Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-23 / 69. szám

4 Képújság 1987. március 23. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hogyan került szürke folt a kenyérbe? Szerkesztőségünket személyesen kereste fel Szabó Tibor szekszárdi olvasónk, aki elmondta, hogy február közepén a délutáni órákban baktai ke­nyeret vásárolt a 160 lakásos alatti csemegeboltban. Otthon, a kenyér szeletelésekor derült ki, hogy ehetet­len, szürke foltok vannak benne. A bejelentést és a kenyeret is továb­bítottuk a Tolna Megyei Sütőipari Válla­lathoz:- A tészta gyártásához használt egyik gép meghibásodásából adódott az említett kenyérhiba. A gép forgóré­sze alumlniumötvözetből készült és műszaki hiba miatt alumíniumpor vált le a felületről, amely, sajnos, a tésztába került. A hibát még aznap észlelte az üzemvezető, és ki is iktatták a termelés­ből a gépet. Sajnálatos, hogy a késztermékek, melyek belsejében ez az alumínium- csik látható - de csak felvágás után -, már kiszállításra kerültek. Egyébként ezen a napon több ilyen termék került visszaszállításra. Mind a termelők, mind a karbantartók figyelmét felhívtuk a gépek fokozottabb ellenőrzésére a hasonló hibák elkerü­lése érdekében - válaszolta Szabó József igazgató. Rövid válasz pontos cím hiányában Egy várdombi olvasónk magántele­font szeretne beszereltetni. Kérdései: Hogyan, mennyiért és milyen határ­időn belül vállalják ezt?- A magántelefon-igényt a Tolna Me­gyei Távközlési Üzemhez kell benyújta­ni. A lakossági fejlesztési hozzájárulás 6 ezer forint. A szerelési költséget, mű­szaki lehetőséget, időpontot utca és házszám ismeretében tudom közölni - válaszolta Posta Ferenc üzemvezető. Gyes vagy gyed? Rózsavölgyi Ferencné paksi olva­sónk jelenleg gyesen van. Három csa­ládja van, a második 18, a harmadik 6 hónapos. Eddig 2350-2900 forint kö­zött kapta a segélyt, februárban vi­szont meglepődött, amikor 1251 forin­tot hozott a postás. Azt szeretné tudni, miért nem kapja tovább a gyedet Tu­domása szerint a gyermek másfél éves koráig azt kellene kapnia, miért csak egy gyerek után kap, amikor két há­rom éven aluli gyermeket nevel? Nagy Zoltán, a Tolna Megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatóság igazgató­ja a következő tájékoztatást adta:- A magasabb összegű ellátás - amelyet az olvasó említ - az előző évi keresetének 100 százaléka, a 168 napra járó gyermekágyi segély. Annak lejártát követően, ha teljes összegű ter­hességi gyermekágyi segélyre volt jo­gosult, munkaideje - átlagban - a tör­vényes munkaidő felét elérte és a gyer­mek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe, jogosult gyermekgondozási díjra, vagy gyer­mekgondozási segélyre attól függően, hogy szülő anya részéről melyik a ked­vezőbb. Feltételezzük csak - mivel az olvasó munkáltatóját nem nevezte meg - hogy az utolsó összegként megjelölt 1251 forint a terhességigyermekágyi segély töredék hónapra járó összege. A gyermekgondozási díj vagy a gyermek- gondozási segély összegét és utalását a fizetés nélküli szabadság kérése és engedélyezése után fogják megállapí­tani. Tájékoztatásul közöljük, hogy a gyer­mekgondozási díj csak az újszülött gyermeke után jár (egyszeresen) ami a terhességi gyermekágyi segély össze­gének 65-75 százaléka lehet a kétéves biztosítási jogviszony időtartamától függően. A gyermekgondozási segély pedig gyermekenként jár, a 18 hóna­pos gyermek után 900, a 6 hónapos gyermek után 1000 forint (termelőszö­vetkezeti tagság esetén 800, illetve 900 forint) és plusz az anyát megillető 400 forint jövedelempótlék. Ez összesen 2340 forint. Az anyának választási lehe­tősége van, azt az ellátást veheti igény­be, amelyik számára kedvezőbb, de ezt a munkáltatóval kell megbeszélni. ST— Ml VÁLASZOLUNK A házasságról, a családról és a gyámságról szóló módo­sított törvény egységes szer­kezetbe foglalt szövege ol­vasható a Magyar Közlöny idei 5. számában. Az előzete­sen széles körben megvitatott, majd ugyancsak széles körben ismertetett jogszabálynak itt most csak arra a ren­delkezésére utalunk, amely a házasság felbontására vonatkozik. Az ebben a kör­ben érdeklődők ugyanis rendszerint azt kérdezik, hogy ilyen vagy olyan konkrét ok esetén felbontja-e a bíróság a házas­ságot, azaz szeretnék ismerni a konkrét bontó okokat. Nos, ilyen okokat a tör­vény nem sorol fel, hanem akként rendel­kezik, hogy: „A házasságot a bíróság bármelyik házastárs - iletőleg a házas­társak közös - kérelmére felbontja, ha a házaséletük teljesen és helyrehozhatat­lanul megromlott.” Kimondja a törvény azt is, hogy a házasélet teljes és helyre­hozhatatlan megromlására utal a házas­társaknak a házasság felbontására irá­nyuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező akaratnyilváni- tása", véglegesnek pedig akkor lehet te­kinteni az elhatározást, ha a) a házastársak a közös gyermek el­helyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tar­tás, a közös lakás használata, valamint- az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében megyegyeztek és a bíróság jóváhagyta az egyezségüket, vagy b) a házastársak között legalább há­rom éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és iga­zolják azt is, hogy a közös gyermek elhe­lyezését valamint tartását a gyermek ér­dekeinek megfelelően rendezték. Esetenként történik érdeklődés „nő­tartás” iránt. Ezzel kapcsolatban utalunk arra, hogy a jogszabály nem nőtartásról, hanem házastárs tartásáról rendelkezik, éspedig akként, hogy: „A házasság fel­bontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rá­szorul, kivéve, ha arra a házasság fennál­lása alatt tanúsított magatartása miatt ér­demtelenné vált." A munkába járással kapcsolatos uta­zási költségtérítésekről szól a pénzügy- miniszternek a Magyar Közlöny idei 6. számában megjelent 6/1987. (II. 17.) PM számú rendelete, amelynek hatálya - a magánmunkáltató kivételével - minden munkáltatóra és vele munkaviszonyban, illetőleg munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyban álló dolgozóra kiterjed. A rendelet meghatá­rozza, hogy annak alkalmazása szem­pontjából mi tekintendő munkába járás­nak és kimondja, hogy „A munkáltató a távolsági közforgalmú közlekedési esz­közzel, illetőleg személyi tulajdonú gép­járművel munkába járó dolgozóját - az a rendeletben meghatározott feltételek szerint és mértékben - utazási költségté­rítésben részesíti.” Az említett feltételeket és.mértéket itt nem részletezzük, utalunk azonban arra, hogy helyi közforgalmú közlekedési eszközön történő, illetőleg helyi díjszabáson alapuló munkába járá­si célú utazáshoz utazási költségtérítés nem adható. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jogszabály több kérdésnek a kol­lektív szerződésben történő szabályozá­sát írja elő, de előírja azt is, hogy a sze­mélyi tulajdonú gépjárművel való mun­kába járás utáni költségtérítés ellenőriz­hető módon történő bizonylatolást a munkáltatónak számlarendjében kell rögzítenie. DR. DEÁK KONRÁD Üzenet a jövő évezredbe 2017-ben bontják majd fel azt a műanyag hordót, amelyet 1987. március 13-án töltöttek meg Hajdú-Bihar megye fiatal­jainak képviselői levelekkel, vi­deo- és hangkazettákkal, em­léktárgyakkal, fényképekkel, a KISZ és az ifjúságpolitika do­kumentumaival. A lezárt iizenö- hordó helyét egy emlékoszlop jelöli, tetején egy kis vitorlásha­jó, amely jelképesen - árbocán a 2017-es évszámmal - a jövő­be viszi a fiatalok kívánságait, vágyait, üzeneteit. Az üzenet­hordót a Hajdúszoboszlói Politi­kai Képzési Központban őrzik a föld felszíne alatt Az oszlopfőn lévő kis hajó Se­bestyén Sándor nyíregyházi szobrászművész alkotása. Elhelyezik az üzeneteket a műanyag hordóba Athén hóesésben Athénben esik a hó. Sűrű pelyhekben esik, mintha Tirolban lennénk, s az em­berek tétován néznek az égre, ahonnan eltűnt a Nap, a gyerekek pedig megpró­bálnak hóembert csinálni. Itt is, ott is ácsorog egy hóember, még Delphiben, a múzeum előtt is, de rögtön feltűnik, hogy valami baj van velük, nem igazi hóemberek ezek, csak szerény másai a platóni ideának. A hóemberekre vonatkozóan nincs nemzetközi szabvány, tehát szabadon érvényesülhet az alkotó képzelet vagy éppen a nemzeti hagyomány. Csak hát Athénben nincs hóember-hagyomány, a gyerekek tétován kupacba rakják a ha­vat, majd csak lesz belőle valami, általá­ban ormótlan tömb, amelyen nagyob­bacska golyó jelképezi a fejet. Az athéni gyerekek tanulják a hóember-csinálás komoly tudományát, de valószínűleg so­ha nem mennek semmire, mert az idei március után 20-30 évet keíl várniuk, amire ismét hó lesz, akkor pedig a mai gyerekek meglett emberként legföljebb emlékezni fognak az idei szigorú télre, amikor sűrűn hullott a hó a klasszikus fő­városban. A természet csalfa kisiklása, természetesen szó sem lehet arról, hogy valami hagyomány alapja legyen a hóembercsinálásnak, tehát az eljövendő gyerekek, akik 20-30 év múlva ügyetlen­kednek majd a hóval, épp olyan ormótlan hóembert szerkesztenek, mint a mosta­niak. w Görögország lakossága körülbelül 10 millió, a fővárosban viszont 4 millió em­ber él, s ez az aránytalanság rögtön feltű­nik az utca forgalmában. Autó autó há­tán, a piros-zöld jelzésekre - sárga nincs - nem sokat adnak, megtörténik, hogy az autóbusz csak a zebrán tud megállni, a gyalogosok ilyenkor különö­sebb átkozódás nélkül megkerülik, s a buszsofőr is türelmes, mert már rég sza­bad lenne az útja, de most meg a gyalo­gosok állják el. Fegyelem a rendetlen­ségben, körülbelül így lehetne jellemezni az utca képét. Délután öt körül azonban, amikor hatványozódik a korábbi csúcs- forgalom, rendőrök foglalják el kijelölt helyüket, s elkezdenek sípolni. Fütyülő- jük éles, hangja átható, s aki fújja, egy Wagner-operába is elmehetne kürtös­nek, ugyanis 8-ig, 9-ig, a forgalom csilla­pultáig szakadatlanul fújja. Az avatatlan számára titokzatos ez a szünet nélküli sípolás. Egyszerre jelenti, hogy nyomás emberek, igyekezzünk és álljanak meg emberek, hova a pokolba nyargalnak? Emberek és autók igyekez­nek és megállnak, de nem lehet elbá­mészkodni, a következő sípszó azt jelen­ti, hogy gyerünk, meg is lódul az áradat, de már megint sivít a síp, mindenki meg­torpan, és ez így megy tovább, míg végre csillapodik a forgalom. A rendőrök állnak a sűrű hóesésben, fütyülnek, céltudato­san, de valószínűleg saját gyönyörűsé­gükre is, aztán lerázzák magukról a ha­vat, s hazatérnek otthonukba, s fölhajta­nak néhány pohár retszinát, vagyis gyan­tás bort. W A retszina az retszina, ezzel nincs külö­nösebb baj, olyan bort jelent, amit gyan­tával ízesítettek. Nehéz megmondani, hogy jó-e vagy sem. Az, amit a neve mond: retszina. Az első kortynál az em­ber fenyőerdőre gondol, bár általában nem szoktuk a tűleveleket rágicsálni, a második korty már nem kelt ilyen intenzív erdészeti képzeteket, a harmadiknál pe­dig bólintunk: meg lehet szokni. De mi­után nincs ennyi időnk, maradjunk csak a hagyományos bornál, aminek művelt neve: inosz. Csak az a baj, hogy ezt álta­lában nem értik meg, ugyanis a klasszi­kus görögön kívül, ami tudósok nyelve, két idiómát használnak: a dimotiki a nép­nyelv, a katharevusza pedig a hajdani at­tikai nyelvjárást jelenti, amiről úgy mond­ják, csak a finomkodó emberek használ­ják. Szóval inosz a bor, katharevusza for­mában, a köznyelv azonban azt mondja, Kraszi, s amennyire tudom, a görögök ál­talában kraszit isznak, ami ellentétben a retszinával, jó minőségű, tiszta bort je­lent, s kiváltképp akkor ajánlatos, amikor kint sűrűn esik a hó, s a város központjá­ban 4-5 fokot jelez a hőmérő. Ám nem is a bor a legkedveltebb ital. Jobban szeretik az ouzo nevű ánizspá- linkát, iszogatás közben pedig szívesen eszegetnek olajbogyót, halat, vagy egy- egy falat szuvlakit, s állítólag ez a magya­rázata, hogy Görögországban nagyon ritka a részeg ember. A szuvlakiról vi­szont szólni kell, mert nemcsak étel, ha­nem látvány is. Ez pedig így történik. Jó méteres nyársra, sűrűn egymásra rakva, hússze­leteket tesznek, s lassú tűzön sütik. Ez önmagában véve még nem lenne érde­kes, a szuvlaki mestere azonban nyilvá­nosan produkálja magát, kiáll az üzlet kirakatába, ott forgatja a függőlegesen elhelyezett nyársot, a húsból pedig fölül­ről lefelé haladva, - ez szigorú szabály, - apró darabkákat nyes le. Ezeket egy lán- gosra teszi, majd négy-, ötféle fűszerrel hinti meg, s az már a vásárló dolga, hogy helyben fogyasztja-e el, az utcán, vagy esetleg otthon. Fűtetlen szállodánk ablakából szíve­sen elnéztem a mestert, s meg kell hagy­ni, boszorkányos ügyességgel dolgozott, de mondom, a kirakatban állt, számítva közönségére is. Az emberek pedig ették a szuvlakit, ami meleg, erősen borsos, s fogyasztása kiváltképp ajánlatos az at­héni hóesésben. Azoknak, akik jártak Athénben, vagy egyszerűen csak aggódnak az antik em­lékekért, jelentem, hogy minden a helyén van, a Fíephaistos-templom, Hadrianus kapuja, a római agóra, nem bontották meg a Nemzeti Múzeum ismert rendjét, a belépőt a mükénéi kincsek fogadják, az emeleten a thérai freskók, megvannak a kurosz-szobrok, Aristion, Hegeso sírem­léke, az artemisioni Poseidon, s az eleu- ziszi relief. Az Akropoliszon a jól ismert kép fogad­ja a látogatót, itt van a győzelmes Niké temploma, kicsit távolabb az Erechteion, s természetesne a Parthenon, csak ép­pen esik a hó. A látogató jeges márvány­lapokon csúszkál, süvít a szél, Delphibe napokon át nem tudtak elindulni az autó­buszok, de az Akropolisz zavartalanul fo­gadta látogatóit. A hó és hideg szokatlan márciusban, mindenki fázik, a szállodák fűtetlenek, viszont minden a helyén van, s az Akropolisz bejáratánál a pénztáros úgy tesz, mintha mit sem tudna minder­ről. Fagy- vagy árkedvezmény nincs, a belépődíj változatlanul 400 drachma, vagyis 120 forint. Mit tehetnénk hozzá? Esik a hó, süvölt a szél, a gyerekek hóem­berrel kísérleteznek. íme Athén, 1987 március derekán. CSÁNYI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom