Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-13 / 37. szám

1987. február 13. NÉPÚJSÁG 3 Állampolgár és hivatalok 2. Mely hivatalok minősülnek hatóságnak? TáÍPkOTtatŐ ®s figyelmeztető feliratokon sokszor szerepel hivatko­* ________10 zás a HATÓSÁGRA, amely megtiltotta például a szemét l erakását, a tűzgyújtást, a sátorozást, a veszélyes helyen való fürdőzést, átjá­rást. Ebből könnyen levonható olyan következtetés, hogy a hatóságok olyan hiva­talok, amelyek tilalomfák állításával, a szabályok megszegőinek büntetésével foglalkoznak. Pedig a hatóságok tevékenysége korántsem ebben merül ki. Meg­tévesztő az is, hogy gyakran nem lehet tudni, az az intézmény, vállalat vagy hivatal, amelyikkel kapcsolatba kerülünk, hatóság-e, vagy csak hatóságként viselkedik. Hogyan lehetne mégis körülhatárolni azoknak a hivataloknak a körét, amelyek valóban hatóságként működnek? A kissé lexikonízű megfogalmazás szerint a ha­tóság olyan állami szerv, amely a hatáskörébe utalt ügyekben minden természe­tes és jogi személyre és egyéb szervekre - beleértve a területén tartózkodó külföl­dieket is - kötelező, a hatóság rendelkezésére álló törvényes eszközökkel bizto­sítható jogokat, és kikényszeríthető kötelezettségeket állapíthat meg. A hatóságok a közhatalom gyakorlóiként, a jogszabályok keretei között végzik jogalkalmazó tevékenységüket. Ez azt jelenti, hogy kizárólag olyan intézkedése­ket, döntéseket hozhatnak, melyekre a törvények és rendeletek számukra felha­talmazást adnak. A hatóságok fellépései több csoportba sorolhatók. A hatósági jogalkalmazással először akkor találkozhatunk, amikor az állampolgárok vagy jo­gi személyek a rendelkezésekben előírt konkrét magatartást, kötelező cselekvést, vagy az attól való tartózkodást megszabó előírást nem veszik figyelembe, és az államigazgatási szerveknek kell gondoskodniuk a megsértett jogrend helyreállításáról. Például a köztisztasági, közegészségügyi, tűz- és közlekedés- rendészeti szabályok megsértése esetén. Máskor a jogokat és kötelezettségeket személyre szólóan kell meghatározni. A hatósági jogalkalmazás harmadik típusát az anyagi és szellemi javak elosztása képezi. Az állami tulajdonú lakásokat pél­dául hatósági eljárásban utalják ki. Az államigazgatási jogalkalmazás sok esetben jogvédelmi jellegű. Olyan szankciókat, jogkövetkezményeket alkalmaznak, me­lyeknek célja a jogszabály vagy a hatóság korábbi határozata végrehajtásának kikényszerítése. Végül a hatóságok kivételesen jogvitákat is eldönthetnek, így bir­tokvita, vagy a gyermek láthatásával kapcsolatos nézeteltérések esetében. Az állampolgárok leggyakrabban a tanácsi hatóságokkal kerülnek kapcsolat­ba. A tanácsok szakigazgatási szervei (más elnevezéssel: osztályai) sok egyéb feladatuk mellett hatósági jogköröket is ellátnak. Ebbéli minőségüket fejezi ki az ügy tárgyának a „hatóság” kifejezéssel történő összekapcsolása (lakásügyi, gyámügyi, szabálysértési, ipar-, ár-, adóhatóság). Hatóságok a föld- és az illeték- hivatalok, amelyekkel az állampolgár ingatlanszerzés alkalmával kerül kapcsolat­ba. A közrend és közbiztonság védelme mellett vannak hatósági feladatai a rend­őrségnek is. A tűzoltóságok egyben tűzrendészeti hatósági teendőket is ellátnak. Folytathatnánk a sort a környezet- és természetvédelmi felügyelőségekkel, az ál­lategészségügyi és növényvédelmi állomásokkal, a vízügyi igazgatóságokkal, a vám-és pénzügyőrséggel, a mérésügyi kirendeltségekkel, a Köjál szerveivel, me­lyek valamennyien rendelkeznek a hatóságok meghatározó ismérveivel: tör­vényes eszközökkel biztosítható jogokat és kikényszeríthető kötelezettségeket állapíthatnak meg. Nincs ilyen lehetőségük, tehát nem hatóságok viszont a köz­mű- és szolgáltató vállalatok, az ingatlankezelő szervezetek, a közlekedési válla­latok, az Országos Takarékpénztár. A hafn^ÁCli feladat önmagában nem minősít. A maga helyén egyformán q szüksége van a társadalomnak minden hasznos munkára. A különbség abból adódik, hogy a hatóságok hatalmi eszközökkel alakítják az emberek sorsát, a társadalom és gazdaság folyamatait. Márpedig tiltani, magatar­tási szabályokat és kötelezettségeket előírni, jogokat adni vagy megvonni és bün- tenti csak hatványozott felelősség birtokában lehet. Dr. BÁLINT TIBOR (Következik: Az állampolgári jogviták forrásai) A városi tanács vb ülése Tamásiban TŰZVÉDELEM A város és környékének tűzvédelmi helyzete is napirenden szerepelt a Tamá­si Városi Tanács Végrehajtó Bizottságá­nak legutóbbi ülésén. A tűzoltóparancs­nok - Martinka István főhadnagy - be­számolt arról is, hogy a tűzvédelem vo­natkozásában az állami ipar és a mező­gazdaság helyzete tekinthető a legren- dezettebbnek. Vannak kiemelkedő tűz­védelmi tevékenységet folytató termelő­szövetkezetek, mint például: a Nagykó- nyi Koppánymenti Egyesült, vagy az Ireg- szemcsei Egyetértés Mgtsz. A szövetke­zetei ipar területén, lazább a fegyelem. Nem megnyugtató a művelődési házak, óvodák, iskolák tűzvédelmi helyzete. Ha­sonlót jelentett a kereskedelemről és a szállítási vállalatokról. Egyre több mun­kahelyen vannak jól felkészült tűzvédel­mi szakemberek. Sajnos, a városban nincs állami tűzoltóegység, így még min­dig ötven perc szükséges, amíg a tűz­esetnél megjelenhetnek a főhivatású tűz­oltók. Éppen ezért született a határozati javaslat: a VII. ötéves tervidőszakban meg kell teremteni a tűzoltóegységhez szükséges feltételeket és a Vili. ötéves tervben megvalósítani. A végrehajtó bi­zottság a határozati javaslatot elfogadta. Az ülés bejelentésekkel ért véget. Megkezdték a Color Star televíziók műszaki felülvizsgálatát Huszonhárom Videoton márkaszerviz­ben valamint 39 budapesti és vidéki szervizben meg kezdték a Color Star tele­víziók műszaki felülvizsgálatát, s előrelát­hatóan a hónap második felében már az első készülékcseréket is lebonyolítják. Szabó Ferenc, a Videoton Elektronikai Vállalat televíziógyára belföldi vevőszol­gálatának vezetőhelyettese az MTI tudó­sítójának elmondta, hogy a díjmentes elővizsgálat során portalanitják a készü­lékeket, ha szükséges kicserélik a bizto­sítékokat, s minősítő munkalapon „bizo­nyítványt” adnak a készülék állapotáról, elhasználtsági fokáról. Mivel a kedvez­ményes csere egyik feltétele a Color Star működőképessége, a szakemberek - a megrendelő költségére - elvégzik a hi­bás készülékek javítását is. A felülvizsgá­lat időpontjáról a munkát végző szerviz értesíti a cserét igénylőket, s az időpont egyeztetése után a szerelők a lakásban végzik el a munkát. Alkalmazkodnak a megrendelők munkaidejéhez, s főként az esti órákban, illetve hétvégeken kere­sik fel a készüléktulajdonosokat. A műszaki felülvizsgálatot követően felbélyegezett, megcímzett levelezőlapot kapnak a megrendelők, s azon aláhúzás­sal kell megjelölniük, hogy a Color Star helyett milyen készüléktípusra tartanak igényt. Nyolcféléből választhatnak, a legolcsóbb 22 800 forint, a legdrágább 41 800 forintba kerül. A levelezőlapokat- amelyekre rá kell írni a feladó pontos cí­mét, valamint a minősítő munkalap szá­mát - a Videoton Elektronikai Vállalatnál számítógéppel dolgozzák fel; a gép a munkalap adatait, a készülék elhasznált­sági fokát, valamint a cserére kért tv-tí- pus gyártási programját figyelembe véve sorolja be az igénylőket. KENDERGYÁRIAK Bogár Lajos: „A gyerekek elmen­tek, én soha nem vágyódtam el in­nen” Sisteregve szól az autórádió. Híreket mondanak: „Budapesten díszburkolatot kap a Párizsi utca...” Keskeny bekötő úton kanyarodunk le, néhány perces zötyögés után a „betonkí­gyónak" vége. Megérkeztünk. A Honga- rocemp, azaz a Magyar Kenderipari Tröszt Pécsi Fonó és Szövőipari Vállalat Dunaföldvári Gyára elnevezés előkelőén hangzik, a helyiek azonban csak a ken­dergyár mellett maradtak. Az alapítás éve 1910, ezzel majdnem egyidősek a mun­káslakások, ma is század eleji komor hangulatot árasztanak. A komfortosítási törekvések ellenére is korszerűtlen, a mindennapi életet nehezítő körülmé­nyek, vagy talán az itt élő, többségében idős ember miatt. Az élet paradoxona, a legrégibb, 1911- ben épített bérház számít most a legmo­dernebbnek, ahol a lakásokba már beve­zették a vizet, igaz, innen is a gyár fürdőjé­be járnak át, az illemhelyek pedig az épület mellett külön sort alkotnak. Az „alsóház- nak" nevezett építmény ezzel egyidős, de a legrosszabb állagú, szoba-konyhás „ott­honaiba” csak tervezik a víz bevezetését. A fiatalabb, 1957-ben készült „csővázas” la­kóház szintén korszerűsítésre vár, így ért­hetően sokat jelentenek: a három tanácsi sorház komfortos lakásai.- Az alacsonyabb komfortfokozatú la­kásokban a fiatalok élnek, hiszen az elbí­ráláskor figyelembe kell vennünk a gyár­hoz való kötődést, az eltöltött időt. így is gyakran előfordult, hogy családosán jönnek, aztán a férfi otthagyja a gyárat, az asszonyka meg gyesre megy - halljuk Princz Ferencné gazdasági vezetőtől. A kendergyárnak komoly munkaerő­gondjai vannak, igaz a 4700 forintos át­lagkeresetet és a nehéz fizikai munkát alapul véve ez igazán érthető. Elörege­dett ez a „szakma”, a megfáradt szülők nem szeretnék, hogyha a gyerekeiknek is ezt a nehéz utat kellene járniuk.- Viszonylag ala­csony iskolázottságot, különösen nagy fizikai erőt igényel a kender­gyári munka. Néhány karbantartótól eltekint­ve nincs is szakmunká­sunk. A rostüzemben beállított korszerű Charle-gépsor, ami a kendert nyersen dol­gozza fel, így kimarad a legnehezebb, az áztatá- si művelet ami szintén csak betanított munkát követel - folytatja. A kendergyári tele­pen élő kétszáz ember­ből negyven aktív, mun­kaképes korú. Számuk­ra jelentene elsősorban segítséget a gyár lakás- építési támogatása, a részletfizetésre nyújtott 20-60 ezer forintos hi­tel. A gazdasági vezető egyetlen esetre emlék­szik, amikor éltek, élni tudtak ezzel a lehető­séggel. Szaurvein Istvánná: - Vásárolni nem nagyon tudunk, van egy kis földünk, jószágunk... A fürdőből jövet talál­kozunk Bogár Lajossal. Mutatja, ő is itt lakik a gyár mellett. Munkahe­lye, otthona ide köti. Öt­vennyolc évesen már négy esztendeje nyug­díjas, betegsége miatt kényszerült idő előtt pi­henésre. A gyár minden részén dolgozott, ismeri, mint a tenyerét.- Kisapostagon születtem, jó ideig vol­tam Budapesten, bányagéplakatos a szakmám. A családdal kerültem aztán ide a kendergyárba. Mondhatom, fele olyan nehéz nem volt az a munka, mint a kenderáztatás. Ezt csak az tudja, aki már csinálta. Háromezer-ötszáz forint nyugdíjból szűkösen élnek a feleségével, a faluba is csak piac idején járnak be. Búcsúzáskor mondja, azzal a hangsúllyal, hogy idegen ezt úgy sem értheti: - A gyerekek elmen­tek, de én soha nem vágyódtam el innen. * Csanádpuszta Makótól úgy húsz kilo­méterre fekszik. A felszabadulás előtt ez a kis település látta el az országot áztató­emberekkel. Tavasszal útra keltek, ősz­szel tértek haza, a napszámosokhoz ha­sonlóan bandákban szerződtek le az or­szág sok pontján. így került Dunaföldvár- ra és maradt ott a háború idején Sarvajcz Istvánné, Manci néni. Apró termetű, erős asszony, aki negyven évet dolgozott a gyárban.- Mind idős a házban, összetartunk nagyon. Nyáron a kispadon beszélge­tünk, télen a fürdőben van „nagy élet”. Büszkén mutat szét példásan rendben tartott kis lakásukban, ahol két gyer­meket neveltek fel. A lánya a békéscsa­bai pamutfonóban helyezkedett el, a fia itt la-kik a hegyen, de nem a gyárban dol­gozik. Beszél a munkáról, amit szeretni kell, akkor is, ha nem könnyű, az új gé­pekről, amivel sohasem lehet olyan fino­man dolgozni, mint kézzel. Férje 45 év munka után is visszajár a gyárba, az idő­sebbek ezt teszik, ha egészségük, erejük engedi.- Kinézek a konyhaablakon és látom a Dunát, másik oldalon a hegyet és persze a gyárat. Idenőttünk mi már... *- Ha tudom, hogy vendég jön, nem te­regetek szét - szabadkozik Szaurvein Istvánné, aztán hozzáteszi: - nincs hova tennem a mosott ruhát, szűkösen va­gyunk úgyis. Kérdés nélkül megindul a szó, nem pa­naszkodik, nem sajnáltatja magát, erre sohasem lehetett ideje három műszak­ban, három gyerek mellett 14 évig egy szobában.- Akkor még kettő volt. A kicsi állan­dóan sírt. Az orvos mondta, azért fáj a lá­ba, mert nem járatom... nem volt hely. At­tól fogva napközben az egyik kiságyat a másikra tettem, hogy mozogni tudjon a gyerek. Tudják, több, mint húsz éve va­gyok a gyárban, a rostüzemben kócgép- kezelűként dolgozom három műszak­ban. Háromezer-kétszáz forint a fizeté­sem - megigazítja a láthatatlan ráncot ru­háján, úgy folytatja:- Egy igazolatlan napon sem volt. Az a baj, hogy nem tudom elnézni, ha mellet­tem rosszul megy a gép, bizony a kollé­gám fizetését is néha én „keresem meg”. A férjem 27 éve az áztatóban van, azt mondják a legjobb dolgozó, mégis éve­kig kértük a nagyobb lakást, valahogy mindig hátra szorultunk. Vásárolni nem nagyon tudunk, van egy kis földünk jó­szágot tartunk, pótolni kell a fizetést. Be­fizethettem volna a gyári konyhába, de öt embernek sokba jön ki. Inkább főzök, ha fél éjszakám megy is rá.- Nem lett volna könnyebb, ha elmen­nek, másutt próbálkoznak?- Én külvégi vagyok, apám, anyám meghalt. Az uram itt nőtt fel, hova men­nénk? * Kifelé menet gondolatok kavarognak. A közös mosókonyháról, ahol disznóvá^, gás után az egész évre valót tárolják... idetelepültekről, akik nem tudnak beil­leszkedni a helybeli dolgos emberek kö­zé... fiatalokról, akik más életet tervez­nek... nehéz sorsú emberekről, akiknek tiszta a tekintetük, nyoma sincs az alko­holba menekvésnek... Hazafelé a négyórás híreket mondják: „Budapesten díszburkolatot kap a Pári­zsi utca...” Sarvajcz Istvánné negyven évet dolgozott a gyárban TAKÁCS ZSUZSA KAPFINGER ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom