Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-20 / 67. szám

1987. március 20. NÉPÚJSÁG 3 A KISZ zászlóbontása Tolna megyében (1.) Amikor az MSZMP Ideiglenes Köz­ponti Bizottsága 1957. március 11-én döntött a Kommunista Ifjúsági Szövetség létrehozásáról, az országban még labilis helyzet uralkodott. A Kádár-kormányra egymással versengve szórta gyalázkodó rágalmait a nyugati propaganda. Idehaza az ellenforradalom pozíciói gyengülőben voltak, de még vívta utóvédharcait. Nyíl­tan készülődött a MUK-ra, az embereket fásultság, kilátástalanság kerítette hatal­mába, mert nőtt az infláció veszélye. Az üzemi munkástanácsok a szuvereni­tásuk megsértésének fogták fel, ha a párt vagy a szakszervezet szót akart váltani a munkásokkal. A sorait rendezgető MSZMP-re tehát kemény feladatok vár­tak. Ezekben a feszültségektől terhes na­pokban az ifjúság megnyerése és felso­rakoztatása a párt mögé elvi jelentőséget kapott. Az ifjúság megítélésében többféle, sokszor egymással szembenálló véle­mény alakult ki. Köztudott, hogy az 1956. október 23-án elinduló tüntetések tö­megbázisát Budapesten és vidéken egyaránt a tanuló- és munkásifjúság ad­ta. Amikor az MSZMP elemezte azon kriti­kus napok történéseit, arra az álláspontra jutott, hogy nem lenne helyes, ha a tün­tetésekben résztvevőket el­lenforradalmároknak nevez­nénk. Azért, mert zömében olyan jogos követeléseket fo­galmaztak meg, amelyekkel a gyorsabb társadalmi hala­dást, a dogmatikus hibák felszámolását akarták segíteni. Azt a folyamatot erősí­tették, amelyet az MDP vezetése is már 1956 nyarán elhatározott. Amikor az el­lenforradalom fegyveres támadása el­kezdődött a Magyar Népköztársaság tör­vényes rendje ellen, az ifjúság túlnyomó többsége elhatárolta magát tőle. Mérték­tartó józansággal élte meg azokat a na­pokat. Azt is látta a párt, hogy a fiatalság egy részét magával ragadta a nemzetiszínű jelszavakba csomagolt demagógia. A fe­lelőtlen kaland talán pontosan soha fel nem mérhető veszteségeket okozott. A felbujtók - elsősorban a „Szabad Európa Rádió” - nem éreztek felelősséget azért a több tízezer fiatalért, akik családjukat, hazájukat itthagyva, szétszaladtak a vi­lágba. Az ellenforradalmi események elemzése során az is nyilvánvalóvá vált, hogy az MDP ifjúságpolitikája szintén hozzájárult az ifjúságot ért sokkhatás kialakulásához. A DISZ-t - az ifjúság egy­séges tömegszervezetét - 1950-ben hozták létre. Gazdag mozgalmi múlt örö­kösének vallhatta magát, hiszen elvileg egyesíthette mind a felszabadulás előtti, mind a népi demokratikus átalakulás va­lamennyi forradalmi hagyományát. Olyan ifjúsági szervezetek nyomdokaiba lépett, mint a KIMSZ, a MADISZ, olyan ré­tegszervezetek összefogója lett, mint a SZÍT, az EPOSZ, vagy a NÉKOSZ. A DISZ nemcsak gazdag mozgalmi hagyomá­nyokat kapott örökségbe, hanem á „fé­nyes szellők” nemzedékének világot megforgató hitét is. A DISZ mégsem vált az ifjúság cselek­vését irányító, mozgósító erejű tömeg­szervezetté. Ennek az az oka, hogy a DISZ-t is utolérték azok a káros folyama­tok, amelyek az MDP gyakorlati politiká­jában is eluralkodtak. A bürokratikus megkötöttség, a kicsinyes bizalmatlan­ság, a látszatok hajszolása, a rétegérde­kek tagadása, illetve figyelmen kívül ha­gyása, végül jellegtelen masszává, for­mális szervezetté változtatta a DISZ-t. A meghasonlás olyan fokúvá vált, hogy 1956 tavaszától a szervezkedő „Petőfi kör” a DISZ védőszárnyai alatt kapott le­galitást. Már az ellenforradalom kitörése előtt 1956. október 16-án Szegeden ki­vált a DISZ-ből a MEFESZ, s ezzel meg­kezdődött a szétesés nyilvános folyama­ta. A DISZ tehát nem egyszerűen meg­szűnt, hanem alkotóelemeire esett szét. Sorra alakultak újjá azok a rétegszerve­zetek, amelyek a 40-es évek végén meg­szűntek. Az ellenforradalom után a sorait rendezgető MSZMP nemcsak az ifjúság sommás elmarasztalásától tartózkodott, hanem megér­téssel, érdeklődéssel fordult az ifjúság sebtében létreho­zott rétegszervezetei felé is. Ennek az az oka, hogy ezek a szervezetek zömében az eszmei zűrza­var megszüntetését, a gazdasági anar­chia, az infláció megfékezését tűzték cé­lul. Tolna megyében - a terület akkori mezőgazdasági jellegének megfelelően - először az EPOSZ-szervezetek jöttek létre. Az EPOSZ elsősorban a falusi, a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat tö­mörítetté. 1957 márciusában Tolna me­gyében az EPOSZ 49 alapszervezetében mintegy 1500-1600 fiatal tevékenyke­dett. Előfordult, hogy egy-egy községben a volt DISZ-szervezet vette fel az EPOSZ nevet. Az EPOSZ létrehozásában az MSZMP községi alapszervezetei is segít- keztek. Okulva a korábbi hibákból, nagy hangsúlyt kapott az ifjúság önállósága, öntevékenysége, szervezeti függetlensé­ge. A párt befolyása az EPOSZ-ba kül­dött fiatal párttagokon keresztül valósult meg. A tagfelvételnél csak az volt a kikö­tés, hogy a fiatal a szocializmus híve le­gyen, illetve ne legyen ellenforradalmár. Az EPOSZ megyei és járási vezetői büsz­kén hangoztatták, hogy Tolna megye pa­raszt ifjúsága nem bocsátkozott, semmi­féle ellenforradalmi kalandba. Az EPOSZ-szervezetek tiltakoztak azok el­len a sztrájkok ellen, amelyek a megye üzemeiben is ki-kiújultak. Nyilatkozatok­ban ítélték el a kivárás politikáját. (Folytatjuk) LÁSZLÓ PÉTER Újabb négy község a távhívásban Automata végközpont Hőgyészen Az üzembe helyezett telefonfülkét igénybe vehették Hőgyészen Automata végközpon­tot helyezett üzembe a Pécsi Postaigazgatóság Távközlési Üzeme Hő­gyészen. Ezzel a nagykő" zségen kívül Szakály, Kalaznó és Dúzs is bekerül az orszá­gos automata távhívó há­lózatba. A központ és az átviteli utak, a hálózatos mun­kák, valamint a nyilvános telefonok létesítésének költsége 10 millió 725 ezer forint volt, amihez hozzáadódott még az épület kialakításának 1 millió 584 ezer forint ösz- szege. A teljes bekerülési költségből a helyi tanács és a gazdálkodó szervek harminchárom százalékot átvállaltak. Az új automata végközpont beállítása jelentős változás a települések életében, az eddigi kézi kapcsolás helyett ugyanis az előfizetők közvetlenül hívhatják meg a távhívó hálózat összes állomását. A négy községben összesen hat nyilvános tele­fonfülkét helyeztek el. Szakályban és Hőgyészen 2-2, Kalaz- nón és Dúzson 1-1 fülkéből lehet telefo­nálni ezentúl. Munka, család, tanulás és közélet A gatter hatalmas fűrészlapja élezés­hez előkészítve éppen olyan, mint egy óriási cápa tátott szája. Ránézésre nem is ördöngösség a fűrészlapélezés, de forté­lya van. Dobos György görnyedt háttal, biztos kézzel vezeti a rögzített élezőko­rongot. Nem égeti meg a fogakat. Mint ahogy egy igazi szakihoz dukál is, a fején ott a kék svájci sapka, a szája szögleté­ben a cigaretta. A szedresi Hunyadi Téesz fűrészüzemének műhelyében hir­telen hatan is leszünk. A férfinép között a foci és a szebbik nem persze rögvest szóba kerül, és amíg tereferélünk, addig Dobos György egy hosszabb cigaretta­szünetet kér munkahelyi vezetőjétől a beszélgetésre. Megkapja. A munka hitele Az udvaron teherautók. Bérmunkát hoztak vagy visznek. Mielőtt nyílna a kis iroda ajtaja, Dobos György odaszól mun­katársának:- Nézzetek már az asztalomra, minden szerszámom kint van, nehogy lába kel­jen! Említem is neki, ez nekem nemigen tetszik, hogy munkahelyen is dugdosni kell, de ő leint mondván, nincs baj az em­berekkel. Ki meri tenni mindenét, nem tű­nik az el hétszámra sem, de azért idege­nek is forognak itt, így jobb az óvatosság, mert „az ördög nem alszik”. Ősz haj bújik ki szófogadatlanul a 42 éves fiatalember sapkája alól. Vidámnak, ám fáradtnak tűnik. Az is, mondja. Sok volt az utóbbi években a munka. Mit je­lent a munka egy jókedvű, de fáradt mun­kásembernek? - kérezem tőle.- A munka öröm. Ha nem az, az már baj. Akkor olyan a munkásember, mintáz alma, ami kívül gyönyörű, de belül már el­kezdte rágni valami. Én belül is egészsé­gesnek érzem magam. Megnyugtat a munka, ha nincs - ilyen is ritkán van -, akkor úgy hiányzik mint dohányosnak a cigi. Dolgozom, közben töröm a fejem ezen-azon. Tervek futkosnak a fejemben, ésszerűségről, gyorsításról, jobbításról. Aztán egy-kettő ha megvalósul, akkor az már jó. Maga elé mered Dobos György, el­nyomja a cigarettát.- Mást idegesít a munka, engem meg­nyugtat. Igaz, nem szeretem, ha beleszól­nak a munkámba... bár elfogadom a jóta­nácsot. Szívesen dolgozom. Nagyon szí­vesen, előttem hitele van a munkának. Nem kell a főnökömnek soha rugdalnia, tudom mi a feladatom, és más úgy sem csinálja meg. Tanulás és család Közbeszólok, mondom mesélje el, ho­gyan került a fácánkerti gyerek Pestre. Iskolába.- A nevelőapámnak ígérték, ogy bese­gítenek a szakmunkásképzőbe itt, Szek- szárdon - ez az igazság -, de valahogy elfeledték az ígéretet. Fölültünk apámmal a motorra és elmentünk Pestre körülnéz­ni. Csavarogtunk, közben jól éreztük ma­gunkat és kinéztük a MŰM 32-es iskolát. Nehézgépszerelö szakmát szereztem és darukezelői jogosítványt. Következett a TÁÉV épületgépgyárában az igazi mun­ka, de már az elején éreztem, engem húz haza a környék. Kipróbáltam magam: voltam fűtő, darukezelő, körzeti szerelő és 1972-ben lettem nős ember. Két szép gyermek apja vagyok. A kislány nagy ci­ca, bújik, hízelkedik, a fiú most nyolcadi­kos, talán neki sikerül a tanulásban az, ami nekem nem ment munka mellett. Közbeszólok újra, a családot firtatom, a hazaköltözést, az építkezést, meg az abbamaradt tanulást.- A családomat szeretem. Mit is lehet­ne erről még mondani? Ha időm van, na­gyokat birkózunk a gyerekkel, az asz- szony mondja is, hogy a feje tetejére állít­juk a házat. A tanulásnál az asszony se­gít, így alakult az évek alatt. Nem is volt időm, vidékeztem is. Építkezésbe kezd­tünk, nehéz évek, sok munka, gyerekek... Valaha egyféle is elég volt egy élet leölé­séhez, de a ma többet követel. A holnap meg még tán a mainál is többet. A pénz­szűke arra késztetett, hogy valamit kita­láljak, egy kis keresetkiegészitést. Egy öreg barátom segített hozzá. Seprűnye­leket készítek a kaposvári áfésznek. Nem láttam én tisztán a képet előre, egy-két ezer forintra gondoltam, de szerencsére sikerült a dolog, már második éve vég­zem másodállásban. Azóta a tizediké nem sokadika. Nem kell félni a hirtelen jött villanyszámlástól. Az élet diktál Nem kívánkozik ki Dobos Györgyből a tanulásról szóló história. Megértem. Má­sodszor hagyta abba a palánki szakkö­zépiskolát. Majd a fiúnak talán sikerül...- Nem bírtam. Dönteni kellett és mi a feleségemmel amellett döntöttünk, hogy meg kell a másodállást tartanom. Nem tűröm már meg többet a nyomorúsko- dást, a félelmet, a pénztelenséget. A ta­nároktól rendesek voltak, a szánkba rág­tak mindent, de úgy nem lehet tanulni, hogy hétfőn fogom a petyerkámat, aztán legközelebb a következő hétfői tanítás­kor veszem megint kézbe, mert nincs időm... így én szégyelleném. Nem bírtam, hát abbahagytam. Mondta is a párttitká­rom - úgy finoman - az áldást. Igaza van, de nekem is. Pártvezetőségi tag is va­gyok. Egyhangúan választottak meg, er­re büszke vagyok. Éjjel is jöhetnek társa­dalmi ügyekkel hozzám...- Tanulni minek kezdett? - kérezem, és Dobos György nem veszi sértésnek:- A választás után munka is szakadt a nyakamba, volt hogy félre is informáltak, fekete telefonokról beszéltek, aztán az emberek szóltak: - Te, tudd már meg mi igaz ebből-abból! Csinálj már valamit! Úgy éreztem, ehhez tanulni kell. Tudom, jól éreztem, az ember legyen művelt, képzett és okos, de szegény sem marad­hatok és itt ne a pénzbeli szegénységre gondoljunk, mert gazdag sem leszek so­ha. Nem jöttem volna haza, ha pénzéhes vagyok, mert a TÁÉV-nél még egyszer ennyit kerestem, mint itt. De itt, itthon va­gyok. Ez így ellentmondásos, tudom! Ér­zem! Vezetőségi tag is dolgozhat másod­állásban, párttitkár is, ez nem gond ma. Újra előkerül a cigaretta. Mondom, szokjon le róla. Nem válaszol rá semmit. Inkább a kezeivel vigéckedő ember ez a Dobos György, nem a szájával - gondo­lom.- Nem csapott meg a pénzszag - ere­geti a füstöt. Nem ájultam el. Háromezer söprűnyélre szerződtem, pedig tízezret akartak tőlem. Nem és nem! Ott a mun­kásőrség is. Ha szolgálat van, akkor nincs semmi más. Nincs másodállás, pénz és üzlet, nincs téesz... akkor a csa­pat van, akik közé beálltam. Rajparancs­nok vagyok. Sokat tudok már Dobos Györgyről. Rend volt az asztalán, rend van a fejében is. Mit akar az élettől, kérdem búcsúzóul?-Ami van, ahogy most van, az már jól is van. A gyerekek egészségesek, sikeres életűek legyenek. Örülök, ha a nyugdíjat egészségben megérhetem. Kicsit el­használt az életem, kicsit fáradt is lettem, de majd a munka segít nekem. SZABÓ SÁNDOR Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Az államigazgatás korszerűsítése Az államigazgatás korszerűsítése je­gyében megalakult kisvárosi tanácsi szervezetek eddigi működésének ta­pasztalatait összegezték csütörtökön Tatabányán, az Államigazgatási Szerve­zési Intézet, valamint a főváros, továbbá Pest, Nógrád és Komárom megye taná­csi szakemberei. Az elmúlt három évben a mintegy száz településen kialakított kisvárosi tanácsi szakigazgatási szervezet (a korábbinál kevesebb osztály, összevont ügyintézés stb.) zöme eredményesen dolgozott. Szervezeti változtatásokkal és a dol­gozók ésszerű átcsoportosításával a ko­rábbinál színvonalasabban látták el fel­adataikat, az ügyintézési idő a kisváro­sok többségében rövidült. Az ügyintézés törvényességének erősödését mutatja, hogy kevesebb a jogorvoslattal megtá­madott, megváltoztatott, illetve megsem­misített határozatok száma. E megállapí­tásokat alátámasztotta több népfrontbi­zottság felmérése is. Az említett előrelé­pés, a kulturáltabb ügyfélfogadás tovább javította a tanácsok és a lakosság kap­csolatát. Az úgynevezett nagy termes ügyinté­zéssel - ahol az ügyfél korábbi ide-oda küldözgetése helyett egy helyiségben in­tézkednek - nyíltabbá vált a tanácsok munkája. A szakemberek azt is elmondták, hogy kevésbé sikerült előrelépni az építésügyi hatósági munkában. Ezek az ügyek a más szakigazgatási szervekkel való egyeztetés, együttműködés miatt húzód­nak el. Természetesen vannak olyan taná­csok is, ahol e munka is gördülékeny. Sok helyütt nemcsak az engedélyeket adják ki, hanem típusterveket is ajánla­nak, és a környék kisiparosainak, kivite­lezőinek címjegyzékével segítik az épít­kezőket. A fűrészlap élezése szakértelmet kíván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom