Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-24 / 46. szám
2 Képújság 1987. február 24. „A szocializmus megújulási folyamata” Wojciech Jaruzelski beszéde „Kevesebb közhelyre és több, konkrét, felelős cselekvésre van szüksége a Lengyel Egyesült Munkáspártnak, az egész lengyel társadalomnak. Nem szabad megismétlődnie annak a korábbi gyakorlatnak, amit az önelégültségből adódó probléma-érzéketlenség, a lassú reagálás, a politikai passzivitás jellemzett minden esetben, amikor úgy tűnt, sikerült kilábalni egy-egy válságból” - mondotta Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, azon a pártértekezleten, amit a Varsóban és a varsói vajdaságban tevékenykedő 3500 pártalapszervezeti első titkár részvételével rendeztek szombaton a lengyel fővárosban. Jaruzelski élesen bírálta azokat a kedvezőtlen jelenségeket, amelyek a korábbi időszak szellemének visszatérését jelezve bénítják az érdemi, aktív pártmunkát és komoly károkat okoznak a párt és a tömegek közötti bizalomnak. Mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a szépen hangzó deklarációk időszaka lejárt, eljött a cselekvés ideje, elegendő számú és megfelelő tartalmú párthatározat született, a feladat most ezek szigorú végrehajtása, a végzett munka számonkérése. Rendkívül kritikusan szólt a LEMP KB első titkára azokról a személyi mulasztásokról, amelyek a januári fagyok idején megkeserítették a lakosság életét. Külön kiemelte ezzel kapcsolatban a kormány felelősségét a gyenge felkészülésért, a késői reagálásért. Bírálta a különböző pártszerveket - köztük a varsói pártbizottságot is - azért, mert nem tárják fel kellő határozottsággal a politikai és gazdasági élet visszásságait, nem harcolnak elég határozottan a régi beidegződések, a bürokratikus jelenségek ellen. Jaruzelski a párt legfelsőbb vezetését és a kormányt is bírálta, amiért nem élt a dolgozó tömegek mozgósításának lehetőségével a tél okozta károk felszámolásához, a termelési kiesések pótlásához, mint ahogy azt más szocialista országokban tették. A párt ideológiai egységének fontosságáról szólva leszögezte: „Amikor a Lengyel Egyesült Munkáspárt a legszélesebb társadalmi rétegekkel igyekszik együttműködést kialakítani, ezt nem a szocializmus eszméinek kárára, hanem éppen ezeknek a lenini módon értelmezett eszméknek a megvalósítása érdekében teszi.” Jaruzelski ezután arról beszélt, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió, a történelmi átalakulás korszakát éli, ami nem a szocializmus „felhígulását” hanem erőinek megsokszorozását jelenti. E megújulási folyamat - mondotta - amit a XX. század vége leninizmusának lehetne nevezni, megfordíthatatlan, mert a szocializmus alapvető értékeit, történelmi törvényszerűségeit és fejlődésének dialektikáját fejezi ki. A Lengyel Egyesült Munkáspárt - húzta alá - forrón támogatja a Szovjetunióban megvalósuló politikai irányvonalat, mert az teljesen egybeesik a LEMP, az egész lengyel nép érdekeivel. Egymilliárd dolláros szovjet-francia üzlet Robotrepülők kipróbálása Tiltakozás Kanadában Az Egyesült Államok még e héten felújítja robotrepülőgépek kipróbálását Kanada területe fölött. A B-52 típusú hadászati bombázókról útnak indított robotok több mint kétezer kilométeres utat tesznek meg kis magasságban Kanadának a Sarkkör közelében és attól északra fekvő területe felett a célbaérésig. Az Egyesült Államok annak idején azért kezdte meg a robotok kanadai kipróbálását, mert a terület „sokban hasonlít Szovjetunió egyes körzeteihez” - azokhoz, amelyek fölött a támadó robotrepülőknek át kellene ha- ladniok. Egymilliárd dollár értékű üzletet kötött egy francia üzletember és a Szovjetunió mezőgazdasági és élelmiszeripari gyárak, berendezések szállításáról és szovjet olaj vásárlásáról. A szerződés értelmében Jean-Baptis- te Doumeng cége, az Interagra többek között vetőmag-, kukorica-, len-, zöldség-, burgonya- és húsfeldolgozó, csirkenevelő és mélyfagyasztó üzemeket szállít a Szovjetuniónak, s cserébe szovjet olajat fog vásárolni. A szállítások már az idén megkezdődnek. A megállapodás értelmében lehetőség nyílik arra is, hogy bizonyos technológiákat közösen dolgozzanak ki, és egyes termékeket harmadik országokba exportáljanak. Jean-Baptiste Doumeng üzletember arról is ismert, hogy tagja a Francia Kom- munista Pártnak és jó kapcsolatai vannak a szovjet vezetőkkel. Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség emlékeztet rá, a Szovjetunió és Franciaország között évek óta folyik eredményes agrár-ipari együttműködés, egyebek között a mezőgazdasági termékek feldolgozása, tudományos kutatás vagy mezőgazdasági gépjárművek gyártása terén. Az átalakítás jegyében Kongresszus előtt a szovjet szakszervezetek A Szovjetunió 280 milliós lakosságának a fele szakszervezeti tag. Ha a 140 milliós taglétszámhoz hozzávesz- szük azt is, hogy az országban mélyreható, forradalmi jellegű átalakulások vannak kibontakozóban, érthető: a közvélemény számára is elsőrendű fontosságú kérdés ma, menynyire képesek a szakszervezetek maguk átalakulni s az ország átalakításában részt venni. Ez a kérdés vár megválaszolásra a szovjet szakszervezetek február 24- én kezdődő XVIII. kongresszusán és ez állt a középpontban a kongresz- szus megnyitását megelőző valóban össznépi vita során. A vitáról, amely- hek során egyebek között az új szervezeti szabályzattervezetéről is véleményt nyilvánított a tagság, a sajtóban megjelent javaslatok, a 14 köz- társasági és a 31 ágazati kongresz- szusról közölt beszámolók alapján alkothatunk képet. A statisztika szerint a tagság 96 százaléka vett részt az előkészítésben, a több mint ötmillió gyűlés és konferencia munkájában. A tanácskozások kétségkívül eredményesnek mondhatók. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a több nyelven megjelenő szovjet hetilap, a Moszkovszkije No- vosztyi hasábjain Jevgenyij Ambar- cumov a társadalomtudós szemszögéből hívta fel a figyelmet azokra a hiányosságokra, amelyek a szakszervezetek munkáját jellemzik. Mint írta, a szocialista munkaverseny szervezésére fordított szak- szervezeti erőfeszítések gyakran keserű gyümölcse a formalizmus, néha pedig éppen a munkaverseny eszméjének lejáratása. A szakszervezetek látóköréből kiestek olyan fontos kérdések, mint a fiatalok munkaerkölcsének romlása, a technológiai fegyelem színvonalának csökkenése, a nők nehéz fizikai munkában való foglalkoztatása, a munkahelyi balesetek számának növekedése, az egészségügy hiányosságai és a munka nélkül szerzett jövedelmek növekedése. A szakszervezetek, amelyeknek függetleneknek kellene lenniük az államapparátustól, elkezdték helyettesíteni azt, s ugyanolyan hierarchia szerint épülnek fel. Hatalmas apparátus foglalkozik az utasítások és beszédek megfogalmazásával, miközben nincs napi kapcsolatuk a tömegekkel. Ma, amikor a társadalmi légkör mind egészségesebbé válik, a párt és a dolgozók azt várják a szakszervezetektől, hogy a jelenkor követelményeinek megfelelően ismerjék fel társadalmi helyüket. Néhol már tevékenyebben folyik az átalakítás, de a döntő lépés még nem történt meg - írja Ambarcumov. A szervezeti szabályzat tervezetét a tudós túl terjedelmesnek nevezte, s a szerzők szemére vetette, hogy kincstári nyelvezete miatt az egyszerű munkás nehezen tudja a dokumentumot átgondolni. Ma, amikor a vállalatok önállóságának bővítése került előtérbe, anakronizmusként hat a szakszervezeti munka aprólékos szabályozása. Aligha javít a helyzeten az alsó szintű tisztségviselők számának és a gyűlések gyakoriságának növelése. A kiút a demokratizálásban keresendő ezúttal is. Ez pedig a szakszervezetek egész struktúrájának, apparátusának átalakítását követeli meg, fordulatot a gazdaság, a dolgozói kollektívák, az új problémák irányában. Ha a munkásosztály hatalmas energiáját sikerül a szakszervezeteken keresztül mozgásba hozni, a társadalom egész élete új lendületet kap - írta Jevgenyij Ambarcumov. A szovjet szakszervezetek tevékenysége valóban széleskörű. Az élelmiszerprogram megvalósításában való részvételtől a vállalati, gazdasági döntések véleményezésén keresztül a munkahelyi jogi problémák megoldásáig terjed. Foglalkoznak lakások, gépkocsik elosztásával, a dolgozók üdültetésével, egészségének védelmével, politikai képzésével, a termelési gondokkal, érdekvédelemmel és még nagyon sok egyébbel. A mostani kongresszusnak az egyik fő feladata lesz tehát annak megvitatása, hogy az új körülmények között milyen módon tölthetik be alapvető funkciójukat a szakszervezetek. Ehhez megújulásra, a szervezeti demokrácia fokozására, a kollektív vezetés elveinek megerősítésére, a belső fegyelem és a szervezeti felelősség megerősítésére lesz szükség. Csak ilyen módon lehet fokozni a tagság gazdasági és politikai aktivitását. Az országban, elsősorban a gazdaságban és a társadalmi közéletben, továbbá magában a pártban mutatkozó átalakítás megfelelő hátteret biztosít mindehhez, nemcsak megköveteli, de elő is segíti a szakszervezeti átalakítást. A dolgozók hozzászólásai, javaslatai azt bizonyítják, hogy megértették a legfontosabb célokat. Nem véletlen, hogy sokan javasolták: az „elősegíti”, „hozzájárul” „azon munkálkodik” és ehhez hasonló megfogalmazások helyett álljon a szervezeti szabályzatban határozottan: „megteremtik a feltételeit és minden lehetségesei megtesznek annak érdekében”. Rámutattak a vezető szervek beszámolási kötelezettségének fontosságára, a dolgozók javaslatai, kezdeményezései felelős kezelésének szükségességére. Egy olyan társadalomban, amely az ügyek nyilvános intézését, a demokrácia és az önigazgatás fejlesztését tűzte zászlajára, ezek kulcskérdések. M. LENGYEL LÁSZLÓ (Moszkva) Mai kommentárunk Tisztáldozat Jósolni sosem lehet, de sokasodnak annak jelei, hogy legalább részben igazuk lesz azoknak, akik a nagy amerikai fegyverszállítási botrányt Irangate-nak keresztelték el. Az elnevezés közismerten a Nixon elnök bukásához vezető Watergate- skandalumra emlékeztet. Kezdetben jó néhányan úgy vélték, hogy a párhuzam jogtalan, hiszen a Watergate-ügy olyan általános morális sokkot jelentett, amelyben egyszerűen lehetetlen volt az elnök maradása, és „különben is", a két botrány nagyságrendje nem összevethető. Pontosan ezért állítjuk, hogy az Irangate kifejezés keresztapjainak részben lehet igazuk. Az ugyanis valóban nem tűnik valószínűnek, hogy a mostani botrány Ronald Reagan bukását jelentheti. Tekintélyének meggyengülését - ennek számos belpolitikai konzekvenciájával együtt - azonban máris regisztrálhatjuk, és ez még alel nőkének választási kilátási esélyeit is befolyásolhatja (sőt, talán az egész republikánus párt választási esélyeit isi), és ez már valami. A nagyságrend-összevetést illetően viszont a jelek szerint igenis jogos az összehasonlítás. Az Irangate ügyében ugyanis pontosan az a legfőbb -és a kormányzat számára a legfájdalmasabb probléma, ami a Watergate-ügyben volt: a tátongó „hitelességi szakadék” a legfelső vezetés szavai és tettei között. Ezért állapítható meg a két botrány között olyan hasonlóság is, hogy a dolog egyszerűen megállíthatatlan: a folyamat fájdalmasan tovább- és továbblökődik, egy beteg emberi test görcsének kérlelhetetlenségével. Mind a korábbi, mind a mostani ügyben ez az jelenti, hogy az idő múlásával a skandalum újabb és újabb, egyre jelentősebb állású kormánytisztviselőket ér el és „kaszál le ”. Az első áldozat még „csak" North alezredes volt, akit két főnöke, a Nemzetbiztonsági Tanács két egymást követő vezetője, McFarlane és Poindexter követett, és McFarlane öngyilkosságot is megkísérelt. Ebben „a repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg" helyzetben új, rendkívül fontos fejleményről vél tudni az amerikai sajtó, méghozzá egybehangzóan: Donald Regan fehér házi stábfőnök távozásáról. A tényben mindenki egyetért, az időpontban nem, a bejelentés legkorábban az úgynevezett Tower-bizottság most már biztosan elmarasztaló beterjesztése után hangozhat el. Sokak szerint Regan az amerikai vezetés második legbefolyásosabb embere. Menesztése olyan döntés eredménye, amit a legpompásabb szellemi játékban, a sakkban tisztáldozatnak minősítenek. Arra azonban a sakkban sincs biztosíték, hogy a tisztáldozat valóban a kívánt eredménnyel jár. HARMAT ENDRE PANORÁMA MOSZKVA - A Szovjet írószövetség titkársága hatálytalanította azt a harminc évvel ezelőtt hozott határozatot, amelynek értelmében kizárták az írószövetség tagjainak sorából Borisz Paszternák (1890-1960) írót.- Hétfőn, a kora délutáni órákban a terveknek megfelelően levált a Mir űrállomásról a Progressz-27 automatikus teherűrhajó. Ezt megelőzően, a programnak megfelelően az űrhajósok - Jurij Ro- manyenko és Alekszandr Lavejkin - a Progressz-27 fedélzetéről átszállították a felszerelést a Mir űrállomásra. Az űrrepülés a tervek szerint halad, az űrhajósok egészségesek, közérzetük jó. BAGDAD, TEHERÁN - Az iráni hír- ügynökség hétfőn az iraki Bászra városért folyó harcokban iráni csapatok „sikeres áttöréséről” számolt be. Bagdadban nem erősítették meg az iráni áttörés hírét. Egy iraki katonai szóvivő azt közölte, hogy Irán Bászrát is bombázta, s ezzel megsértette azt a hallgatólagos megállapodást, miszerint kölcsönösen felfüggesztik a polgári települések elleni légitámadásokat. Ezután Irak sem tartja magát a megállapodáshoz. Az iraki katonai parancsnokság közleménye arról is tájékoztat, hogy az iraki légierő hétfőn az iráni partok közelében két olajszállító hajót támadott. BÉCS - Az ifjúság művészeti nevelésében való együttműködésre terjesztett elő javaslatot a magyar küldöttség az európai utótalálkozó illetékes munkabizottságában. A javaslat, amelyet hazánk Finnországgal és az NDK-val közösen terjesztett be, hangsúlyozza, milyen jelentősége van a művészeteknek a nemzetközi megértés, a bizalom erősítésében és szorgalmazza a művészeti oktatási intézmények közötti tapasztalatcserét, a közös alkotómunkát, ösztöndíjak nyújtását. Az Abdallah-per A párizsi igazságügyi palotában megnyílt Georges Ibrahim Abdallah bűnperének tárgyalása, amely a Chirac-kormány komoly politikai próbatételének ígérkezik. A francia fővárosban sohasem vontak még össze 3500 rohamrendőrt, csendőrt és rendőrt az esetleges merényletek elhárítására. Ugyancsak első eset, hogy az új törvény értelmében nem esküdtbíróság, hanem hét hivatásos jogászból álló különleges bíróság ítélkezik a vádlott felett. Az igazságügyi palota valóságos erődhöz hasonlít. Csak meghívóval, személyes motozás után bocsátanak be mindenkit a helyszínre. A televíziós kamerákat sem engedték be a tárgyalóterembe. A libanoni Abdallah pere ugyanis számos nemzetközi vonatkozással rendelkező politikai pernek ígérkezik. A vád: a Libanoni Forradalom Fegyveres Frakciója nevű terrorista szervezet vezéreként bűnrészesség egy amerikai és egy izraeli diplomata meggyilkolásában és a Strasbourg! amerikai főkonzul elleni merényletben. Abdallah balos ideológiai felfogású keresztény libanoni tanár, korábban palesztin szervezetekben is tevékenykedett. 1984-ben önként feladta magát egy lyoni csendőrörsön, mert attól tartott, hogy az izraeli Moszad ügynökei a nyomában vannak. Letartóztatása után röviddel barátai Linanonban túszul fogták a tripoli francia kulturális misszió igazgatóját és szabadsága fejében követelték Abdallah kiszabadulását. A francia kormány algériai közvetítéssel alkudozni kezdett az elrablókkal és enyhe ítéletet majd kitoloncolást ígért Abdallahnak. A francia túsz ki is szabadult, a francia rendőrség vagy a kémelhárítás azonban meghiúsította Abdallah szabadulását: jól időzített házkutatást rendeztek egy párizsi rejtekhelyen és olyan fegyvereket találtak, amik alapján immár közvetlenül perbe foghatták. A francia állam szószegésére a véres párizsi merénylethullám volt a válasz. Ennek a megismétlődésétől tart most a Chirac-kormány, amely fennen hirdeti, hogy nem alkudozik terroristákkal, még a túszok szabadon bocsátásáért sem. Jacques Verges, a leghíresebb francia védőügyvéd vállalta Abdallah védelmét és jó előre kikürtölte, hogy politikai pert fog kerekíteni az ügyből és tanúként idéztetni meg a volt szocialista kormány több miniszterét. Egy rádiónyilatkozatában vasárnap kijelentette, hogy védence nem terrorista, hanem arab ellenálló, akinek a tevékenysége a francia ellenállókéhoz vagy az algériai harcosokéhoz hasonlítható.
