Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-09 / 33. szám
1987. február 9. Képújság 3 Bizony, nyugdíjas vagyok... Ezt elsősorban magamnak és nem magának mondom. Mit, mondom? Mondogatom naponta többször is. Habár mostanában már ritkábban. Szóval nehéz volt félreállni. Nehezen találtam föl magamat az első időben. Óvakodtam a téeszbe járástól is, nehogy bárki azt higgye, hogy beleszólok a dolgokba. Különösen azért ügyeltem már- már kínosan erre, mivel a fiam lett az utódom... De hát megoldódott minden az én nagy örömömre. A szövetkezet megbízott, hogy bizonyos szakmai dolgokban legyek a segítségükre. Foglalkozzak á fiatal szakemberekkel, hogy könnyebb legyen a beilleszkedésük. Adjak szakmai tanácsokat, különösen a lótenyésztésben - mondja az egy esztendeje nyugdíjas elnök, majd szokásához híven hosz- szasan beszél a pálfai lovakról, a „gyönyörűséges csikajokról”, a szakszerű pároztatásról, hogy már második alkalommal adtak el lovat az egyik négyesfo- gat-hajtónak. Aztán a Tolna Megyei Tejtermelő Társulás - melynek Pálfa a gesztora - tevékenységéről ejtünk szót, s arról a munkáról, amit Lakos József, mintáz intézőbizottság elnöke lát el. S a beszélgetésből kikerekedik egy kép, miszerint a nyugdíjas elnöknek legalább annyi feladata van, mint aktív korában, s legalább olyan tervszerűen él, mint annak előtte. Kiderül az is, hogy - mivel egy nyugdíjasnak mindenre van ideje - a ház körül is jócskán vállal munkát: saját és a fia családjának ő vásárol be nap mint nap, sokat foglalkozik az unokákkal is - ez mind a hat kislányra vonatkozik -, sokat dolgozik a háztájiban. Van két anyadisznójuk „tele malacokkal" és hét süldő, no és az a szép darab szőlő is „osztogatja a munkára vonatkozó parancsokat”. Aztán nincs olyan este, hogy ne néznék le a lóistállóba, hiszen az a kertünk végében van. No, ezt nem azért hagsúlyo- zom, mert ha messzebb lenne, nem mennék. Dehogynem! Csakhát így másként kell gondoskodnom a fizikai erőnlétről: mindennap kétszer fél órán át fát vágok az udvarban. De jól is esik az a kis mozgás! De adódiktervezetlenül is mozgás rendesen. Mondják az emberek, hogy ugyan ki máshoz fordulnának egy kis segítségért, tanácsért, mint az „idős elnökhöz”. Szinte megszokott a faluban, hogy az út egyik oldaláról átkiált valaki a másikra: „Ugye, ráér most egy kicsit, elnök bácsi?” Hát persze, hogy rá, s már megy is oda, ahol segíteni kell, hiszen, jól tudjuk, egy nyugdíjas... így igaz ez, mert egészségével is most ér rá igazán foglalkozni Lakos József. Műtötték és néhány hónap múlva megint műtik a szemét. „Úgy örülök, hogy a klinikán olyan keményen bánnak velem. Mert így érzem a törődést!” És a törődés kapcsán még valami... Amikor bejött a nagy tél, bizony Pálfára sem jutott el a kenyér. Egyszerre bekiáltanak a boltba, ott várakozott Lakos József is: „Van-e probléma, elnök elvtárs?” A hang egy szovjet katonai terepjáróról hangzott. A nyugdíjas elnök máris a kocsin volt, elmentek Nagydorogra, majd meghozták a kenyeret Pálfára és Ráceg- respusztára is... - hm A rehabilitáció társadalmunk egyik kevésbé megoldott rendszeresen visszatérő problémái közé tartozik. A rokkantnyugdíjasok száma évek óta gyorsan emelkedik. Ezért 1986, a foglalkozási rehabilitáció jogi kereteinek megalkotásai óta - főleg az utóbbi években - számos rendelkezés született. Mi is a rehabilitáció? Valamilyen okból - betegség vagy baleset következtében - csökkent munka- képességgel rendelkező dolgozóknak a megváltozott körülményeknek megfelelő munkakörbe átirányítása, átképzése. A rehabilitáció nagyon összetett, egészségügyi, pedagógiai, szociális és foglalkoztatási tevékenységek láncolatát jelenti. Korábban inkáb a humánumon, a szociális gondoskodáson volt a hangsúly, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a foglakozási rehailitációnak kellene előtérbe kerülni. A munka, a hasznosság tudata gyakran mentőöv lehet a megváltozott munkaképességű embernek, a közösséghez való kapcsolódását jelentheti. A társadalom számára is az az előnyös, ha szociális-segélyt csak a valóban szükséges mennyiségben kell kiutalni, ha a megváltozott munkaképességű dolgozó is - legalább részben - megteremti a lét- fenntartásához szükséges anyagiakat. A társadalom és az egyén érdeke közti összhang a gyakorlatban korántsem ilyen teljes, mivel az egyén többnyire jobban jár anyagilag, ha rehabilitációs munkahely helyett rokkantnyugdíj elérésére törekszik, és amellett még otthon dolgozik. A társadalmi érdeket pedig a vállalatokon keresztül lehetne érvényesíteni de - mint arra majd rátérünk - ez nem megy zökkenők nélkül. Megyénk kedvezőbb helyzetben A Tolna Megyei Tanács munkaügyi osztályán kapott tájékoztató szerint megyénkben közel ezer megváltozott munkaképességű dolgozó volt munka- vagy tagsági viszonyban ez év elején. Ebből majdnem nyolcszázan rehabilitáiós célra kialakított munkahelyen dolgoznak. Csikós Ferenc, az osztály főelőadója elmondta, hogy rövid idő alatt még 400 ilyen munkahelyet tudnának a vállalatok kialakítani, és ha az elvárt mértékben kívánnának rehabilitációs tevékenységet folytatni, akkor legalább 1500 megváltozott munkaképességű ember „hiányozna” a megyéből. Tolna megyében nincsenek bányák, kohók, ennek megfelelően a rokkantak száma és aránya bizonyára jóval kevesebb, mint iparosodottabb vidékeken. Mégis kissé alacsonynak tűnnek ezek az adatok ahhoz képest, hogy országos szinten mintegy százezer ember foglalkozási rehailitációjáról kell gondoskodni. Arról nincs adat, hogy az ezer munka- viszonyban lévő megváltozott munkaképességű dolgozón kívül hányán vannak olyan rokkantnyugdíjból vagy járadékból élők, akik megfelelő munka és munkahely esetén nemcsak fogyasztói, hanem termelői is lehetnének a társadalomnak. Nem ismert minden lehetőség Hová fordulhat Tolna megyében az a valamilyen szempontból megváltozott testi vagy szellemi képességekkel rendelkező ember, akit saját vagy közvetlen környezete erőfeszítései nem juttattak megfelelő munkahelyhez? A Munkaügyi Szolgálati Iroda vezetője, Németh József elmondta, hogy a vállalatoknak nem kötelessége a rehabilitációs munkahelyeket az irodánál bejelenteni, ennek megfelelően nem sok ilyen lehetőségről van tudomásuk. Az érdeklődő megváltozott munkaképességűeknek az összes bejelentett munkahelyből kell a képzettségüknek, lakóhelyüknek leginkább megfelelőt kiválasztani. Kifejezetten a rehabilitációra szorulóknak a szekszárdi rehabilitációs bizottsággal fennálló szoros kapcsolatuk alapján tudnak segítséget nyújtani. Munkát vagy járadékot Minden városunkban működik helyi rehabilitációs bizottság (hrb) a szekszárdi hrb munkájáról a városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjét, dr. Blas- kovich Erzsébet főorvost kérdeztem.- A bizottság feladata lényegében munkaközvetítés azon betegeknek, akik eredeti munkájukat nem tudják ellátni, munkahelyük nem tudja rehabilitálni őket, de nem munkaképtelenek. Az álláslehetőségekről a bizottság a Munkaügyi Szolgálati Iroda képviselője útján szerez tudomást. Felvesszük a kapcsolatot a munkahellyel, és figyelemmel kísérjük a „pácienst”, amíg munkába nem áll - mondta a főorvosnő. A hrb hároméves működése alatt a tárgyalt esetek száma folyamatosan nőtt. Emelkedett a rehabilitáltak aránya is, de a túlnyomó többségnél csak anyagi ellátásra - járadékra - történik javaslattétel. Aki nem kap munkahelyet, az vagy a betegsége miatt nem tud a kínálatból választani - például az ingázást nem tudja vállalni vagy megelégszik a rendszeres, hozzávetőleg 2200 forintos - havi járadékkal. Ellátatlan esetük nincs, ha megfelelő munkahelyet nem sikerült találni, és a járadékhoz szükséges feltételek is hiányoznak, akkor méltányossági táppénzzel, a rokkantság újbóli felülvizsgálatával, egyéni megoldások keresésével segít a bizottság. Rehabilitációs foglakoztató? A rehabilitációs bizottság munkáját nehezíti, mozgásterét csökkenti, hogy nagyon sokféle, zömében alacsony képesítéssel rendelkeő emberről kell gondoskodniuk, akik koruk miatt új szakma elsajátítására többnyire nem vállalkoznak. Sok köztük az alkoholista, a pszichiátriai gondozásra szoruló beteg is. Egy erősen megszűrt rétegről van szó, mert aki maga is tesz erőfeszítéseket, az - a bizottság tapasztalatai alapján - el tud helyezkedni a saját erejéből vagy a környezete segítségével. A legtöbben eleve csak azért jönnek, hogy járadékot igényeljenek. A főorvosnő is hangsúlyozza, hogy gyakran a betegnek nem érdeke rokkantnyugdíjas mivoltától megválni, mert otthoni munkával jövedelmét kiegészítve így jár jobban anyagilag. Az ellenérdekeltséget fokozhatják olyan járulékos tényezők, mint például a bejárás nehézségei. A hrb egy rehabilitációs foglalkoztató lehetőségeit latolgatva úgy vélekedett, hogy a jelenlegi igények nem indokolják ilyen létrehozását, és a szükséges anyagiak is várhatóan csak a tervidőszak végére állnak a városi tanács rendelkezésére. Addig inkább a vállalatoknál folyó rehabilitációt kell szorgalmazni, így a hrb is többféle foglakozás közül tud ajánlani a rászorulóknak. (Következik: A vállalati érdekeltség hiányzik). ROSTÁS ILONA Alkotói díjasaink (14.) „Ráér egy kicsit, elnök bácsi?” Lakos József; a Pálfai Egyetértés Tsz nyugalmazott elnöke „Soha nem féltem a munkától” FOGLALKOZÁSA REHABILITÁCI I Az egyéni és a társadalmi érdé nem mindig egyezik Pótműszakok országszerte Zárszámadás Magyarkeszin (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Magyarkeszi Petőfi Termelőszövetkezet 28. zárszámadó küldöttközgyűlését tartotta szombaton a községi tanács nagytermében, melyen részt vett, Varga János, a tamási városi pártbizottság tagja, országgyűlési képviselő is. A vezetőség kritikus hangú beszámolóját Komlóczi József, a termelőszövetkezet elnöke ismertette. Kiemelte, hogy az eredmények a szövetkezet szorgalmas tagságát dicsérik. Az 1986. évi eredmények megtartására, sőt, fokozására, továbbra is a jól összeszokott brigádok, kollektívák egybehangolt munkája a garancia. Az elnök beszámolójában rámutatott azokra a hiányosságokra, melyek még akadályozzák az előbbre lépést. Itt is vannak még tartalékok, például javítani kell a vezetői munka színvonalát is. A zárszámadást az elmúlt héten munkahelyi megbeszéléseken megvitatták, és kérték a tagságot, hogy javaslataikkal segítsék az 1987. év gazdálkodását. A növénytermesztés vetésszerkezetében 1982 óta lényeges változtatást nem tartottak szükségesnek. Továbbra is a búza, kukorica foglalja el a termőterület kétharmadát, a megmaradt szántón főleg árunövényeket, borsót és napraforgót termesztenek. A termelőszövetkezet fennállása óta ilyen magas termés- eredmény, mint a mostani borsóból és napraforgóból, még nem volt, Ugyanakkor a műtrágya és a növényvédő szer felhasználása ennek arányában nem emelkedett. A szarvasmarha-ágazat felszámolása után a szálas takarmányok helyén tudták a borsó és napraforgó területét növelni. Az állattenyésztésen belül is jó eredményekről adhattak számot. A növénytermesztés és az állattenyésztés műszaki ellátása is bizotsított volt. A gépek, berendezések időben álltak az ágazatok rendelkezésére. Alkatrész-, anyaghiány miatt néha előfordult, hogy megtorpant egy-egy feladat elvégzése, ez azonban szerencsére nem volt számottevő. A műszaki ágazaton belül a téesz épitőbrigádja és műszaki gárdája elismerésre méltóan kiemelkedő munkát végzett a volt tehenészeti telep rekonstrukciójával. A tehénis- táHókat és a borjúnevelőt átalakították és modern technológiával felszerelték minden igényt kielőgítő sertéstenyészetté; ami kicsit késve, de benépesült, és elkezdődhetett a tenyésztői munka. A növénytermelés 1986. évi árbevétele 54,1 millió, az állattenyésztésé 27,5 millió forint. A háztáji ágazaton keresztül értékesített állatok, termékek értéke 10 millió 477 ezer forint volt. A termelőszövetkezet összes érbevétele 108 millió 225 ezer forintot, a nyereség pedig 13 millió 30 ezer forintot tesz ki. Az egy tagra eső átlagjövedelem 63 ezer 962 forint lett. Az elnök beszámolóját a bizottságok elnökeinek jelentései követték. A termelőszövetkezetben már évtizedes hagyománya van annak, hogy a kiegészítő részesedés két százalékát a nyugdíjasok és járadékosok kapják. Így történik ez az idén is. A vezetőség beszámolóját és az 1986. évi zárszámadást a küldött- gyűlés elfogadta és jóváhagyta. Ezután az elnök a termelőszövetkezet vezetősége és pártalapszervezete nevében megemlékezett az alapító tagokról. MINÁRIK LAJOS Szombaton több vállalatnál teljes műszakot tartottak a januári kedvezőtlen időjárás miatti termeléskiesések pótlása, illetve a gazdasági tervek teljesítése érdekében. A borsodi ipari üzemek közül a sátoraljaújhelyi ELZETT Certa Gyárában több mint ezren töltötték munkával a szombati szabadnapot. Elsősorban az exportra szállítandó gépkocsi-alkatrészek, valamint a mágneses biztonsági zárak szerelése volt a feladat. A gyár kollektívája munkásgyülésen döntött úgy, hogy az év első felében pótolják a januári időjárás okozta mintegy 15 millió forintos lemaradást. Három műszakban dolgoztak a Borsodi Szénbányák berentei szénosztályozójában. Mintegy 270 va- gonnyi lefagyott szén vár itt kirakásra, emellett a bányákból érkező szenet is fogadják. A Rábatext Győri Textilipari Vállalatnál csaknem ezren dolgoztak szombaton, a fonodában két műszakban tíz tonna fonalat készítettek, a szövődéi dolgozók 80 ezer négyzetméter ing- és blúzanyagot, ágyneműkelmét állítottak elő, főként nyugat-európai és japán exportra. Ezzel a szombati munkával, amely idén a harmadik pótműszak, behozták a januári termeléskiesést. A Gardénia Csipkefüggönygyárban kétszázan álltak munkába, ezen a szombaton, s 1,5 millió forint értékű árut termeltek. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat győri gyárában négyszázan dolgoztak; a szövődében 15 ezer négyzetméternyi ruhaanyagot, törlő és törülközőkelmét, valamint szigetelő vásznat gyártottak túlnyomórészt nyugati exportra, 800 ezer forint értékben. A Richards Finomposztógyár győri központi gyárában és a csornai üzemben több mint 1200-an voltak munkában, 10 ezer folyóméternyi szövetet, s más anyagokat készítettek. Ezzel a műszakkal itt is behozták korábbi lemaradásukat. Zalában a Kanizsa Bútorgyárban pénteken este 10 órától szombaton reggel hatig tartott a pótműszak. Az eddigi szombati, vasárnapi, illetve éjszakai munkával mintegy 14-16 millió forintos kiesést pótoltak. A Color Ruházati Vállalat zalaegerszegi üzemében három, a bázakerettyei, a gellénházi, a lovászi és a letenyei egységben pedig egy-egy napig szünetelt a termelés a kritikus januári időszakban. Most Zalaegerszegen, Gellénházán és Letenyén tartottak pótműszakot, a nyugati piacon is kelendő blézereket és kosztümöket varrtak.
