Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-21 / 68. szám

6 ^ÉPÜJSÁG

1987. március 21.

MÚLTUNKBÓL- Őszintén szólva meglepődtem, amikor hét végi beszélgetésre kértek. El sem tudom képzelni, hogyan és miért gondoltak éppen rám.- A legtöbben azt hiszem hajlamosak vagyunk azt gondolni magunkról, hogy nem vagyunk túl érdekesek, életünk, munkánk másokat aligha érdekelhet De az Ön esetében ez az aggodalom tényleg alaptalan. Nem könnyű eldönteni, hogy Önnel mint közgazdásszal, mint a megye egyik legnagyobb vállalata második emberével, mint fiatal vezetővel, mint családapával vagy éppen mint az ifjúsági mozgalom egy aktív munkásával indítsuk a beszélgetést Tekintettel a megjelenés dátumára, kezdjük talán az utóbbival.- Diákéveim alatt és korábbi munkahelyemen valóban aktív KISZ-tag voltam. Jelenleg a vállalati ifjúsági bizottság elnökeként az ifjúsággal való foglalkozásban koordinációs szerepkört látok el. Ne gondoljon itt valami kampányjellegű tevékenységre. Mivel a vállalati dolgozók zöme 30 éven aluli, ezért nap mint nap adódnak tennivalók. Ilyen minőségemben és párttagként is szoros kapcsolatot tartok a KISZ-esekkel. Gyűléseikre meghívnak, ahová lehetőségeim szerint el is megyek, de két éve már nem vagyok KISZ-tag.

[ - Említettem, hogy beszélgetésünk

március 21-én kerül az olvasók elé, amikor - hasonlóan másik két tavaszi ünnepünkhöz - történelmi sorsfordulóra emlékezünk. Az ország sorsának alakulását évtizedekre vagy évszázadokra meghatározó eseményekben mindig jelentős szerephez jutottak a fiatalok. Mondhatjuk talán, hogy ma is történelmi időket élünk. Sokan sokféleképpen vélekednek arról, hogy milyen lehetősége van ma az ifjúságnak a cselekvésre, közös sorsunk alakítására.- Ha azt mondjuk, hogy történelemformálás, akkor valami nagy dologra kell gondolni. Ma pedig nincsenek nagy, látványos lehetőségei a fiataloknak. De ha azt mondjuk, hogy jövőnk a tét, és mit kell tennünk, akkor egyértelmű a válasz: dolgozni. Erre pedig a mi vállalatunknál mindenkinek meg van a lehetősége, hiszen egy új szakmát kell meghonosítani a városban. A korszerű üzem hatékony működtetése valamennyiünk számára nyújt alkotási lehetőséget.

I- A kollektíva szerepét említette. De éppen a „Jövőnk a tét!” felhívás az egyéni felelősségvállalásra is épít: „A küzdelmet más nem vívhatja meg helyettünk.”- Az egyénre az érdekeltségen keresztül lehet építeni. Számolni kell azzal, hogy szervezés, felhívás, fiatalos lelkesedés nem pótolja az érdekeltséget. Tapasztalataim szerint a fiatalok fogékonyak, értelmes célt hajlandók elfogadni. Megértik, átérzik a feladat jelentőségét, ha azt nem általánosságban, hanem az ő konkrét viszonyaikra, saját életükre adaptálva ismertetik velük. Fontosnak tartom viszont azt is, hogy a mozgósítások gyakoriságában mértéket kell tartani.- Maradjunk egy gondolat erejéig még a „Jövőnk a tét!”-nél! Ön ezt úgy fordította le röviden, hogy dolgoznunk kell, mindenkinek a maga posztján. Én följegyeztem még egy mondatot, ami nem vonatkoztatható ilyen formában mindenkire, de Waffenschmidt Jánosnak akár névre szólóan is fogalmazhatták volna. „Vállaljuk jövőnk érdekében napjaink konfliktusait, a munkaerő-átcsoportosítást, a bérek differenciálását”.- A konfliktusokat valóban vállalni kell, de meg lehet találni azt a megoldást, ami

mérsékeli azokat, és az érintett feleknek kölcsönösen előnyös, vagy a legkevésbé hátrányos. Mondanék egy példát. Vállalatunknál a múlt évben 5 százalékos létszámcsökkentést terveztünk. Év végére végül is 8 százalékos létszámleépülés valósult meg az ösztönzés, a bérezés megfelelő alakításával, anélkül, hogy ez valódi konfliktusokhoz vezetett volna. Ha mégis ilyen helyzet alakulna ki, fontosnak tartanám a kollektíva elé kiállva pontosan elmagyarázni, hogy mely intézkedésre miért van szükség.- Bizonyára nem megy azért minden vállalati döntés megvalósítása olyan simán, mint a tavalyi létszám- leépítés. Önhöz, mint gazdasági igazgatóhelyetteshez különben is sok olyan terület tartozik, az anyagi ösztönzéstől a szociális ellátásig, ami akár népszerűtlenné is teheti az Ön személyét a vállalaton belül.- A népszerűség vagy népszerűtlenség kérdése még sosem foglalkoztatott. Amit a vállalat érdekében meg kell tennem, azt elvárhatják tőlem. Törekszem arra, hogy a munkakapcsolatok rendben legyenek, de ezzel nem a népszerűség megszerzése vagy megtartása a cél, hanem meggyőződésem, hogy így mennek jobban a dolgok. Elmondtam már termelési tanácskozáson, hogy a mi feladatunk a vállalat érdekében kiszolgálni a termelést. Természetes, hogy ez a viszony nem lehet egyoldalú.

I- Bőven esett már szó a jelenről, elkerülhetetlen, hogy egy kicsit időben visszapillantsunk a jelenlegi beosztásáig vezető útra.- Szülőfalumban, Szárazdon jártam általános iskolába, utána pedig a Bonyhádi Közgazdasági Szakközépiskolába. Nagyon szívesen emlékszem az ott töltött évekre, tanulmányi versenyekre, a beat hőskorára. De az sem volt rossz, hogy alig volt fiú az iskolában, néhányadma- gammal bizony elkényeztettek a lányok. A középiskola elvégzése után katonaság, majd a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara volt a következő állomás az életemben.

I- Az utóbbi állomáson be is szállt valaki.- Igen. A feleségem. Harmadik évfolyam után házasodtunk össze. Mivel Tolna megyében tágabbnak tűntek a lehetőségek két közgazdász számára, mint Szolnokon az ő szülei közelében, ezért az egyetem elvégzése után itt telepedtünk le. Mind a ketten a Mezőgépnél helyezkedtünk el, én a bonyhádi gyáregységnél mint főkönyvelő.

I- Ezt akár mélyvíznek is nevezhetnénk.- Igen, de mégis csak egy tröszt egyik vállalatának gyáregységéről volt szó, ami azért más, mint egy önálló vállalat. Nem kellett például mérleget készíteni. Ennek ellenére a számvitelt, az analitikát igazából ott ismertem meg, mint ahogy első igazgatómtól a vezetési ismereteket is.

I- A megszerzett ismereteket pedig hamarosan másutt is kamatoztathatta.- Más területen, de a vállalaton belül, mint közgazdasági osztályvezető. Ez a munka szakmailag közelebb is állt hozzám és az akkori helyzetben el is kellett vállalnom. Aztán 1983 elején megkerestek a húsipari vállalattól. Az igazi dilemmát, a nagy döntést ez jelentette.

I- Ahogy mondani szokták, nem semmi, ha egy ekkora vállalathoz hívják az embert gazdasági vezetőnek.- Akkoriban szerintem szakmai körökben sem voltam ismert, ma sem tudom, ki ajánlott ide engem.

I- Gondolom, voltak előzetes elvárásai, később pedig gyűltek a tapasztalatai a vállalatról. Hogy viszonyult egymáshoz a kettő?- A vállalat közismerten nehéz gazdasági helyzetét ismertem, a munka nehézségi fokát illetően körülbelül azt találtam, amit vártam. Ami pedig a többit illeti... Nem szoktam azt mondani, hogy mi volt itt, mielőtt ide jöttem, és mi van azóta. Magaménak vallom a húsipari vállalatot úgy, ahogy van.

I- Biztosan vannak vagy voltak olyan eredmények, esetleg kudarcok, amelyek azért az Ön személyéhez köthetők.- A vállalat helyzete évről évre javul, ebben az eredményben benne vagyok. De ki semmit nem sajátítanék ebből, meggyőződésem ugyanis, hogy eredmények jó csapatmunkával érhetők el. Én pedig a csapatnak csak egy tagja vagyok.

I- Térjünk egy kicsit még vissza a korábbi évekhez. Munkatársai elismeréssel szóltak arról, hogy Ön teljesen más jellegű előző munkahelye után milyen gyorsan és alaposan elsajátította az itt szükséges ismereteket - Idekerülésem a vállalati feladatok, folyamatok rendezésének, szabályozásának az idejével esett egybe. így fél év alatt annyi mindennel találkoztam, amihez egy bejáratott vállalatnál több év is kellett volna. Bár nem személyemhez kapcsolódott, mégis segítséget jelentett nekem az a támogatás, amelyet más húsipari vállalatok vezetői az itteni induláshoz adtak. Arra nagy figyelmet fordítottam, mert nagyon fontosnak éreztem, hogy a termelést legalább minimum szinten gyorsan megismerjem.

I- Milyennek látja a fiatalok vezetővé válásának esélyeit?- Előző munkahelyemen és itt is azt tapasztaltam, hogy vezető beosztásba kerülésre jók a fiatalok esélyei. Más kérdés, hogy a beosztás megszerzése után tényleg vezetővé válnak-e. Sokszor arra is kényszerülnek a vállalatigazgatók, hogy vezető beosztásba sorolják azt a munkatársukat, akit meg akarnak fizetni. A dolog így gyakran formális.

I- A tényleges munka során érezte e előnyét vagy hátrányát fiatal korának? Ha jól számolom, mindössze harmincéves volt, amikor ebbe a beosztásba került- Fenntartások valószínűleg voltak a nem húsipari berkekből jött fiatalemberrel kapcsolatban, de valódi hátrányát nem éreztem sosem fiatal mivoltomnak. Igaz, hogy előnyét sem, ha csak a munkabíró-képességet nem tekintjük előnynek. De az valószínűleg nem is köthető igazán korhoz.- Munkabíró-képessége tehát jó, és ha nem is sorolja föl számtalan helyen betöltött különböző funkcióit, arról mindenképpen biztosíthatjuk az olvasót, hogy e jó tulajdonságára szüksége is van. Ennek ellenére bizonyára elfárad néha, és szüksége van kikapcsolódásra.- Vannak olyan szakmai összejövetelek, tájékoztatók is, amelyek kikapcsolódást jelentenek. Aztán ide tartozik az olvasás és a zene. A legfőbb kikapcsolódás azonban a családom, a két gyermekem.

I- A félesége is vezető beosztásban dolgozik. Tőle tudom, hogy Ön gyakran utazik, néhány napja pedig ővele találkoztam a pályaudvaron. Hogy oldják meg a gyerekek felügyeletét a távollétek esetén?- Kompromisszumokat kell kötni. Nálunk kétségtelenül a feleségem vállal többet. A gyerekek is önállóak, de felügyelet még kell. Ezért időnként haza is visszük a munkát.

I- Így lesz ez ma este is. Beszélgetésünk alatt sűrűn szólt a telefon. Utoljára éppen azért, mert ma az apuka az ügyeletes, az anyuka ugyanis iskolába megy. Köszönöm, hogy rám szánta az idejét

ROSTÁS ILONA

Történelmi eseményjátékkal köszönti a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját Tolna megye székhelye, Szekszárd. A televízió jóvoltából az ország is tudomást szerez az eseményekről. Mondhatnánk, Szekszárdra figyel az ország. 1919. tavaszán is felfigyeltek az itt történtekre. Mint annak idején hírül adták a lapok: a megyeszékhely munkássága a baloldali irányítású szociáldemokrata párt, a szakszervezetek és a munkástanács felhívására sztrájkba lépett. Tiltakozó gyűlésre a megyeháza udvarán gyülekeztek. Kezdetben csupán arról volt szó, hogy a közélelmezés fekete listája ellen emeljenek szót, de a mind forróbb hangulatú gyűlés megvalósította a megyei kormányzótanács tervét, elmozdította hivatalából a főispánt, az alispán munkáját pedig politikai ellenőrzés alá vonta. A gyűlés személyi cserét erőszakolt ki a város közigazgatási apparátusában is, és akaratából megszületett az öttagú direktórium. Kézbe vette a megye irányítását. Erről a változásról az alispán táviratban értesítette a járási főszolgabírókat, kérve, ismertessék azt a községekkel is. Idézzük a kortörténeti jelentőségű táviratot:

„Tudomásul vétel céljából értesítem, hogy a kormánybiztos úr ügyeit egy öttagú direktóriummal együttesen intézi, a direktórium tagjai: Dick György, Horváth Gyula, Bencze Ferenc, Koreczky János és Appelshoffer Ádám. Községek értesí- tendők.”

Ezek az események néhány nappal megelőzték a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását, de amikorra ismertté váltak megyeszerte a változások, hazánkban megszületett az első proletárdiktatúra. A megváltozott helyzet a direktórium elé új feladatokat tűzött, s hogy ezeknek megfelelhessen, átszervezte saját ügyrendjét, és 3 tagúvá alakult. Ezzel a változásokkal egyetértett a megyei kormányzótanács is.

Megkezdődött a proletárdiktatúrának megfelelő szocialista tulajdonviszonyok kialakítása, mozgósított a munkás-, paraszt- és katonatanácsok megalakítására. Március 29-én hat pontból álló, azonnal végrehajtandó feladattervet fogalmaztak meg:

„1. Paraszt és Munkás-tanácsok rögtöni megalakítása, kinek tagjai képezik az elöljáróságot.

2. A paraszt tanácsok hatásköre: az összes őstermelők érdekeinek megvédése, úgymint az összes gazdasági munkálatok ellenőrzése.

3. A Munkás és Paraszt tanácsból ala- kíttatik egy 3-as kutató bizottság, amely minden 100 kát. holdnál nagyobb gazdaságban levő összes marha- és gabona- készletet felkutatni és arról nyolc nap lefolyása alatt a megyei paraszt tanácsnak jelentést tenni tartozik.

4. Az összes bevetetlen földek bejelentése.

5. Az összes mezőgazdasági munkások bérkérdésének rendezése.

6. A munkás tanácsok hatásköre az összes ipari és kereskedelmi és szellemi munkások gazdasági érdekeinek megvédése, továbbá az összes ipari cikkek ellenőrzése.”

A fentiekből kiderül: A megyei munkás-, paraszt- és katonatanács elsősorban a mezőgazdasági kérdések megoldására adott utasítást. Érthetőnek tarthatjuk ezt, hiszen Tolna megye ekkor mezőgazdasági jellegű volt, alig néhány üzem létszáma haladta meg a 20-at. Mégis a 6. pont átfogóan meghatározta a munkástanácsok legfontosabb tennivalóit is.

A kiadott rendelkezésnek hamar eleget tettek a községekben. Mai fogalmaink szerint falugyűlést hívtak össze, amelyen megválasztották a tanácsot (ez ideiglenes tanács, nem azonos az április 6-án rendezett országos választás során létrehozott tanáccsal).

Az áprilisban megválasztott tanácsoknak megszámlálhatatlanul sok feladatot kellett megoldaniuk. Csak a megyei dokumentumok között lapozva, ilyeneket találunk: végre kellett hajtani a szociali- zálási rendelkezéseket az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, a bankrendszert is állami tulajdonba vették. Szervezték a hatósági építő- és cipészüzemeket (mai fogalmaink szerint

ipari szövetkezeteknek feleltek meg), ösz- sze kellett gyűjteni a lakosságnál lévő nagy mennyiségű fegyvert, amelyeket az első világháború után a katonák nem szolgáltattak be, meg kellett szervezni a közlekedés biztonságát a közutakon, a vasúton és hajózásban. Rendszeres tennivaló volt a közszükségleti cikkek árának maximálása, biztosítani kellett a köz- művelődést, a vallás szabad gyakorlását. Rendkívüli erőfeszítéseket kellett tenni a lakosság élelmezésének biztosítására, létre kellett hozni a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, meg kellett teremteni az iskolák működéséhez a személyi és tárgyi feltételeket, segíteni kellett a pedagógusok világnézeti nevelését. A szociális kérdések egész tömege várt megoldásra, gondoljunk ezek közül'is elsősorban a hadiözvegyek és a hadiárvák gyámolítására, a magukra maradt öregek segítésére, a tüdőbetegség vissza- szoritási kísérletre. S meg sem említettük a haza védelmét.

Megyénk délkeleti csücskén húzódott a demarkatiós vonal. Itt állandósultak a kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusok. A megszálló seregek időről időre északabbra helyezték át állásaikat. Reális veszélyként vették számításba annak idején Szekszárd szerb megszállását is. A legsúlyosabb összecsapás április 25- 26-án zajlott le. A megyei katonai állomásparancsnokság törekedett a feszültség békés megoldására. Ezért április 28- án 7 pontból álló levelet juttatott el Báta- székre, a megszálló katonai parancsnoksághoz. Idézzük a hét pontot:

„1. A folyó hó 25-én du. 5-és 7 óra tájban történt Pörböly, Alsónyék-szállás elfoglalása, dacára annak, hogy ezek a demarkatiós vonalon innen fekszenek, miért történt?

2. Kérném tehát a volt demarkatiós vonalat mint határvonalat tekinteni, illetve a pontos vonalat tisztázni.

3. Az eddigi kölcsönös megállapodás alapján a demarkatiós vonalon átlépő katona személyek lefegyverzendők és (Alsónyéknél) kicserélendők, illetve át- adandók voltak - kérem ezen megállapodást továbbra is szem előtt tartani, de egyben úgy mint én is, odahatni, hogy a demarkatiós vonalat senki át ne léphesse.

4. Értesítem, hogy a 25-én történt sajnálatos esetben bűnösnek bizonyult személyek ellen a legszigorúbban fogok eljárni, és kérem ugyanezen eljárást alkalmazni az esetleg ott hibás és bűnösnek bizonyult egyének ellen.

5. Kérem a holttestek kiadását és a sebesültek kicserélését.

6. Az emberiség nevében minden súrlódás elkerülése végett kérem, hogy a jó viszonyt kölcsönösen tartsuk fenn továbbra is.

7. Kérem a megállapodásról engem írásban értesíteni.”

A hét pontot háromtagú delegáció vitte Bátaszékre. A Tolna Megyei Levéltárban őrzött iratok között nem szerepel a szerb parancsnok válasza. Az viszont tény, hogy a békülékenység nem talált nála kellő visszhangra.

S miközben állandó figyelemmel kellett kísérnie a demarkációs vonalat, fel kellett venni a harcot a belső ellenforradalmi erőkkel szemben is. Június második felében a megyének mintegy negyed részén ellenforradalmi lázadás robbant ki. Dunaföldvártól Szekszárdig zavarták meg a megye nyugalmát. A megyei erők mellett Krammer Sándor vezette forradalmi csapatok vettek részt a restaurációra törő erők szétzúzásában.

Fejezzük be a Magyar Tanácsköztársaságra való emlékezést a megyei direktórium utolsó tettével. A proletárgyermekek ügyében intézkedett - augusztus 3- án:

„Budapestről holnap érkező 30 proletárgyermek elhelyezése Középtengeli- czen technikai és élelmezési okok folytán teljesen lehetetlen. Miután az említett nyaraló csoport és 4 vezetőjük most már a megye más területén semmiképp sem helyezhető el, felhívom hogy a nyaralókat körzete területén, akár szocializált gazdaságokban, akár magánosoknál okvetlen helyezze el. Elvárom, hogy ez ügyet felkarolva, lelkiismeretesen és sikerrel fogja Cim megoldani.”

K. BALOG JÁNOS