Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-21 / 68. szám

% 2*ÉPÜJSÁG 1987. március 21. Befejeződött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) mény jutott. 1985. évhez viszonyítva 10,3 százalékkal növekedett a bűncselekmé­nyek száma. Az ismertté vált bűnelkövetők száma 1986-ban meghaladta a 93 ezret, így 10000 lakosra 87 elkövető jut. Egyre több a büntetett elöéletűek és a vissza­esők száma is. A bűncselekményt elkö­vetők között gyakran találkozunk fiatal­korúakkal. Arányuk 11 százalék. A bün­tetőjogilag felelősségre nem vonható 14 éven aluli gyermekkorú elkövetők száma is növekszik, ma már 4 ezer. A bűnözés összetételében a vagyon elleni bűncselekmények aránya évek óta 60 százalék körül van. A bűnözés második legnagyobb cso­portját a közlekedési bűncselekmények teszik ki. Számuk meghaladja a 20 ezret. Többségük (73 százalék) ittas járműve­zetés. A bűnözés adatait értékelve a nö­vekedésre ható tényezők között említhet­jük az ország gazdasági helyzetének ne­hézségeit; az állampolgári fegyelem, ezen belül a munkafegyelem romlását; az alkoholizmus növekedését;*a korrup­ciós jelenségek terjedését, a munka nél­küli, vagy a teljesítményekkel nem ará­nyos jövedelmek miatt kialakult feszült­ségeket. Jelenthetem a Tisztelt Ország­gyűlésnek, hogy a nehéz körülmények ellenére is az ügyészek hivatástudatára építve a Magyar Népköztársaság ügyészi szervezete, lehetőségein belül a jövőben is eredményes munkavégzésre törekszik - mondotta végezetül dr. Szíjártó Károly, és kérte az Országgyűlést, hogy a beszá­molót fogadja el. A Legfelsőbb Biróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a beszámolójához hét képviselő szólt hozzá. ANTALFFY GYÖRGY (Csongrád m. 9. vk.), a szege­di József Attila Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Karának tanszék- vezető egyetemi tanára, BARTA ALAJOS (Heves m. 4. vk.) az MSZMP Heves Me­gyei Bizotságának első titkára, PEJÁK EMIL (Budapest, 56. vk.) a HNF Budapes­ti Bizottságának vezető titkára, BÍRÓ IM­RE (országos lista) kanonok, az OBT Ka­tolikus Bizottságának főtitkára, KOVÁCS LÁSZLÓNÉ (Budapest, 7. vk.) a Meggyfa utcai napközis óvoda óvónője, TÓTH AN­TAL (Bács-Kiskun m., 16. vk.) a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezető­je és VARGA MIKLÓS (Veszprém m„ 10. vk.) az ajkai Bródy Imre Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazga­tója. A felszólalók egyetértettek a beszá­molók tartalmi mondanivalóival és saját tapasztalataik alapján kiegészítették azokat. Ezután dr. Szilbereky Jenő és dr. Szíjártó Károly válaszolt az észrevételek­re, majd az Országgyűlés a beszámoló­kat és a kérdésekre adott-válaszokat jó­váhagyólag tudomásul vette. Végezetül interpellációk következtek. Ezzel az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, - amelyen Sarlós István, Cservenka Fe- rencné és Péter János felváltva elnökölt - befejeződött. Országházi jegyzetek Csöpög az eső, miközben sietünk az Országgyűlés ta­vaszi ülésszakára, a táj vigasztalan, a határ teljesen kihalt, s hiába szaglásszuk a levegőt, a föld semmivel sem ösz- szetéveszthető illa­tát még nem érez­zük. A földről lesz szó az ország házá­ban is, a főidről, amely életünk forrá­sa, a haza szerves része, amely megél­hetést nyújt több mint kétmillió em­bernek, és élelmet ad az ország lakos­ságának. Zsong a Ház, a képviselők igyek­szenek a helyükre, otthonosan mozognak a csodálatosan szép és ragyogóan tiszta folyosókon, ke­zet fognak, üdvözlik egymást. A villamos csengő elhalkul, de mert a hagyomány úgy diktálja, az elnöki emelvényen Sarlós István megkongatja a rézcsengöt. Kez­dődik az ülésszak. Szemben éppen a sajtópáhollyal a Tolna megyeiek ülnek. Ismerős arcok, bennünket képviselnek, a nevünkben dolgoznak a törvény előkészítésén, s mert mindannyian nem lehetünk ott, fele­lősen, megfontoltan helyettünk szavaz­nak. Ma mindenki Varga Jánosnak, a Ta­másit és környékét képviselő iregszem- csei téeszelnöknek drukkol, mert délután mondja el szűzbeszédét. Varga János csak olvasáshoz visel szemüveget, most hol fölteszi, hol lekapja, belejavít a be­szédvázlatába. Nem szeretné ismételni azt, ami már elhangzott, ha meg a megyét érintő dologról van szó, hát reagálni kell arra is. Dr. Markója Imre igazságügy-miniszter expozéját hallgatjuk. Előttem a napirend: megnézem a fel­szólalók listáját. Tizenhárom téeszelnök, illetve elnökhelyettes kér szót, de mező­gazdásznak számít a gödöllői agrártudo­mányi egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a fajtakísérleti állomás vezetője a TOT főtitkára, és Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter is. Az ülésszak első napja a mezőgazdászoké. A szünetben a folyosón Bozsó János- néval, a Tolna megyei képviselőcsoport vezetőjével találkozom legelőbb. Agyön­ki Spirál kisszövetkezet kocsijával indult ma útnak, a gyönkieknek Pesten volt dol­guk, s elhozták a képviselőjüket. Nehéz a vonatközlekedés Gyünkről, Keszőhideg- kúton ritkán áll meg a gyorsvonat, így az­tán hol saját kocsival, hol az iskola bevá­sárló mikrobuszával indul az ülésszakra a képviselőnő. Rendszerint a TOT-szálló- ban alszanak képviselőink, s ilyenkor es­ténként van idő megbeszélni az üléssza­kon elhangzottakat, s egymást is jobban megismerik. Az országgyűlés szüneté­ben találkoznak azokkal a képviselőtár­sakkal, akikkel egy bizottságban dolgoz­nak, s Országgyűlési irodán eligazítást kérnek; a választási körzetükben felme­rült kérdésekkel, kérésekkel, hova, kihez forduljanak, hol kapnak a lehető leggyor­sabban kielégítő választ. Solymosi Józseffel fogunk kezet, az öl­tönyén esőcseppek, kiment az autóhoz, behozta a holmiját, aztán meglátogatta a karzaton a vendégeit. Minden képviselő 2-2 vendéget hívhat, most Kasler Antal a kisvejkei, és Sikabonyi Miklós a mőcsé- nyi téeszelnöke jött Bonyhád környéké­ről, hogy „élőben" láthassa, hallhassa az az Országgyűlést. Az ebédszünetig, amely fél kettőkor kezdődik, hatan kér­nek szót, köztük Váncsa Jenő miniszter, aki az ország gazdálkodásáról beszélt, s arról, hogy az új földtörvény szelleme, in- tézekdései összhangban vannak az ag­rárpolitika elveivel, és a gazdasági re­formmal. A képviselők jegyzetelnek, el­raktározzák a fontosabb tudnivalókat, adatokat, lefordítják a hallottakat saját pátriájuk dolgaira, ott, ahol élnek, ott kell megoldani a törvény szellemében a min­dennapi gondokat. Lehet menni ebédelni... Egyszerre nem jut hely minden képviselőnek az ebédlő­ben, van időnk hát beszélgetni Varga Já­nossal. Mint téeszelnök hozzászokott a köz- szerepléshez, - az országgyűlésen föl­szólalni azonban mégiscsak más, pláne először. Mint mondja, olyan nyugodtan nem aludt, mint máskor, de pihent azért. A földtörvénnyel kapcsolatban úgy véli, hogy könnyebbség lesz ezentúl, hogy a művelési ágváltoztatáshoz nem kell ható­sági enegedély, az üzem önállóan dönti el, hogy mit termel a földjén. Egyszerűbb lesz az ügyek intézése, nem kell például a hivatalos szerveket járni, ha föl akarják szántani a legelőt, s árunövényt vetni a földjébe. A földcse­re is alku dolga, - a Tamási Állami Gaz­dasággal terveznek ilyet, hisz egyik táb­lájuk benyúlik az iregi határba. Meg­látogatta ő is a ven­dégeit, Molnár Já­nost, a nagykónyi téesz elnökét, és a kónyi szövetkezet párttikárát, Szabó Istvánt. Itt van a kis­lánya is, a karzat el­ső sorából figyeli édesapját. A szünet után a felszólalások alatt fölmegyek a karzat­ra, keresem a Tolna megyeieket. Fe- renczi Jánost, a dunaföldvári Virágzó Téesz elnökét látom meg legelőbb, - Laj- kó Istvánnal, az Alkotmány Téesz elnöké­vel jöttek, Kovács Sándor áfész-elnök vendégei. Először van Országgyűlésen Ferenczi János. A legfontosabb változásnak azt tartja, hogy ezentúl megszűnik az eszte­len bürokrácia, s nagykorúak lettek a szövetkezeti mezőgazdaságban dolgo­zók, hisz szabadabban rendelkeznek ezentúl a földdel. Az állampolgárok sze­mélyes szabadságát erősíti a földtulaj­don új intézménye. Jobban kell ügyelni ezentúl a föld ipari, közhasznú felhasz­nálására, kisajátítására is, méghozzá úgy, hogy a jó minőségű földeken inten­zív mezőgazdasági művelés folyjon to­vábbra is. Itt tartunk, mikor Varga Jánost Tolna megye 6-os választókerületének képvi­selőjét jelenti be az Országgyűlés elnö­ke. A képviselőcsoport minden tagja őt nézi, s csak akkor enged a feszültség, mikor tiszta, szép orgánumú hangján megszólal: Tisztelt Orsággyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Taps, találkozás, sokan gratulálnak a képviselőnek az okos, szép beszédhez. Ezt tesszük mi is. * A folyosón ismét zsongás, búcsúznak egymástól a képviselők, az ülésszak má­sodik napján találkoznak. Bozsó János- nétól kérdem; ma az ülésteremben mi ra­gadta meg leginkább. Talán az - feleli -, hogy a felszólalások nem nélkülözték az érzelmi telítettséget, szinte mindegyikből kicsengett a haza, és a szülőföld iránti szeretet, az ősök tisz­telete. Azoké az ősöké, akik annyit küsz­ködtek ezen a földön, és küszködtek ezért a földért. Mindegyik képviselő en­nek a harcnak a folytatását kívánja, nem öncélúan, hanem azért, hogy jobban ha­ladjon és boldoguljon az ország. D. VARGA MÁRTA A Tanácsköztársaság küldetése A m#ííitnfnahá7han 1919- március 21-én a késö délutáni lOAMwl l érákban egy hosszú politikai válságot lezárva pont került a kommunista és a szociáldemokrata párt úgynevezett egy­ségokmányára, amely lényegében az előbbi álláspontját tükrözte, íme a legfontosabb pontok: „A proletárság diktatúráját a munkás-, katona- és paraszttanácsok gyakorol­ják.. haladéktalanul megteremtendő a proletárság osztályhadserege, amely a fegyvert teljesen kiveszi a burzsoázia kezéből. A proletárság uralmának biztosítá­sára és az antant imperializmus ellen a legteljesebb és legbensőbb fegyveres szövetség kötendő áz orosz-szovjet kormánnyal." A márciusi fordulatról azonnal tájékoztatták Lenint, aki március 22-én a követ­kezőket válaszolta: „Itt Lenin, őszinte üdvözletem a Magyar Tanácsköztársaság proletárkormányának és külön Kun Béla elvtársnak. Üdvözletüket átadtam az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt kongresszusának. A lelkesedés óriási.” A távirat nem túloz. Lenin és elvtársai Októbert egy világforradalmi folyamat nyi­tányaként fogták fel, ám mégis több mint egy éve még magányosan küzdöttek a belső ellenforradalom és intervenció megújuló támadásai ellen, s joggal számítot­tak 1919 tavaszán egy újabb, minden addiginél veszedelmesebb offenzivára. Eb­ben a kritikus pillanatban érkezett meg a magyarországi szocialista forradalom híre. A magyar kommün OKtóber hatásának - és persze a belső forradalmi fejlődés­nek - egyik legfontosabb eredménye volt. Jelentőségét csak fokozta, hogy olyan pillanatban született, olyan helyzetben osztotta meg az intervenciós erőket, amikor ezzel - puszta létével segítséget tudott nyújtani az intervenció és a polgár- háború kettős szorításába fogott Szovjet-Oroszországnak. Ha a szovjet rendszer győzelmében - s ez vitathatatlan - szerepe volt a világ proletariátusa szolidaritá­sának, úgy ebben a támogatásban nem volt jelentéktelen - s ez úgy véljük, jogos büszkeségünk - a magyarországi munkásság tettekben megnyilvánuló segítsé­ge. A T anácsköztársaság történeti irodalmában mais vitatott, hogy a magyar prole­tariátus „eget ostromló” kísérlete mennyiben tekinthető Október „törvényes” foly­tatójának. Anélkül, hogy a viták részletezésébe belemennénk (ezek eredete az 1919-es vereséget követő, természetszerű frakciós küzdelmekre, a személyi kul­tusz időszakának tudatos torzításaira vezethető vissza), vitathatatlan, hogy a ma­gyar proletárdiktatúra születése pillanatától számtalan szállal kapcsolódott idő­sebbtestvéréhez. 1919. március 21-tői rendszeres volt (a fronthelyzet függvényé­ben) futárok küldése, a szikratávíró-kapcsolat, s Október hatása többek közt kife­jeződött az államszervezet, s az alkotmány nagyfokú hasonlóságában. Lehetetlen a párhuzamok és azonosságok akár rövid tételes felsorolása is, de bátran mondhatta Lenin 1919. április 17-ei beszédében, hogy Magyarországon „figye­lembe veszik az orosz forradalom minden tapasztalatát”. Érdemes itt a lenini for­mulára ügyelni: figyelembevételről, azaz alkalmazásról van szó az Oroszország­tól több tekintetben eltérő körülmények között. Az utóbbiak közül elég, ha utalunk az akkori Magyarország fejlettebb gazdasá­gi-társadalmi viszonyaira, a proletárforradalom békés győzelmére (amely a mun­kásosztály szervezeti egységének helyreállításával vált lehetővé), a proletariátu­son kívül dolgozó rétegek támogatására, s a belső ellenség viszonylagos gyenge­ségére. Mindez érthetővé teszi, hogy a magyar kommunisták Lenini tanításainak adap­tálásakor mindenekelőtt az Áprilisi tézisekből, az Állam és a forradalomból, illetve az Októbert követő viszonylag békés időszak lenini megnyilatkozásaiból a szovjethatalom, alapvető rendelkezéseiből indultak ki, ezeket a műveket fordítot­ták le és terjesztették 1918-1919-ben. A Tanácsköztársaság a jövőjét a világfor­radalomra alapította. Ez a külpolitikai helyzet túlságosan optimista megítélése volt. Ugyanakkor a magyar proletárdiktatúra nem akart, nem tudott „ostromlott vár”-ként berendezkedni, hiszen elszigetelten úgysem maradhatott volna fenn. Éppen ezért államszervezete, gazdaságirányítási rendszeré, a kulturális élet szervezete a dolgozók szélesen vett önkormányzatának elvére épült, s a forrada­lom fejlődése során - sokszor katonailag-politikailag nehéz pillanatokban is - inkább az önkormányzat kiszélesítésének, s nem korlátozásának irányában haladt. A proletariátus diktatúrája számukra elsősorban demokrácia volt a lakos­ság többsége számára. Knyicmprt tpnv h°9Y a Tanácsköztársaság alatt vettek először ixUAloHICII l.diy> részt a rnagyar munkásság és parasztság nagy tömegei szabad választásokon, s ekkor kerültek először tömegesen képviselőik a különféle szintű állami szervezetekbe. A lenini elvek alapján kiépült tanácsszerve­zetek valóban dolgozó testületekként, s nem a szakapparátus függvényeként tevékenykedtek. A gazdaság irányításában kiemelkedő szerepe volt a szakszervezeteknek, amelyek jelentős történelmi tradíciók miatt nagy tekintéllyel rendelkeztek. Ezek az autónom munkásszervezetek hagyományos tevékenységük mellett jelentős feladatokat vállaltak, az üzemek társadalmi tulajdonba vételében, a proletariátus katonai mozgósításában, a munkaügy, a szociálpolitika megszervezésében. Országos szerepet kaptak 1919 májusától, amikor küldötteikből hozták létre a gazdaságot irányító csúcsszerv, a Népgazdasági Tanács választmányát (a szak- szervezeteknek ezt a jogkörét az 1919. júniusi alkotmány is rögzítette). Ez a vá­lasztmány gazdaként járt el a termelés, a gazdaság ügyeiben, sokat tett a termelé­kenység növelése, a munkafegyelem megszilárdítása érdekében. A kulturális életet irányító direktóriumok a különféle művészeti ágak legjobb szakembereiből szerveződtek (a zenei élet vezetői közt Bartók és Kodály az iroda­loméban Móricz Zsigmond, Babits Mihály, a filmügyében Korda Sándor - a ké­sőbbi Sir Alexander Korda - nevével találkozhatunk.) Itt is egy sajátos „önigazga­tás” valósult meg a proletárdiktatúrában. A Tanácsköztársaság, mint ismeretes, mindössze négy és fél hónapig tudott fennmaradni. A küzdelem kudarcának okát sokan és sokáig Október példájának helytelen alkalmazásában látták. Való igaz, a magyar proletárdiktatúra vezetői - nyilván nem hibák, tévedések nélkül (gondoljunk csak a Tanácsköztársaság ag­rárpolitikájára, nagybirtokok felosztásának elmaradására) - adaptálták és nem másolták mindazt, ami Szovjet-Oroszországban történt. Aszovjet államot példa­képnek, a hasznosítható tapasztalatok gazdag tárházának, s nem kötelező érvé­nyű modellnek tekintették -, s ezt a legkevésbé épp Lenin várta el tőlük, gyakran utalva a két forradalom helyzetének különbözőségeire. A magyar forradalom vereségét döntően az objektív körülmények: a külső el­lenség túlereje, a katonai vereség, a viszonylag kicsiny (visszavonulásra lehető­séget nem nyújtó) terület, az elszigeteltség, a gazdasági blokád okozták. Fnnplf pllpnprp ez a történelmileg pillanatnyi időszak missziót töl- ^MlldV CIICMCIC tött be azzal, hogy bizonyította Október nemzet­közi érvényét, az Áprilisi tézisekben körvonalazott lenini politika helyességét a szocialista forradalom békés győzelmének lehetőségét. A magyar kommün lété­nek 133 napja alatt igazolta Lenin reményét arról, hogy „megmutatja az egész világnak azt, ami Oroszország tekintetében nem volt világos, nevezetesen, hogy a bolsevizmus az új, proletárdemokráciával, munkásdemokráciával függ össze..." KENDE JÁNOS A Tolna megyei képviselők a szünetben (Telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom