a békét A polgári értelmiség reakciós rétegei inkább a forradalom félrevezetett ellen­ségeihez tartoztak. Ennek ellenére ve­szélyes volt a forradalom elleni tolsztojá- nus mezben történt tüntetésük, a sza­badságfrázisokkal védett maradiságuk klerikalizmusuk és felszólításuk a pasz- szivitásra, a gyakorlati békeellenessé- gük. Sajnos, az akkori napokban még Gor­kij is csak az Ideiglenes Kormánytó várt békét, amelytől nem kaphatott. Az át- nevelödés, vagy józanodás később £ polgári értelmiségnél mégis bekövetke­zett. Ismét kiderült, hogy minden polgár radikalizmusnál is különb, többre képes a szocializmus. Az ellenségek feletti februári győze­lemben döntő szerepe volt Lenin sof éves szervezői nevelömunkájának, kül­földről 1917 elején adott útmutatásainak Ö volt a bolsevikok között is az egyetlen amint ezt a forradalmi fordulat születésé vizsgáló Saumjan 1918-ban megállapí tóttá, aki maradéktalanul, tisztán láttó Február jellegét, a forradalom lehetséges további útját. A Petrográdon működő bolsevikül közvetlen szervezőmunkájukkal, így Ka linyin, Molotov, Sutko és sokan mások, í forradalom irányításával, világtörténelm teljesítményt nyújtottak. Nem hiába jövendölte meg már Engels 1886-ben: „Mihelyt... Oroszország bar kitör a forradalom, az urak csinálhatnak amit akarnak." Február olyan népván dorlásszerű hazatérést idézett elő a kül­földön élő oroszok és az egykor oroszországi polgárok körében, amilyer addig nem fordult elő a történelemben Február barátai - a Romain Rolland-ok a Barbusse-ök, a Szabó Ervinek - min denünnen üdvözölték, népszerűsítették közvetítették a világtörténelmi jelentősé gű forradalmat. DOLMÁNYOS ISTVÁf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom