Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-21 / 68. szám
% 2*ÉPÜJSÁG 1987. március 21. Befejeződött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) mény jutott. 1985. évhez viszonyítva 10,3 százalékkal növekedett a bűncselekmények száma. Az ismertté vált bűnelkövetők száma 1986-ban meghaladta a 93 ezret, így 10000 lakosra 87 elkövető jut. Egyre több a büntetett elöéletűek és a visszaesők száma is. A bűncselekményt elkövetők között gyakran találkozunk fiatalkorúakkal. Arányuk 11 százalék. A büntetőjogilag felelősségre nem vonható 14 éven aluli gyermekkorú elkövetők száma is növekszik, ma már 4 ezer. A bűnözés összetételében a vagyon elleni bűncselekmények aránya évek óta 60 százalék körül van. A bűnözés második legnagyobb csoportját a közlekedési bűncselekmények teszik ki. Számuk meghaladja a 20 ezret. Többségük (73 százalék) ittas járművezetés. A bűnözés adatait értékelve a növekedésre ható tényezők között említhetjük az ország gazdasági helyzetének nehézségeit; az állampolgári fegyelem, ezen belül a munkafegyelem romlását; az alkoholizmus növekedését;*a korrupciós jelenségek terjedését, a munka nélküli, vagy a teljesítményekkel nem arányos jövedelmek miatt kialakult feszültségeket. Jelenthetem a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy a nehéz körülmények ellenére is az ügyészek hivatástudatára építve a Magyar Népköztársaság ügyészi szervezete, lehetőségein belül a jövőben is eredményes munkavégzésre törekszik - mondotta végezetül dr. Szíjártó Károly, és kérte az Országgyűlést, hogy a beszámolót fogadja el. A Legfelsőbb Biróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a beszámolójához hét képviselő szólt hozzá. ANTALFFY GYÖRGY (Csongrád m. 9. vk.), a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanszék- vezető egyetemi tanára, BARTA ALAJOS (Heves m. 4. vk.) az MSZMP Heves Megyei Bizotságának első titkára, PEJÁK EMIL (Budapest, 56. vk.) a HNF Budapesti Bizottságának vezető titkára, BÍRÓ IMRE (országos lista) kanonok, az OBT Katolikus Bizottságának főtitkára, KOVÁCS LÁSZLÓNÉ (Budapest, 7. vk.) a Meggyfa utcai napközis óvoda óvónője, TÓTH ANTAL (Bács-Kiskun m., 16. vk.) a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetője és VARGA MIKLÓS (Veszprém m„ 10. vk.) az ajkai Bródy Imre Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója. A felszólalók egyetértettek a beszámolók tartalmi mondanivalóival és saját tapasztalataik alapján kiegészítették azokat. Ezután dr. Szilbereky Jenő és dr. Szíjártó Károly válaszolt az észrevételekre, majd az Országgyűlés a beszámolókat és a kérdésekre adott-válaszokat jóváhagyólag tudomásul vette. Végezetül interpellációk következtek. Ezzel az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, - amelyen Sarlós István, Cservenka Fe- rencné és Péter János felváltva elnökölt - befejeződött. Országházi jegyzetek Csöpög az eső, miközben sietünk az Országgyűlés tavaszi ülésszakára, a táj vigasztalan, a határ teljesen kihalt, s hiába szaglásszuk a levegőt, a föld semmivel sem ösz- szetéveszthető illatát még nem érezzük. A földről lesz szó az ország házában is, a főidről, amely életünk forrása, a haza szerves része, amely megélhetést nyújt több mint kétmillió embernek, és élelmet ad az ország lakosságának. Zsong a Ház, a képviselők igyekszenek a helyükre, otthonosan mozognak a csodálatosan szép és ragyogóan tiszta folyosókon, kezet fognak, üdvözlik egymást. A villamos csengő elhalkul, de mert a hagyomány úgy diktálja, az elnöki emelvényen Sarlós István megkongatja a rézcsengöt. Kezdődik az ülésszak. Szemben éppen a sajtópáhollyal a Tolna megyeiek ülnek. Ismerős arcok, bennünket képviselnek, a nevünkben dolgoznak a törvény előkészítésén, s mert mindannyian nem lehetünk ott, felelősen, megfontoltan helyettünk szavaznak. Ma mindenki Varga Jánosnak, a Tamásit és környékét képviselő iregszem- csei téeszelnöknek drukkol, mert délután mondja el szűzbeszédét. Varga János csak olvasáshoz visel szemüveget, most hol fölteszi, hol lekapja, belejavít a beszédvázlatába. Nem szeretné ismételni azt, ami már elhangzott, ha meg a megyét érintő dologról van szó, hát reagálni kell arra is. Dr. Markója Imre igazságügy-miniszter expozéját hallgatjuk. Előttem a napirend: megnézem a felszólalók listáját. Tizenhárom téeszelnök, illetve elnökhelyettes kér szót, de mezőgazdásznak számít a gödöllői agrártudományi egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a fajtakísérleti állomás vezetője a TOT főtitkára, és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is. Az ülésszak első napja a mezőgazdászoké. A szünetben a folyosón Bozsó János- néval, a Tolna megyei képviselőcsoport vezetőjével találkozom legelőbb. Agyönki Spirál kisszövetkezet kocsijával indult ma útnak, a gyönkieknek Pesten volt dolguk, s elhozták a képviselőjüket. Nehéz a vonatközlekedés Gyünkről, Keszőhideg- kúton ritkán áll meg a gyorsvonat, így aztán hol saját kocsival, hol az iskola bevásárló mikrobuszával indul az ülésszakra a képviselőnő. Rendszerint a TOT-szálló- ban alszanak képviselőink, s ilyenkor esténként van idő megbeszélni az ülésszakon elhangzottakat, s egymást is jobban megismerik. Az országgyűlés szünetében találkoznak azokkal a képviselőtársakkal, akikkel egy bizottságban dolgoznak, s Országgyűlési irodán eligazítást kérnek; a választási körzetükben felmerült kérdésekkel, kérésekkel, hova, kihez forduljanak, hol kapnak a lehető leggyorsabban kielégítő választ. Solymosi Józseffel fogunk kezet, az öltönyén esőcseppek, kiment az autóhoz, behozta a holmiját, aztán meglátogatta a karzaton a vendégeit. Minden képviselő 2-2 vendéget hívhat, most Kasler Antal a kisvejkei, és Sikabonyi Miklós a mőcsé- nyi téeszelnöke jött Bonyhád környékéről, hogy „élőben" láthassa, hallhassa az az Országgyűlést. Az ebédszünetig, amely fél kettőkor kezdődik, hatan kérnek szót, köztük Váncsa Jenő miniszter, aki az ország gazdálkodásáról beszélt, s arról, hogy az új földtörvény szelleme, in- tézekdései összhangban vannak az agrárpolitika elveivel, és a gazdasági reformmal. A képviselők jegyzetelnek, elraktározzák a fontosabb tudnivalókat, adatokat, lefordítják a hallottakat saját pátriájuk dolgaira, ott, ahol élnek, ott kell megoldani a törvény szellemében a mindennapi gondokat. Lehet menni ebédelni... Egyszerre nem jut hely minden képviselőnek az ebédlőben, van időnk hát beszélgetni Varga Jánossal. Mint téeszelnök hozzászokott a köz- szerepléshez, - az országgyűlésen fölszólalni azonban mégiscsak más, pláne először. Mint mondja, olyan nyugodtan nem aludt, mint máskor, de pihent azért. A földtörvénnyel kapcsolatban úgy véli, hogy könnyebbség lesz ezentúl, hogy a művelési ágváltoztatáshoz nem kell hatósági enegedély, az üzem önállóan dönti el, hogy mit termel a földjén. Egyszerűbb lesz az ügyek intézése, nem kell például a hivatalos szerveket járni, ha föl akarják szántani a legelőt, s árunövényt vetni a földjébe. A földcsere is alku dolga, - a Tamási Állami Gazdasággal terveznek ilyet, hisz egyik táblájuk benyúlik az iregi határba. Meglátogatta ő is a vendégeit, Molnár Jánost, a nagykónyi téesz elnökét, és a kónyi szövetkezet párttikárát, Szabó Istvánt. Itt van a kislánya is, a karzat első sorából figyeli édesapját. A szünet után a felszólalások alatt fölmegyek a karzatra, keresem a Tolna megyeieket. Fe- renczi Jánost, a dunaföldvári Virágzó Téesz elnökét látom meg legelőbb, - Laj- kó Istvánnal, az Alkotmány Téesz elnökével jöttek, Kovács Sándor áfész-elnök vendégei. Először van Országgyűlésen Ferenczi János. A legfontosabb változásnak azt tartja, hogy ezentúl megszűnik az esztelen bürokrácia, s nagykorúak lettek a szövetkezeti mezőgazdaságban dolgozók, hisz szabadabban rendelkeznek ezentúl a földdel. Az állampolgárok személyes szabadságát erősíti a földtulajdon új intézménye. Jobban kell ügyelni ezentúl a föld ipari, közhasznú felhasználására, kisajátítására is, méghozzá úgy, hogy a jó minőségű földeken intenzív mezőgazdasági művelés folyjon továbbra is. Itt tartunk, mikor Varga Jánost Tolna megye 6-os választókerületének képviselőjét jelenti be az Országgyűlés elnöke. A képviselőcsoport minden tagja őt nézi, s csak akkor enged a feszültség, mikor tiszta, szép orgánumú hangján megszólal: Tisztelt Orsággyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Taps, találkozás, sokan gratulálnak a képviselőnek az okos, szép beszédhez. Ezt tesszük mi is. * A folyosón ismét zsongás, búcsúznak egymástól a képviselők, az ülésszak második napján találkoznak. Bozsó János- nétól kérdem; ma az ülésteremben mi ragadta meg leginkább. Talán az - feleli -, hogy a felszólalások nem nélkülözték az érzelmi telítettséget, szinte mindegyikből kicsengett a haza, és a szülőföld iránti szeretet, az ősök tisztelete. Azoké az ősöké, akik annyit küszködtek ezen a földön, és küszködtek ezért a földért. Mindegyik képviselő ennek a harcnak a folytatását kívánja, nem öncélúan, hanem azért, hogy jobban haladjon és boldoguljon az ország. D. VARGA MÁRTA A Tanácsköztársaság küldetése A m#ííitnfnahá7han 1919- március 21-én a késö délutáni lOAMwl l érákban egy hosszú politikai válságot lezárva pont került a kommunista és a szociáldemokrata párt úgynevezett egységokmányára, amely lényegében az előbbi álláspontját tükrözte, íme a legfontosabb pontok: „A proletárság diktatúráját a munkás-, katona- és paraszttanácsok gyakorolják.. haladéktalanul megteremtendő a proletárság osztályhadserege, amely a fegyvert teljesen kiveszi a burzsoázia kezéből. A proletárság uralmának biztosítására és az antant imperializmus ellen a legteljesebb és legbensőbb fegyveres szövetség kötendő áz orosz-szovjet kormánnyal." A márciusi fordulatról azonnal tájékoztatták Lenint, aki március 22-én a következőket válaszolta: „Itt Lenin, őszinte üdvözletem a Magyar Tanácsköztársaság proletárkormányának és külön Kun Béla elvtársnak. Üdvözletüket átadtam az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt kongresszusának. A lelkesedés óriási.” A távirat nem túloz. Lenin és elvtársai Októbert egy világforradalmi folyamat nyitányaként fogták fel, ám mégis több mint egy éve még magányosan küzdöttek a belső ellenforradalom és intervenció megújuló támadásai ellen, s joggal számítottak 1919 tavaszán egy újabb, minden addiginél veszedelmesebb offenzivára. Ebben a kritikus pillanatban érkezett meg a magyarországi szocialista forradalom híre. A magyar kommün OKtóber hatásának - és persze a belső forradalmi fejlődésnek - egyik legfontosabb eredménye volt. Jelentőségét csak fokozta, hogy olyan pillanatban született, olyan helyzetben osztotta meg az intervenciós erőket, amikor ezzel - puszta létével segítséget tudott nyújtani az intervenció és a polgár- háború kettős szorításába fogott Szovjet-Oroszországnak. Ha a szovjet rendszer győzelmében - s ez vitathatatlan - szerepe volt a világ proletariátusa szolidaritásának, úgy ebben a támogatásban nem volt jelentéktelen - s ez úgy véljük, jogos büszkeségünk - a magyarországi munkásság tettekben megnyilvánuló segítsége. A T anácsköztársaság történeti irodalmában mais vitatott, hogy a magyar proletariátus „eget ostromló” kísérlete mennyiben tekinthető Október „törvényes” folytatójának. Anélkül, hogy a viták részletezésébe belemennénk (ezek eredete az 1919-es vereséget követő, természetszerű frakciós küzdelmekre, a személyi kultusz időszakának tudatos torzításaira vezethető vissza), vitathatatlan, hogy a magyar proletárdiktatúra születése pillanatától számtalan szállal kapcsolódott idősebbtestvéréhez. 1919. március 21-tői rendszeres volt (a fronthelyzet függvényében) futárok küldése, a szikratávíró-kapcsolat, s Október hatása többek közt kifejeződött az államszervezet, s az alkotmány nagyfokú hasonlóságában. Lehetetlen a párhuzamok és azonosságok akár rövid tételes felsorolása is, de bátran mondhatta Lenin 1919. április 17-ei beszédében, hogy Magyarországon „figyelembe veszik az orosz forradalom minden tapasztalatát”. Érdemes itt a lenini formulára ügyelni: figyelembevételről, azaz alkalmazásról van szó az Oroszországtól több tekintetben eltérő körülmények között. Az utóbbiak közül elég, ha utalunk az akkori Magyarország fejlettebb gazdasági-társadalmi viszonyaira, a proletárforradalom békés győzelmére (amely a munkásosztály szervezeti egységének helyreállításával vált lehetővé), a proletariátuson kívül dolgozó rétegek támogatására, s a belső ellenség viszonylagos gyengeségére. Mindez érthetővé teszi, hogy a magyar kommunisták Lenini tanításainak adaptálásakor mindenekelőtt az Áprilisi tézisekből, az Állam és a forradalomból, illetve az Októbert követő viszonylag békés időszak lenini megnyilatkozásaiból a szovjethatalom, alapvető rendelkezéseiből indultak ki, ezeket a műveket fordították le és terjesztették 1918-1919-ben. A Tanácsköztársaság a jövőjét a világforradalomra alapította. Ez a külpolitikai helyzet túlságosan optimista megítélése volt. Ugyanakkor a magyar proletárdiktatúra nem akart, nem tudott „ostromlott vár”-ként berendezkedni, hiszen elszigetelten úgysem maradhatott volna fenn. Éppen ezért államszervezete, gazdaságirányítási rendszeré, a kulturális élet szervezete a dolgozók szélesen vett önkormányzatának elvére épült, s a forradalom fejlődése során - sokszor katonailag-politikailag nehéz pillanatokban is - inkább az önkormányzat kiszélesítésének, s nem korlátozásának irányában haladt. A proletariátus diktatúrája számukra elsősorban demokrácia volt a lakosság többsége számára. Knyicmprt tpnv h°9Y a Tanácsköztársaság alatt vettek először ixUAloHICII l.diy> részt a rnagyar munkásság és parasztság nagy tömegei szabad választásokon, s ekkor kerültek először tömegesen képviselőik a különféle szintű állami szervezetekbe. A lenini elvek alapján kiépült tanácsszervezetek valóban dolgozó testületekként, s nem a szakapparátus függvényeként tevékenykedtek. A gazdaság irányításában kiemelkedő szerepe volt a szakszervezeteknek, amelyek jelentős történelmi tradíciók miatt nagy tekintéllyel rendelkeztek. Ezek az autónom munkásszervezetek hagyományos tevékenységük mellett jelentős feladatokat vállaltak, az üzemek társadalmi tulajdonba vételében, a proletariátus katonai mozgósításában, a munkaügy, a szociálpolitika megszervezésében. Országos szerepet kaptak 1919 májusától, amikor küldötteikből hozták létre a gazdaságot irányító csúcsszerv, a Népgazdasági Tanács választmányát (a szak- szervezeteknek ezt a jogkörét az 1919. júniusi alkotmány is rögzítette). Ez a választmány gazdaként járt el a termelés, a gazdaság ügyeiben, sokat tett a termelékenység növelése, a munkafegyelem megszilárdítása érdekében. A kulturális életet irányító direktóriumok a különféle művészeti ágak legjobb szakembereiből szerveződtek (a zenei élet vezetői közt Bartók és Kodály az irodaloméban Móricz Zsigmond, Babits Mihály, a filmügyében Korda Sándor - a későbbi Sir Alexander Korda - nevével találkozhatunk.) Itt is egy sajátos „önigazgatás” valósult meg a proletárdiktatúrában. A Tanácsköztársaság, mint ismeretes, mindössze négy és fél hónapig tudott fennmaradni. A küzdelem kudarcának okát sokan és sokáig Október példájának helytelen alkalmazásában látták. Való igaz, a magyar proletárdiktatúra vezetői - nyilván nem hibák, tévedések nélkül (gondoljunk csak a Tanácsköztársaság agrárpolitikájára, nagybirtokok felosztásának elmaradására) - adaptálták és nem másolták mindazt, ami Szovjet-Oroszországban történt. Aszovjet államot példaképnek, a hasznosítható tapasztalatok gazdag tárházának, s nem kötelező érvényű modellnek tekintették -, s ezt a legkevésbé épp Lenin várta el tőlük, gyakran utalva a két forradalom helyzetének különbözőségeire. A magyar forradalom vereségét döntően az objektív körülmények: a külső ellenség túlereje, a katonai vereség, a viszonylag kicsiny (visszavonulásra lehetőséget nem nyújtó) terület, az elszigeteltség, a gazdasági blokád okozták. Fnnplf pllpnprp ez a történelmileg pillanatnyi időszak missziót töl- ^MlldV CIICMCIC tött be azzal, hogy bizonyította Október nemzetközi érvényét, az Áprilisi tézisekben körvonalazott lenini politika helyességét a szocialista forradalom békés győzelmének lehetőségét. A magyar kommün létének 133 napja alatt igazolta Lenin reményét arról, hogy „megmutatja az egész világnak azt, ami Oroszország tekintetében nem volt világos, nevezetesen, hogy a bolsevizmus az új, proletárdemokráciával, munkásdemokráciával függ össze..." KENDE JÁNOS A Tolna megyei képviselők a szünetben (Telefotó)